UFO

CsillagászatKategória: Mainstream

Hatalmas exobolygót figyeltek meg egy fehér törpe körül – írja a BBC. A fehér törpék apró, sűrű objektumok, melyek bizonyos csillagokból jönnek létre egy óriási pusztítással járó folyamat során. Ez az első alkalom, amikor sikerült bizonyítékot találni arra, hogy egy bolygó képes átvészelni csillaga átalakulását.

A hasonló égitestek felfedezése igen fontos, hiszen idővel, mintegy 6 milliárd év múlva a Nap is drámaian megváltozik majd, mikor vörös óriássá dagad. Ahogy a csillag felfúvodik, több bolygót is el fog nyelni, így a Földet is.

Kép: University of Warwick/Mark Garlick

A 2 ezer fényévre fekvő fehér törpe elképesztő gravitációval rendelkezik, ha egy objektum túl közel kerül hozzá, darabokra szakad. Ahogy a bolygó kering körülötte, a gázóriás folyamatosan veszít az atmoszférájából, így csóvaszerű nyúlvány követi.

Az exobolygóból másodpercenként mintegy 3 ezer tonna légkör távozik.

Az égitest nagyjából akkora lehet, mint a Neptunusz vagy az Uránusz. A kutatók azt tervezik, hogy tovább figyelik a fehér törpe környezetét, mert szeretnék jobban megérteni, hogy milyen jövő vár a Naprendszerre.

A szakértők szerint miután a Nap fehér törpévé alakul, bizonyos bolygók, például a Mars és a Jupiter fennmaradhatnak körülötte. A szélsőséges sugárzás miatt ugynakkor a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz atmoszférája el fog párologni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygón

CsillagászatKategória: Mainstream

Eddig soha nem látott szögből vizsgálta a Nap plazmakilövelléseit egy nemzetközi kutatócsoport magyar részvétellel. Az úttörőnek számító távcsöves megfigyelés során a kutatók arra keresték a választ, hogy mi okozza a Nap koronájához köthető hőmérsékletemelkedést.

 

"A jelenlegi csúcstechnológia eddig teljességgel ismeretlen és elképzelhetetlen megfigyelésekre adott lehetőséget.

Alapvetően új, eddig soha nem látott szögből vizsgálhattuk a plazmakilövelléseket, amelyek milliószámra bekövetkeznek a Nap felszínén, és az asztrofizikusokat már jó másfél évszázada foglalkoztatják

- idézik az ELTE közleményében Erdélyi Róbertet, az ELTE kutatóprofesszorát, a Sheffieldi Egyetem Napfizika és Űrplazma Kutatóközpont (Solar Physics and Space Plasma Research Centre) vezetőjét, aki a nemzetközi kutatócsoport tagjaként vett részt a megfigyelésben.

Bár a hőmérséklet a Nap magjában akár 15 millió fok is lehet, a felszínt elérve ez az érték körülbelül 5700 fokra csökken. Ezután azonban a magasság további növekedésével a hőmérséklet ismét emelkedni kezd, és rejtélyes módon a koronában, a Nap légkörének külső részében, már a több millió fokot is elérheti.

Nem volt meg a megfelelő technika

P. Angelo Secchi olasz katolikus csillagász, jezsuita szerzetes 1877-ben fedezte fel az úgynevezett szpikulákat, amelyek kis méretskálájú, mágneses, gejzírszerű anyagkilövellések a Nap kromoszférájában, a naplégkör fotoszféra és korona között elhelyezkedő egyik rétegében. Az asztrofizikai léptékkel mérve keskeny, pár száz kilométer átmérőjű plazmaoszlopok a napfelszín feletti mintegy 5-8 ezer kilométer magasságba képesek emelkedni. Becslések szerint minden pillanatban több millió lehet belőlük a Nap légkörében.

FORRÁS: NASA/SDO/AIA/GODDARD SPACE FLIGHT CENTER

"Sok csillagász azt gyanítja, hogy a szpikulák a naplégkör alsóbb rétegei és a korona közti anyag- és energiaáramlás csatornáiként szolgálhatnak. Keletkezésük folyamatát és működésük mechanizmusát azonban még nem sikerült véglegesen tisztázni, mivel nem voltak olyan felbontású és érzékenységű távcsövek, amelyekkel ilyen "apró" méretű jelenségeket megfigyelhettek volna" - olvasható a keddi közleményben.

Most azonban olyan nagy tér- és időbeli felbontású eszközök jelentek meg, amelyek már bepillantást engednek a szpikulák keletkezésének mechanizmusába, sőt abba is, hogyan járulnak hozzá a napkorona fűtéséhez.

A "Nagy Medve" mindent lát

A nemzetközi kutatócsoport tagjai egy nagy felbontású és érzékenységű távcsővel, a Big Bear Observatory (BBSO) 1,6 méteres Goode Solar Telescope (GST) távcsövével figyelték meg a P. Angelo Secchi által felfedezett szpikulákat.

