UFO

CsillagászatKategória: Mainstream

A most felfedezett irdatlan sűrűségű neutroncsillag a határán táncol annak, hogy fekete lyukká váljon. Vajon hol lehet a fordulópont?

A Nyugat-Virginiai Egyetem kutatói játszottak kulcsszerepet abban a felfedező munkában, amely a Pocahontas megyei Green Bank teleszkóp segítségével rátalált a máig ismert legnagyobb tömegű neutroncsillagra. A National Science Foundation által támogatott NANOGrav fizikai kutatóközpont munkatársai a Nature Astronomy legutóbbi számában publikálták eredményeiket. A Földtől mintegy 4600 fényévnyire (nagyjából 10 ezermilliárd kilométerre) található J0470+6620 lajstromjelű égitest egy gyorsan forgó pulzár, amely 20-30 kilométer átmérőjű gömbtérfogatában 2.17 naptömegnyi – másképp mondva 330 ezer földtömegnyi – anyagot tömörít.

Az égitest ezzel a határán táncol annak, amennyire súlyos és kompakt lehet egy objektum anélkül, hogy önmagába roskadva fekete lyukká alakulna.

A szupersűrű neutroncsillag leírása csak egyike azoknak a szerencsés véletlen felfedezéseknek, amelyek a Green Bank rutinmegfigyelései során, a gravitációs hullámok utáni kutatás közben hullottak a tudósok ölébe. „A Green Bank-kel alapvetően a pulzárok keltette gravitációs hullámokat próbáljuk detektálni – mondta el Maura McLaughlin fizikus-csillagász, a Nyugat-Virginiai Egyetem professzora. – Ehhez nagy számú milliszekundumos pulzárt, vagyis gyorsan forgó neutroncsillagot kell megfigyelnünk.

A mostani közleményünk mégsem a gravitációs hullámok észleléséről szól, hanem a munkánk során felhalmozódott sok fontos eredmény egyikéről.

A pulzár tömegét a Shapiro-késés néven ismert jelenség segítségével határozták meg. A neutroncsillag egy fehér törpével alkot párt, amely gravitációja folytán – Einstein általános relativitáselméletének megfelelően – meggörbíti maga körül a téridőt. Ettől a pulzár elektromágneses pulzusai egy hajszálnyival hosszabb utat tesznek meg, ahogy áthaladnak a fehér törpe körüli görbült téridőn. A pulzusok késéséből kiszámítható a fehér törpe tömege, melynek ismeretében aztán már a neutroncsillag tömegét is meg lehet határozni.

A neutroncsillagok olyan egykor nagyméretű, 10-29 naptömegnyi csillagok összeroskadt maradványai, amelyek valaha szupernova-robbanáson mentek keresztül. Miután az eredeti óriáscsillag a robbanás során tömegének nagy részét szétszórta az űrbe, megmaradó magja saját tömegvonzása hatására összeroppan, és olyan hatalmas sűrűséget ér el, ahol a protonok és elektronok a radioaktív béta-bomlással ellentétes folyamatban neutronokká olvadnak össze.

Az anyag ebben az állapotában olyan sűrű, hogy egyetlen kockacukornyi belőle 100 millió tonnát nyomna itt a Földön

– ami nagyjából egyenértékű az összes ma élő ember együttes tömegével. Egy másik összehasonlítással élve: a neutroncsillag anyagából egy gyufásskatulyányi darab tömege akkora, mint fél köbkilométernyi (800 méter élhosszúságú kockányi) földi kőzeté.

FORRÁS: B. SAXTON (NRAO/AUI/NSF)

Hol a fordulópont?

Hiába tanulmányozzák a csillagászok és fizikusok e kivételes sajátságú objektumokat már évtizedek óta, belsejük természetét illetően továbbra is sok a rejtély. Vajon az egymásnak préselt neutronok szuperfolyadékként viselkednek, és ellenállás nélkül áramlanak? Lehetséges, hogy szubatomi alkotóikra, kvarkokra vagy egyéb egzotikus részecskékre bomlanak az extrém körülmények között? És hol lehet az a fordulópont, ahol a gravitáció győzedelmeskedik az anyag fölött, és az örvénylő tömeg fekete lyukká válik?

A neutroncsillagok további zsugorodását az ún. neutron-degenerációs nyomás akadályozza meg, amely a kvantummechanikából ismert Pauli-féle kizárási elv neutronokra történő alkalmazásával magyarázható.

Ez a kifelé irányuló nyomás megakadályozza a neutronok egymásba olvadását, így ellene hat a neutroncsillag gravitációs húzóerejének, amely a felfoghatatlan sűrűség miatt lényegesen erősebb, mint bármilyen konvencionális testé.

A neutron-degenerációs nyomás azonban a számítások szerint csak mintegy 0.75 naptömegig képes ellenállni a gravitációnak, s mivel a J0470+6620 tömegét 2.17-szeres naptömegnyire becsülik, a ma még rádióhullámokal kisugárzó pulzár idővel óhatatlanul fekete lyukká fog alakulni.

„Ezek a csillagok csakugyan rendkívül egzotikusak – ismeri el McLaughlin. – Nem tudjuk igazán, miből állnak, és nem tisztázott az egyik legfontosabb kérdés sem: hogy mekkora lehet a maximális tömegük. Márpedig ilyen anyagot laboratóriumi körülmények között egyszerűen nem tudunk előállítani."

