UFO

Aminosavat találtak a Vénusz légkörében

ParaHIR.HU - 2020, október 17 - 19:04
VénuszKategória: Mainstream

Szeptember közepén bejelentették, hogy az élet egyik potenciális nyomát, foszfint észleltek a Vénuszon. Egy friss tanulmányban egy másik csapat újabb, a bolygóhoz köthető izgalmas felfedezést mutat be – írja az IFLScience.

 

Úgy tűnik, a glicin nevű fehérjealkotó aminosavra bukkantak a Vénusz légkörében.

Az aminosavak nem feltétlenül az élet jelei, korábban üstökösökön is észleltek már hasonló anyagokat. A felfedezés ennek ellenére érdekes, hiszen ez az első alkalom, amikor egy idegen bolygón mutatnak ki egy aminosavat.

Arijit Manna, az indiai Medinipuri Városi Főiskola munkatársa és kollégái arra jutottak, hogy a glicin eloszlása a foszfinéhoz igazodik, ugyanakkor magasabban található az atmoszférában. Fontos kiemelni, hogy az eredmények igazolásához további vizsgálatokra lesz szükség.

Kép: NASA/JPL

A foszfin észlelése óta sokan felvetették, hogy érdemes lenne űreszközt indítani a Vénuszhoz – a misszióra a Calypso nevű szerkezet például megfelelhet. Bár egyelőre konkrét terv nincs ilyen küldetésre, a Merkúr felé haladó BepiColombo csütörtökön elhaladt az égitest mellett. A kutatók bíznak benne, hogy a manőver során a szonda értékes adatokat gyűjtött a bolygóról.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Élet nyomaira bukkanhattak a VénusználA NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraHatalmas jelenséget figyeltek meg a VénuszonNASA-kutatók embert küldenének a Vénuszra
Kategóriák: UFO

Nem kell félnünk a legközelebbi óriáscsillagtól

ParaHIR.HU - 2020, október 16 - 18:44
CsillagászatKategória: Mainstream

Kisebb és közelebb van hozzánk a Betelgeuse óriáscsillag, mint azt korábban gondoltuk, de így is biztonságban vagyunk, mert még akár százezer évbe is telhet, mire szupernóvaként felrobban - állapította meg egy magyar csillagászt is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport.

A Betelgeuse a téli égbolt egyik jellegzetes csillaga, az Orion csillagkép bal vállát jelöli ki. Egy nemzetközi kutatócsoport Molnár László, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársának részvételével most részletes vizsgálatnak vetette alá az égitestet.

A CSILLAGÁSZOK AZ ASTROPHYSICAL JOURNAL FOLYÓIRATBAN MOST MEGJELENT MUNKÁJUKBAN ARRA JUTOTTAK, HOGY A VÖRÖS ÓRIÁSCSILLAG KISEBB ÉS KÖZELEBB IS TALÁLHATÓ A FÖLDHÖZ, MINT AMIRE A KORÁBBI MEGFIGYELÉSEK ENGEDTEK KÖVETKEZTETNI.

A jellegzetes, fényesvörösen világító égitest régóta foglalkoztatta a kutatókat, de az érdeklődés új lendületet kapott, amikor a csillag a közelmúltban furcsán kezdett viselkedni. – „Normál esetben ez az egyik legfényesebb csillag az égbolton, de 2019 óta két elhalványodását is megfigyeltük" – mondta el Meridith Joyce, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) posztdoktor kutatója, aki a munkát vezette, és többször volt már a CSFK vendégkutatója. –Többen máris arról kezdtek spekulálni, hogy esetleg felrobbanni készül. Az eredményeink azonban más magyarázattal szolgálnak. Ma már tudjuk, hogy az első, nagy halványodást egy porfelhő váltotta ki. Mi pedig arra jutottunk, hogy a következőt valószínűleg a csillag pulzációja okozta."

A Betelgeuse felszíne az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készült közvetlen felvételeken. A 2019. decemberi képen látható a csillagot részben eltakaró porfelhő hatása

FORRÁS: ESO/M. MONTARGÈS ÉS MTSAI.

A kutatók csillagfejlődési, hidrodinamikai és szeizmikus csillagmodellek segítségével mélyebb betekintést nyertek a pulzációt hajtó fizikai folyamatokba, és egyben pontosabb képet kaptak arról is, hogy életének melyik fázisában jár a csillag. Shing-Chi Leung, a Tokiói Egyetem munkatársának szavaival élve: „megerősítettük, hogy nyomáshullámok, vagyis lényegében hanghullámok okozzák a csillag pulzációját".

Jelenleg héliumot éget a magjában, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem áll közel a felrobbanáshoz. Akár 100 000 év is eltelhet, mire a szupernóva-robbanás bekövetkezik"– tette hozzá Dr. Joyce.

A modellek felhasználásával meg lehetett becsülni a csillag fizikai méretét és távolságát is. – „A Betelgeuse méretéről nem volt teljes egyetértés: korábbi kutatások alapján a Jupiter pályájánál is nagyobbnak vélték. Mi viszont arra jutottunk, hogy csak annak kétharmadáig tart, az átmérője a Napénak kb. 750-szerese" – mondta el Molnár László, a CSFK Csillagászati Intézetének kutatója. – „A fizikai mérettel a kezünkben már ki tudtuk számolni a Földtől mért távolságát. Ez mindössze 530 fényévnek adódott, tehát kb. 25 százalékkal közelebb van, mint a korábban elfogadott érték."

A Betelgeuse fényességének változásai az elmúlt 15 évben. A csillag a pulzáció hatására folyamatosan fényesedik-halványodik, de a 2020 eleji nagy halványodás példa nélküli. Az adatok az Amerikai Változócsillag-észlelők Egyesülete (AAVSO) tagjai által gyűjtött mérésekből és a Solar Mass Ejection Imager nevű űrműszertől származnak, utóbbit Molnár László dolgozta fel

FORRÁS: MOLNÁR LÁSZLÓ, AAVSO, UCSD/SMEI, NASA/STEREO/HI

A jó hír, hogy a Betelgeuse még mindig messze van ahhoz, hogy a felrobbanása hatással legyen a Földre. „A szupernóva-robbanások mindig izgalmas események, és ez rá a legközelebbi jelöltünk.Egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy figyelhessük, mi történik az ilyen csillagokkal a felrobbanásuk előtt"– összegezte Dr. Joyce.

Molnár László munkáját az MTA Prémium posztdoktori kutatói programja támogatja. A kutatást emellett támogatta a Tokiói Egyetem Kavli Intézete és az ANU DV vendégkutatói program. A munkában ausztrál, magyar, amerikai, japán és hongkongi kutatók vettek részt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felfalhatta társcsillagát a BetelgeuseÍgy fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó Betelgeuse
Kategóriák: UFO

Titkos washingtoni UFO-aktákról beszél egy volt amerikai szenátor

ParaHIR.HU - 2020, október 15 - 18:41
UFOKategória: Mainstream

Évek óta titkol fontos információkat a földönkívüliek létezéséről az Egyesült Államok kormánya, mondta egy most megjelent dokumentumfilmben Harry Reid egykori nevadai szenátor. A demokrata politikus 2017-ben vonult nyugdíjba, azóta pedig egyre gyakrabban szólal meg a témában – most például James Fox új UFO-történelmi témájú filmjében, írja a Huffpost

„Nagyon-nagyon rosszat tesz hazánknak az, hogy a szövetségi kormány évek óta elfedi az ügyet, fékezi és leállítja az ezzel kapcsolatos kutatásokat” – mondta Reid, aki viszont bizonyítékokat nem tud felmutatni a földönkívüli életformák létezésére. Augusztusi Twitter-bejegyzésében azt írta, tudományosan kell hozzáállni a kérdéshez, „nem holmi mesékkel mindenféle kicsi zöld emberkékről”. 

„Nem kell egyetértenünk abban, miért léteznek ezek. De nem lenne szükségünk némi pénzt a jelenség tanulmányozására fordítani? A válasz az, hogy ‘de.’" 

