ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 53 perc 40 másodperc

Végre felbocsátották a James Webb-űrteleszkópot

2021, december 25 - 19:12
CsillagászatJames WebbKategória: Mainstream

Többszöri halasztás után felbocsátották szombaton a James Webb-űrteleszkópot az Európai Űrügynökségnek (ESA) a Francia Guyana-i Kourouban lévő indítóállomásáról egy Ariane-5 rakéta fedélzetén. A rakéta indítását a Le Monde francia napilap honlapján élőben közvetítette.

Az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal, a NASA második igazgatójáról elnevezett James Webb a valaha tervezett legnagyobb űrteleszkóp. A 9 milliárd dolláros (2937,6 milliárd forint) teleszkóp egy rendkívül összetett műszaki berendezés, amelyet az Egyesült Államokban építettek a NASA irányításával és amely az európai és kanadai űrügynökségek műszereit is tartalmazza.

AZ 1990-BEN INDÍTOTT HUBBLE ŰRTELESZKÓP UTÓDJAKÉNT BEHARANGOZOTT ESZKÖZ A VILÁGEGYETEM LEGKORÁBBI KORSZAKÁT FOGJA FELTÁRNI.

Miután eléri a világűrt, a NASA legnagyobb hatékonyságú és legösszetettebb űrteleszkópja infravörös fény segítségével kutatja a következő évtizedekben a kozmoszt, a Naprendszeren belüli bolygókat és holdakat, a legősibb és a legtávolabbi galaxisokat.

A JAMES WEBB A FÖLDTŐL MINTEGY MÁSFÉL MILLIÓ KILOMÉTERRE, A FÖLD-NAP RENDSZER L2 LAGRANGE-PONTJÁBÓL FOGJA MEGFIGYELNI A NAPRENDSZER OBJEKTUMAIT,

és öt-tíz éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket.
Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA jégbe fagyasztotta a James Webb űrteleszkópotIsmét elhalasztották a James Webb űrtávcső felbocsátásátMég tovább késik a James Webb űrtávcső indításaÚjabb problémák jelentkeztek a James Webb űrtávcső tesztelése során
Kategóriák: UFO

A Földet is megsemmisítené ez a Napkitörés

2021, december 18 - 18:40
CsillagászatKategória: Mainstream

Amerikai csillagászok egy fiatal, napszerű csillag óriásvillanását figyelték meg. Ha a Nap produkálna ilyet, az csúnyán leégetné a hajunkat. Még szerencse, hogy saját csillagunk már nem bakfiskorú.

A University of Colorado (Boulder, USA) csillagászai egy a Földtől pár tucat fényévre lévő csillagrendszert kémleltek éppen, amikor egyszer csak látványos tűzijátéknak váltak szemtanúivá. Az EK Draconis nevű csillag töltött részecskék zápora kíséretében masszív energialöketet küldött ki magából – lényegesen nagyobbat, mint amilyet a saját naprendszerünkben valaha is láttak a tudósok. A kutatók Yuta Notsu asztrofizikussal az élen a Nature Astronomy decemberi számában adnak hírt az eseményről.

A tanulmány a koronakidobódás (coronal mass ejection) nevű, néha napviharként is emlegetett jelenséget vizsgálta. Notsu elmagyarázta: a csillagok meglehetős rendszerességgel bocsátanak ki ehhez hasonló anyagkilövelléseket. Az extrém forró, plazmaállapotú részecskékből álló felhők óránként több millió kilométeres sebességgel száguldanak át a világűrön. És ez akár rossz hír is lehet a számunkra:

HA A FÖLDET ÉRNÉ EL EGY KORONAKIDOBÓDÁS, OTT HELYBEN MEGSÜTNÉ AZ ÖSSZES MŰHOLDUNKAT, ÉS KOMPLETT NAGYVÁROSOK ÁRAMELLÁTÁSÁT ÁLLÍTANÁ LE.

„A koronakidobódások súlyos következményekkel bírhatnak a Földre és az emberi társadalomra nézve" – hangsúlyozta Notsu, a Coloradói Egyetem Légkör- és Űrfizikai Laboratóriumának kutatója és az Egyesült Államok Nemzeti Napobszervatóriumának munkatársa. Kosuke Namekata, a kutatás vezetője, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium csillagásza és a boulderi kampusz korábbi vendégkutatója szintén kiemelte, hogy az eddig megtapasztaltnál nagyobb koronakidobódások komoly veszélyt jelenthetnének ránk.

Vizsgálódásaik során Namekata és munkatársai földi és űrteleszkópok segítségével figyelték meg az EK Draconist, amely sok szempontból a mi Napunk fiatalabb kiadásának tekinthető. 2020 áprilisában a csoport teleszkópvégre kapta, amint az EK Draconis izzó plazmafelhőt dob le magáról, melynek tömegét kvadrillió kilogrammos nagyságrendűnek becsülték.

EZ TÖBB MINT TÍZSZERESE A NAPSZERŰ CSILLAGOK KÖRÉBEN VALAHA MEGFIGYELT LEGNAGYOBB KORONAKIDOBÓDÁSNAK.

Az eseményt figyelmeztetésnek is vehetjük arra nézve, milyen veszedelmes is tud lenni az űridőjárás. „Egy ehhez hasonló léptékű koronakidobódást elméletileg a mi Napunk is produkálhatott a múltban – jegyezte meg Notsu. – Megfigyelésünk hozzásegíthet annak jobb megértéséhez, hogyan hathattak az efféle történések az évmilliárdok során a Földre, de még a Marsra is."

A kutató elmagyarázta: a koronakidobódások rendszerint a napkitöréseket követik, melyek során a csillag hirtelen heves fényfelvillanás kíséretében nagy mennyiségű sugárzást bocsát ki, ami messze hatol az űrben. A legfrissebb kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a mi Napunk már higgadtabb annál, semhogy ilyen eseményláncolatot produkáljon. 2019-ben Notsu és munkatársai közreadtak egy tanulmányt, melyben megmutatják, hogy a fiatal napszerű csillagok galaxisszerte gyakran mutatnak be szupervillanásokat, óriás napkitöréseket, amelyek tízszer-százszor erőteljesebbek a mi Napunk kitöréseinél. Ezzel együtt megvan az elméleti lehetősége annak, hogy a Nap is villantson egy óriáskitörést – igaz, nem túl gyakran, talán pár ezer évente egyszer. Notsu csoportját az érdekelte, hogy vajon egy ilyen szupervillanás, egy óriás napkitörés szükségszerűen óriási koronakidobódást is eredményezne-e.

„A szuperkitörések jóval nagyobbak azoknál a napkitöréseknél, amelyeket a saját csillagunkon megfigyelhetünk – mondta el Notsu. – Így azt gyanítottuk, hogy jóval nagyobb koronakidobódást is hoznak magukkal. Ám eddig ez csak egy sejtés volt." Hogy végére járjanak a feltételezésnek, a tudósok az EK Draconisra irányították figyelmüket. Ez a csillag azért érdekes, mert bár méretre nagyjából megegyezik a mi Napunkkal, az életkora csupán 100 millió év, vagyis kozmikus léptékkel kifejezett sihedernek számít.

A Nap nézhetett ki így 4.5 milliárd évvel ezelőtt" – teszi hozzá Notsu.

A kutatók 2020-ban összesen 32 téli és tavaszi éjszakán át szegezték tekintetüket az EK Draconisra a NASA Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrteleszkópja, valamint a Kiotói Egyetem SEIMEI teleszkópja segítségével. Türelmüket április 5-én koronázta szerencse: az EK Draconis igazán nagy szuperkitörést adott le, majd nagyjából 30 perccel később a csoport szemtanúja lehetett annak, ahogy egy koronakidobódás létrejön, majd sebesen eltávolodik a csillag felszínétől. Sajnos csak a kidobódás kezdeti szakaszát, az ún. filamentkitörés-fázist sikerült elcsípniük, de azt így is megállapíthatták, hogy

VALÓDI ÓRIÁSSAL VAN DOLGUK, AMELY CSÚCSSEBESSÉGÉNÉL DURVÁN ÓRÁNKÉNT 1.6 MILLIÓ KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL SZÁGULDOTT AZ ŰRBEN.