A pulzárok egyébként annak köszönhetik nevüket, hogy mágneses pólusaikról mindkét irányban rádióhullám-oszlopokat lövellnek ki, és ahogy szélsebesen forognak tengelyük körül – egyesek akár másodpercenként több százszor –, e hullámok egy kozmikus világítótorony pulzáló fénycsóváiként söprik végig a világűrt. Mivel a pulzárok nemcsak szédítő sebességgel, de hallatlan szabályossággal is pörögnek, a csillagászok az atomóra űrbéli megfelelőjének használják őket. Impulzusaik tévedhetetlenül pontos időzítése segíti a tudósokat a téridő sajátságainak feltárásában, az égi objektumok tömegének meghatározásában és az általános relativitáselmélet jobb megértésében.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Megfigyelték, ahogy a fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagotMegvan a neutroncsillagok maximális tömegeMegvan az eddigi legnagyobb tömegű neutroncsillag

CsillagászatKategória: Mainstream

A barna törpéket általában a csillagok és a bolygók közti átmenetként szokták kategorizálni a csillagászok, egy frissen felfedezett exobolygó azonban még inkább elmoshatja a határvonalakat, és a bolygók keletkezésére vonatkozó elméleteinket is felrúghatja – írja a Phys.org.

Az új exobolygók felfedezése önmagában nem óriási fegyvertény, 1995 óta több mint négyezret találtak már belőlük. A GJ3512 névre hallgató vörös törpe körül keringő frissen felfedezett, és GJ3512b-nek keresztelt bolygó ugyanakkor különlegesnek tűnik:

• a vörös törpe fényessége kevesebb mint egy százaléka a Napénak, a tömege és a sugara pedig egyaránt nagyjából a tizede köré tehető,
• a gázóriás tömege viszont legalább a fele a Jupiterének, az átmérője nagyjából a 70 százaléka a csillagénak, ami körül kering, a keringési ideje pedig 204 nap.

Ezzel ez az egyik legnagyobb általunk ismert bolygó, ami egy ennyire kicsi csillag körül ennyire széles pályán kering, ez pedig szembemegy mindazzal, amit jelenleg gondolunk a bolygók keletkezéséről. A gázóriások létrejöttének legnépszerűbb magyarázata az, hogy az idők során a protoplanetáris korong külső régióiban köves-jeges magok formálódtak az ott keringő apróbb részecskékből, majd egy hidrogénből és héliumból álló gázköpenyt gyűjtöttek össze a csillagjuk segítségével.

Fotó: UNIVERSITY OF BERN

A legtöbb exoplanetáris rendszer bolygóinak keletkezését így magyarázzák, de egy ekkora csillag ehhez nem biztosít elég anyagot. Itt inkább a korong egy része omolhatott össze, és az ebből kiszabaduló anyagok állhattak össze egy nagy bolygóvá – pont mint a csillagok esetében. A mostani kutatás ezt az elméletet támasztja alá, a szerzők szerint pedig akkor történhet ilyen, ha a gázból és porból álló korong tömege több mint egytizede a csillagénak.

A rendszer felfedezése azért is fontos lehet, mert tovább bonyolíthatja a barna törpék és a bolygók közti választóvonal meghúzását. A barna törpék lényegében olyan csillagok, amiknek tömege nem teszi lehetővé a magfúziót, így nincs saját fényük. A legkönnyebb barna törpék durván 12 Jupiternyi tömegűek, a legnagyobb tömegű bolygók viszont 30 Jupiternyi tömeget is elérhetnek, így pedig felmerül a kérdés, hogy mi választja el a két égitestet egymástól. 

Erre egészen eddig a keletkezésük különbségét lehetett felhozni példaként, a  GJ3512b keletkezése azonban inkább a csillagokéhoz hasonlított, így a pontos választ valószínűleg csak későbbi kutatások fogják majd megadni erre a kérdésre.

Forrás: IndexKapcsolódó: Drágakőfelhők egy óriásbolygónÓriásbolygó születésének jeleit észlelték a csillagászokA földinél is gazdagabb élet virulhat valahol az UniverzumbanA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögött

CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok három szupermasszív fekete lyukat azonosítottak három összeolvadó galaxis magjában – írja az MTI. A rendszerek ütközése elképesztő nagyságú energia felszabadulásával jár.

 

A szokatlan rendszert több űreszköz és távcső is megfigyelte, köztük három NASA-űrteleszkóp.

Éppen feketelyuk-párokat kerestünk, a válogatás közben azonban rábukkantunk erre a bámulatos rendszerre”

– mondta Ryan Pfeifle, a virginiai George Mason Egyetem kutatója és a csapat tagja. A szakértő hozzátette, ez a valaha talált leghatározottabb bizonyíték arra, hogy létezik ilyen szupernagy tömegű, aktívan táplálkozó fekete lyukakból álló hármas rendszer.

Az SDSS J0849+1114 jelű rendszer a Földtől egymilliárd fényévre fekszik. A felfedezéséhez földi teleszkópok és űreszközök adatait vetették össze. A vizsgálatban részt vett az új-mexikói Sloan Digital Sky Survey (SDSS) távcső, továbbá a NASA széles látószögű infravörös kutatóműholdja (Wide-field Infrared Survey Explorer, azaz WISE), a Chandra röntgencsillagászati műhold, a Large Binocular Telescope (LBT: nagy kétlencsés távcső) és a NuSTAR (Nuclear Spectroscopic Telescope Array) műhold.

Ezeknek a főbb obszervatóriumoknak a segítségével a feketelyuk-hármasok azonosításának új módját fedeztük fel. Mindegyik távcső más módon ad információt arról, mi zajlik ezekben a rendszerekben”

– nyilatkozta Pfeifle.