Reid szerint a földönkívüliek létezésének legtöbb bizonyítékára „még mindig nem derült fény”. Példaként felhoz egy 1967-es esetet, amikor egy amerikai rakétabázis felett jelent meg egy azonosítatlan repülő objektum – amivel egy időben a bázis tíz rakétája működésképtelenné vált. „Ha az elnök parancsot adott volna a rakéták indítására, nem tudták volna teljesíteni" – mondta Reid, aki szenátorként a washingtoni kormányzat egyik UFO-ügyi programján is dolgozott.

Lee Speigel, a film koproducere szerint hét évig dolgoztak James Fox-szal a filmen: „Legyen az ember akár UFO-hívő, akár leleplező, akár a kettő közt valahol, vagy egyik sem, fontos bemutatni azokat az információkat, amelyek befolyásolhatják a világ minden országának nemzetbiztonságát, és bolygónk minden polgárának életét.”

Forrás: TelexKapcsolódó: Hillary Clinton megnyitná az UFO aktákatSosem derült ki az igazság a legdurvább szovjet X-akták-sztoribanWikileaks X-akták: Clinton kampányfőnöke és Soros György is hisz a földönkívüliekben
Kategóriák: UFO

Kiderült, miért borítja hó a Pluto hegyeit

ParaHIR.HU - 2020, október 14 - 18:54
PlutoCsillagászatKategória: Mainstream

Magyarázatot találtak arra, hogy mi alakítja ki a Pluto hegyeit borító hószerű anyagot – írja az MTI. Úgy tűnik, nem jég, hanem fagyott metán alkotja a hósapkákat. A NASA New Horizon űrszondája 2015-ben fedezte fel a havasnak tűnő hegyeket a törpebolygón.

Hasonló vidéket még sehol máshol nem figyeltek meg a Naprendszeren belül, csak a Földön.

Míg bolygónkon a légköri hőmérséklet a magassággal arányosan fokozatosan csökken, a Plutón fokozatosan emelkedik a Napból érkező sugárzás hatására.

Kép: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute/Alex Parker

A Francia Nemzeti Tudományos Kutatóintézet (CNRS) vezette nemzetközi csoport elsőként állapította meg, hogy a Pluto hegyein a hó tulajdonképpen fagyott metánból áll. A gáz nyomai jelen vannak a törpebolygó légkörében is, csakúgy, mint ahogyan a vízpára is megtalálható a Földön.

A szakértők egy klímamodell segítségével vizsgálták, hogy miként alakulhat ki ennyire különböző körülmények között ilyen hasonló táj. A kutatók arra jutottak, hogy különleges dinamikája miatt a Pluto légköre nagy magasságokban gázállapotú metánban gazdag, emiatt pedig csak a hegyek csúcsa van olyan magasságban, ahol a légkör elég metánt tartalmaz ahhoz, hogy kondenzálódjon. Kisebb magasságokban az atmoszférában túl kevés a metán ahhoz, hogy jég alakuljon ki.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az eddigi legjobb képek érkeztek a PlútórólCsinált egy videót a NASA: ilyen látvány lesz leszállni a PlútóraElküldte az utolsó adatokat a Plutóról a NASA űrszondájaFolyékony óceán rejtőzhet a Pluto jeges felszíne alattFurcsa megfigyelés: röntgensugarakat bocsát ki a Plútó
Kategóriák: UFO

Egy kozmikus katasztrófa, ami megváltoztatta a Földet

ParaHIR.HU - 2020, október 12 - 20:11
holdFöldKategória: Mainstream

Eredeti légkörének 10-60 százalékát veszíthette el az ősi Föld abban a 4,5 milliárd évvel ezelőtti óriásütközésben, amelynek hatására a Hold kialakult.

A Durhami Egyetem (Egyesült Királyság) legújabb kutatása azt firtatja, hogyan határozhatta meg a megaütközés pontos típusa a légkörveszteség mértékét. A kutatók szuperszámítógépeken több mint 300 szimulációt futtattak le, hogy modellezzék egy vékony atmoszférával rendelkező kőzetbolygó – speciálisan a Föld, de általánosabban bármely hasonló bolygó – és egy nagy tömegű ütközési partner egymásba csapódásának különböző forgatókönyveit.

Eredményeik nyomán a tudósok új és az eddigieknél pontosabb módját találták annak, hogy megjósolják a különböző sajátságú kőzetbolygók és változatos becsapódási partnerek ütközése nyomán fellépő légkörveszteséget. Az így kialakított modellnek bizonyára hasznát veszik majd azok a csillagászok, akik a Hold eredetét, vagy tágabb összefüggésben az óriásütközések dinamikáját kutatják.

Az Astrophysical Journal Letters című folyóiratban közölt publikációból az is kiderül, hogy a fiatal bolygók és más nagy tömegű partnerek ütközésekor a partner is jelentős hozzájárulást adhat a formálódó bolygó légköréhez, ha maga is számottevő mennyiségű légkört hordozott a becsapódás előtt.

FORRÁS: LEEMAGE/RON MILLER

Óriásütközés

A leginkább elfogadott nézet szerint a Hold mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy olyan gigantikus ütközés során, melyben a korai Földet egy Mars méretű égitest találta telibe. A Theia nevű exbolygó becsapódása nyomán a két ütköző égitest kérge forró gőzzé válva fröcskölt szét a világűrbe. 

UTÓBB A GRAVITÁCIÓ ÖSSZETERELTE AZ ŰRBE KILÖKŐDÖTT ANYAGFOSZLÁNYOKAT, S LÉTREHOZTA AZ ANYABOLYGÓJÁHOZ KÉPEST LEGNAGYOBB HOLDAT A NAPRENDSZERBEN. 

Bár ma ez tűnik a tudományosan leginkább alátámasztott teóriának, az idők során egyéb elképzelések is születtek égi kísérőnk eredetét illetően. Volt, aki úgy gondolta, hogy a Hold eredetileg másutt, talán a Vénusz körül formálódott, és a Föld tömegvonzása csak később ejtette fogságba. Charles Darwin fia, George ezzel szemben azzal állt elő, hogy a Hold a gyorsan forgó korai Föld olvadt anyagából szakadhatott ki. Megint mások úgy vélték, hogy a Hold a Földdel párhuzamosan, ugyanazon gáz- és porszemcsék, vagy éppen planetezimálisok – nagyobbacska bolygó-előfutárok – összecsapódásából állhatott össze.

FORRÁS: AFP/EDUARD MUZHEVSKYI

Nem mindegy, mikor ütköznek

Mivel e konkurens elméletek egyike sem számol el olyan sikeresen a megfigyelésekkel és tényekkel, mint az óriásütközés-hipotézis, manapság ez utóbbi elmélet az uralkodó, de a Hold kialakulásának részleteit mindmáig homály fedi. „A Hold keletkezésének pontos körülményei és a korai Földet érintő óriásbecsapódás további következményei olyan rejtélyt jelentenek, amelynek megfejtésén még ma is keményen dolgoznak a tudósok – szögezte le Jacob Kegerreis, a Durhami Egyetem Számítógépes Kozmológiai Intézetének munkatársa és a cikk vezető szerzője. – Több száz lehetséges forgatókönyvet lefuttattunk a legkülönbözőbb ütköző égitestekkel, s a szimulációk azt mutatták, hogy az ütközésnek a különféle hatótényezőktől – így a becsapódás szögétől és sebességétől, valamint az ütköző bolygók méretétől – függően sokféle kimenetele lehet a bolygó légkörére nézve. Bár a számítógépes szimulációk nem derítettek fényt közvetlenül a Hold keletkezésének mikéntjére, az ütközésnek a földi légkörre gyakorolt hatása alapján le lehetett szűkíteni a szóba jöhető lehetőségeket, és ez hozzásegített minket legközelibb égi társunk jobb megértéséhez."

A Durhami Egyetem kutatói az idei év folyamán már közreadtak egy kevésbé kidolgozott tanulmányt arról, milyen sokféle következménnyel bírhatnak a bolygókeletkezés kései stádiumára jellemző óriásbecsapódások a fiatal bolygóra és a légkörére nézve. A korábbi közleményben annak lehetőségeit vizsgálták, ahogy a különböző szögekben és sebességgel becsapódó objektumok az űrbe lökhetik a vékony atmoszférával rendelkező bolygók légkörét. A mostani cikk a lehetséges ütközések jóval szélesebb körét elemzi, amennyiben a modell a becsapódó égitest méretét, tömegét, sebességét és becsapódási szögét is figyelembe veszi, valamint bekombinálja az ütköző objektum sűrűségét és összetételét (vas, kőzet, vagy vegyesen mindkettő).