Hogy effajta óriások születhetnek, az nem sok jót ígér a földi életre nézve, ugyanis a csoport számításai szerint a Nap is ragadtathatja magát ilyen szélsőségekre. Pánikra még sincs ok, hiszen – ahogy arra a kutatók szintén rámutatnak – a szuperméretű koronakidobódások a szuperkitörésekhez hasonlóan igen ritkán esnek meg a Napunk-korabeli idősödő csillagokkal. Közönségesek lehettek ugyanakkor a naprendszer hajnalán, ezért valószínű, hogy a néhai óriás koronakidobódások is formálták a Föld és a Mars mai képét.

„A mai Mars légköre a Földéhez képest vékonyka, de úgy véljük, a múltban sokkal vastagabb lehetett – mondta el Notsu. - A koronakidobódások magyarázatot adhatnak arra, mi történt a vörös bolygó légkörével az évmilliárdok alatt."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseEgy óriási napkitörés a sötét középkorba küldhet minketHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraKifigyelték, hogyan alakul ki egy napkitörés
Kategóriák: UFO

Valami nagyon nincs rendben a valaha megfigyelt legnagyobb bolygóval

2021, december 12 - 19:59
CsillagászatKategória: Mainstream

Az Európai Déli Obszervatórium VLT távcsőegyüttesével felfedező felvétel készült a szabad szemmel is megfigyelhető kettőscsillag, a b Centauri körül keringő bolygóról. A b Centauri az eddigi legforróbb és legnagyobb tömegű a bolygógazda rendszerek között, a planétát pedig a központi csillagpártól százszor akkora távolságban kapták „lencsevégre", mint amilyen messze a Jupiter kering a Nap körül. Sok csillagász – legalábbis eddig – úgy gondolta, hogy ilyen nagy tömegű és ennyire forró csillagok körül nem is létezhetnek bolygók.

A b Centauri bolygójának felfedezése rendkívül izgalmas, hiszen alapvetően változtatja meg a nagy tömegű csillagokról mint bolygógazdákról kialakított képünket" 
– magyarázza Markus Janson, a stockholmi egyetem csillagásza, a Naturemagazin online felületén ma megjelent tanulmány vezető szerzője.

A körülbelül 325 fényév távolságban lévő, a Centaurus csillagkép irányában megfigyelhető b Centauri (egyik katalógusjele HIP 71865) kettőscsillag komponenseinek össztömege legalább hatszorosa a Napénak, ezzel messze a legnagyobb tömegű rendszer, amely körül bolygót detektáltak, eddig ugyanis a Napét legfeljebb háromszorosan meghaladó tömegű csillagok körül azonosítottak planétákat.

A legnagyobb tömegű csillagok nagyon forrók is egyben, ezalól ez a rendszer sem kivétel: 

A B SZÍNKÉPTÍPUSÚ FŐKOMPONENS HŐMÉRSÉKLETE A NAPÉNAK TÖBB MINT HÁROMSZOROSA. 

A nagy hőmérséklet miatt sugárzásának túlnyomó része az ultraibolya és a röntgentartományba esik.

A kép az eddigi legnagyobb tömegű bolygógazda csillagpárost, a b Centaurit és óriásbolygóját, a b Centauri b-t mutatja. Ez az első alkalom, hogy a csillagászoknak sikerült közvetlenül észlelniük egy nagy tömegű és forró csillagpáros körül keringő bolygót

FORRÁS: ESO/JANSON ET AL.

 

Az ilyen típusú csillagok nagy tömege és intenzív sugárzása jelentős hatást gyakorol a környezetükben található gázra, ennek pedig a bolygókeletkezés ellen kellene hatnia. Minél forróbb a csillag, annál nagyobb energiájú sugárzást bocsát ki, ami gyorsabban párologtatja el a környező anyagot. „Általánosan elfogadott nézet, hogy a B színképtípusú csillagok környezete nagyon veszélyes, romboló hatású, így mindenki azt gondolta, hogy nagy bolygók csak rendkívül nehezen alakulhatnak ki körülöttük" – mondja Janson. 

AZ ÚJ FELFEDEZÉS AZONBAN AZT JELZI, HOGY BOLYGÓK VALÓJÁBAN ILYEN RENDKÍVÜL BARÁTSÁGTALAN KÖRNYEZETBEN IS LÉTREJÖHETNEK. 

„A b Centauri kísérője idegen világ egy olyan környezetben, amely teljesen különbözik attól, amit itt a Földön, de akár a Naprendszerben is tapasztalhatunk" – magyarázza a tanulmány társszerzője, a stockholmi egyetem PhD-hallgatója, Gayathri Viswanath. „Szélsőségesen intenzív sugárzás által dominált goromba környezet, ahol minden, a csillagok, a bolygó és a távolságok is sokkal, de sokkal nagyobbak."

Valóban, a b Centauri (AB)b vagy b Centauri b jelöléssel ellátott új bolygó jellemzői is szélsőségesek. 

TÖMEGE A JUPITERÉNEK TÍZSZERESE, EZZEL AZ EDDIG TALÁLT EXOBOLYGÓK KÖZÖTT AZ EGYIK LEGNAGYOBB TÖMEGŰ. 

Ráadásul a valaha megfigyelt egyik legnagyobb méretű pályán kering, csillagait a Nap és a Jupiter közötti távolságot százszorosan meghaladó messzeségben járja körül. A központi csillagpártól mért nagy távolság lehet a kulcsa a túlélésének is.

Fantáziarajz a b Centauriról és óriásbolygójáról, a b Centauri b-rő

lFORRÁS: ESO/L. CALÇADA

 

Az eredmények meghatározó mértékben az ESO chilei VLT távcsőegyüttesén működő kifinomult SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet Research) műszernek köszönhetők. A SPHERE már korábban is sikeresen fényképezett le bolygókat más csillagok körül, például hozzá fűződik az első felvétel egy Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygópárról.

Valójában azonban nem a SPHERE volt ez első műszer, amely képet rögzített a bolygóról. A vizsgálat részeként a csoport átnézte a b Centauri rendszeréről készült korábbi észleléseket is, és felfedezte, hogy 

A BOLYGÓT MÁR TÖBB MINT HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT IS LEFÉNYKÉPEZTÉK AZ ESO 3,6 MÉTERES TÁVCSÖVÉVEL, DE AKKOR MÉG NEM ISMERTÉK FEL, HOGY BOLYGÓRÓL VAN SZÓ. 

A tervek szerint az évtized vége felé munkába álló ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT), illetve a VLT fejlesztései lehetővé teszik majd, hogy a csillagászok sokkal többet tudjanak meg a bolygó kialakulásáról és tulajdonságairól. 

Most még teljes rejtély, ezért érdekfeszítő feladat lesz kitalálni, hogy miként alakulhatott ki"  – tekint előre Janson.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2069-ben elindulhatunk az Alpha Centauri feléAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkópHogyan lassítsunk le egy űrszondát az alfa Centaurinál?
Kategóriák: UFO

Pehelysúlyú bolygót találtak

2021, december 3 - 19:05
CsillagászatKategória: Mainstream

Az eddig ismert egyik legkisebb,"pehelysúlyú" bolygót fedezték fel a Naprendszeren kívül. A vörös törpe körül keringő égitest tömege a Földének 55 százaléka, egy napja 8 óránál rövidebb ideig tart.

A GJ 367 b jelű bolygó egy kis tömegű kőzetplanéta, átmérője pedig a Föld átmérőjének 72 százaléka. A tudósok szerint ez a ma ismert közel ötezer exobolygó közül az egyik legkisebb tömegű.