A fekete lyukak kettős és hármas rendszere rendkívül ritka. De ezek a rendszerek valójában természetes következményei a galaxisok összeolvadásának, mely véleményünk szerint a galaxisok növekedésének és alakulásának módja”

– tette hozzá Shobita Satyapal, a tanulmány társszerzője.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukElnevezték a megörökített fekete lyukat

CsillagászatIdegenekKategória: Mainstream

Amennyiben más égitesten is kialakult az emberiséghez hasonlóan fejlett civilizáció, az feltételezhetően olyan technológiát használ, amelynek jelei kimutathatóak. Sok szakértő régóta keresi ezeket a potenciális nyomokat a különböző teleszkópokkal és űreszközökkel gyűjtött adatok közt. Kutatók egy csoportja szerint a módszereink fejlődésének köszönhetően most valóban komoly esély van az árulkodó jelek észlelésére – írja a Live Science.

Joseph Lazio, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa szerint az exobolygók légköri vizsgálata például felfedheti, ha az adott égitesten az élet képes formálni a környezetet – gondoljunk csak a légszennyezés esetleges bizonyítékaira. A gyors, néhány milliszekundumos fényingadozásokat produkáló csillagok, illetve a szokatlan rádiójelek szintén fejlett technológiára utalhatnak.

A technológiai nyomok több kategóriát is alkotnak, Svetlana Berdyugina, a Freiburgi Kiepenheuer Napfizikai Intézet igazgatója kollégáival az optikai jeleket keresi. A kutatók azt elemzik, hogy miként hatnak a csillaguk előtt elhaladó bolygók a fényre, ezzel ugyanis következtetni lehet az adott bolygó felszíni jellegzetességeire. Egy, a bolygón álló hatalmas struktúra például egészen egyedi módon verheti vissza a fényt.

A szakértők technikájukat eddig naprendszerbeli égitesteken és szimulált exobolygókon tesztelték, hogy felmérjék a geológiai formációkat. Következő céljuk az, hogy valódi exobolygókon is elkezdjék keresni a technológia lehetséges nyomait. A potenciális éjszakaki fények vizsgálata például jó eszköz lehet.

Thomas Beatty, az Arizonai Egyetem munkatársa és a projekt tagja szerint meglepően közel járnak céljuk eléréséhez.

Sok kritikus tudós ugyanakkor úgy gondolja, hogy hiába fejlődnek az érzékelési módszereink, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az idegen civilizációk kutatása rövidesen pozitív eredményt hoz.

Cruz Diaz, a NASA Ames Kutatóközponjának szakértője szerint egyelőre a földi élet sem elég fejlett ahhoz, hogy a távolból is érzékelhető legyen. Ez tehát azt jelenti, hogy a szakértők legfeljebb olyan idegen civilizációkra bukkanhatnak, amelyek az emberiségnél jóval fejlettebbek. Az is problémát jelenthet, hogy a vizsgálatok során csak abból tudunk kiindulni, hogy a mi fajuk milyen technológiát használ.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A klímaváltozás az idegen civilizációkat is elpusztíthatjaIdegen civilizációk százai üzennek nekünkIdegen civilizációkról készül bejelentéssel a NASAIdegen naprendszerből érkezett jeleket fogtunk - vajon egy idegen civilizáció üzent?Mégis egy idegen civilizáció nyomára bukkantunk?

CsillagászatnaprendszerKategória: Mainstream

A Nemzetközi Csillagászati Unió megerősítette: valóban egy csillagközi objektum az az üstökös, melynek felfedezését néhány hete jelentették be – számol be az IFLScience. A Gennadij Boriszov amatőr csillagász által azonosított égitest a 2017 októberében észlelt ‘Oumuamua után a második ismert csillagközi objektum.

Az üstököst augusztus 30-án fedezték fel, a szakértők pedig azóta figyelik. A sebességére, a pályájára és a haladási irányára vonatkozó adatok alapján immár egyértelműen megállapítható, hogy a 2I/Boriszov nem a Naprendszerben született. Az égitest azonosításakor 400 millió kilométerre járt a Naptól, és egyre közeledik a csillaghoz.

Az ‘Oumuamuával ellentétben a 2I/Boriszovot rendkívül korán észlelték, ezért a kutatóknak rengeteg idejük lesz vizsgálni az objektumot, mielőtt túl messzire jutna.

Csillagászati szempontból példátlan lehetőségről van szó.

Az eddigi megfigyelések alapján az égitest nem különbözik sokban a Plutón túl fekvő tartományában, az Oort-felhőben található üstökösöktől. A szakértők szerint az idegen rendszerekben hasonlóan jöhetnek létre objektumok, mint a Naprendszerben.

A 2I/Boriszov pontos méretei egyelőre nem ismertek, de az előzetes becslések alapján 2-16 kilométer széles lehet. A kutatók bíznak benne, hogy a technológia fejlődésével idővel még több csillagközi objektumot azonosíthatnak.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az OumuamuaMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua

VénuszCsillagászatKategória: Mainstream

Egy új kutatás szerint a távoli múltban sokkal barátságosabb körülmények uralkodhattak a Vénuszon – számol be az IFLScience. Bár az égitest a Föld-típusú bolygók közé tartozik, napjainkban nem lenne túl kellemes hely a földi élet számára. Az égítest vulkanikus felszínét vastag felhőréteg borítja, a sűrű légkörhöz pedig szélsőségesen magas átlaghőmérséklet társul.

Egy új vizsgálat ugyanakkor alátámasztja azt a korábbi elméletet, mely szerint a Vénusz egykor alkalmas lehetett az élet fenntartására.

A szakértők úgy vélik, hogy a drámai átalakulás nagyjából 700 millió éve történt. Michael Way, a Goddard Űrtudományi Intézet munkatársa és kollégái azt feltételezik, hogy az égitestnek évmilliárdokon át stabil klímája volt.