FORRÁS: AFP

A szimulációk látványosan megmutatták, mennyire különbözhet az ütközés kimenetele attól függően, hogy e változók milyen értékeket vesznek fel. 

A BECSAPÓDÁST ELSZENVEDŐ BOLYGÓ OLYKOR TÖBBLETLÉGKÖRHÖZ JUTOTT, OLYKOR VISZONT VESZÍTETT A SAJÁTJÁBÓL; SŐT, BIZONYOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT TOTÁLISAN MEGSEMMISÜLT. 

„A bolygóütközés-szimulációk e széles palettája remek rálátást enged a becsapódások szerepére a Föld-szerű exobolygók evolúciójában" – tette hozzá Luis Teodoro, a Glasgow-i Egyetem Fizika és Csillagászat Tanszékének munkatársa és a cikk társszerzője.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold déli sarkán landol a következő expedícióAnnyi jeget találtak a Holdon, amennyi elég lehet egy bázisnakA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára2024-ben újra ember léphet a Holdra
Kategóriák: UFO

Még a fémek is elpárolognak a pokoli exobolygón

ParaHIR.HU - 2020, október 11 - 19:36
CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Egy 850 fényévnyire lévő exobolygó forró légkörében elpárolgott fémek színes kavalkádját fedezték fel a Berni és a Genfi Egyetem bolygókutatói.

Mindössze két napig tart egy év a horrorisztikus planétán

A Hajófara (Puppis) csillagképben lévő WASP-121b katalógusszámú exobolygót, vagyis Naprendszeren kívül lévő planétát öt éve fedezték fel. Olyan közel kering anyacsillagához, hogy csaknem szétszakítja annak gravitációs ereje, a bolygó alakja ezért egy amerikaifoci-labdára hasonlít.

Az anyacsillagához való rendkívüli közelségének gravitációs hatása miatt egy amerikai-futball labdára hasonlít a WASP-121b (a kép művészi illusztráció)

FORRÁS: UNIVERSITY OF EXETER/PA WIRE

EZ A KÖZELSÉG RÁADÁSUL POKOLI FORRÓSÁGOT EREDMÉNYEZ: 2500-3000 CELSIUS-FOKOS A BOLYGÓ FELSZÍNI HŐMÉRSÉKLETE.

Egy év mindössze két földi napnak megfelelő ideig tart a bolygón. Magasan a WASP-121b légkörében a tudósok már tavaly felfedeztek gáz halmazállapotú vasat és magnéziumot, majd vanádiumot és krómot is.

A déli égboltról megfigyelhető Hajófar (Puppis) csillagkép, amelyben az extrém exobolygót felfedezték

FORRÁS: ALLTHESKY.COM/TILL CREDNER, ALLTHESKY.COM

Legutóbb gáz halmazállapotú kalcium és nátrium jelenlétét mutatták ki a chilei La Sillában lévő 3,6 méteres teleszkóp HARPS-spektrográfja segítségével.

Az élet építőköveit keresik a műszeres vizsgálatokkal

Eredményeikről az Astronomy & Astrophysics című tudományos lapban számoltak be a kutatók. "Miután éveken át katalogizáltuk azt, hogy mi található odakint, már nemcsak méréseket végzünk, hanem kezdjük valóban megérteni, mit mutatnak a műszerek adatai" - idézte Jens Hoeijmakerst, a tanulmány vezető szerzőjét a Berni Egyetem csütörtöki közleménye.

A WASP-121b exobolygó művészi ábrája

FORRÁS: ASTRONOMY NOW

A bolygókutatók remélik, hogy a nagyobb érzékenységű teleszkópok és spektrográfok segítségével a jövőben kisebb és hűvösebb kőzetbolygókat is felfedezhetnek. Céljuk, hogy az élet lehetőségére utaló víz, oxigén és metán jeleit is felfedezzék.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygón
Kategóriák: UFO

A Földnél is barátságosabb bolygókat találhattak

ParaHIR.HU - 2020, október 9 - 18:39
CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Egy új vizsgálat alapján legalább két tucat Naprendszeren kívüli bolygó, azaz exobolygó a Földnél is kedvezőbb lehet az élet számára – írja a Live Science. A tanulmányban a szerzők azt írják, ezek az objektumok bolygónknál idősebbek, melegebbek, nedvesebbek és nagyobbak lehetnek, emiatt pedig érdemes keresni rajtuk az idegen létformák nyomait.

Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Egyetem asztrobiológusa szerint érdemes a komplex élet számára leginkább alkalmas égitesteket keresni, de nem szabad túlságosan ragaszkodni a „második Föld” kutatásához, hiszen lehetnek még barátságosabb objektumok.

A szakértők eddig több mint 4 ezer exobolygót fedeztek fel, ezek többsége mai tudásunk alapján nem lehet megfelelő az élet kialakulásához. Egyes égitestek azonban kellemes távolságra keringenek gazdacsillaguktól: az úgynevezett lakható zónában az objektumokon fennmaradhat az általunk ismert élet alapja, a folyékony víz. Schulze-Makuch és kollégáinak célja az volt, hogy azonosítsák a leginkább lakhatónak tűnő exobolygók tulajdonságait.

Kép: NASA Ames/SETI Institute/JPL-Caltech

A szakértők szerint első körben megfelelő méretű és korú csillagokra van szükség, ezeknél érdemes nagyobb bolygókat keresni. A kutatók úgy számoltak, hogy egy melegebb égitest a Földnél is barátságosabb lehet, igaz, több vízre is szüksége van. A csapat szerint egy ilyen objektumhoz egy nagyobb vagy közelebbi hold is társulhat, amely gravitációjával stabilizálhatja az exobolygó pályáját.

Bár ezen faktorok nagy része egyelőre nem figyelhető meg az exobolygóknál, a kutatók így is találtak 24 jelöltet, melyeket később, jobb műszerekkel érdemes lesz vizsgálni. Mindegyik égitest 100 fényévnél messzebb fekszik, de elképzelhető, hogy hasonló objektumok ennél közelebb is várnak felfedezésre.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet élet
Kategóriák: UFO

Elkészült az első kép egy idegen exobolygóról

ParaHIR.HU - 2020, október 8 - 18:54
CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

A csillagászoknak nincs egyszerű dolguk, ha távoli bolygókat akarnak megfigyelni – általában nem is magát a bolygót sikerül észrevenni, hanem azt, ahogyan áthalad a csillaga előtt, és elhalványítja azt. A Max Planck Intézet kutatóinak most azonban sikerült elkészíteniük az első képet egy korábban már más módszerekkel felfedezett exobolygóról, amit előtte csak a radiális sebesség mérésének köszönhetően találtak meg – írja a Phys.org.

A chilei VLT teleszkópok GRAVITY eszközével a kutatóknak sikerült megtalálniuk a Beta Pictoris c halvány körvonalát. Az exobolygó 63 fényévnyire van a Földtől, és közel kering a saját csillagához. A kutatók a csillagról visszaverődő halvány fényt tudták megfigyelni – annyira közel kering a bolygó az égitesthez ugyanis, hogy

még egyik teleszkópnak sem sikerült kiszúrnia ilyen módszerrel.

Kép: Max Planck Intézet

A GRAVITY eszköz is csak úgy volt képes kiszúrni a bolygót, hogy mind a négy VLT teleszkóp által begyűjtött fénymennyiséget kombinálta, és egy virtuális teleszkóp segítségével különválasztotta a rajta látható objektumokat. Így sikerült képet nyerni a b Pictoris c-ről is.

A b Pictoris c az egyetlen olyan bolygó, amit sikerült a radiális sebesség megmérésével és optikai módszerekkel is leírni. Ez azt is jelenti, hogy a csillagászok most már a fényességét és a tömegét is tudják a planétának.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Először azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenHamarosan indul a NASA következő nagy exobolygó-vadászaFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívül
Kategóriák: UFO

2035-ig nem lesz ilyen közel a Mars

ParaHIR.HU - 2020, október 6 - 18:52
MarsKategória: Mainstream

Az elkövetkező napokban érdemes az éjszakai égboltot nézni, ugyanis megfelelő időjárási és fényviszonyok között a Mars is jól látható a Hold közelében. Ennek oka az, hogy az égitest most rendkívül közel jár a Földhöz, az elkövetkező 15 évben ennél csak távolabb lesz – írja az IFLScience.