A felfedezést a Német Űrkutató Központ (DLR) Bolygókutató Intézete irányítása alatt egy nemzetközi kutatócsoport tette. Az intézet munkatársa, a kutatást vezető Csizmadia Szilárd szerint nagy sűrűsége miatt feltételezhető, hogy a bolygó vasból álló belső maggal rendelkezik. Becsléseik szerint a bolygó 86 százaléka lehet vas.

A GJ 367 b a Földtől 31 fényévnyi távolságra van, 7,7 óra alatt kerüli meg anyacsillagát, a GJ 367 nevű vörös törpét, mely nagyjából fele akkora, mint a Nap, emellett jóval hűvösebb és kevésbé fényes.
Úgy tűnik, több hasonlóságot mutat a bolygó a Merkúrral. A Földnél kisebb méretű kőzetbolygók közé tartozik, felfedezése egy lépéssel közelebb vihet a "második Föld" megtalálásához - véli Kristine Lam, a DLR vezető szakembere.

A bolygó azonban semmiképpen sem lehet második Föld, mivel nagyon nagy mértékű sugárzásnak van kitéve, 500-szor erősebbnek, mint a Föld - fejtette ki Csizmadia. A GJ 367 b felszíni hőmérséklete azon az oldalon, mely állandóan csillaga felé fordul, elérheti az 1500 Celsius-fokot - ezen a hőmérsékleten minden kőzet és fém megolvad.

A tudósok eredményeikről a Science című tudományos lapban számoltak be.

Az exobolygók felfedezése azért kiemelt jelentőségű a kutatók számára, mivel ezeken elképzelhető az élet. A GJ 367 b felfedezéséhez használt módszer segíthet a megfelelő jelöltek feltárásában. Mintegy negyed évszázaddal az első exobolygó felfedezése után a tudósok egyre precízebben tudják megállapítani az égitestek jellemzőit, ezáltal több információt szereznek különböző változataikról.

"A gázóriásokkal ellentétben a Földhöz hasonlatos sziklás világok jóval mérsékeltebb hőmérsékletűek és fontos összetevőket tartalmaznak, például folyékony vizet és oxigént. Bár nem minden kőzetbolygó élhető, a kisebb égitestek keresése és típusuk meghatározása segíthet megérteni, hogyan alakultak ki, mi tesz élhetővé egy bolygót és segít megállapítani, vajon egyedülálló-e a Naprendszer" - fejtette ki Lam.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felfedezték a Naprendszer legkisebb törpebolygójátGyűrűt fedeztek fel a Haumea törpebolygó körülÚj törpebolygóval gyarapodott a NaprendszerEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet élet
Kategóriák: UFO

Európai űrhajóst küldene a Holdra 2030-ig az Európai Űrügynökség

2021, november 29 - 18:58
NASAholdKategória: Mainstream

Az Európai Űrügynökség (ESA) vezetője még ebben az évtizedben európai űrhajóst akar a Holdra juttatni. Josef Aschbacher szerint ennek szimbolikus jelentősége lenne.

Az ESA vezetője pénteken Párizsban arról beszélt: hisz benne, hogy ez a cél elérhető. Mint mondta: arra számít, hogy a Hold a jövőben egy új gazdasági területté, új kontinenssé válhat.

Az európai Hold-küldetésről azonban még nincsenek konkrét tervek, ezzel kapcsolatban az amerikai űrhivatallal tárgyal az ESA.

A NASA az Artemis-misszióval 2025-ig akar űrhajóst küldeni a Holdra, mintegy 50 évvel az után, hogy amerikai asztronauták először jártak ott. Az Apolló-missziók során 1969 és 1972 között hat alkalommal landoltak amerikai űrhajósok a Holdon.

Aschbacher hangsúlyozta, hogy az Artemis-küldetésben az ESA is nagy szerepet vállal. Ennek a projektnek a következő fázisában a NASA és az ESA a Hold körül keringő Gateway bázis létrehozásán dolgozik majd.

Természetesen más vállalatok is részt vesznek az Artemis-küldetésben, de jó látni, hogy a NASA megbízható partnerként támaszkodik Európára - emelte ki Aschbacher, hozzátéve: hogy "minden bizonnyal ez lehet a közös utunk a Holdra."

Korábbi híradások szerint a Gateway kisebb lesz a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásnál (ISS), és nem lesz állandóan lakott, azonban fontos szerepe lesz a Hold felszínére leszálló újabb emberes küldetésekben, a Hold körüli térségben gyűjtött tapasztalatokat pedig a szakemberek a jövő Mars-küldetéseiben is hasznosítani akarják. A csaknem 40 tonnásra tervezett űrállomáson a TRITEL sugárzásmérő magyar műszer is helyet kap.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2024-ben újra ember léphet a Holdra47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold egy darabja üldözi a MarsotA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Aszteroida-eltérítő misszióba kezd a NASA

2021, november 24 - 18:35
NASAKategória: Mainstream

November 24-én, magyar idő szerint 19:20-kor indíthatják el a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról a Double Asteroid Redirection Test (DART) űrszondát – írja a Space.com. A NASA élőben fogja közvetíteni az esemény YouTube-csatornáján, a kapcsolódó oldalon történő regisztrációval pedig virtuálisan részt is lehet venni a felbocsátáson.

A DART feladata az, hogy becsapódva megváltoztassa egy égitest mozgását. Ez lesz az első ilyen típusú küldetés a történelemben.

Az űreszköz a tervek szerint 2022 őszén fogja elérni a Dimorphost, a Didymos nevű aszteroida körül keringő kváziholdat. A becsapódást a földi távcsövekkel is elemezhetik majd, az Európai Űrügynökség Hera űrszondája pedig 2026-ban a Didymost felkeresve további adatokat gyűjthet az eseményről.

A NASA és partnerei folyamatosan keresik azokat az objektumokat, amelyek tényleges fenyegetést jelentenek a Földre. Bár egyelőre nem azonosítottak ilyen égitestet, nem árt felkészülni a védekezésre, egyelőre ugyanis nincs biztos módszerünk a veszély elkerülésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA megpróbál eltéríteni egy aszteroidát
Kategóriák: UFO

Idegen létformák érkezhetnek a Földre

2021, november 21 - 19:06
IdegenekKategória: Mainstream

Ahogy az űrkutatás és annak kereskedelmi felhasználása egyre fejlődik, fel kell készülnünk rá, hogy eddig nem ismert életformákat hurcolhatunk be a Földre – írja a BioScience, az Amerikai Biológiai Tudományok Intézete által kiadott folyóirat. A veszély abban áll, hogy olyan mikrobák kerülnek a földre, amelyek nem őshonosak, és ezért nincs ellenük védettségünk, vagy épp ellenkezőleg, mi vihetünk el olyan mikroszkopikus élőlényeket, amelyek a máshol esetlegesen meglévő életet elpusztíthatják.

Tennünk kell annak érdekében, hogy csökkentsük a veszélyeket. Bár ezeknek kicsi az esélyük, lehetséges, hogy a hatásuk extrém lehet. Ha ugyanis megtörténik a baj, az nagyon nagy lesz

– jelezte Phil Cassey, a tanulmány egyik szerzője, az Adelaide-i Egyetem ökológiai és evolúciós biológiai tanszékének vezetője egy sajtóközleményben.

Cassey szerint szorosabb együttműködésre volna szükség az invazív fajokkal foglalkozó biológusok és az asztrobiológusok között, hogy erősíthessék a meglévő nemzetközi biológiai biztonsági protokollokat.

Lehetséges, hogy a Naprendszer többi része teljesen élettelen, tehát nincs semmi, ami fenyegetne minket, vagy amit mi fenyegetnénk. Azonban ha egy űrmisszió halálos vírussal térne vissza, annak mindenki megérezné a következményeit.