A kutatók öt szimulációt futtattak, melyben eltérő feltételezett felszíni vízmennyiséggel számoltak, hogy teszteljék, az adott forgatókönyv mellett kialakulhatott-e stabil klíma a Vénuszon. Ezt követően a 4,2 milliárd és a 715 millió évvel ezelőtti, illetve a mai állapotokat modellezték.

Az eredmények alapján a bolygón 3 milliárd éven át stabil hőmérséklet uralkodhatott, és a szénkörforgás is létezhetett. 700-750 millió évvel ezelőtt aztán egy sor esemény hatására az égitest teljesen átalakult. A szakértők vulkáni aktivitást sejtenek a háttérben, a folyamat megértéséhez azonban további elemzésekre lesz szükség.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraA Vénusz eddig sosem látott arcát ismerhetjük meg gyönyörű képekenHatalmas jelenséget figyeltek meg a VénuszonMechanikus űrszonda mehet a Vénuszra

CsillagászatKategória: Mainstream

Elon Musk néhány órával ezelőtt a Twitterre kirakott fotói alapján úgy tűnik, jelentős haladást értek el a Starhip (Csillaghajó) elnevezésű űreszköz összeszerelésében a SpaceX mérnökei.

Az egyik fotón éppen a prototípus középső, nagyjából kilenc méteres átmérőjű hengeres egységeit illesztik egymáshoz a munkások, míg a másik képen a szerelőcsarnok ablakán keresztül látható az egyre magasabbra tornyosuló űrhajó.

Fotó: Elon Musk / Twitter

Fotó: Elon Musk / Twitter

Musk a fotók készítésének helyszínéül a Tatooine bolygó droidroncstelepét jelölte meg.

Amint elkészülnek az összeszereléssel, elkezdődnek a repülési tesztek. A tervek szerint először nagyjából 19 kilométeres magasságba emelkednek a Föld körüli keringésre tervezett hajóval. Ezután hasonló magasságban, de nagyobb sebesség mellett folytatják a tesztelést, és csak e próbák sikere esetén következhetnek az első Föld körüli orbitális tesztek.

A SpaceX célja az a Starshippel, hogy ez a jármű váljon a cég kereskedelmi célú űrrepüléseinek igáslovává. Így végső soron fel kell váltania a Falcon 9, a Falcon Heavy rakétákat, illetve a Dragon kapszulát is. A tervek szerint a űrrepülőgépet a Föld közeli küldetések során, illetve a hosszú távú (például a Marsra induló) ellátmányt szállító küldetések során egyaránt használnák.

Forrás: IndexKapcsolódó: Egymillió embert juttatna el a Marsra Elon MuskElon Musk nagy bejelentése: Egy óra alatt bárhova eljuthatnánk a Földön új rakétájukkalElon Musk törvényekkel szabályozná a mesterséges intelligenciátElon Musk: Gépek lehetnek a Mars első telepesei

CsillagászatKategória: Mainstream

A nagyjából 1500 fényévre található KIC 8462852, azaz Tabby csillaga alighanem az utóbbi évek egyik legérdekesebb űrkutatási talánya. 2015-ben felfedezték, hogy az objektum egy periódushoz nem igazodva időnként látványosan elhalványul, a kutatók pedig ezidáig nem tudtak biztos magyarázatot találni a jelenségre. Több elmélet is született, ezek közül a legizgalmasabb az, mely szerint az objektumot egy idegen civilizáció energiatermelő óriásszerkezete takarja. Az extrém hipotézist több tanulmányban is igyekeztek már cáfolni.

Egy új kutatás szerint ugyanakkor Tabby csillaga egyáltalán nem olyan különleges, mint elsőre tűnik – számol be az RT. Edward Schmidt, a Nebraska-Lincolni Egyetem munkatársa 14 millió csillag 1999 és 2000 között begyűjtött adatát vizsgálva keresett a furcsa égitesthez hasonló objektumokat.

Elemzése során arra jutott, hogy még legalább 21 olyan csillag létezik, amelynél visszatérő, látványos elhalványulások figyelhetőek meg.

A csillagok közül 15 a KIC 8462852-höz hasonlóan lassú fényingadozásokat mutat, hatnál viszont az átalakulások igen gyorsak.

Schmidt szerint ennél jóval több hasonló égitest lehet. Ezek alaposabb tanulmányozásával talán közelebb kerülhetnek a szakértők rejtély megoldásához, hogy mi is okozhatja a Tabby csillagánál tapasztalt jelenséget.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egy új kutatás szerint kizárható, hogy idegenek takarják Tabby csillagát

AszteroidaNASAKategória: Mainstream

Július végén egy focipálya-nagyságú aszteroida száguldott el a Földtől alig 70 ezer kilométerre. A NASA munkatársainak kiszivárgott belső levelezése arról árulkodik, hogy az űrügynökség egyáltalán nem észlelte az űrszikla közeledtét.

A BuzzFeed által nyilvánosságra hozott belsős információk szerint a NASA munkatársai nem tudtak a futballpálya-nagyságú objektum létezéséről. Az eset azért is figyelemreméltó, mert 100 éve nem közelítette meg ekkora aszteroida a Földet. 

A 2019 OK névre keresztelt objektum ötször közelebb volt bolygónkhoz, mint a Hold. Ha a 2019 OK belépett volna az atmoszférába és a szárazföldbe csapódik, 80 kilométeres körzetben minden megsemmisült volna" – írta a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának közleménye, amely végül az utolsó pillanatban detektálta az objektumot.