A két bolygót nagyjából 62,1 millió kilométer választja el.

A Föld és a Mars október 6-án jár a legközelebb egymáshoz, 2035-ig nem lesz ennél kisebb távolság a két égitest között.

2018-ban a vörös bolygó még közelebb volt, akkor 57,6 millió kilométerre járt. Az eddigi legkisebb távolságot 2003-ban dokumentálták, ez 55,7 millió kilométer volt. A rekord elméletileg 54,6 millió kilométer lehetne, ilyen együttállást azonban eddig nem figyeltek meg a kutatók.

 

Legtávolabb 401 millió kilométerre tud járni a Mars. A bolygó két év múlva közelíti meg ismét a Földet, de 2029-ig egyre növekedni fog a közöttük lévő távolság. A közelség miatt idén nyáron több misszió is indult a Marshoz, 2022-ben pedig a NASA a Rosalind Franklin marsjárót is felbocsátja majd.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi egyenlítőhöz küldhetik az ExoMars űrexpedíció kutatórobotjátA marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókA Curiosity nagy meredélyre kaptatott fel a Marson
Kategóriák: UFO

Túszokat ejtett egy fekete lyuk

ParaHIR.HU - 2020, október 4 - 19:45
CsillagászatKategória: Mainstream

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) felvételén a csillagászok hat galaxist számláltak össze egy szupernagy tömegű fekete lyuk környezetében - írja az Európai Déli Obszervatórium (ESO) közleménye. A rendkívül távoli felvételen a világegyetem kevesebb mint egymilliárd éves korában látható. Ennyire szoros csoportosulást ezelőtt még nem figyeltek meg a csillagászok az ősrobbanás utáni ilyen korai időszakból. Ez a megfigyelés segíthet megérteni a szupernagy tömegű fekete lyukak keletkezését és gyors növekedésüket – ilyen objektum található a mi Tejútrendszerünk középpontjában is. A felvétel alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a fekete lyukak gyorsan növekedhetnek hatalmas hálószerű gázképződmények középpontjában, ahol rengeteg anyagutánpótlás áll a rendelkezésükre.

„A vizsgálatainkat az a vágy motiválta, hogy jobban megértsük az egyik legrejtélyesebb csillagászati képződményeket – a korai világegyetem szupernagy tömegű fekete lyukait. Ezek rendkívüli égitestek, ám mostanáig nem volt elfogadható magyarázatunk a létezésükre" – avat be bennünket a munka hátterébe Marco Mignoli, az olaszországi Bolognában működő Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) csillagásza, a friss kutatási eredményeket az Astronomy & Astrophysics Letters folyóiratban ma közlő szakcikk vezető szerzője.

Az ESO VLT új felvételei több galaxist mutatnak egy szupernagy tömegű fekete lyuk környezetében. A galaxisok egy, a Tejútrendszernél több mint háromszázszor nagyobb kiterjedésű, gázködök alkotta „kozmikus pókhálóba" gabalyodnak. „A kozmikus hálózat nyúlványai hasonlítanak egy pókháló szálaira" – érzékelteti Mignoli. – „A galaxisok a szálak csomópontjaiban ülnek és növekszenek. A nyúlványok mentén beáramló gázanyag gyarapítja mind a csillagvárosokat, mind azok központi szupernagy tömegű fekete lyukait."

A pókhálószerű képződmény által kibocsátott fény a világegyetem 0,9 milliárd éves kora óta van úton hozzánk.

A KÖZPONTI SZUPERNAGY TÖMEGŰ FEKETE LYUK A NAPUNKNÁL EGYMILLIÁRDSZOR NAGYOBB TÖMEGŰ.

„A megfigyelésünk fontos darabkát illeszt a helyére egy meglehetősen hiányos kirakójátékban, amely ezeknek a rendkívüli, ám mégis meglehetősen gyakori égitesteknek a létrejöttét és az ősrobbanás utáni hihetetlenül gyors növekedését mutatja" – szemlélteti a szupernagy tömegű fekete lyukakkal kapcsolatos ismereteink jelen állását Roberto Gilli, a tudományos közlemény társszerzője, szintén a bolognai INAF munkatársa.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) felvételén a csillagászok hat galaxist számláltak össze egy szupernagy tömegű fekete lyuk környezetében. A rendkívül távoli felvételen a világegyetem kevesebb mint egymilliárd éves korában látható. Ennyire szoros csoportosulást ezelőtt még nem figyeltek meg a csillagászok az ősrobbanás utáni ilyen korai időszakból. A fantáziarajz a központi fekete lyukat és a gázhálója által csapdába ejtett galaxisokat ábrázolja. A fekete lyuk és a körülötte örvénylő anyagbefogási korong együtt alkotja az SDSS J103027.09+052455.0 katalógusjelű kvazárt, ami fényesen ragyog a körülötte lévő anyagfelhők koszorújában

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA

A fekete lyuk kihasználja foglyait

A legelső fekete lyukak feltehetőleg az első csillagok összeomlásából keletkeztek. Ezek némelyikének azonnal elképesztően gyors növekedésbe kellett kezdenie, hogy világegyetemünk első 900 millió éve alatt egymilliárd naptömegnyi anyaggal gyarapodhasson. Ám a csillagászoknak nehézséget okoz megtalálni a magyarázatot arra, hogy miként kaphattak olyan hatékony anyagutánpótlást ezek az égitestek, ami biztosította a rendkívüli növekedési ütemüket.

EZ A MOST FELFEDEZETT KÉPZŐDMÉNY EGY LEHETSÉGES MAGYARÁZATTAL SZOLGÁL A REJTÉLYRE: A „PÓKHÁLÓ" ÉS A BENNE FÜGGŐ GALAXISOK KELLŐEN SOK ANYAGOT TARTALMAZNAK AHHOZ, HOGY FŰTHESSÉK A KÖZPONTI FEKETE LYUK GYORS NÖVEKEDÉSI ÜTEMÉT.

Így egészen rövid idő alatt létrejöhet egy szupernagy tömegű behemót.

A szupernagy tömegű fekete lyuk rendszere a Szextáns csillagképbenFORRÁS: ESO, IAU AND SKY & TELESCOPE

A sötét anyag szerepe

De hogyan jött létre maga a pókháló?

A CSILLAGÁSZOK ELKÉPZELÉSEI SZERINT A REJTÉLYES SÖTÉT ANYAG HATALMAS CSOMÓI ÁLLHATNAK A HÁTTÉRBEN.

A láthatatlan anyagnak ezek a hatalmas csomói a feltételezések szerint rengeteg gázanyagot vonzottak a környezetükbe a világegyetem korai időszakában. A sötét anyag és a fénylő gáz együttesen alkotják azokat a pókhálószerű rendszereket, ahol a galaxisok és a fekete lyukak kifejlődtek.

„Az eredményeink megerősítik az elképzelést, miszerint a legtávolabbi és legnagyobb tömegű fekete lyukak hatalmas léptékű és tömegű sötétanyag-felhőkben jöttek létre és növekedtek. Ezeket a képződményeket eddig valószínűleg csak a korlátozott megfigyelési lehetőségeink hiányában nem figyelhettük meg" – magyarázza Colin Norman, az Amerikai Egyesült Államokbeli Baltimore Johns Hopkins Egyetemének munkatársa, szintén a tudományos közlemény társszerzője.

Hogyan fedezték fel?

A most felfedezett galaxisok a jelenlegi távcsöveinkkel megfigyelhető leghalványabb csillagvárosok közé tartoznak. A felfedezéshez több órányi távcsőidőre volt szükség a világ egyik legnagyobb optikai teleszkópján, az ESO VLT-n.

A chilei Atacama-sivatagban, az ESO Paranal Obszervatóriumában működő távcsőrendszer MUSE és FORS2 műszereivel dolgozó kutatócsoport kapcsolatot mutatott ki a hatból négy galaxis és a fekete lyuk között.