Ez az eszköz a világ jelenleg működő legnagyobb apertúrájú és egyben legnagyobb felbontású naptávcsöve.

Segítségével a kutatók temérdek szpikulát figyeltek meg rendkívül nagy térbeli felbontással, miközben szintén nagy térbeli felbontással mérni tudták a Nap fotoszférájának dinamikusan változó mágneses tereit is.

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A kutatócsoport a távcsővel megfigyelhette, ahogy a szpikulák azonnal kilövellnek, amikor a domináns polaritású mágneses mező körül ellentétes polaritású mágneses fluxus jelenik meg.

A tudósok eddig még soha nem látták (csupán csak feltételezték) a szpikulát megelőző mágneses rekonnekciót (átkötést), ami magát a szpikulát okozza.

A beszámoló szerint bár korábban már látták, hogy ezekben a plazmanyalábokban sok az energia, azt viszont most sikerült először megfigyelni, hogy az energiát a szpikulák át is adják a környezetüknek.

Az úttörőnek számító távcsöves megfigyelés most minden eddiginél erősebben bizonyítja, hogy a naplégkör alsó régióiban végbemenő mágneses átkötés, vagyis a mágnes mezők dinamikus interakciója szolgál a szpikulák hajtóerejéül, és az így keletkezett szpikulák juttatnak el óriási mennyiségben nem-termális energiát a napkoronába, közvetlen kapcsolatot teremtve így a légkör alsó rétegeiben zajló mágneses aktivitás és a koronafűtés között

- olvasható az összegzésben.

Újabb óriástávcsövek jönnek

Az ELTE csillagásza beszámolt arról is, hogy hamarosan az eddigieknél is nagyobb felbontásra képes óriástávcsövekkel dolgozhatnak: jövőre elérhető lesz a Daniel K. Inouye Naptávcső (DKIST), és reményeik szerint a közeljövőben használatba vehetik az Európai Naptávcsövet is. A Magyar Napfizikai Alapítvány kezelésében álló Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium kutatási célra készülő távcsöve is rengeteg új megfigyeléshez segíti majd hozzá a kutatócsoportot.

Mint írják, ezek a legfejlettebb technológiára épülő műszerek segíthetnek jobban megérteni például azt is, milyen kapcsolat van a szpikulák és az űridőjárás között.

Az utóbbi kutatási terület az Euróai Unió Horizont keretprogramjának stratégiailag kiemelt kutatási területe, melynek, a közlemény szerint "erős hazai vonzata is van, amennyiben Magyarország újra embert küld a világűrbe". A biztonságos űrutazás egyik alapfeltétele ugyanis az űridőjárás folyamatainak precíz ismerete.

Balra: A sötét, hosszúkás alakzatok a Nap szpikulái, a hidrogen alfa vonalának kék tartományában. Jobbra: A szpikulák mágneses eredetének vizualizálása. A kék és vörös kontúrok ellentétes polaritású mágneses tereket körvonalaznak

FORRÁS: ELTE

Erdélyi Róbert 2004-ben írt a kérdésről tanulmányt, mely a Nature címlapjára került, 2019 nyarán pedig az általa vezetett kutatócsoporttal elsőként figyelte meg a nagyenergiájú, több magyarországnyi méretű örvények által gerjesztett, a Nap felszínétől annak felsőbb légkörébe energiát szállító plazmapulzusokat, és tette közzé mérföldkőnek számító megfigyeléseit a Nature Communications-ben.

Forrás: MTIKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytA Naprendszeren kívül is találtak vízfelhőket580 év után most sikerült megfejteni a rejtélyt: mi volt az a 14 napon át látható csillagrobbanás?

AszteroidaKategória: Mainstream

A NASA adatai alapján ma este kifejezetten közel fog elhaladni egy nagyobb aszteroida – írja az International Business Times. A 2019 WH4 jelű objektum 22 méter széles, és az Apollo-család tagja. Ezen aszteroidák rendkívül széles pályát írnak le, és bizonyos időközönként a Földet is megközelíthetik.

Ha a 2019 WH4 bolygónkba csapódna, hatalmas pusztítást idézne elő.

Még szerencse, hogy az égitest biztonságos távolságban, mintegy 2,2 millió kilométerre fog elszáguldani a Föld mellett.

Bár ez elsőre távolinak tűnhet, csillagászati szempontból nagyon kis távolságról van szó. A NASA azon égitesteket sorolja a földközeli objektum közé, amelyek képesek bolygónkhoz 1,3 csillagászati egységnél közelebb kerülni. Egy csillagászati egység nagyjából 149 millió kilométert jelent, a 2019 WH4 elhaladása tehát kifejezetten közelinek tekinthető.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról2018-ban visszatér a hírhedt koponyaformájú aszteroidaA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisült

CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

A Ryugu változatos geológiai történetére világítanak rá a kisbolygó becsapódási kráterei, amelyekről a Hajabusza-2 japán űrszonda gyűjtött adatokat.