Forrás: IndexKapcsolódó: 10 millió csillagot vizsgáltak át idegeneket keresve, megvan az eredmény70 év után szólalt meg a nyugalmazott rendőr, aki találkozott az idegenekkelA NASA szerint hamarosan megtaláljuk az idegeneketAz Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Az idegenek már kereshetnek minket
Kategóriák: UFO

Egy rejtett bolygó nyomára bukkanhattak a Naprendszerben

2021, november 18 - 20:41
CsillagászatKategória: Mainstream

Néhány éve szakértők egy csoportja felvetette, hogy egy eddig nem észlelt bolygó rejtőzhet a Naprendszer peremén. Mike Brown és Konstantin Batygin, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársai a Kuiper-öv egyes objektumainak pályáját vizsgálva arra jutottak, hogy egy bolygó gravitációja befolyásolhatja az érintett égitesteket. Eredményeiket 2016-ban mutatták be, azóta komoly szakmai vita bontakozott ki az elmélet körül, az évek során több cáfolat is született.

Egy friss tanulmány újabb érv lehet a hipotézis mellett – írja a ScienceAlert. Michael Rowan-Robinson, az Imperial College London csillagásza az Infrared Astronomical Satellite (IRAS) műhold által 1983-ban gyűjtött adatokat elemezte, és olyan forrásokat mutatott ki, amelyek együttesen a feltételezett kilencedik bolygót rajzolhaják ki. A szakértő kiemelte, hogy erre kicsi az esély, a vizsgálat ugyanakkor hozzájárulhat a célzottabb kutatásokhoz.

Amennyiben az égitest valóban létezik, tömege akár tízszerese is lehet a Földének.

Tömege ellenére megtalálása nem lesz egyszerű, mivel a Naprendszer egy távoli, sötét régiójában kering.

Az IRAS 1983-ban tíz hónapon át működött, missziója során hosszú hullámhosszú infravörös sugárzásban elemezte az égbolt 96 százalékát. Ebben a tartományban a kis és hűvös objektumok is kimutathatóak, Rowan-Robinson pedig úgy döntött, hogy a kilencedik bolygó keresése miatt érdemes elemezni az adatokat.

A 250 ezer észlelt pontforrás közül három bizonyult jelöltnek. A műhold 1983 júniusában, júliusában és szeptemberében detektálta az érintett forrásokat, amelyek talán egyetlen mozgó objektum jelei. Az észlelésre egyéb magyarázatok is vannak, Rowan-Robinson szerint más műszerekkel ráadásul nem sikerült kimutatni a forrásokat. Éppen ezért további vizsgálatokra lesz szükség, hogy jobban megértsék a jelek természetét.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Földnél tízszer nagyobb, eddig felfedezetlen bolygó a Naprendszerben?
Kategóriák: UFO

Rekordszámú gravitációs hullámot észleltek

2021, november 8 - 19:21
gravitációs hullámCsillagászatKategória: Mainstream

Egy nemzetközi kutatócsoport gravitációs hullámok rekordszámú, 35 új észleléséről számolt be, a felfedezés új fényt vethet az univerzum evolúciójára, a csillagok életére és pusztulására - számolt be róla a The Guardian online kiadása.

Az új észlelésekkel együtt 2015 óta már 90-re nőtt a detektált gravitációs hullámok száma. A gravitációs hullámok hasonló változásokat keltenek a téridőben, mint a vízbe dobott kő a víz felszínén. Einstein relativitáselmélete szerint nagy tömegű objektumok mozgásakor keletkeznek. Minél nagyobb a tömeg és a mozgás sebessége, annál nagyobbak a hullámok.

A hullámokat a LIGO (lézer interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium) észlelte az Egyesült Államokban, és az VIRGO olaszországi obszervatórium 2019 november és 2020 márciusa között.

A gravitációs hullámok első észlelését 2016-ban jelentették be.

A legutóbb detektált 35 hullámból 32 valószínűleg két fekete lyuk összeolvadásából származik, az egyik 145-ször, a másik 112-szer volt nagyobb, mint a Nap. A tudósok továbbá felfedeztek egy kisebb feketelyuk-párost is, együttes tömegük csak 18-szorosa a Napénak. A 35 észlelésből kettőről úgy vélik, egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeolvadásából keletkezett. A neutroncsillagok kicsi, rendkívül sűrű objektumok, noha mintegy 1,4-szer nagyobb a tömegük a Napénak, átmérőjük nagyjából 15 kilométer - mondta Susan Scott, a kutatók egyike, az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósa.

Az észlelések segítenek, hogy a tudósok jobban megértsék mind az univerzum evolúcióját, mind az űrobjektumok természetét.

A frissen jelentett észlelések száma tízszerese annak, amennyit a kutatások indulásának idején detektált a LIGO és a VIRGO, Scott szerint ez a műszerek fejlesztésének és a nagyobb erejű lézereknek köszönhető.

A jövőben az asztrofizikusok talán képesek lesznek a csillagok szupernóvává válását is detektálni.
Ezzel többet tudhatunk meg a folyamatról, melyben a csillagok életciklusuk végére érnek, kifogynak az üzemanyagból, felrobbannak, majd összeomlanak"
- mondta el Scott.

Az új észlelések egy részére nincs még magyarázat. A kutatók úgy vélik, a 35. esemény származhat fekete lyukat, valamint egy fekete lyuk és egy neutroncsillag ütközéséből.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Beszállunk a gravitációs hullámok megfigyelésébeDöbbenetes jelenségekről üzennek a gravitációs hullámokFizikai Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok megfigyeléseKülönleges gravitációs hullámokat észleltekSzokatlan jelek érkeztek a gravitációs hullámok forrásától
Kategóriák: UFO

A NASA megpróbál eltéríteni egy aszteroidát

2021, november 6 - 19:23
NASAKategória: Mainstream

Novemberben példátlan missziót indít el a NASA – írja a Space.com. A Double Asteroid Redirection Test (DART) célja az lesz, hogy egy kisbolygóba, egészen pontosan annak holdjába csapódva kissé felgyorsítsa az objektumot, ezzel ugyanis módosíthatják a pályáját. A küldetés segíthet a Föld védelmére alkalmas technológiák kidolgozásában.

A kutatók folyamatosan keresik a fenyegető égitesteket, de egyelőre nem találtak olyan nagyobb objektumot, amely belátható időn belül bolygónknak csapódhatna. Ennek ellenére nem árt felkészülni, hiszen még nem fejlesztettek ki olyan módszert, amely bizonyítottan segítene a veszély elkerülésében.

A 330 millió dolláros DART-ot a legkorábban november 23-án bocsáthatják fel.

Ha minden a tervek szerint halad, az űrszonda jövő ősszel érheti el a 780 méter széles Didymost és 160 méter átmérőjű holdját, a Dimorphost. A számítások alapján a DART becsapódása legalább 73 másodperccel gyorsítja majd fel a kisebb objektum 12 órás pályáját.

A DART-ot egy műhold is kísérni fogja, amely a földi távcsövekkel együtt monitorozza majd, hogy mi történt a Dimorphosszal. A szakértők bíznak benne, hogy a küldetés során gyűjtött adatok hozzá fognak járulni a Föld védelméhez.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisült
Kategóriák: UFO

Meg se próbálja elképzelni, valójában mekkora a Jupiter óriásvihara

2021, november 1 - 20:10
JupiterKategória: Mainstream

Egy nemzetközi tudóscsoport mondott néhány számot arról, hogy milyen mélyre nyúlik a Nagy Vörös Folt, de ettől még nem lesz sokkal könnyebb befogadni a jelenség valódi erejét.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygójának viharai emberi ésszel szinte felfoghatatlan méretűek, most azonban újabb információk láttak napvilágot arról, hogy ez mennyire így van.