A kiszivárgott levélben Paul Chodas, a JPL munkatársa leírta, hogy az űrszikla úgy hatolt át a védelmi rendszeren, mint kés a vajon, egyik műszer sem jelezte előre közeledtét; csupán elhaladása után két nappal szereztek tudomást a létezéséről.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról6 kilométeres aszteroida fenyegeti a FöldetA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisült

CsillagászatKategória: Mainstream

Az univerzum legextrémebb régióiban sorra pusztulnak a galaxisok, csillagszületésük leáll, a szakértők pedig egyelőre nem értik pontosan a folyamatot – számol be a The Conversation.

A Virgo Environment Traced in Carbon Monoxide survey (VERTICO) program célja, hogy felmérje, miként pusztulnak el ezek a rendszerek.

Toby Brown, a McMaster Egyetem munkatársa és a projekt vezető kutatója csapatával a molekuláris hidrogént, azaz a csillagképződés nyomát keresik 51 galaxisban a legközelebbi, 56 millió fényévre fekvő csoportosulásban, a Virgo-halmazban. Ehhez az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózatot (ALMA) hívják segítségül. A rendszerek egymással és környezetükkel való interakciója alapvetően meghatározza a csillagképződést, a galaxisok haláláról azonban csak keveset tudni.

A galaxishalmazok az univerzum legextrémebb és legnagyobb tömegű régiói. A hatalmas gravitáció hatására a helyi rendszerek elképesztő sebességet érhetnek el. Ahogy a galaxisok haladnak, az intergalaktikus plazma képes kiszippantani belőlük a csillagok alapját jelentő gázt, ezzel ölve meg a rendszereket. Szintén ellehetetleníti az új objektumok létrejöttét, hogy a szélsőséges forróságban a gáz képtelen lehűlni, illetve összeállni csillagokká.

A részletek, a pontos folyamatok ugyanakkor nem ismertek.

A VERTICO fő célkitűzése, hogy felmérjék, hogy a galaxishalmazokban zajló interakciók miként képesek véget vetni a csillagszületésnek.

A Virgo-halmaz közelsége miatt alkalmas a jelenség felméréséhez. Bár a helyi rendszereket már sokat vizsgálták, kifejezetten a csillagformálódáshoz köthető gázt még keveset, hiszen sokáig nem voltak elég kifinomultak a műszerek. A VERTICO szakértői ugyanakkor bíznak benne, hogy az ALMA segítségével részletes térképet alkothatnak a molekuláris gázról, ezzel pedig a galaxispusztulás folyamatát is jobban megérthetik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A sötét anyag megöli a galaxisokatA Tejút fele távoli galaxisokból származikAz összeolvadás állapotában lévő törpegalaxisokat észleltekAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokatHatalmas hideg gázfelhőkből alakulhattak ki az óriásgalaxisokIsmeretlenek távoli galaxisokból bombázzák a Földet

CsillagászatKategória: Mainstream

470 millió évvel ezelőtt egy 150 kilométeres aszteroida szétrobbant a Jupiter és a Mars között, és az utána maradt porréteg a Nap és a Föld közé állva részleges sötétségbe és jégkorszakba taszította bolygónkat.

Egy nemzetközi kutatócsoport hasonló porfelhőt vetnének be a globális felmelegedés ellen – írja az MTI. A svéd Lundi Egyetem és a chicagói Field Múzeum kutatói ezt B-tervnek tartanák meg, amit akkor vetnének be, ha nem sikerül csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Elsőként sikerült kimutatnunk, hogy egy hatalmas porfelhő időnként drámaian lehűtötte a Földet

– mondta Birger Schmitz, a Lundi Egyetem geológusa, a kutatás vezetője.

Művészi elképzelés egy aszteroida lassú széthullásáról

Fotó: Mark A. Garlick / cfa.harvard.edu

Most annak a lehetőségét vizsgálják, hogyan lehetne a műholdakhoz hasonlóan aszteroidákat Föld körüli pályára állítani, hogy por kibocsátásával folyamatosan szűrjék a napfényt.

 

Mintha a szoba közepén állna az ember és egy porzsák tartalmát rázná ki, csak sokkal nagyobb léptékben

– magyarázta Scmitz.

A korábbi aszteroida-robbanásnál kisebbel terveznek, mivel annak hatására komoly éghajlatváltozás ment végbe, és az addig többé-kevésbé egyféle klímájú Földön létrejöttek az éghajlati zónák.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Gyönyörű és végtelenül szomorú: ilyen dallama van a globális felmelegedésnek

USAUFOKategória: U.F.O.

Valódi és hiteles az az azonosítatlan repülő tárgyról készült felvétel, ami még 2017 decemberében szivárgott ki az internetre – erősítette meg az Egyesült Államok haditengerészete. A felvételen szereplő objektumot a mai napig nem sikerült beazonosítaniuk a szakértőknek.

A szóban forgó videón a légierő gépei egy különös repülő tárgyat vesznek üldözőbe. Az objektum szokatlan manőverezése, hirtelen helyzetváltoztatásai még a sokat tapasztalt vadászpilótákat is meglepték. Az anyagot egy rockzenész, Tom DeLonge által létrehozott kutatócsoport, a To The Stars Academy of Arts & Science (TTSA) hozta nyilvánosságra.

Most a haditengerészet szóvivője is megerősítette: a felvétel hiteles, és továbbra sem sikerült azonosítaniuk a rajta szereplő objektumot, habár az UFO elnevezést igyekeznek hivatalosan elhagyni.A haditengerészet a videón szereplő objektumokat azonosítatlan légi jelenségnek tekinti"– nyilatkozta Joseph Gradisher, a haditengerészet információs hadviselésért felelős szóvivője.

A hadsereg által kiadott közlemény természetesen nem jelenti azt, hogy egyértelműen idegen űrhajót sikerült észlelni a légtérben, pusztán arról van szó, nem tudják megmondani, mi látható a felvételen.