 

Különböző korszakokban alakult ki a keleti és a nyugati félteke

A Kobei Egyetem közlése szerint a kisbolygón keletkezett krátereket a szonda által készített felvételeket elemezve vizsgálták. A Hirata Naojuki, a japán Kobei Egyetem tudósa vezette kutatócsoport 77 krátert fedezett fel a Ryugun. A kráterek elhelyezkedési mintázatának és jellemzőinek elemzése révén arra jutottak, hogy

az aszteroida keleti és nyugati féltekéje különböző időszakokban alakult ki

- írja az Eurekalert tudományos hírportál. A tudósok remélik, hogy az összegyűjtött adatok alapot jelenthetnek az aszteroidák jövőbeli kutatásához és elemzéséhez.

A Ryugu aszteroida

A Japán Űrügynökség (JAXA) űrszondája különböző missziókat teljesített, hogy minél több információt szolgáltasson a földközeli Ryuguról.

Mióta megérkezett a kisbolygó felszínére 2018 júniusában,

a legénység nélküli szonda mintákat vett és nagyszámú felvételt készített az aszteroidáról.

A kutatók remélik, hogy ezek segítenek megérteni a Ryugu kialakulását és történetét.

Hetvenhét becsapódási krátert azonosítottak az aszteroida felszínén

A kutatók a képadatok segítségével határozták meg a becsapódási kráterek számát és elhelyezkedését. Ilyen kráterek akkor keletkeznek,

amikor egy kisebb aszteroida vagy üstökös a kisbolygó felszínének csapódik.

A becsapódási kráterek térbeli eloszlása és száma utal az ütközések gyakoriságára és segít meghatározni a különböző területek korát. Először a Hajabusza-2 felvételeit elemezték.

A Hajabusza-2 mintákat gyűjt a Ryugu felszínéről

A szonda különböző típusú kamerákkal rendelkezik, köztük az Optikai Navigációs Kamerával (ONC). Az ONC mintegy 5000 felvételt készített a Ryuguról.

A kráterek mérete és elhelyezkedése a Ryugun. A kráterek méret sorrendben vannak megszámozva

A kutatók 77, egenként legalább 10-20 méter átmérőjű krátert azonosítottak, és feltárták az elhelyezkedésük alkotta mintázatot. A legtöbb kráter az északi félgömbön, a délkör közelében helyezkedik el. Ez a terület a Ryugu legnagyobb, Cendrillon nevű krátere közelében van. Ehhez képest alig néhány kráter alakult ki a nyugati félgömbön. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy az aszteroidának ezen része később alakult ki.

Jövőre landolnak a földön az aszteroidáról gyűjtött minták

Az elemzés szerint több kráter van a hosszabb szélességi köröknél, mint a rövidebb szélességi köröknél, tehát a Ryugu pólusainál kevesebb a kráter.

A Ryugun azonosított minden egyes kráter képe egyenként

A keleti félgömbön lévő egyenlítői gerincet fosszilis szerkezetűnek találták a tudósok. Amikor a Ryuguhoz hasonló aszteroidák nagy sebességgel forognak, megváltozhat az alakjuk. A kutatók úgy vélik, a gerinc a távoli múltban formálódhatott, amikor a Ryugunak csupán 3 órára volt szüksége ahhoz, hogy körbeforduljon. A keleti és a nyugati félteke a kisbolygó történelmének különböző időszakaiban alakult ki. Ennek alapján arra lehet következtetni,

hogy legalább két olyan alkalom volt, amikor a Ryugu rotációs sebessége megnőtt.

A Hajabusza-2 az összegyűjtött mintákat tartalmazó kapszulát várhatóan 2020 végén szállítja vissza a Földre. Ezeknek a mintáknak az elemzése további betekintést enged majd a Ryugu történetébe.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Több mint 10 krátert robbantott a Ryugu kisbolygón a Hajabusza-2Végrehajtotta második leszállását is a Hajabusza-2 a Ryugu kisbolygón

CsillagászatKategória: Mainstream

A kutatókat is megdöbbentő méretű fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszerben: a szakértők szerint olyan hatalmas, hogy nem is létezhetne a galaxisban. Az LB-1 jelű fekete lyuk 15 ezer fényévnyi távolságra van a Földtől, tömege 70-szer nagyobb a Napénál - olvasható a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmányban.

A Tejútrendszer a becslések szerint 100 millió steláris fekete lyukat tartalmaz, de 

az LB-1 kétszer akkora tömegű, mint amekkora a tudósok szerint egyáltalán elképzelhető lenne 

- mondta Liu Csi-feng, a Kínai Nemzeti Csillagvizsgáló professzora, a kutatás vezetője. A csillagfejlődés jelenlegi modelljei szerint ilyen hatalmas tömegű fekete lyukak nem is létezhetnének a galaxisunkban - mondta.