Véleményünk szerint ez még csak a jéghegy csúcsa, és a szupernagy tömegű fekete lyuk körül most felfedezett galaxisok csak a legfényesebbek"– érzékelteti a publikáció egy másik társszerzője, Barbara Balmaverde, az INAF munkatársa az olaszországi Torinóban.

A Paranal Obszervatórium teleszkópjai

FORRÁS: ESO

Ezek az új ismeretek bővítik a szupernagy tömegű fekete lyukak és hatalmas kozmikus struktúrák létrejöttére és fejlődésére vonatkozó tudásunkat. Az ESO Chilében már megvalósítás alatt álló Rendkívül Nagy Távcsöve (Extremely Large Telescope) építeni tud majd erre az eredményre, és nagy teljesítményű műszereivel sokkal több, halványabb galaxist figyelhetnek majd meg a csillagászok a korai világegyetem nagy tömegű fekete lyukainak környezetében.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukElőször találtak szökött fekete lyukatElnevezték a megörökített fekete lyukatAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetne
Kategóriák: UFO

Sikerült megmérni, mennyi anyag van a világegyetemben

ParaHIR.HU - 2020, október 2 - 18:41
CsillagászatKategória: Mainstream

A Kaliforniai Egyetem kutatói által vezetett tudóscsoportnak sikerült pontosan megmérnie, hogy mennyi anyag van a világegyetemben: az univerzum 31 százalékát alkotja anyag és energia, a maradék sötét anyag és energia – írja az MTI. Az Astrophysical Journal című tudományos folyóiratban bemutatott kutatás méréseihez galaxishalmaz-technikát használtak.

„Hogy érthető legyen ez az anyagmennyiség: ha az univerzumban lévő összes anyag egyenlően terülne szét a világűrben, az megegyezne egy átlagos tömegsűrűséggel, amely csupán mintegy köbméterenkénti hat hidrogénatommal egyenlő. Mivel tudjuk, hogy az anyag 80 százaléka tulajdonképpen sötét anyagból áll, valójában nem hidrogénatomokról beszélünk, hanem inkább egy olyan anyagtípusból, amelyet még nem értenek a csillagászok” – idézte az egyetem közleménye Mohamed Abdullah-t a tanulmány egyik társszerzőjét.

Abdullah elmondta, hogy a világegyetemben lévő összes anyag mennyisége meghatározásának jól bevált technikája, ha összehasonlítják a galaxishalmazok egységnyi mennyiségű megfigyelt számát és tömegét a matematikai szimulációk előrejelzéseivel.

A csoport számára a legnagyobb kihívást a halmazok számának és tömegének mérése jelentette. „Nehéz pontosan megmérni bármely galaxishalmaz tömegét, mivel az anyag többsége sötét, amelyet teleszkópokkal nem láthatunk” – tette hozzá Abdullah.

Az anyag és az antianyag.

Kép: Kaliforniai Egyetem

Ezért a kutatócsoport először kifejlesztette a GalWeight nevű csillagászati eszközt, felhasználva a halmazban lévő galaxisok pályáját a galaxishalmaz tömegének mérésére. Ezt az eszközt alkalmazták a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) égboltfelmérés megfigyeléseihez, hogy létrehozzák  a galaxishalmazok katalógusát, a GalWCat19-et, amely elérhető a nyilvánosság számára is. Végül összevetették az új katalógusban lévő galaxishalmazok számát a számítógépes szimulációkkal, hogy meghatározzák az univerzumban lévő teljes anyagmennyiséget.

„Sikerült miden idők egyik legpontosabb mérését elkészíteni a galaxishalmaz-technikával” – mondta Gillian Wilson professzor, a tanulmány társszerzője. Ez az első alkalom, hogy galaxispálya-technikát használtuk. Hatalmas előnye a GalWeight galaxispálya technikának, hogy a kutatócsoport képes volt külön-külön meghatározni minden egyes halmaz tömegét, nem indirekt, statisztikai módszerekre támaszkodva.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátMegtalálták a világegyetem hiányzó anyagának nagy részétMár épül a gigateleszkóp, ami megválaszolhatja a nagy kérdést: egyedül vagyunk a világegyetemben?Megvan a világegyetem hagyományos anyagának eddig hiányzó része
Kategóriák: UFO

Rájöhettek, hogy miért ilyen kietlen a Vénusz

ParaHIR.HU - 2020, október 1 - 19:09
VénuszKategória: Mainstream

A Vénusz finoman szólva sem nevezhető barátságos bolygónak: a felszínén a 460 Celsius-fokot is elérheti a hőmérséklet, sűrű légkörét pedig jórészt szén-dioxid alkotja. Ha csapadék hullik a bolygón, az jobbára olyan savas, hogy azonnal elpusztítana majdnem minden általunk ismert életformát.

A Kaliforniai Egyetem kutatói most azt vizsgálták, lehet-e valamilyen oka annak, hogy a Vénusz ennyire kietlen. A The Planetary Science Journal tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Jupiternek lehet hozzá köze: valószínűleg az óriásbolygó gravitációs ereje taszította a mostani, majdnem teljesen kör alakú pályájára, régen pedig sokkal oválisabb utat járhatott be, ami azzal is járt,

hogy lakhatóbb körülmények uralkodhattak a felszínén.

Hasonló történt a Jupiterrel is: életútja során volt egy olyan időszak, amikor közelebb és messzebb is mozgott a Naphoz képest, ez pedig befolyásolta más bolygók pályáját is, többek között a Vénuszét. Az akkor még barátságosabb bolygó extrém hideg és extrém meleg időszakokon ment keresztül, és fokozatosan veszítette el az atmoszférájából a vizet.

A kutatók szerint ez a változás eredményezhette a légkör végső összeomlását, és egy folyamatos üvegházhatású állapotban maradását.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraÉlet nyomaira bukkanhattak a VénusználMechanikus űrszonda mehet a VénuszraTöbb tucat aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a Vénuszon
Kategóriák: UFO

Már tudjuk, mekkora veszély fenyegeti a Holdon az űrhajósokat

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 29 - 19:41
CsillagászatKategória: Mainstream

Először készített részletes mérést a kínai Csang-o-4 holdjáró arról, mekkora sugárzás éri az asztronautákat a Hold felszínén – írja a Science magazin híroldala.

A 60-as, 70-es években az Apollo küldetések űrhajósai már sugárzásmérő műszerekkel felszerelkezve vágtak neki a Hold feltérképezésének, ezek az eszközök viszont a teljes út során jelentkező sugárterhelést mérték, azt nem, hogy külön a Hold felszínén mekkora sugárdózis éri az űrhajósokat.

Ennek megismerése azonban most elkerülhetetlenné vált. A NASA Artemis programjának terve szerint 2024-ben ismét emberes misszió indul a Holdra, ők fogják megalapozni a folyamatos emberi jelenlétet az égitesten. Hasonló vállalkozásra készül 2030 után Kína, ezért is volt szükség a Hold túloldalán, a Von Kármán kráterben tevékenykedő Csang-o-4 segítségére.

A KUTATÓESZKÖZ DOZIMÉTERE ÓRÁNKÉNT MÉRTE A HOLDFELSZÍNT ÉRŐ SUGÁRDÓZIST, ÉS KIDERÜLT, HOGY AZ OTT TARTÓZKODÓ ASZTRONAUTÁKAT 200-SZOR NAGYOBB SUGÁRTERHELÉS FOGJA ÉRNI, MINT A FÖLD FELSZÍNÉN ÉLŐ EMBEREKET.

Ez napi 1.3 millisievert sugárzást jelent, a Nemzetközi Űrállomáson tapasztalható érték 2,6-szeresét.

Az egy embert érő sugárzás mennyiségét sievertben mérjük (az SI-mértékegységet Rolf Sievert svéd orvosi fizikusról nevezték el). A sievert kiszámításakor figyelembe veszik a sugárzás típusát és a besugárzott testszövetek milyenségét.

Asztronauták a Holdon (illusztráció)

FORRÁS: NASA

A speciális doziméter mind a semleges, mind a töltött részecskéket mérte. Az utóbbiak azért különösen veszélyesek, mert a bőrön áthatolva károsítják a DNS-t, ami egy sor betegséghez – példának okáért rákhoz – vezet. A töltött részecskéknek két fő forrása ismert: a flertevékenység (vagyis a naplégkör kifényesedése), valamint a Naprendszeren kívülről érkező kozmikus sugárzás.