Egy a Science című patinás folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Jupiter körül 2016 óta keringő Juno űrszondát felügyelő csoport arra jutott, hogy a Nagy Vörös Foltként is ismert, több száz éve létező nagynyomású anticiklon 350–500 kilométerrel nyúlik a légnemű felszín alá. Összehasonlításul: a Földön „érdemi” sűrűségű levegő körülbelül a felszíntől számított összesen 100 kilométeres magasságig található, itt húzható meg az úgynevezett Kármán-vonal, amelyet a világűr határának is szoktak nevezni. A földi légkör teljes vastagságánál tehát legalább háromszor magasabb/mélyebb a Jupiter híres vihara. (Igaz, a mi bolygónk felszínétől ennél jóval távolabb, akár 10 ezer kilométerre is akadnak olyan gázrészecskék, amelyeket a Föld „magával visz”, és így az atmoszféra részeként foghatók föl, de ezek annyira ritkásan helyezkednek el, hogy az már szinte vákuumnak tekinthető. Olyannyira, hogy az űrjárműveket sem zavarják, a Nemzetközi Űrállomás például csak mintegy 400 kilométeres magasságban kering.)

Mindez persze semmi a Nagy Vörös Folt felszíni kiterjedéséhez képest. Az amatőr távcsővel is jól látható anticiklon legrövidebb átmérője is több mint 10 ezer kilométer hosszú, a leghosszabb (kelet-nyugati irányú) pedig 24 és 40 ezer kilométer között változik. Ismét egy összehasonlítás: a Föld átmérője mintegy 12 ezer kilométer.

A kutatók azért kaphattak most pontosabb képet a jupiteri jelenségekről, mert a Junón egy mikrohullámú radiométer nevű eszköz is helyet kapott, amellyel adatok gyűjthetők arról, hogy mi folyik a bolygó felszíne alatt. Ez olyasmi, mintha háromdimenziós képet alkotnának a viharokról. Így derült ki az is, hogy a gázóriás jellegzetes sávjai – képzavarral élve – csak a jéghegy csúcsát jelentik, az azokat kialakító futóáramlások (jet streamek) sokkal mélyebbre nyúlnak, mint korábban hinni lehetett, és máshogy is működnek a felszín alatt.

Forrás: HVGKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlAlvilági lávajáték a Jupiter tüzes holdjánDecemberben ritka közel lesz egymáshoz a Jupiter és a SzaturnuszElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)
Kategóriák: UFO

Megfejtették, mi volt az a rejtélyes jel, ami a közeli csillag felől érkezett

2021, október 29 - 20:13
CsillagászatKategória: Mainstream

Nem Földön kívüli eredetű volt az a rejtélyes jel, amit még tavaly észleltek a kutatók az idegenekre vadászó Breakthrough Listen program keretében - írja a Live Science tudományos portál cikke.

A furcsa rádióhullámokat még 2020-ban fogták, és akkor azt hitték, földönkívüli civilizációtól származnak: egy sor olyan jellemzőjük volt, amik alapján egy technológiailag fejlett faj küldhette volna őket. A jel a BLC1 katalógusjelet kapta.

A feltételezett forrás a Naphoz legközelebbi vörös törpecsillag, a mindössze 4 fényévre található Proxima Centauri környéke volt.

A kutatók később újra elemezték az ausztrál Parkes Teleszkóp felfedezését, és kijózanító eredményre jutottak: 

A BLC1 VALÓJÁBAN FÖLDI EREDETŰ RÁDIÓINTERFERENCIA LEHETETT.

A csalódást keltő eredmény ellenére a megfigyelés segítheti a kutatómunkát, mivel a szakértők ez alapján olyan algoritmust tudnak kifejleszteni, ami hatékonyabban megkülönbözteti a hamis és a valódi Földön kívüli eredetű technoszignatúrákat (olyan jeleket, amik egy fejlett civilizációtól származnak).

A Breakthrough Listen folytatja a Proxima Centauri tanulmányozását.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósok15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólErős jelek érkeztek egy távoli objektumtólIdegen naprendszerből érkezett jeleket fogtunk - vajon egy idegen civilizáció üzent?
Kategóriák: UFO

Rövid idő alatt kipusztul a Föld

2021, október 22 - 18:29
FöldföldtörténetKategória: Mainstream

Jelen pillanatban Földünk egy paradicsomi hely az élet számára, nem lesz ez azonban mindig így: egy bizonyos idő elteltével a légkör összetétele megváltozik, és az ősi atmoszférához hasonlóan ismét a metán válik dominánssá, míg az oxigénszint erősen visszaszorul. Ez a forgatókönyv szerencsére nem a közeljövőben valósul meg, de rövid idő alatt fog végbemenni – írja egy nemrég megjelent tanulmány, amit a Nature Geoscience című szaklapban publikáltak.

Az oxigén jelenlegi formájában mintegy 2,4 milliárd éve jelent meg a légkörben az úgynevezett nagy oxidációs esemény során, a Föld az ezt megelőző állapotába fog visszazuhanni néhány milliárd év múlva. Az új tanulmány azt is kimutatta, hogy az oxigénben gazdag atmoszféra a lakható bolygók esetében csupán átmeneti, ez a megállapítás pedig valószínűleg befolyásolni fogja az életre alkalmas világok kutatását is.

A kutatók részletes modelleket készítettek a Föld bioszférájáról, amelyben figyelembe vették a Nap fényességének változásait, valamint az ezzel járó szén-dioxid-szint csökkenést. Az egyre erősebbé váló napsugárzás ugyanis lebontja a gázt, amiből így kevesebb lesz a légkörben.

A CSÖKKENŐ SZÉN-DIOXID AZT IS JELENTI, HOGY A FOTOSZINTETIZÁLÓ NÖVÉNYEKNEK KEVESEBB ERŐFORRÁSBÓL KELL GAZDÁLKODNIUK, AMI ÉRTELEMSZERŰEN AZ OXIGÉNTERMELÉS VISSZAESÉSÉVEL JÁR MAJD.

A szakértők korábban már kimutatták, hogy az erősödő napsugárzás 2 milliárd éven belül elpárologtatja az óceánokat, ám az újabb szimulációk szerint bolygónk már az ezt megelőző időszakban lakhatatlanná válik majd az oxigénszint extrém csökkenése miatt.

Az oxigén visszaesése nagyon-nagyon drámai lesz, gyakorlatilag a mai szint milliomod része marad csak az atmoszférában"
– magyarázta Chris Reinhard, a Georgia Institute of Technology kutatója a New Scientist magazinban. A tudós szerint az eredmények hatással lesznek a lakható bolygók keresésére is.

Napjainkban egyre nagyobb teljesítményű teleszkópokkal lehet fürkészni a távoli bolygókat, már csak azt kellene kideríteni, pontosan milyen jeleket kell keresni, hogy megállapítsák, egy adott planéta élhető-e vagy sem. Az egyik ilyen kutatóprogram a NASA NexSS, amelyben maga Reinhard is részt vesz. Könnyen lehet, hogy az oxigén mellett más bioszignatúrákat (életre utaló jeleket) is keresni kell majd a bolygók légkörében.

Nem minden élőlény függ ugyanis az oxigéntől, az úgynevezett anaerob életformák például kiválóan megvannak nélküle. Valószínűleg ezek az organizmusok az oxigén nagy részének eltűnése után is fennmaradnak a Földön.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Újabb napvihar csaphat le pénteken a Földre

2021, október 17 - 18:36
NapnapkitörésKategória: Mainstream

Hétfőn már megtapasztalhattunk egy geomágneses vihart, akkor az Egyesült Királyság, és Észak-Amerika egyes részein az északi fénynek nevezett jelenséget is észlelni lehetett. Az előrejelzések szerint a péntekre várható napkitörés nem lesz ilyen látványos hatással bolygónkra, fényjelenséget is legfeljebb csak az Északi-sarkvidéken láthatunk.

A Spaceweather.com cikke szerint a koronakidobódás – amely az AR2882 katalógusjelű napfolthoz köthető – még október 12-én tört ki, ennek „törmeléke" azonban csak október 15-én, pénteken érheti el a Földet.