A kutatók szerint a fekete lyukaknak alapvetően két típusa létezik. A kisebb, csillagtömegű fekete lyukak a Napnál legfeljebb 20-szor nagyobb tömegűek, akkor keletkeznek, amikor egy nagyon nagy csillag összeomlik. 

A szupernagy tömegű fekete lyukak viszont legalább több milliószor nagyobbak, mint a Nap, eredetük pedig ismeretlen. 

A kutatók azonban úgy vélték, hogy a Tejútrendszerre jellemző csillagok gázaikat kiárasztják a csillagszéllel, emiatt nem alakulhatnak ki akkora fekete lyukak, mint az LB-1 - mondta Liu Csi-feng.
Hozzátette, hogy a csillagászoknak most magyarázatot kell találniuk a jelenségre. 

A csillagászok egyelőre még csak kezdik felmérni a fekete lyukak óriási mennyiségét és formálódásuk mechanizmusát 

- mondta David Reitze, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.

Az LB-1 fekete lyukat egy nemzetközi kutatócsoport fedezte fel a kínai LAMOST-teleszkóp segítségével azáltal, hogy hosszú időn át figyelték több nagyobb csillag mozgását. 

Az eredményeket megerősítette a világ legnagyobb optikai teleszkópjai közül kettő is. 

Ezt a módszert évtizedeken át kevés sikerrel alkalmazták az eszközök korlátozottsága miatt, a 2001 és 2008 között épült LAMOST azonban lehetővé teszi a kutatók számára, hogy egyszerre akár négyezer csillagot is megfigyeljenek.

Liu szerint a módszer segítségével még több fekete lyukat fedezhetnek fel a tudósok a jövőben.

Forrás: MTIKapcsolódó: A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukElőször találtak szökött fekete lyukat

CsillagászatKategória: Mainstream

A mélyűrből származó titokzatos objektum közeledik a Föld felé. A kutatóknak sikerült képet készíteniük róla.

Az objektum valószínűleg üstökös lesz, de hivatalosan még nem sikerült ezt a feltételezést megerősíteni. Annyi biztos, hogy a „látogató" – ami a 2I/Borisov nevet kapta - egy másik naprendszerből származik.

Az objektum várhatóan jövő hónapban halad el a Föld mellett, a kutatóknak azonban vasárnap sikerült egy fotót lőniük róla a hawaii Keck Obszervatóriummal. A Yale Egyetem munkatársai által készített képen az objektumot fehér fény veszi körül.Elképesztő sebességgel száguld, óránként 180 000 kilométert tesz meg, csóvája 160 000 kilométer hosszú.

Az objektum és csóvája a Földhöz viszonyítva

A kutatók elmondták, több hónapig is eltarthat, mire feltérképezik az objektum pályáját. Amennyiben ez sikerül, úgy keletkezésének helyét is meg tudják majd határozni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Titokzatos objektumot találtak az űrben15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólA titokzatos kilencedik bolygó sokkal nagyobb is lehet a FöldnélAzonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkel

CsillagászatKategória: Mainstream

Egyes kutatók szerint a téridő tele lehet repedésekkel, a technológiánk viszont még nem elég kifinomult ahhoz, hogy megfigyeljük őket – írja a Live Science.

A repedések nem sokkal az ősrobbanás után jöhettek létre, amikor a forró világegyetem fokozatosan kezdett el hidegebbé válni. A lehűlés egyes régiókban előbb megindult, a hideg buborékok folyamatosan tágultak, idővel találkoztak más buborékokkal, az univerzum pedig végül teljesen átalakult.

A lehűlő régiók határán azonban a korábbi, nagy energiájú állapotok maradhattak fenn, repedéseket hozva létre a téridőben. Néhány szakértő szerint ezen repedések, az úgynevezett kozmikus húrok nyomait ki lehetne mutatni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban, egy új tanulmány alapján ugyanakkor a jelek túl gyengék ahhoz, hogy mai módszereinkkel észleljük őket.

Oscar Hernández, a McGill Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a kozmikus húrokat úgy kell elképzelni, mint egy befagyott tó jegén a töréseket. Bár a repedések jól láthatóak, a jég még stabil és biztonságos.

A jég olyan víz, amely fázisátalakuláson esett át

– mondta a kutató, hozzátéve, hogy a változás nem tökéletes, így kisebb hibák fordulnak elő az anyagban. Hasonló módon a korai univerzum is fázisátalakulást tapasztalt.

A kozmikus húrok napjainkban vékony, de igen erős energiasávokként lehetnek jelen a világegyetemben. A repedések azonosítása komoly hatással lehetne a fizikára, Hernándezék viszont úgy vélik, hogy távcsöveinek egyelőre nem elég fejlettek az észleléshez.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA földinél is gazdagabb élet virulhat valahol az UniverzumbanÁtírhatja az univerzumról alkotott ismereteinket egy új számításAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokatAz univerzum nagy titka: fehér lyukak, ahol visszafelé megy az idő

CsillagászatKategória: Mainstream

A masszív csillag robbanása teljesen olyan, mintha egy hatalmas denevér tárná ki bőrszárnyait a világűrben.