Gradisher hozzátette: a Pentagonnak nem állt szándékában nyilvánosságra hozni a videót.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: UFO-flotta Michigan felett - a hadsereg cáfolt - videóBeismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonBombaként ható beismerés: a Pentagon ufók után kutatottA CIA több mint 1.500 UFO-aktát hozott nyilvánosságra

CsillagászatJupiterIóKategória: Mainstream

Az elmúlt évek során összegyűjtött megfigyelési adatok alapján kutatók elég biztosra mondják, hogy gyakorlatilag bármelyik pillanatban kitörhet egy vulkán a Jupiter Ió nevű holdján. Az objektum a Naprendszer geológiailag legaktívabb égitestje, nem csoda, hogy már érik egy kitörés, amit a szakemberek szeptember közepére saccolnak.

A földi vulkánok általában a saját kiszámíthatatlan napirendjüket követik, de nem ez a helyzet Lokival, az Ió legnagyobb tűzhányójával. A jelenség annyira aktív, hogy amikor a 200 kilométer széles Loki kitörni készül, a Földről is tökéletesen látszik távcsövek segítségével, ezért a földieken kívül ez a Naprendszer legjobban tanulmányozott tűzhányója.

Fotó: Arizonai Bolygótudományi Intézet

Az elmúlt húsz évben az arizonai Bolygótudományi Intézet kutatója, Julie Rathbun a Loki kitöréseit figyelte, ezért valószínűleg lehet hinni neki, ha azt mondja: a következőt szeptember közepére jósolja. A legutóbbi ilyen becslése 2018 májusában volt, amikor igaza is lett – írja a Gizmodo.

A Loki, csakúgy, mint névadó istene, elég kiszámíthatatlan: 1988 és 2000 között jellemzően 540 napos intervallumokban tört ki, de 2000-ben valami megzavarhatta, mert rendszertelen kezdett lenni. 2013-ban aztán újra átállt a rendszerességre, 475 napos intervallumokkal tört ki, és minden kitörés nagyjából 160 napig tartott.

A kiszámíthatóság oka a szakember szerint az, hogy a Loki hatalmas, így az olyan apró változások a holdon, amik egy kisebb vulkánt befolyásolnának, a Lokira nem hatnak, ezért a kitöréseket csak az alapvető fizikai folyamatok határozzák meg.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Vulkánok lehetnek ezen a furcsa holdonKiderült, mit figyeltek meg a Jupiter holdjánTitokzatos anyag van a Jupiter holdjának repedéseiben

OroszországvírusKategória: Mainstream

Tökéletes nyitójelenete lehetne ez akár egy katasztrófafilmnek is: a Science Alert szerint Oroszország legnagyobb virológiai és biotechnológiai intézetében robbanás történt hétfőn. Ez egy olyan intézet, ahol például ebola és a lépfene mintáit is tárolják. Az orosz hatóságok szerint a veszélyes mintákat nem érintette a baleset, és mindössze egyetlen ember sérült meg, de – emlékezve az augusztus 8-i rejtélyes atomrobbanás esetére – ezt elég nagy fenntartásokkal kezeli mindenki.

A Vector nevű, félig titkos virológiai intézet Kolcovóban, Novoszibirszktől mindössze húsz kilométerre található. A független orosz Interfax hírügynökség szerint a tűz gázrobbanásból keletkezett a Vector épületének ötödik emeletén, és 30 négyzetmétert érintett, a balesetben egyetlen ember sérült meg, aki kórházba is került.

A robbanás egy fertőtlenítő területben történt, amit éppen felújítottak.

Az egésznek valójában azért van hírértéke, mert a Vectorban olyan vírusmintákat is tárolnak, amelyek potenciálisan halálosak is lehetnek: van itt ebola, lépfene, HIV, de Atlantán kívül csak itt lehet minta a Variola vírustörzsből is, amely fekete himlőt okozhat. Az Interfax szerint azon a területen, amit a tűz és a robbanás érintett, nem volt vírusminta.

Illusztráció a himlő vírusáról. Fotó: NOBEASTSOFIERCE / SCIENCE PHOTO LI / DDJ / Science Photo Library

Valószínűleg még akkor sem lenne nagy katasztrófa, ha valóban érintette volna a robbanás a kutatási területet is, hiszen a tűzben a minták is elégtek volna. De nagyon úgy tűnik, hogy nincs baj, ezt erősítették meg a hivatalos források, a Vector maga, és a független Interfax is. Persze az interneten azonnal terjedni kezdett a pánik, amin nem segít az sem, hogy a Vectornak rossz híre van, mint szupertitkos biológiai fegyvereket gyártó intézetnek, ráadásul 2004-ben az egyik dolgozójuk meg is halt, mert véletlenül ebolával injekciózta be magát – jelentsen ez bármit is.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban azért engedélyezte a Vectornak, hogy a fekete himlő vírusát is tárolják, mert a biológiai biztonsági szintjük 4-es, ami a legmagasabb besorolás. A WHO-val való együttműködéshez pedig rengeteg szabálynak kell alávetnie magát az intézménynek, így valószínűleg ezúttal tényleg nem történt nagyobb probléma.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Újrafelhasználható teherűrhajót épít Oroszország

CsillagászatKategória: Mainstream

Azonosították az eddigi legnagyobb tömegű neutroncsillagot – számol be a CNN. A neutroncsillagok rendkívül kicsi, de nagy tömegű maradványcsillagok, az égitestek átmérője gyakran egy-egy nagyvároséval egyenlő, tömegük viszont a Napénál is nagyobb.

Az újonnan felfedezett, 4 600 fényévre fekvő, J0740+6620 jelű objektum 2,17 naptömegű, átmérője viszont csupán mintegy 24 kilométer.

