Szinte az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a Mars déli pólusa alatt furcsa jellegzetességek figyelhetők meg, amik akár folyékony, sós vizet tartalmazó tavak is lehetnek. Egy most napvilágot látott kutatás szerint azonban egészen más rejtőzhet a mélyben – írja a Science Alert weboldala.

Az új elemzés szerint azok a fényes foltok, amiket a bolygó körül keringő Mars Express űrszonda radarja érzékelt az égitest felszíne alatt, valójában fagyott agyagrétegek – elsősorban hidratált alumínium-szilikátok vagy szmektit ásványok – lehetnek. 

"Az összes eddig megjelent publikáció tavakkal kapcsolatos érvelése tele volt lyukakkal. A miénk az első, ami szerint egy másik anyag magyarázhatja a megfigyeléseket" 

– írta a kiadott közleményben Isaac Smith bolygókutató, a kanadai York Egyetem és Bolygótudományi Intézet munkatársa.

"Tanulmányunk az első hihetőbb, valószínűbb alternatív hipotézis, ami értelmezheti a MARSIS méréseit."

Miről van szó?

A közelmúltban a Mars Express MARSIS nevű műszere furcsa adatokat gyűjtött a bolygóról; a Mars déli pólusának jégsapkái alatt ugyanis valami erőteljesen visszaverte a radarjeleket. Ez az eszköz működtetéséért felelős kutatócsoport szerint csak egyet jelenthetett: egy felszín alatti tó jelenlétét.

A későbbi vizsgálatok feltárták, hogy nem a déli pólus az egyedüli furcsán viselkedő terület, a MARSIS a bolygó további három régiójában észlelt még fénylő foltokat. 

A FELFEDEZÉS NAGY VISSZHANGOT KELTETT, UGYANIS HA FOLYÉKONY VÍZ VAN A FELSZÍN ALATT, AKKOR OTT SZÉLSŐSÉGES KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNYEKHEZ ADAPTÁLÓDOTT KEMOSZINTETIKUS (AZAZ FÉNY HELYETT KÜLÖNBÖZŐ KÉMIAI REAKCIÓKBÓL ENERGIÁT MERÍTŐ) ORGANIZMUSOK IS ÉLHETNEK. 

Más kutatók azonban jóval szkeptikusabban fogadták az eredményeket. Véleményük szerint a Mars túlságosan hideg ahhoz, hogy nagy mennyiségű folyékony víztartalékai legyenek, még akkor is, ha a sós víz olvadáspontja alacsonyabb, mint az édesvízé.

Felmerült a kérdés: 

HA NEM FOLYÉKONY VIZET TARTALMAZÓ TAVAK, AKKOR MIK LEHETNEK VALÓJÁBAN A MARSIS ÁLTAL DETEKTÁLT FÉNYES FOLTOK? 

Szmektit

Smith és kutatócsoportja az elméleti modelleket összevetették a laboratóriumi mérésekkel és az űrszonda megfigyeléseivel. Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy fagyott agyag okozhatja a visszaverődéseket. 

RÁADÁSUL BIZONYÍTOTTÁK, HOGY A SZÓBAN FORGÓ DÉLI PÓLUSNÁL IS VAN SZMEKTIT. 

A Mars déli pólusa az ESA felvételén
FORRÁS: ESA/DLR/FU BERLIN / BILL DUNFORD

A szmektit egy agyagásvány, és nagyjából a Mars felszínének közel 50 százalékán megtalálható. Legnagyobb mennyiségben a bolygó déli felföldjeinél van jelen, korábban már a Curiosity is talált belőle a Gale-kráterben.

Rengeteg bizonyíték van arra is, hogy több mint 100 millió évvel ezelőtt a Mars déli pólusánál folyékony vizet tartalmazó kiterjedt tórendszer létezhetett. Smith úgy véli, a szmektit ekkor keletkezhetett, majd később a déli-sark jégsapkái alá temetődött. Az agyagrétegből eltűnő jeget a felszíni jégsapkák és a mélyebben fekvő fagyott rétegek folyamatosan pótolják, így az a mai napig fennmaradhat.

A Curiosity
FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A laboratóriumi tesztek is igazolhatják az új elméletet

A kutatócsoport a hipotézisét a következő módon tesztelte: a Marson is fellelhető kalcium-montmorillonit agyagásvány mintákat hűtöttek -43 Celsius-fokra, majd megvizsgálták a fagyasztott agyag dielektromos permittivitását – vagyis azt a tulajdonságot, amit a földradarok érzékelnek. 

A KAPOTT EREDMÉNYEK ÖSSZHANGBAN VOLTAK A MARSIS RADAR ÁLTAL GYŰJTÖTT ADATOKKAL. 

A szakértők több más eltérő forgatókönyvet is megvizsgáltak, és mindig ugyanoda lyukadtak ki: a radarjelek csakis szmektitektől származhatnak.

Smith szerint felszín alatti tavak csak abban az esetben létezhetnek, ha a Mars belsejét vulkáni folyamatok fűtik, ilyenekre azonban a déli-sark mélyén nincs bizonyíték, így véleménye alapján csakis a szmektit jöhet számításba.

A most ismertetett publikáció a Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban jelent meg.