A többek által csak Denevér-ködnek becézett régió a Fátyol-köd egy része. Ez utóbbi valójában szupernóva-maradvány a Hattyú csillagképben, amit eredetileg William Herschel fedezett fel még 1784. szeptember 7-én.

A köd maga egy körülbelül 8000 évvel ezelőtti szupernóva-kitörés maradványa. A robbanáskor körülbelül −8 magnitúdós fényességet érhetett el, ami megfelel egy első vagy utolsó negyedben lévő Hold magnitúdójának. A Fátyol-köd 1400 fényévre van a Földtől.

FORRÁS: NASA

A NASA által közreadott fotón a hidrogén vöröses, az oxigén és nitrogén kékes fényben pompázik.

Forrás: IndexKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján200 milliárd csillagból 1,15 milliárdot feltérképeztekA csillagászat élő dinoszauruszára bukkanhattakA valaha észlelt legkisebb csillagra bukkantak brit csillagászok

JupiterKategória: Mainstream

Egyes megfigyelők évtizedek óta aggódnak a Jupiter talán legikonikusabb ismertetőjegyéért, a deréktájon tomboló vihar keltette Nagy Vörös Foltért. A legújabb kutatások ugyanakkor cáfolni látszanak a folt lassú megszűnésétől félők aggodalmait.

Bár a folt némely felvételeken valóban zsugorodni látszik (és teszi ezt már az 1800-as évek óta), a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói úgy találták, hogy a foltot okozó vihar továbbra is erősen tombol a bolygó légkörében. Az amerikai fizikai társaság folyadékdinamikával foglalkozó konferenciáján elmondták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a felhőformációt létrehozó örvény gyengülne.

A Jupiter nagy vörös foltjának örvénylése

Fotó: NASA

Az idén tavasszal és nyáron a vörös foltról készített amatőr és szakmabeli felvételek valóban azt mutatták, hogy a foltról nagy vörös darabok forgácsolódtak le, és ez a jelenség tovább tüzelte azokat a vélekedéseket, miszerint a vihar kimúlóban van, és belátható időn belül meg fog szűnni.

Phillip Marcus, a kutatás vezetője megjegyezte, hogy a május-júniusi vörös felhőleválások egy közeli, kisebb viharral való kölcsönhatás következményei voltak. Legalább annyi felhő került át ennek során az óriásvihar örvényébe, amekkora leszakadt róla. Az fizikus szerint ez teljesen normális, egészséges viselkedés,

NEM KELL AGGÓDNI A FOLT EGÉSZSÉGÉÉRT.

A jelenlegi ismereteink alapján tehát úgy tűnik, hogy hacsak nem történik valami kataklizmaszerű esemény a Jupiteren, akkor az óriásvihar, és vele együtt a Nagy Vörös Folt meghatározatlan ideig is fennmaradhat. Marcus azonban semmit sem garantálhat:

Persze simán lehet, hogy épp most kapta meg tőlem a halál csókját, és a jövő héten darabokra fog hullani. De hát így működik a tudomány.

Forrás: IndexKapcsolódó: Csodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjáról

tudományKategória: Mainstream

Komoly áttörést érhetett el az Atommagkutató Intézet az ötödik alapvető természeti erő létezésének bizonyításában, írja a CNN. A nemrég publikált eredmények szerint sikerült kimutatniuk az eddig csak elméleti szinten bizonyított X17-es részecske létezését. A Krasznahorkay Attila vezette kutatócsoport hélium atomok gerjesztett magjának (4He*) elektron-pozitron párok kibocsátása közben azt figyelte meg, hogy a részecskék olyan viselkedést tanúsítanak, amely a jelenlegi fizikai ismereteinkkel nem megmagyarázhatók.

Krasznahorkay Attila és munkatársai 2016-ban a rangos Phisical Review Letters folyóiratban megjelent cikkükben arról számoltak be, hogy amikor a berillium atom szívében elhelyezkedő atommagot (8Be) gerjesztették, és annak vizsgálták az elektron-pozitron pár kibocsátását, akkor az erre vonatkozó elméleti leírástól határozott eltérést, anomáliát figyeltek meg. Az anomália csak egy új részecske feltételezésével volt magyarázható. Az irodalomban ezt a részecskét X17-nek nevezték el. Az X17 létezését azonban a részecskefizika széles körben elfogadott „standard modellje” nem tudta értelmezni. Természetes is volt a fizikusok kételkedése, akik arra gyanakodtak, hogy a megfigyelt anomáliát valamilyen kísérleti hiba okozhatta.

Krasznahorkay Attila

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI  

Jonathan Feng, a Kaliforniai Egyetem professzora elmondta, hogy évek óta követi a magyar csapat munkáját, és véleménye szerint közel járnak hozzá, hogy egy mindent alapjaiban megváltoztató áttörést érjenek el. 

Ha sikerül reprodukálni az eredményeket, akkor az egyértelműen Nobel-díjat jelent

- mondta Feng.