A LEGNAGYOBB GOND, HOGY A FÖLDDEL ELLENTÉTBEN A HOLDAT NEM VÉDI MÁGNESES MEZŐ EZEKTŐL A KÁROSÍTÓ HATÁSOKTÓL.

Felszín alatti bunkerek védenék a leendő telepeseket

A fenti adatok rémisztőnek tűnhetnek, ugyanakkor a szakemberek is tisztában vannak a veszélyekkel, ezért is keresik a hatékony védelmet.

A kutatók számításai alapján 50 centiméterrel a holdfelszín alatt már nagyobb biztonságban lennének a telepesek, még mélyebbre tervezett, 10 méter vastag vízköpennyel árnyékolt kamrában pedig az időnként kitörő, a sugárzás szintjét drámaian felerősítő napviharok sem veszélyeztetnék egészségüket.

Fantáziarajz egy holdbázisról

FORRÁS: ESA

Szintén lényeges szempont, hogy ezek a „bunkerek" 30 percen belül elérhetőek legyenek a felszínről.

A SZAKÉRTŐK SZERINT A VÉDETT BÁZISOK KIÉPÍTÉSÉVEL AZ EMBER AKÁR FÉL ÉVEN ÁT IS A HOLDON TARTÓZKODHAT ANÉLKÜL, HOGY KOMOLYABB VESZÉLYBEN LENNE.

Az eredményeket ismertető tanulmány a Science Advances folyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Annyi jeget találtak a Holdon, amennyi elég lehet egy bázisnakÉpítményeket találtak a Holdon - újabb összeesküvés elmélet?Gigantikus barlangra bukkantak a HoldonHamarosan babot is termeszthetünk a Holdon és a Marson
Kategóriák: UFO

Először azonosíthattak egy másik galaxisban található bolygót

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 28 - 20:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Amerikai és kínai kutatóknak elsőként sikerült extragalaktikus, vagyis Tejútrendszeren kívüli bolygóra utaló bizonyítékokat találni. A szakemberek mostanra több ezer exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéta létezésére találtak bizonyítékokat.

AZ ÖSSZES EDDIG AZONOSÍTOTT EXOBOLYGÓ AZONBAN A TEJÚTRENDSZEREN BELÜL TALÁLHATÓ.

Az eddigi felfedezések alapján a kutatók úgy becsülik, hogy több milliárd planéta van a Tejútrendszerben.

Ez idáig ugyanakkor egyetlen olyan bolygót sem sikerült azonosítaniuk a kutatóknak, amely egy másik galaxisban található - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Örvény-köd - M51- Messier 51 galaxis

Az arXiv szerverre, a tudományos munkák online adattárába feltöltött tanulmányukban a szakemberek most egy ilyen lehetséges extragalaktikus bolygóról számolnak be.

AMENNYIBEN SIKERÜL MEGERŐSÍTENI A FELFEDEZÉST, AKKOR A PLANÉTA AZ M51-ULS-1B NEVET FOGJA KAPNI.

A bolygójelölt a Messier 51 spirálgalaxisban van, nagyjából 23 millió fényévre a Földtől. Az M51 viszonylag közel található a Nagy Medve csillagképhez.

A szakemberek egy nagyjából három órán át tartó, lehetséges bolygóátvonulást észlelve fedezték fel az objektumot, amely egy bináris rendszeren belül található. A felfedezés megerősítéséhez további tanulmányozásnak kell alávetni a bináris rendszert. A szakemberek szerint eredményeik azt sugallják, hogy a bolygójelölt nagyjából akkora lehet, mint a Szaturnusz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólA Földnél is fiatalabb a legközelebbi idegen galaxisA sötét anyag megöli a galaxisokatAz eddigi legtávolabbi galaxist találták meg
Kategóriák: UFO

Egy bolygó, amin 1700 fok van, és 1 év 19 óráig tart

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 27 - 18:40
CsillagászatKategória: Mainstream

Az első ultraforró Neptunusz-szerű bolygót fedezte fel egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport, amely eredményeit a Nature Astronomy című folyóiratban publikálta.

Az LTT 9779b jelű planéta olyan közel kering a csillagjához (LTT 9779), hogy egy év mindössze 19 óráig tart és a bolygón uralkodó hőmérséklet több mint 1700 Celsius-fok – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A bolygó kétszer nehezebb a Neptunusznál és valamivel nagyobb is nála, viszont hasonló sűrűségű. Az LTT 9779b-nek nagyjából a Föld tömegének 28-szorosával egyenlő súlyú, hatalmas magja lehet, és olyan légköre, amely a planéta tömegének nagyjából 9 százalékát teszi ki.

A rendszer maga kétmillió éves, vagyis nagyjából feleannyi, mint a Nap. Az erős sugárzás miatt egy Neptunusz-szerű bolygónál valószínűtlen, hogy ilyen sokáig megtartsa a légkörét, ami azzal az érdekes kérdéssel állítja szembe a kutatókat, hogy miként létezhet egy ilyen valószínűtlen rendszer.

Az LTT 9779 egy Napszerű csillag a Földtől 260 fényévnyire, ami csillagászati léptékkel csupán egy kőhajításnak számít. Fémekben rendkívül gazdag, kétszer annyi vas van a légkörében, mint a Napnak.

Ez azt jelenti, hogy a most felfedezett planéta eredetileg egy jóval nagyobb gázóriás lehetett, mivel azok elsősorban a vasban leginkább bővelkedő csillagok szomszédságában alakulnak ki.

A bolygó létezésére utaló első adatokat az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Naprendszeren kívüli bolygókat kutató űrszondája, a TESS szolgáltatta, majd a szakemberek Chilében lévő teleszkópokat használva erősítették meg a felfedezést.

Mivel a bolygó a jelek szerint jelentős légkörrel rendelkezik és egy viszonylag fényes csillag körül kering, a tanulmányozása segíthet megoldani az ilyen típusú planéták keletkezésével, fejlődésével és összetételével kapcsolatos rejtélyek egy részét.

Forrás: Index
Kategóriák: UFO

Valamilyen rejtélyes folyamat zajlik a világegyetemben, és aranyat termel

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 25 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

A nehéz elemek, például a nemesfémek létét a neutroncsillagok ütközéseinek köszönhetjük – tartja a kurrens elmélet. Viszont valami hibádzik a matekban, mert az ütköző neutroncsillagok nem termelhettek annyi aranyat, amennyi van ma a világegyetemben.

A neutroncsillagok ütközései nem termelnek annyit a különböző kémiai elemekből, amennyit korábban feltételeztünk – derül ki a galaxisok fejlődésének legújabb elemzéséből, amelyet ausztrál csillagászok közöltek az Astrophysical Journal című folyóiratban. A kutatás szerint például a kurrens modellek nem tudják megmagyarázni, miért látunk ennyi aranyat az univerzumban – vagyis egy újabb csillagászati rejtéllyel állunk szemben.

A cikk egyik ábrája egy újrafazonírozott periódusos rendszer, amelyben minden természetesen előforduló elem háttere a csillagászati eredete szerint van satírozva. A világegyetem valamennyi hidrogénatomja – beleértve a Földön található összes hidrogént is – az ősrobbanásban keletkezett. A Nagy Bumm ezenkívül számottevő mennyiségben termelt még héliumot és lítiumot, más egyebet viszont alig. A többi természetben előforduló elem mindegyikét a csillagok belsejében zajló nukleáris folyamatok hozták létre. A csillag tömege határozza meg, hogy mely elemeket képes létrehozni, majd végül a csillag élete végén valamennyi általa szült anyag szétszóródik a saját galaxisában. Ez a szétszóródás az igazán nagy csillagok esetében robbanásszerűen, a mi Napunk méretosztályába tartozó kisebbeknél pedig a napszélhez hasonló sűrű kiáramlások formájában megy végbe.