A koronakidobódás (angolul coronal mass ejection, rövidítve CME) a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Magától is bekövetkezhet, de általában a napkitörések többi "hozzávalójával" jár együtt: a flerrel és az eruptív protuberanciával. A napkitörések a Föld felé is irányulhatnak, és a Napból kiszakadó anyag telibe találhatja bolygónkat. Ilyenkor a Föld mágneses pajzsa kissé benyomódik, és geomágneses viharok alakulhatnak ki, ami problémát okozhat például az áramellátásban, kommunikációban, navigációban.

Egy napkitörés képe a látható fény tartományában

FORRÁS: NASA/SDO/AIA/GODDARD SPACE FLIGHT CENTER

1989-ben Kanadában egy különösen erős kitörés kilenc órára teljesen kiütötte a teljes elektromos hálózatot. A szakértők szerint hasonló eseménytől most nem kell tartani.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A 2016-os év eddigi legnagyobb napkitöréseA Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraMilliók is áldozatul eshetnek egy igazán brutális napkitörésnekMeg fog nőni a napkitörések száma, és ez hatással lesz a Földre
Kategóriák: UFO

Rémisztő jövő: üstökösök fogják bombázni a Földet

2021, október 13 - 18:39
CsillagászatföldtörténetKategória: Mainstream

Néhány tízezer év múlva az emberiség űrszondái megérkeznek a legközelebbi csillagokhoz, a Naprendszerben pedig megnövekedhet a veszélyes becsapódások száma. Ezek ellen akkor talán lehet már védekezni, hosszabb távon azonban nincs esély a Földön maradásra. Bemutatjuk, mire számíthat az emberiség a távoli jövőben.

Mi lesz a Föld, a Naprendszer és a Tejút sorsa a mai csillagászati ismeretek alapján? Íme, a legvalószínűbb forgatókönyv, amelyben az időadatok csak hozzávetőlegesek, az egyes események azonban jó eséllyel bekövetkeznek valamikor. A sor végén egy teljesen sötét, hideg és majdnem üres világegyetem áll.

10-15 ezer év múlva: látványos robbanás
Látványos jelenség lesz az égbolton, amikor felrobban az eta Carinae nevű hatalmas, közeli csillag. A nagy tömegű égitest már ma is instabil: alkalmanként nagyobb gáztömegeket dob le külső rétegeiből. A robbanásnak a csillagászok szerint nem lesz káros hatása a Földre.

22 ezer év múlva: Csernobil ismét biztonságos hely lesz
A radioaktív sugárzás ismét eléri a normális szintet, az eredeti épületek, persze, rég eltűnnek - más helyekhez hasonlóan már Csernobilra sem lehetne ráismerni akkoriban.

35 ezer év múlva: veszélyes szomszéd
A Ross 248 jelű vörös törpecsillag lesz a Napunkhoz legközelebbi csillag, megelőzve a Proxima Centaurit, amely jelenleg 4,2 fényévre van a Földtől. Jelentős hatása akkor még nem lesz bolygónkra, azonban amint egyre közelebb kerül, megnövelheti a Naprendszerben történő üstökösmagok és kisbolygók becsapódásainak gyakoriságát.

42 ezer év múlva: űrhajó a csillagokban
A Voyager-1 űrszonda megközelíti az AC+79 3888 jelű törpecsillagot. A szonda ekkor már bizonyára nem fog üzemelni, így az eseménynek csak elvi jelentősége van. Talán ez tekinthető az első pillanatnak, amikor egy emberkéz alkotta űreszköz megközelít egy Naprendszeren kívüli objektumot - ha az addig rendelkezésre álló bőséges idő alatt, fejlettebb és gyorsabb űreszközöket nem fejleszt ki az emberiség. Utóbbi esélye a technikai fejlődés ütemét tekintve könnyen elképzelhető.

100 ezer év múlva: a legnagyobb szupernóva
Felrobban a VY Canis Majoris csillag, látványos szupernóvaként. Valószínűleg ez lenne a legfeltűnőbb szupernóva-robbanás, amelyet utódaink az addig eltelt idő során megfigyelhetnek.

298 ezer év múlva: űrhajó a Szíriusznál
A Voyager-2 űrszonda megközelíti a Szíriuszt, az égbolt legfényesebb csillagát.

1,4 millió év múlva: üstökösök bombázása
A Naprendszerhez közeledő Gliese 710 nevű csillag a Naprendszer peremvidékén lévő Oort-felhő üstököseinek mozgását erősen megzavarja. Sok égitestet végleg elszakít a Naprendszerről, de jó néhányat a bolygók irányába indít el. Ettől jelentősen megnövekedhet a becsapódások gyakorisága a Föld térségben is, de ennek a "veszélyesebb" időszaknak hossza is több 100 ezer évben mérhető.

7,6 millió év múlva: szétrobban a Mars egyik holdja
A Phobos hold szétdarabolódik a Mars árapályereje révén. A kis Mars-hold ugyanis olyan közel mozog bolygójához, hogy gyorsabban kering, mint ahogyan a Mars forog. Emiatt a két égitest között ébredő árapályhatás nyomán fokozatosan egyre közelebb jut a Marshoz, és végül anyaga feldarabolódik, majd még később be is csapódik a felszínbe, jó néhány nagy krátert létrehozva az égitest egyenlítői vidékén.

10 millió év múlva: újabb nagy gyűrű születik a Naprendszerben
A Phoboshoz hasonló sors vár a Triton nevű Neptunusz-holdra is. Utóbbi szintén szétdarabolódik, és töredékei látványos gyűrűt alkotnak az órásbolygó körül. A gyűrű azonos távolságból nézve feltűnőbb lenne, mint a Szaturnusz hasonló ékessége - azonban a Neptunusz nagy távolsága miatt a Földről feltehetőleg nem lesz annyira feltűnő egy távcsőben figyelve.

50 millió év múlva: bezárul a Földközi-tenger
Afrika összeforr Európával, és egy új, a mai Himalájához fogható hegylánc születik.

250 millió év múlva: új szuperkontinens
Minden szárazföld egyesül, a szuperkontinenst egyetlen óceán övezi.

600 millió év múlva: nem lesznek teljes napfogyatkozások
A Holdnak a Földtől mérhető lassú távolodása miatt többé már nem következnek be teljes napfogyatkozások. Az egyre messzebb keringő Hold látszó mérete az égen ugyanis kisebb lesz, mint a napkorongé - ezért csak gyűrűs fogyatkozások lesznek: a Nap felszíne a Hold pereme mentén körben megfigyelhető marad a fogyatkozás maximuma idején is.

1 milliárd év múlva: elpárolognak az óceánok
A Föld átlaghőmérséklete már túl magas lesz ahhoz, hogy a folyékony víz tartósan előforduljon rajta. Az óceánok anyaga a légkörbe párolog, és forró, párás levegőként veszi körül bolygónkat. A folyamat lassan, fokozatosan következik be. Pontosan nem tudni, miként reagál minderre bolygónk és rajta a bioszféra - de a körülmények feltehetőleg egyre kellemetlenebbek lesznek az élővilág számára.

3 milliárd év múlva: ütközés az Andromédával
Az egyre közelebb kerülő Androméda-galaxis peremvidéke a Tejúttal ütközik. A jelenség során egyes csillagok feltehetőleg nem találkoznak egymással, azonban a csillagközi felhők összenyomódása révén új, aktív csillagkeletkezési zónák jöhetnek létre.

5 milliárd év múlva: pokollá válik a Föld
A Nap vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt. A Föld talán elkerüli ezt a sorsot, bár ebben még eltérnek az egyes modellek előrejelzései. Az élet azonban ekkor már biztosan lehetetlen lesz bolygónk felszínén, amelynek nemcsak légköre és vízburka veszik az űrbe, de felszíni kőzetei is halványan izzani fognak a hatalmasra puffadt és közeli napfelszín intenzív sugárzásától. Ha az élet és értelem eddig fennmarad a Földön, valószínűleg el kell költöznie.