Mások nem ennyire optimisták, egyesek szerint pusztán mérési hibáról van szó, azonban Feng a kezdetek óta nagyon lelkes a magyar csapat eredményei kapcsán. Az amerikai tudós a saját kutatócsoportjával bele is kezdett a megfigyelés elméleti hátterének kidolgozásába, még a 2016-os korábbi eredmények alapján.

Krasznahorkay Attila a CNN kérdésére elmondta, hogy az idei új publikációjukban a hélium atom magját (4He) gerjesztették, és hasonló kísérleteket végeztek, mint korábban a 8Be-al. Megfigyeltek egy másik anomáliát, amit ugyanazzal az X17 részecskével tudtak értelmezni. Természetesen nagyon boldogok voltak. Most már két különböző, rendkívül jelentős eredményük van, amelyek alátámasztják az X17 részecske létezését. Így bizonyították, hogy a megfigyelt anomáliákat nem a spektrométerük műszaki problémái okozták.

Véleményük szerint egyértelmű, hogy a megfigyelések a fizikában már Einstein óta feltételezett, de eddig még nem bizonyított ötödik természeti erő irányába mutatnak, amely a kulcs lehet az egyesített mezőelmélet (unfied field theory) kidolgozásában. Utóbbi koherens magyarázatot adna az összes természeti erőre, a galaxisok kialakulásától kezdve a legapróbb részecskékig bezárólag.

Forrás: IndexKapcsolódó: Mi ez, csak nem egy új természeti erő?

CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Kutatók egy csoportja az élet kialakulásához nélkülözhetetlen cukormolekulákat talált két meteoritban. A felfedezés megerősíti azt a vélekedést, miszerint a cukrok meteorokkal érkeztek a bolygónkra, írja a NASA közleménye.

Az egyik cukor ráadásul az RNS felépítésében résztvevő ribóz.

Mivel az eredmények alapján ez a fontos építőmolekula az űrből érkezett, tovább bonyolódik az élet kialakulásának már így is eléggé komplex kérdése.

Kizárták a hibalehetőségeket

A kutatók természetesen szerették volna kiküszöbölni a fals eredményeket, ezért alaposan ellenőrizték, a cukrok nem földi szennyeződések révén kerültek-e a meteoritokra. Kiderült, a cukormolekulákban található szénatomok különböznek a bolygónkon találhatóktól, így az űrbéli eredet megerősítést nyert. A felfedezést bővebben a PNAS tudományos folyóiratban ismertették.

A kutatás következő lépése az lesz, hogy a Ryugu kisbolygóról származó mintákban is vizsgálni fogják a cukormolekulák jelenlétét.

Meteorok csapódnak az ősi Földbe

Az első közvetlen bizonyítékok

Habár DNS-t alkotó cukrokat nem találtak, RNS-t alkotó ribózt igen. Egyes elméletek szerint az evolúció során a ribonukleinsav jelenhetett meg először, megelőzve a dezoxiribonukleinsav kialakulását. (Erről részletesebben korábbi cikkünkben írtunk.) 

A ribóz szerkezete, valamint a meteorit, amiben megtalálták

Kutatásunk az első közvetlen bizonyítéka a ribóz űrbéli eredetének, valamint annak, hogy a cukrok meteoritokkal érkezhettek a Földre

– írta a kiadott közleményben Yoshihiro Furukawa, a Tohoku University munkatársa.

A földön kívüli cukor hozzájárulhatott az RNS kialakulásához a prebiotikus Földön, ami valószínűleg az élet megjelenéséhez vezetett

– tette hozzá a tudós.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Marsi meteoritokban is találtak metántFéldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritbanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritban60 millió éves meteoritot fedeztek fel Skóciában

CsillagászatKategória: Mainstream

Az év legmeredekebb tudományos elméletével állt elő a héten William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa. A szakértő a marsjárók nyilvános képeit elemezve arra jutott, hogy a vörös bolygón rovarok és egyéb állatok kövületei láthatóak, sőt még ma is van komplex élet az égitesten.

Romoser kijelentései gyorsan nagy vitát kavartak, nem sokkal a publikálás után pedig eltávolították a kutatásról beszámoló közleményt az egyetem oldaláról – írja a Futurism. A cikket az egyik legnagyobb tudományos híroldalról, az EurekAlert!-ről is törölték.

A rovarkutató bizarr elméletét rövid idő alatt rengetegen támadták meg. David Maddison, az Oregoni Állami Egyetem biológusa szerint Romoser pareidoliát tapasztalhatott. A kifejezés azt az illuzórikus érzetet jelenti, melynek során az ember bizonytalan és véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érez. A pareidolia egyik ismert példája az, amikor a felhőkben állatokat látunk.

Maddison szerint a Romoser által bemutatott állítólagos bizonyítékok egyáltalán nem meggyőzőek.

