Amerikában több olyan lelkes amatőrökből álló csoport is létezik, akik az indiánok által sasquatchnak, vagyis Nagylábúnak nevezett, leginkább a jetihez hasonlító mitikus lény létezését próbálják bebizonyítani, sőt kutatnak is utána.
Az egyik ilyen Észak-Amerikában működő csoport a „Bigfoot911”. A szervezet legutóbb Észak-Karolinából jelentett egy észlelést, amelyet a hatóságok annyira komolyan vettek, hogy közleményt is kiadtak, amelyben kérik a helyieket, hogy ne lőjenek rá a nagylábúra.
A legenda születése
Nagy nyomokat hagy az erdőkben. Az indiánok sasquatchnak nevezik. Akik látták, egy nagy emberszabású lénynek írták le, így erős hasonlatosságot mutat az állítólagos jetivel és más folklórban leírt majomemberekkel. A téma népszerűsége miatt a bulvármédia kedvelt alapanyaga, többen bevallották már, hogy nagy lábnyomokat hamisítottak a hegyekben, majd "megtalálták" ezeket. 2008 nyarán Matthew Whitton és Rick Dyer amerikai amatőr kutatók csalását leplezték le.
Mivel több mint két méter magas, teste erőtől duzzad és izmos, azt gondolnánk, nehezen tud elbújni az emberi tekintetek elől. Kiegyenesedve jár, akár az ember, de a testét borító rövid, sötét szőr azt jelzi, nem homo sapiens. Sem tetemet, sem csontokat, semmiféle maradványokat nem találtak, pedig immáron több mint két évszázada folyik a kutatás. Az egyetlen bizonyíték, ami a rejtélyes lény létezésére utal, az a hatalmas lábnyoma. Ezért nevezték el Nagylábúnak. Oly sok legendás amerikai szörnyhöz hasonlóan Nagylábú is központi helyet foglal el az őslakosok szájról szájra járó legendáiban. Sasquatchnak hívják: az erdő erős óriása. Az első nagyobb érdeklődés akkor volt, amikor az európai telepesek is megtapasztaltak néhány különös jelenséget. 1811-ben egy fehér kereskedő, David Thopmson a Sziklás-hegység északi részében hatalmas, harmincötször húsz centis lábnyomokra bukkant. Az évek múlásával egyre több és több történet terjedt el az erdő szőrös óriásáról, és 1884. július 4-én aDaily Colinst című napilap büszkén tájékoztatta olvasóit: egy vonat személyzete lefogott egy különös, eddig nem ismert állatot. Ám a csapdában csalt zömök, szőrös főemlős minden valószínűsége szerint egy csimpánz lehetett. Az amerikai és kanadai hegyekben egyre több történet keringett Nagylábú megjelenéséről, még azt is lehetett hallani, hogy bandákba verődött különös lények támadtak emberekre. Senki sem gondolta, hogy egyetlen lényről van szó. Az volt az általános vélekedés, hogy a különös és ismeretlen fajhoz számtalan egyed tartozik.
Akkoriban a rejtélyes állat főleg a favágóknak, bányászoknak és a környéken élő, dolgozó embereknek volt érdekes. Minden megváltozott 1958-ban, amikor Jerry Crew, aki bulldózerkezelőként dolgozott a Kalifornia állambéli Humboldt megyében, gipszből kiöntötte a különös lábnyomot. Negyven év múltán Crew felesége és ismerősei is felfedték az azóta már elhunyt férfi titkát: maga faragta az álnagylábakat, ő és kollégái teherautóhoz kötött kötéllel húzatták magukat, hogy a nagy lendülettől jelentősen megnőjön a nyomok közötti távolság. Ezek a nyomok sok helyütt feltűntek, ahol Crew dolgozott. A helyi újság munkatársa lefényképezte Crew-t, és a fénykép bejárta az egész Egyesült Államokat. Lényegében ez a kép - egy férfi a kezében tartja egy ismeretlen és rejtélyes élőlény lábnyomának gipszöntvényét - indította útjára a modern Nagylábú legendát.