A szakértők szerint az égitest közel van ahhoz a határhoz, mely felett egy objektum túl sűrűvé válik, és fekete lyukká alakul.

A neutroncsillagot a Green Bank Teleszkóp segítségével figyelték meg. Nem kifejezetten ezt az objektumot keresték, de a véletlennek köszönhetően sikerült fogni a J0740+6620 jeleit. Maura McLaughlin, a Nyugat-Virginiai Egyetem munkatársa szerint a Green Bank Teleszkópnál pulzárok, azaz gyorsan forgó neutroncsillagok gravitációs hullámait kutatják.

A neutroncsillagokkal kapcsolatban még manapság is sok a kérdés. A különböző kutatócsoportok régóta próbálják megtalálni a lehető legnagyobb tömegű objektumot, hogy megértsék, pontosan milyen tömeghatár fölött omlanak össze.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Megfigyelték, ahogy a fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagotMegvan a neutroncsillagok maximális tömegeMegvan az eddigi legnagyobb tömegű neutroncsillag

CsillagászatKategória: Mainstream

Példátlan módon viselkedik egy, a Földtől 250 millió fényévre fekvő galaxis, a GSN 069 közepén található fekete lyuk – írja a Live Science. Az objektum 9 óránként rendkívül erős röntgenjeleket bocsát ki, a szakértők pedig egyelőre nem tudják, mi áll a folyamat hátterében.

Az objektum egy aktív fekete lyuk, ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségű anyagot nyel el, amely az eseményhorizont felé közeledve felmelegszik, és erős sugárzást hoz létre. 2018-ban a szakértők felfedezték, hogy az objektum a röntgenspektrumban 9 óránként nagyjából százszor fényesebbé válik.

Ez teljesen váratlan volt

– mondta Giovanni Miniutti, a jelenséget bemutató tanulmány vezető szerzője és a Spanyol Asztrobiológiai Központ munkatársa. A szakértő hozzátette, a gyors és ismétlődő változások példátlanok a fekete lyukak között.

A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, hogy mi is idézi elő a folyamatot, de az megállapítható, hogy az objektum körüli por- és gázlemez instabil, vagy egy lyuk van benne. Lehetséges, hogy a közelben egy másik fekete lyuk kering, amely megzavarja a lemezt.

Bár hasonlót még nem láttak más objektumoknál, Miniuttiék szerint elképzelhető, hogy egyéb fekete lyukakra is jellemző az ilyen ciklikusság. A GSN 069 fekete lyuka viszonylag kicsi, a 9 órás periódus pedig feltételezhetően forgási sebességével áll kapcsolatban. Lehetséges, hogy a nagyobb objektumoknál azért nem figyeltek meg még hasonlóan gyors változásokat, mert egyszerűen lassabban pörögnek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak

CsillagászatKategória: Mainstream

Rádióhullámokat kibocsátó két óriási "gömböt" azonosított a Tejútrendszer közepén egy nemzetközi kutatócsoport.

Az amerikai, brit és dél-afrikai szakembereket tömörítő kutatócsoport a Dél-afrikai Köztársaság déli-délnyugati részén elterülő, félsivatagos Karoo régióban működő MeerKAT rádióteleszkóp segítésével tette a felfedezést. A homokóra alakú képződmény csaknem 1400 fényévnyi hosszúságban nyúlik el, ami azt jelenti, hogy a spirálgalaxis középső régiójában valaha megfigyelt összes többi képződmény eltörpül mellette.

© South African Radio Astronomy Observatory

A csillagászok szerint a jelenség a Tejútrendszer nagyon nagy tömegű fekete lyukánál évmilliókkal ezelőtt bekövetkezett robbanás következménye lehet.

"A galaxisunk közepe viszonylag nyugodtnak mondható, ha összehasonlítjuk olyan más galaxisokkal, amelyek középpontjában nagyon aktív fekete lyuk található"

– mondta Ian Heywood, az Oxfordi Egyetem munkatársa, aki a Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője volt.

Ugyanakkor a Tejútrendszer központi fekete lyuka is képes időről időre rá nem jellemző aktivitást mutatni, ilyenkor felizzik a hatalmas mennyiségű por és gáz elnyelését követően. A szakember szerint lehetséges, hogy egy ilyen "habzsolás" olyan erőteljes kitörést okozott, amely ennek a korábban nem látott képződménynek a kialakulásához vezetett.

 

Forrás: HVGKapcsolódó: Gigantikus fekete lyuk tombol galaxisunk közepén (+videó)Lefotózták a galaxisunk közepén trónoló fekete lyukatMagyar fizikusok szerint egy fekete lyukakból álló korong rejlik a galaxis közepénTöbb ezer fekete lyuk hemzseghet a Tejútrendszer közepénValami furcsa sugárzás jön a Tejútrendszer közepéből

AszteroidaKategória: Mainstream

"Biztonságos távolságot" jelentő 5,6 millió kilométerre fog elhaladni a Föld mellett két közepes méretű aszteroida szombaton - közölte az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

A két aszteroida pályáját vizsgáló szakemberek szerint az objektumok semmilyen fenyegetést nem jelentenek a bolygónkra. A 2010 C01 jelű földközeli aszteroida, amelynek átmérőjét 120-260 méter közé becsülik a NASA kutatói, 

magyar idő szerint szombat hajnali 5 óra 42 perckor, míg a 2000 QWZ jelű másik kisbolygó, amely a becslések szerint 290-650 méter széles, szombaton 13 óra 54 perckor fog elhaladni bolygónk mellett. 