A NASA külön közleményben cáfolta a kutató felvetését, a szervezet szerint a Marson nem adottak a körülmények a komplex élet fennmaradásához. A NASA-nál ettől függetlenül nem zárják ki, hogy egykor valóban volt élet a vörös bolgyón, egyes szakértők pedig attól az ötlettől sem zárkóznak el, hogy a bolygó felszíne alatt bizonyos egyszerűbb létformák még ma is élhetnek.

Korábban sok amatőr vélt felfedezni állatokat a Marson, a mostani észlelés különlegessége, hogy egy ismert szakértő számolt be róla. Romoser több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és a rovarkutatás egyik kimagasló alakja. Kérdés, hogy hajmeresztő felvetése milyen hatással lesz karrierére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Rovarok élnek a Marson egy kutató szerint

CsillagászatKategória: Mainstream

Különleges teleszkópok, a H.E.S.S. és a MAGIC távcsövek segítségével sikerült azonosítani az univerzum legnagyobb robbanásaiból származó nagy energiájú gammasugarakat – írja az MTI. A szakértők korábban műholdakkal tanulmányozták a gammakitöréseket, ez az első alkalom, amikor földi gammasugár-teleszkópokkal is sikerült felfedezni a jelüket. Eddig nem volt ismert, hogy az óriási robbanások kibocsátanak-e gammasugarakat nagyon nagy energiájú tartományban is.

Éveken át próbáltak észlelni egy gammakitörést a Cserenkov-teleszkópokkal, majd váratlanul, 2018 nyara és 2019 januárja között két nemzetközi csillagászcsoport először észlelt a Földről gammasugarakat két óriási kitörésből.

Olyan gyorsan rá tudtunk mutatni a származási régióra, hogy a robbanás kezdeti észlelése után mindössze 57 másodperccel elkezdhettük a megfigyelést. A megfigyelés első 20 percében sok ezernyi fotont észleltünk a gammakitörésből”

– mondta Cosimo Nigro, a MAGIC kutatócsoportjának tagja.

A MAGIC 200 és ezer milliárd elektronvolt (0,2-1 teraelektronvolt) energiájú gammasugárzást mért.

Ezek messze a legnagyobb energiájú fotonok, amelyeket valaha egy gammasugár-kitörésből észleltek”

– nyilatkozta Elisa Bernardini, a MAGIC-kutatócsoport vezetője. Összehasonlításként: a látható fény 1-3 elektronvolt közötti értékű.

A kutatók megállapították, hogy a 190114C gammakitörés több mint négymilliárd fényévnyire történt. A másik nagy esemény, a 180720B még távolabb, hatmilliárd fényévnyire zajlott.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Brutális robbanást örökített meg a NASAA hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)A hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Az ősrobbanásban kialakult gázfelhőt azonosítottakFényes robbanást láttak Arizona felett (+videók)

MarsKategória: Mainstream

Hajmeresztő állítást fogalmazott meg egy amerikai rovarkutató – írja a ScienceAlert. A szakértő szerint a Marson már meg is találtuk az élet bizonyítékát, de nem mikroorganizmusok, hanem rovarok formájában. William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa a marsjárók nyilvánosan elérhető képeit elemezve bukkant rovar- és egyéb állatfosszíliákra emlékeztető kőzeteket.

Volt, és még mindig van élet a Marson

– állítja a kutató, kiemelve, hogy a vörös bolygó rovarfaunája változatos, több földi fajra emlékeztető állat is élhet a Marson. Romoser az elérhető felvételek átfogó vizsgálatát követően lábakat, szárnyakat, csápokat vélt felfedezni. A szakértő olyan bizonyítékokat is bemutatott, melyek alapján egyes állatok még mozognak is a felszínen.

Romoser elméletét minden bizonnyal komoly szakmai kritika fogja érni.

Nem ez az első alkalom, amikor a marsi kőzetekben élőlényeket ismertek fel. Az észlelés hátterében a pareidolia nevű illuzórikus érzet áll, melynek lényege, hogy az ember véletlenszerű ingereket tisztának és konkrétnak érez. A pareidolia egyik példája az, amikor az állatokat látunk a felhőkben.

Romoser 45 éves tapasztalattal rendelkezik, ezért sokkal könnyebben felismeri a rovarokat, mint egy átlagos ember. Fontos azonban kiemelni, hogy az érintett képeket rengeteg geológus is elemezte már, akik pedig épp a kőzetek tanulmányozásában járatosak. A tudományos konszenzus az, hogy a felvételeken nem fosszíliák, hanem kőzetek láthatóak

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént

MarsKategória: Mainstream

Hajmeresztő állítást fogalmazott meg egy amerikai rovarkutató – írja a ScienceAlert. A szakértő szerint a Marson már meg is találtuk az élet bizonyítékát, de nem mikroorganizmusok, hanem rovarok formájában. William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa a marsjárók nyilvánosan elérhető képeit elemezve bukkant rovar- és egyéb állatfosszíliákra emlékeztető kőzeteket.