1000 milliárd év múlva: sötétedik az Univerzum
Általánosan alacsony szintre csökken a csillagkeletkezés gyakorisága a galaxisokban, egyre kevesebb lesz az új égitest, amelyek egyre kevesebb fényt bocsájtanak ki a Világegyetemben.

20 000 milliárd év múlva: véget ér a csillagok korszaka
Az utolsó vörös törpecsillagok is kihunynak, véget ér a csillagok korszaka az Univerzumban. A Világegyetem sötét, hideg és kis sűrűségű hely lesz.

Az utolsó lépésekkel kapcsolatban nagy a bizonytalanság. A Világegyetem jövője olyan kozmológiai törvényszerűségektől is függ, amelyek még kevéssé ismertek. Ilyen például a sötét energia hatása, amelytől jelenleg egyre gyorsabban tágul az Univerzum, és ez elősegíti a sötét, hideg, egyre inkább üres Világegyetem kialakulását.

Az, hogy az élet, az értelem és a civilizáció sorsa mi lesz ebben az Univerzumban, jelenleg még jobbára a tudományos-fantasztikus irodalom témája.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Megerősítve: a Jezero-kráter egykoron tó volt a Marson

2021, október 9 - 18:28
MarsKategória: Mainstream

Az amerikai űrkutatási hivatal Perseverance marsjárója által a vörös bolygón készített felvételek első tudományos elemzése megerősítette, hogy a Jezero-kráter - amely ma száraz és szél által lekoptatott mélyedés - egykoron egy nyugodt tó volt, amelyet egy kicsiny folyó táplált mintegy 3,7 milliárd évvel ezelőtt.

A felvételeken arra is bizonyítékot találtak a kutatók, hogy a tómedernek villámárvizeket kellett kiállnia, amelyek olyan erőteljesek voltak, hogy több tíz kilométerre fekvő szikladarabokat sodort és rakott le a tómederbe, ahol ma is megtalálhatók.

A Science című tudományos folyóiratban közzétett elemzés a kráter nyugati oldalán elterülő felszíni kőzetekről készült felvételeken alapul.

KORÁBBI MŰHOLDFELVÉTELEKBŐL MÁR KIDERÜLT, HOGY EZEK A LEGYEZŐSZERŰEN KIEMELKEDŐ LERAKÓDÁSOK A FÖLDÖN LÉVŐ FOLYÓK DELTÁJÁRA HASONLÍTANAK.

A Perseverance új felvételei, amelyeket a kráterben készített, megerősítették, hogy valóban egy folyódeltáról van szó. Az üledékrétegek elemzése alapján úgy tűnik, hogy a folyódelta táplált egy tavat, amely egész létezése alatt nyugodt volt, mígnem a klímában bekövetkezett drámai változás epizódszerű áradásokat idézett elő a tó életének vége felé.

Ha megnézzük ezeket a felvételeket, tulajdonképpen egy lakatlan tájat látunk; ez a legelhagyatottabb hely, amelyet valaha felkereshetünk
– mondta Benjamin Weiss professzor, az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) földtudományi karának bolygótudományi professzora, a felvételeket elemző NASA-csoport tagja. – Sehol egy csepp víz, és mégis, bizonyítékot találtunk arra, hogy múltja nagyon más volt. Valami nagyon mélyreható ment végbe a bolygó történetében.

A kutatók remélik, hogy a kráter feltárásának folytatásakor a Perseverance további támpontokat ad számukra a bolygó klímájának fejlődéséről, és

REMÉLIK AZT IS, HOGY AZ ÜLEDÉKEKBEN FELLELHETIK AZ ŐSI VÍZI ÉLET NYOMAIT.

A Perseverance olyan helyeket fog keresni, ahol üledékmintákat gyűjthet és tárolhat be, amelyeket majd a Földre hoznak. Lehetőségünk van arra, hogy kövületek után kutassunk. Időbe telik, amíg megszerezzük ezeket a kőzeteket, amelyektől reméljük, hogy megmutatják az élet nyomait.
– mondta Tanja Bosak, az MIT adjunktusa.

A Perseverance marsjáró február 18-án landolt a Jezero-kráterben, alig több mint 1,8 kilométerre a nyugati részén talált legyezőszerű felszíni lerakódásoktól.

HÁROM HÓNAPIG NEM MOZDULT LANDOLÁSI HELYÉRŐL, MERT A NASA MÉRNÖKEI TÁVOLRÓL ELLENŐRIZTÉK MŰSZEREIT.
 

Ezalatt is készítettek Mastcam-Z és RMI (SuperCam Remote Micro-Imager) kamerái felvételeket környezetéről, köztük a Kodiak nevű szikláról. Anélkül, hogy eltávolodott volna bárhova, a rover képes volt megoldani az egyik legnagyobb ismeretlent, azt, hogy a kráter egykoron tó volt.
– tette hozzá Weiss. – Ez megoldatlan kérdés maradt volna, ha nem itt landolunk és nem erősítjük meg, hogy valóban tó volt.

A Mars-misszió célja az ősi élet jeleinek, például megkövesedett mikrobák nyomainak kutatása a kőzetben, a vörös bolygó földrajzának alaposabb megismerése céljából.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szokatlanul puha talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavételeCsütörtökön landol a NASA marsjárója, a Perseverance a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Eddig nem látott felvételeket tettek közzé a Merkúrról

2021, október 3 - 19:58
CsillagászatMerkúrKategória: Mainstream

Elküldte első felvételét a Merkúr felszínéről az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) által 2018-ban közösen indított BepiColombo űrszonda, mely szombatra virradó éjszaka repült el először a bolygó felett mintegy 199 kilométerre.

Az Európai Űrügynökség honlapján közzétett felvétel a bolygó északi féltekéjét ábrázolja, látható rajta a Merúr egyenetlen, rücskös felszíne, egyebek között a 166 kilométer széles Lermontov-kráter.

A Merkúrt kutató misszió célja, hogy minél többet tudjunk meg a bolygóról, amely csak kicsit nagyobb, mint a Földet kísérő Hold, és hatalmas vasmaggal rendelkezik.

A BEPICOLOMBO MÉG ÖTSZÖR FOG ELREPÜLNI A MERKÚR FELETT, EHHEZ AZONBAN AZ SZÜKSÉGES, HOGY A BOLYGÓ GRAVITÁCIÓS EREJÉNEK HATÁSÁRA LELASSULJON.

A következő években történő elhaladások eredményeképpen idővel stabil pályára fog állni a bolygó körül. Ez 2025 végén következik be.

A szonda ekkor kétfelé válik: a Bepi elnevezésű része alacsony, bolygó körüli pályára áll, a Milo elnevezésű része pedig, amely a Japán Űrkutatási Hivatalban készült, nagyobb távolságról gyűjt a planétáról adatokat.

Az ESA 1,3 milliárd euróból készült űrszondája rendkívüli küldetést hajt végre. A Merkúron extrém hőmérséklet uralkodik, nagyon erős a Nap vonzása, és a napsugárzás is pokoli feltételeket teremt.

Mindkét szondát arra tervezték, hogy kibírják a 430 Celsius-fokos hőmérsékletet, amely a bolygó Nap felőli oldalán jellemző, és a mínusz 180 Celsius fokos hideget is a Merkúr árnyékos oldalán.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaIdegen űrhajót sejtenek a Merkúr kráterébenOktóberben elindulhat az új űrszonda a MerkúrhozSzombat hajnalban indul Európa a Merkúrra - magyar segítséggel!
Kategóriák: UFO

Szünetelteti marsjárói földi irányítását a NASA

2021, szeptember 29 - 19:09
MarsNASAKategória: Mainstream

Október közepéig szüneteltetni fogja a kommunikációt a vörös bolygón lévő marsjáróival a NASA a bolygók együttállása miatt, amikor a Nap a Föld és a Mars között tartózkodik - jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

Bár a mérnökök nem fognak utasításokat küldeni, a missziók folytatják az adatgyűjtést a Marson a bolygók együttállása idején is, amely kétévente következik be.