Lindley Johnson, a NASA munkatársa szerint a két aszteroida nagyjából 5,6 millió kilométeres távolságban fog elsuhanni a Föld mellett. A szakember megjegyezte, hogy a kisebb méretű aszteroidák rendszeresen ilyen távolságban haladnak el bolygónk mellett.

Egy aszteroida fantáziarajza

Az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye szerint a nagyobbik aszteroidát, amelyet az európai űrkutatók 370 méteresre becsülik, hagyományos távcsővel is látni lehet majd a Földről. Az ESA 

kiemelte az égitest szokatlan méretét: a 2000 QW7 az esetleges veszélyesség miatt a jelenleg megfigyelés alatt tartott 880 aszteroida listáján méretét tekintve az első 20 között szerepel. 

Az Európai Űrügynökség is hangsúlyozta azonban, hogy a 2000 QW7 nem jelent semmiféle veszélyt az emberre nézve. Az aszteroida legközelebb 2068-ban halad el a Föld közelében, de akkor már 15 millió kilométeres távolságra.

A földközeli objektumok olyan aszteroidák és üstökösök, amelyek a Nap körül keringenek, és pályájukból adódóan a Föld közelébe kerülnek. Az eddig felfedezett földközeli objektumok száma az év elején még 19 ezernél járt, mostanra azonban túllépte a 20 ezret. A NASA szerint hetente átlagosan 30 újabb objektumot azonosítanak a szakemberek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Hatalmas aszteroida fog elhaladni mellettünkKényelmetlenül közel fog elhaladni egy idegen csillag a távoli jövőbenKét üstökös is elhalad mellettünk a jövő hétenÓriási aszteroida fog elhaladni a Föld mellettÓriási aszteroida fog elhaladni a Föld mellett december közepén

CsillagászatKategória: Mainstream

Először fedeztek fel vízgőzt egy olyan távoli bolygó légkörében, amely csillaga körül az úgynevezett lakható zónában kering. A Nature Astronomy című szaklapban megjelent felfedezés mérföldkő lehet a Naprendszeren kívüli élet jelei utáni kutatásban.

Tudósok szerint ez a szuperföld az egyetlen exobolygó, amelyen az élettel összeegyeztethető hőmérséklet, valamint víz van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban van élet a 110 fényévnyire lévő, a Föld tömegének nyolcszorosával bíró K2-18b exobolygón, de a távoli planéta az egyik legjobb jelölt lehet.

Vizet találni egy talán lakható világon hihetetlenül izgalmas"- mondta Angelos Tsiaras, a University College London (UCL) munkatársa, a tanulmány társszerzője.

"A Hubble űrteleszkóppal végzett megfigyelések tették lehetővé annak felfedezését, hogy a bolygónak van légköre, és hogy ez a légkör vízpárát tartalmaz - ez két jó hír a bolygó lakhatóságának vizsgálata szempontjából" - mondta Giovanna Tinetti társszerző.

A K2-18b exobolygót 2015-ben fedezte fel a Kepler amerikai űrteleszkóp. Napja, a K2-18 egy vörös törpe az Oroszlán csillagépben.A bolygó csillagának úgynevezett lakható zónájában kering, tehát olyan távolságra tőle, amely lehetővé teszi felszínén a folyékony víz állandó jelenlétét.Az UCL csapata a Hubble adatait használta és kifejlesztett egy nyílt kódú algoritmust a bolygó légkörén átszűrődő csillagfény elemzésére.

A K2-18b egy művészi illusztráción

Az eredmények felfedték a vízpára molekuláris jeleit, valamint hidrogén és hélium jelenlétét mutatták ki a planéta légkörében. A K2-18b valószínűleg jégből és szilikátokból áll, mint a Föld, a Mars és a Vénusz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Egy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életEgy exobolygó felszínére pillantott a Spitzer űrtávcsőElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívül

földtörténetFöldKategória: Mainstream

Negyedórán belül végzett a dinoszauruszokkal az az aszteroida, amely mintegy 66 millió éve csapódott be a mai Yucatán-félszigeten, illetve annak közelében – számol be az MTI. Amerikai kutatók egy csoportja az vizsgálta, hogy milyen események történtek a becsapódást követő órákban.

Az aszteroida-becsapódás, melynek hatására kihalt minden nagy termetű dinoszauruszfaj, cunamikat és erdőtüzeket is okozott, ráadásul hatalmas mennyiségű ként szabadított fel.

Sean Gulick, a Texasi Egyetem munkatársa és kollégái a kráterből származó furatminta elemzésével igazolták a fentieket.

A mintát a mexikói Yucatán-félsziget partjainál, víz alatt gyűjtötték be. Ezen a helyen 24 órával a becsapódás után 130 méter vastag üledék alakult ki. A becsapódástól kiinduló cunami a tudósok szerint visszaverődött a partokról, emiatt többek közt faszén is lerakódott a kráterben, ami bozóttüzekre utal. A cunami tengervízzel árasztotta el a környező kontinens belsejét, majd visszahúzódva a víz elszenesedett növényi maradványokat szállított magával.

A szakértők arra utaló jeleket is találtak, hogy a kéntartalmú aeroszolok megváltoztatták az aszteroida érkese után a bolygó klímáját. Ahogyan az a vulkánkitörésekkor is látható, a kéntartalmú aeroszolok részben blokkolják a napsugarakat. Ennek következtében csökkent a növények fotoszintézisének mértéke, és összeomlott a tápláléklánc. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 66 millió éve az élet 77 százaléka eltűnt.

Csak egy légköri hatás vezethet ehhez hasonló globális tömeges pusztuláshoz

– mondta Gulick.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Hatalmas pechjük volt a dinoszauruszoknak az óriási aszteroidávalMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátBiztos pusztulás vár bolygónkraTűz hozza el a világ pusztulását