Fekete: Ősrobbanáskori nukleoszintézis során keletkező elemek
Zöld: Kis tömegű csillagok robbanásakor keletkező elemek
Kék: Masszív csillagok robbanásakor keletkező elemek
Piros: Fehér törpék robbanásakor keletkező elemek
Lila: Neutroncsillagok ütközésekor keletkező elemekFORRÁS: CHIAKI KOBAYASHI ET AL ARTWORK: SAHM KEILY

Gondolhatunk úgy a csillagokra, mint óriási kuktákra, amelyekben kifőnek az új elemek – magyarázza képszerűen Amanda Karakas, az ausztrál Astrophysics in 3 Dimensions (ASTRO 3D) kiválósági központ munkatársa. – A magi reakciók, amelyek kitermelik ezeket az elemeket, ugyanazok, amik évmilliárdokig ragyogó izzásban tartják a csillagokat. Ahogy a csillagok öregszenek és a belsejük forrósodik, egyre és egyre nehezebb elemeket hoznak létre."

A vasnál nehezebb elemek fele – például a tórium és az urán – a pillanatnyilag uralkodó nézet szerint akkor keletkezik, amikor a neutroncsillagoknak nevezett szupersűrű, kiégett csillagmaradványok egymásnak ütköznek. Bár az elméletek régóta ezt feltételezték, a neutroncsillagok ütközését először csak 2017-ben sikerült megfigyeléssel igazolni.

Most azonban a Karakas és munkatársai, Chiaki Kobayashi és Maria Lugaro által közzétett legújabb elemzés arra a következtetésre jut, hogy a korábbi elméletek az ütköző neutroncsillagok szerepét az elemek keletkezésében jócskán túlbecsülhették, és A NEHÉZ ELEMEK TÖBBSÉGÉNEK LÉTREHOZÁSÁÉRT EGY TELJESEN MÁS ASZTROFIZIKAI FOLYAMAT LEHET FELELŐS. 

Illusztráció egy neutroncsillagról

FORRÁS: MARK GARLICK/AFP

Különleges szupernóvák

„A neutroncsillag-összeolvadások nem termeltek elegendő nehéz elemet a világegyetem korai élete során, és nincs ez másképp most, 14 milliárd évvel később sem – jelentette ki Karakas. – Az univerzum nem hozhatta őket létre olyan gyorsan, ami magyarázná a jelenlétüket a roppant ősi csillagokban, és összességében nem is történik annyi neutroncsillag-ütközés, amennyi kellene ahhoz, hogy a ma látható mennyiségben megtermelje a nehéz elemeket."

A kutatók ezzel szemben azt vetik fel, hogy a nehéz elemek egy egészen eltérő folyamat eredményeképp állhatnak elő: OLYAN RENDHAGYÓ SZUPERNÓVÁKBAN, AMELYEK NAGYON GYORSAN PÖRÖGVE ÖSSZEROSKADNAK, S EKÖZBEN ERŐS MÁGNESES MEZŐKET GENERÁLNAK. Ez a teória csak egy az Astrophysical Journal legutóbbi számában megjelent cikk eredményei közül. A tanulmány elsőként vezeti le a széntől az uránig az összes természetben előforduló elem eredetét egészen az elméleti alapoktól kiindulva.

Szupernóva-robbanás maradványa

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Az újfajta modell alapjaiban fogja átrajzolni az univerzum fejlődéséről alkotott aktuális képünket – állítják a szerzők. „Az új modellt úgy építettük fel, hogy valamennyi elem eredetét egyszerre, egy egységes keretben magyarázzuk, és például azt találtuk, hogy elegendő ezüstöt, de túl kevés aranyat termel – ismertette Kobayashi, a Hertfordshire-i Egyetem (Anglia) tanára. – Mivel a megfigyelésekhez képest a modellünk az ezüstöt túltermeli, aranyból viszont nem hoz létre eleget, valószínűleg még azonosításra vár egy eddig ismeretlen csillagrobbanás vagy nukleáris reakció." 

A tanulmány pontosítja a csillagok tömegének, korának és elrendeződésének egymáshoz viszonyított szerepét a különböző elemek létrehozásában. A kutatók egyebek között megállapítják, hogy a nyolcszoros naptömegnél kisebb csillagok szenet, nitrogént és fluort hoznak létre, valamint megtermelik a vasnál nehezebb elemek felét. A nyolcszoros naptömegnél nagyobb óriáscsillagok, amelyek életüket szupernóva-robbanással zárják, a széntől vasig terjedő elemek többségét előállítják, beleértve az élethez szükséges szenet és kalciumot is.

„A hidrogénen kívül, ami az ősrobbanásban keletkezett, nincs olyan elem, amelyet csak egyfajta csillag tudna létrehozni – magyarázza Kobayashi. – A szén egyik fele haldokló kis tömegű csillagokból, a másik fele viszont szupernóvákból származik. A vas fele pedig az óriáscsillagok normális szupernóva-robbanásaiban, a többi ellenben egy másfajta robbanásban, az Ia típusú szupernóvában keletkezik. Ez utóbbi a páros rendszert alkotó kisebb csillagokra jellemző."

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK

A lehetséges forrás

Az óriáscsillagok gravitáció által összeláncolt párjai ezzel szemben neutroncsillagokká alakulhatnak, amelyek ütközésekor a gigantikus csillagfúzió során a természetben előforduló legnehezebb elemek némelyike, például arany is előállhat. Az új modellszámításban viszont egyszerűen nem jön ki a matek. "Még ha a lehető legnagyvonalúbban becsüljük meg a neutroncsillagok ütközésének gyakoriságát, akkor sem tudunk elszámolni azzal, hogyan népesíthetik be az univerzumot ezek az elemek a megfigyelt bőségben – hangsúlyozta Karakas. – Magunk is meglepődtünk ezen. Úgy tűnik, hogy az erős mágneses mezővel bíró pörgő szupernóvák lehetnek a nehéz elemek többségének valódi szülőhelyei." 

A cikk egyik társszerzője, Maria Lugaro, aki az ausztrál Monash Egyetem mellett a budapesti Konkoly Thege Miklós Obszervatóriumban is végez kutatásokat, úgy véli, hogy a hiányzó arany rejtélye hamarosan megoldódik. „Európa, az USA és Japán atommagkutató intézeteiben a neutroncsillagok összeolvadásakor létrejövő ritka atommagok tanulmányozása várhatóan új felfedezésekhez vezet majd – nyilatkozta. – Még nem ismerjük ezeknek az atommagoknak a jellemzőit, de annyi bizonyos, hogy szoros összefüggésben állnak a nehéz elemek létrejöttével. A hiányzó arany asztrofizikai kérdését nagy valószínűséggel egy magfizikai kísérlet fogja megválaszolni."

Egy neutroncsillag illusztrációja

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A szerzők előrebocsátják: a jövőbeni kutatások még juthatnak olyan eredményre, hogy a neutroncsillag-ütközések gyakoribbak annál, mint ahogy azt a most rendelkezésre álló adatok alapján véljük. Ez esetben nyilván újra kell majd értékelnünk a hozzájárulásukat azon elemek képződéséhez, amelyek a mobiltelefonjainktól a képernyőiken át az atomreaktoraink fűtőanyagáig annyi helyen és módon segítik életünket.

Ha azonban nem így történik, marad a mostani konklúzió, miszerint ezeknek a gigaütközéseknek – ami legalábbis a nehéz elemek létrehozását illeti – nagyobb a füstje, mint a lángja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Aranyat kerestek, de valami sokkal izgalmasabbat találtakAzt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit voltKiderülhet, honnan jön az univerzum aranykészleteTudta-e, hogy aranygyűrűje egy csillagkatasztrófa emléke?
Kategóriák: UFO

Pokoli bolygóra bukkantak

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 24 - 18:42
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy nemzetközi kutatócsapat először talált ultraforró Neptunusz-szerű exobolygót – írja az MTI. Az LTT 9779b jelű objektum olyan közel kering a csillagához, az LTT 9779-hez, hogy egy év mindössze 19 óráig tart az égitesten.

A közelség miatt a bolygón 1700 Celsius-fokos forróság uralkodik.

Az objektum kétszer nagyobb tömegű a Neptunusznál, viszont hasonló sűrűségű. Az LTT 9779b-nek hatalmas magja lehet, és olyan légköre, amely az égitest tömegének nagyjából 9 százalékát teszi ki.