A bolygók együttállása idején a Napból kilövellt gázok zavarhatják a rádiójeleket, amikor a mérnökök megpróbálnak kommunikálni a marsjárókkal. Ez elronthatja az utasításokat és az űreszközök "váratlan magatartását" eredményezheti - közölte a NASA bolygókutató intézete (JPL).

"Bár marsmisszióink nem lesznek olyan tevékenyek ebben a néhány hétben, állapotukat tudatni fogják velünk. Mindegyik misszió kapott tőlünk házi feladatot, amelyet meg kell csinálniuk, amíg nem hallanak felőlünk" - mondta Roy Gladden, az intézet marsi jelfogóhálózatának igazgatója.

A Perseverance és a Curiosity marsjárók jegyezni fogják egyebek között az időjárási és sugárzási adatokat, a kicsiny Ingenuity helikopter pedig jelenlegi landolási helyén marad.

Az InSight marsszonda használni fogja a marsrengéseket érzékelő szeizmométerét.

A NASA Mars körül keringő szondái, az Odyssey, a Mars Reconnaissance Orbiter és a MAVEN fognak továbbítani bizonyos adatokat a földi irányítóközpontba, miközben folytatják saját kutatásaikat.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szokatlanul puha talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavételeCsütörtökön landol a NASA marsjárója, a Perseverance a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Felfedeztek két ősi galaxist

2021, szeptember 26 - 18:58
CsillagászatgalaxisokKategória: Mainstream

Új megfigyelési módszerek segítségével fedeztek fel két ősi galaxist csillagászok. A Chilében lévő ALMA obszervatórium segítségével nyertek betekintést a 13,8 milliárd éve keletkezett univerzum korai kozmikus időszakába.

A galaxisok korábban rejtve maradtak, mert az eddigi megfigyelési módszerekkel nem lehetett áthatolni a kozmikus porból álló átláthatatlan felhőn. Az egyik galaxis a valaha megfigyelt legtávolabbi, por rejtette galaxis - olvasható a Genfi Egyetem szerdai közleményében.

A korábbi optikai vagy infravörös teleszkópokkal ellentétben a chilei Atacama sivatagban található ALMA obszervatórium sokkal hosszabb hullámhosszon képes érzékelni milliméteres tartományban. Ezáltal sikerült áthatolni a gáz- és porfelhőn és megfigyelni az ott rejtőző galaxisokat.

Két ilyen több mint 13 milliárd éve kialakult galaxis létezését tudta kimutatni egy nemzetközi kutatócsoport a Genfi és a japán Vaszeda Tudományegyetem, valamint a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium vezetésével, az ALMA adatai segítségével.

A felfedezés nyilvánvalóvá tette, hogy a korábban észlelt galaxisok száma még nem teljes - írják a kutatók a Nature című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban.

Fudamoto Josinobu, a tanulmány vezető szerzője elmondta: "ezek az új galaxisok nem azért maradtak eddig észrevétlenek, mert annyira ritkák, hanem csak azért, mert teljesen beborította őket a por". A kutatók nagy reményeket támasztanak az új James Webb űrteleszkóphoz, amelyet a NASA december 18-án indít a világűrbe. A NASA első igazgatójáról, James Webbről elnevezett űrtávcső a Földtől mintegy másfél millió kilométerről, a Föld-Nap rendszer L2 Lagrande-pontjából fogja megfigyelni a Naprendszer objektumait és mintegy 5-10 éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket. Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászokA sötét anyag megöli a galaxisokatA Tejút fele távoli galaxisokból származik
Kategóriák: UFO

Tízmilliárd éve történt robbanás fog ismét feltűnni az égen

2021, szeptember 19 - 18:38
CsillagászatKategória: Mainstream

A Szupernóva Requiemnek nevezett robbanás egy ősi csillag tízmilliárd ezelőtti megsemmisülése, aminek fénye először 2016-ban jutott el hozzánk, akkor a Hubble űrteleszkóp észlelte az eseményt. A jelenséget 2037-ben ismét meg lehet majd figyelni, ez a furcsaság pedig az úgynevezett gravitációs lencsének köszönhető – írja a Live Science.

Ahhoz, hogy e távoli szupernóva-robbanás fénye elérje a Földet, galaxishalmazokon kell keresztülhaladnia.

A galaxishalmazok a világegyetem legnagyobb tömegű képződményei, amelyek olyan erős gravitációs vonzást fejtenek ki, hogy meghajlítják maguk körül a téridőt, és kozmikus lencsékként viselkednek, amelyek képesek felnagyítani, eltorzítani és elhajlítani a mögülük jövő fényt. Ezt a jelenséget Einstein általános relativitáselméletével lehet magyarázni.

A SZUPERNÓVA REQUIEM ESETÉBEN AZ MACS J0138 GALAXISHALMAZ A CSILLAGROBBANÁS FÉNYÉT FELERŐSÍTI, MEGSOKSZOROZZA, ÉS ÚGY TORZÍTJA, MINTHA ELTÉRŐ IDŐKÖZÖNKÉNT KÜLÖNÁLLÓ SZUPERNÓVÁKAT LÁTNÁNK AZ ÉGBOLT EGYES RÉSZEIN.

A csillagászok először 2016-ban fényképezték le a Szupernóva Requiemet a Hubble űrteleszkóp segítségével.

A SZUPERNÓVA A GALAXISHALMAZ PEREMÉNÉL EGYSZERRE HÁROM HELYEN JELENT MEG.

A szupernóva-képek fényessége eltérő volt, ami azt jelentette, hogy a torzító hatásnak köszönhetően a robbanás három eltérő fázisát lehetett megfigyelni.

A 2019-es vizsgálatok során mindhárom fénypont teljesen kihunyt, ami megerősítette azt az elméletet, hogy a gravitációs lencse miatt a három, látszólag különböző csillagrobbanás ugyanannak a szupernóvának a tükörképe volt.

A megsemmisült csillag a becslések szerint 10 milliárd fényévre volt tőlünk, vagyis nem sokkal az ősrobbanás után pusztulhatott el.

Ismét fel fog bukkanni

A MACS J0138 galaxishalmaz tanulmányozása nem fejeződött be, a kutatók az új megfigyelések alapján arra számítanak, hogy a hatalmas tömeg a gravitációs lencse révén még mindig „manipulálhatja" a robbanás fényének terjedését, így az néhány év múlva ismét felvillanhat.

A Hubble által készített 2016-os és 2019-es felvétel a Szupernóva Requiemről
FORRÁS: NASA/ JOSEPH DEPASQUALE

Egy most publikált kutatásban – ami a Nature Astronomy folyóirat szeptember 13-i számában jelent meg – a szakértők számítógépes program segítségével modellezték a galaxishalmaz tömegének jelentős részét adó sötét anyag eloszlását. Ez a láthatatlan, titokzatos anyag tartja egyben a hatalmas galaxisokat, és rendezi őket csoportokba. A kapott „térkép" segítségével a csillagászok megnézték, a Szupernóva Requiem fénye miként juthat el bolygónkig, és érkezését hogyan befolyásolja a galaxishalmaz sötét anyaga.

AZ EREDMÉNYEK ALAPJÁN A FÉNY A HALMAZ KÖZPONTI RÉGIÓJÁN HALAD KERESZTÜL, EZEN A TERÜLETEN A LEGNAGYOBB A SÖTÉT ANYAG SŰRŰSÉGE. A SZÁMÍTÁSOK SZERINT 2037 KÖRÜL LEHET ISMÉT MEGFIGYELNI A JELENSÉGET.

A szupernóva 2042-ben ismét felbukkanhat, ekkor azonban már olyan halvány lesz, hogy valószínűleg egyáltalán nem fogják detektálni a műszerek.

A 2037-es felfénylés vizsgálatával a kutatók remélik, alaposabban megérthetik majd a sötét anyag természetét.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászok447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtElőször észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezését
Kategóriák: UFO

Oldalak