Az LTT 9779 rendszere 2 milliárd éves, vagyis nagyjából feleannyi, mint a Nap. A központi objektum egy Nap-szerű csillag, amely a Földtől 260 fényévnyire fekszik – ez csillagászati szempontból igen kis távolságnak számít. Az LTT 9779 fémekben rendkívül gazdag, kétszer annyi vas van a légkörében, mint a Napnak. A most azonosított exobolygó eredetileg egy jóval nagyobb gázóriás lehetett, mivel azok elsősorban a vasban bővelkedő csillagok szomszédságában alakulnak ki.

Az égitest létezésére utaló első adatokat a NASA exobolygókat kereső űrszondája, a TESS szolgáltatta, majd a szakemberek Chilében lévő teleszkópokat használva erősítették meg a felfedezést. Mivel a bolygó a jelek szerint jelentős légkörrel rendelkezik, és egy viszonylag fényes csillag körül kering, a tanulmányozása segíthet megoldani az ilyen típusú objektumok keletkezésével, fejlődésével és összetételével kapcsolatos rejtélyek egy részét.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Földihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakPokoli hely lehet a Földhöz legjobban hasonlító exobolygóPokoli napja volt a legközelebbi ismert exobolygónak20 új földszerű exobolygóra bukkanhattak
Kategóriák: UFO

Ezzel az űreszközzel vizsgálhatnánk közelről a Vénuszt

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 22 - 18:28
VénuszKategória: Mainstream

A Naprendszer belső bolygói közül a Vénusz közeli vizsgálata a legnehezebb. Ennek oka az, hogy az égitest felszínén elképesztő, 464 Celsius-fokos forróság uralkodik, ilyen extrém környezetben még a legellenállóbb leszállóegységek is hamar tönkremennek. Egy új terv, a Calypso Venus Scout ugyanakkor megoldást kínálhat – írja a Space.com.

Mivel a Vénusz nem sokkal kisebb bolygónknál, gyakran a Föld testvéreként hivatkoznak rá. Ennek ellenére a két égitest nagyon különböző, a Vénusz rendkívül barátságtalan: atmoszférája szinte csak szén-dioxidból áll, felszíni nyomása pedig a földi tengerfenék nyomásának 92-szeresével egyenlő. A Vénuszon eddig csak a Szovjetunió próbálkozott landolással a Venyera-programban, ezek a szondát kisebb sikereket értek csak el. Az utolsó űreszköz, amely elérte a felszínt, az 1982-es Venyera-14 volt.

Hiába telt el több évtized a program vége óta, még ma sem tudnak a mérnökök olyan szerkezetet építeni, amely hosszabb ideig is kibírná a bolygó felszínén. További problémát jelent, hogy a Naprendszerben több olyan égitest is van, amely iránt nagyobb a tudományos érdeklődés – gondoljunk csak a Marsra. Utóbbin talán változtatni fog, hogy a közelmúltban egy olyan anyagot észleltek a bolygó légkörében, amely talán az élet nyoma is lehet.

Egy közelmúltban megjelent tanulmányban a szerzők egy potenciális szondát mutatnak be, amely közelről is elemezhetné a Vénuszt.

Bár a Calypsót egyelőre a NASA döntéshozói nem vizsgálják, így is érdekes koncepcióról van szó.

Az űreszköz a bolygóhoz köthető két fő probléma, a forró felszín és az átláthatatlan magasság között egyensúlyozna. A meleg miat a talajnál hamar megsemmisülnek a leszállóegységek, az égitest körül keringve viszont nem látnak át a szondák a vastag felhőtakarón.

A Calypsóhoz egy stabilan 50 kilométeres magasságban, biztonságos környezetben szálló ballon tartozna, melyről egy 15-30 kilométer hosszú kábelről engednének le egy szondát. Ez már képes lenne betekinteni a fellegek mögé is, amikor pedig túlságosan felmelegedne, visszahúznák a ballonba, hogy aztán ismét leereszkedhessen.

Könnyen elképzelhető, hogy egy nap egy hasonló űreszközzel elemezhetjük majd közelről is a különleges bolygót.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraNASA-kutatók embert küldenének a VénuszraValaha élhető lehetett a VénuszTöbb tucat aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a Vénuszon
Kategóriák: UFO

Bolygóvédelmi rendszert épít az Európai Űrkutatási Hivatal

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 21 - 19:08
AszteroidaKategória: Mainstream

Az Európai Űrkutatási Hivatal 130 millió eurós, azaz 46,5 milliárd forintnak megfelelő szerződést írt alá az OBH System német műholdgyártóval a Héra-projekt keretében, ezzel megkezdődött Európában az első olyan bolygóvédelmi rendszer kiépítése, amelynek feladata, hogy a Földet aszteroidabecsapódásoktól védje meg. 

A projektben azt tanulmányozzák, hogy mi történik, ha egy űrhajó vagy egy űrszonda nekiütközik egy kisbolygónak, hogy megtudják, megváltoztatható-e egy Föld felé tartó égitest iránya. A Héra görög istennő nevét viselő bolygóvédelmi projekt keretében az első kísérletet 2022-ben hajtják végre, amikor az amerikaiak űrszondája, a Dart összeütközik egy 150 millió kilométerre lévő kettős aszteroida kisebbik darabjával, és a kutatók szerint várhatóan maga után hagy egy krátert és megváltoztatja az égitest röppályáját. 

A HIVATAL SZERINT EZ LESZ AZ ELSŐ OLYAN ÉGITEST, AMELYNEK FIZIKAI TULAJDONSÁGAIT ÉS ÚTIRÁNYÁT AZ EMBER MEGVÁLTOZTATJA.

Az ütközés után a Héra adatgyűjtés céljával odarepül majd a dupla aszteroidához. Az űrszonda magával visz miniszatelliteket is, 10 centiméteres kockákat, amelyek a kisbolygó összetételét és belsejét fogják vizsgálni.

Az OHB vezetője, Marco Fuchs szerint a világűrből leselkedő veszélyek valósak, a kozmoszban „kőzetdarabok milliói száguldoznak". Az Űrkutatási Hivatal igazgatója, Rolf Densing szerint a cél az, hogy „megvédjék az emberiséget".

Forrás: IndexKapcsolódó: Aszteroidabecsapódásoktól védené meg a Földet egy új rendszerA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

Meg fog nőni a napkitörések száma, és ez hatással lesz a Földre

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 18 - 20:20
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Aktivitása új ciklusába lépett a Nap, emiatt a következő években több napfolt és napkitörés várható a kutatók szerint.

A 25. napciklus ugyanakkor "hasonlóan gyengének" mutatkozik, mint a korábbiak - közölte a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS).

A kutatók számításai szerint a Nap 2019 decemberében ért el egy aktivitási minimumot, amely alapján az új, nagyjából 11 éven át tartó ciklus során a legerősebb aktivitású időszak 2024 novembere és 2026 márciusa között várható.

AMI A NAP FELSZÍNÉN TÖRTÉNIK, AZ HATÁSSAL VAN A FÖLDRE IS.

Az erőteljes aktivitású szakaszokban a Napból érkező heves részecske- és sugárzáskitörések a Földön is észlelhetők lesznek 

- mondta Robert Cameron, az MPS kutatója. Legrosszabb esetben a napviharok miatt technikai rendszerek, például műholdak működésében lépnek fel zavarok, sőt, ezek az űrhajósoknak is gondot okozhatnak.

Az új napciklus a 25. a megbízható megfigyelések kezdete óta. A napaktivitás körülbelül 11 éves periódussal változik, amely éppen fele annak a 22 éves mágneses periodicitásnak, amelynek során a Nap mágneses pólusai felcserélődnek.

FORRÁS: NASA

Az amerikai űrkutatás hivatal, a NASA és az amerikai nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) szakértőinek csoportja harminc éve foglalkozik az elkövetkező évek naptevékenységeinek megjövendölésével. Ez nem könnyű, mivel a Nap viselkedése "a megbízhatóság és a szeszélyesség egyedülálló összjátéka" - írták a göttingeni szakértők.

Cameron, aki maga is a kutatócsoport tagja, elmondta, sikerként könyvelhető el, hogy az évek során egyre pontosabbak a becsléseik. 2019 tavaszán októberre vagy novemberre jósolták az aktivitási minimum elérését.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap koronájába merült a NASA űrszondájaA Nap koronájába merült a NASA űrszondájaA Naprendszer legtávolabbi tagja furább, mint gondolták
Kategóriák: UFO

Oldalak