Volt, és még mindig van élet a Marson

– állítja a kutató, kiemelve, hogy a vörös bolygó rovarfaunája változatos, több földi fajra emlékeztető állat is élhet a Marson. Romoser az elérhető felvételek átfogó vizsgálatát követően lábakat, szárnyakat, csápokat vélt felfedezni. A szakértő olyan bizonyítékokat is bemutatott, melyek alapján egyes állatok még mozognak is a felszínen.

Romoser elméletét minden bizonnyal komoly szakmai kritika fogja érni.

Nem ez az első alkalom, amikor a marsi kőzetekben élőlényeket ismertek fel. Az észlelés hátterében a pareidolia nevű illuzórikus érzet áll, melynek lényege, hogy az ember véletlenszerű ingereket tisztának és konkrétnak érez. A pareidolia egyik példája az, amikor az állatokat látunk a felhőkben.

Romoser 45 éves tapasztalattal rendelkezik, ezért sokkal könnyebben felismeri a rovarokat, mint egy átlagos ember. Fontos azonban kiemelni, hogy az érintett képeket rengeteg geológus is elemezte már, akik pedig épp a kőzetek tanulmányozásában járatosak. A tudományos konszenzus az, hogy a felvételeken nem fosszíliák, hanem kőzetek láthatóak

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént

EuropaJupiterNASAKategória: Mainstream

A NASA Goddard Űrközpontjának kutatói megerősítették: valóban vízpárát észleltek a Jupiter holdja, az Europán jeges felszíne felett. Megnőtt az esélye annak, hogy idegen létformákat találhatunk az égitesten.

 

Habár tudósaink nem közvetlenül folyékony vizet találtak, a második legjobb dologra bukkantunk: vízgőzre

– írta a kiadott sajtóközleményben Lucas Paganini, a NASA bolygókutatója. A Nature Astronomy folyóiratban megjelent publikáció szerint annyi víz távozott a felszín alól, ami egy egész olimpiai méretű úszómedencét megtöltene.

A hawaii W. M. Keck Obszervatórium összesen 17 vizsgálatot végzett. A kutatóeszköz spektográffal elemzi más bolygók légkörének kémiai komponenseit, vagyis azt nézi, mennyi infravörös fény nyelődik el vagy verődik vissza az égitesten. E módszerrel sikerült a vízgőz nyomára bukkanni.

Úgy hisszük, korábbi becsléseinkkel ellentétben a víz párolgása az Europa alacsonyabb szintjein megy végbe, és ritkább, lokális, ám igen erős aktivitású eseménynek tekinthető

– részletezték a kutatásban.

Az Europa gejzírjeinek művészi ábrázolása

Évek óta sejtették

Már évek óta sejtik, hogy víz található az Europa felszínén, ezt a vélekedést pedig számos megfigyelés is erősítette. Több mint két évtizede az amerikai űrkutatási hivatal Galileo szondája elektromosan vezető folyadékot detektált a hold felszínén, majd 2018-ban jött a hír, hogy valamilyen anyag gejzírként tör fel az égitest mélyéből. A gejzírek létét a Hubble adatai is alátámasztották.

Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a földi megfigyeléseket zavaró tényezőktől megszabaduljunk. Ennek ellenére feltétlenül az Europára kell mennünk, hogy megtudjuk, mi is történik ott

– nyilatkozta a Goddard Űrközpont munkatársa, Avi Mandell.

A holdat tüzetesebben a NASA Europa Clipper műholdja fogja tanulmányozni 2023-ban. Az űrszonda – fedélzetén kamerákkal, spektográffal és radarral - 45-ször repüli körbe majd az Europát és a jégtakaró vastagságának mérése mellett a felszín alól feltörő vízgőzt is elemezni fogja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákElkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétFutóáramlatokat hoz létre a Jupiter az Európa óceánjában

CsillagászatNeptunuszKategória: Mainstream

A Neptunusz két holdja nem úgy mozog, ahogyan azt az asztrofizikusok várnák, derítette ki egy új kutatás.

A szóban forgó két égitest a Naiad és a Thalassa, mindkettő 100 kilométer átmérőjű. Keringési pályájuk síkja egymáshoz képest 5 fokos eltérésű –

a nagybolygóhoz közelebbi hold, a Naiad keringési idejének felét a Thalassa felett, másik felét a társhold alatt tölti, ez a cikkcakkos pályamintázat pedig ismétlődik.

Ilyenfajta mozgást még sosem figyeltek meg az amerikai űrkutatási hivatal dolgozói.

„Erre az ismétlődő mintázatra rezonanciaként hivatkozunk" – mondta Marina Brozovic fizikus, a NASA sugárhajtású laboratóriumának munkatársa, aki szerint a különböző égitestek számos módon „táncolhatnak" a bolygók körül, ilyen kozmikus „lötyögést" azonban idáig nem figyeltek meg.

A két hold pályája mindössze 1850 kilométeres távolságra van egymástól, koreográfiájuknak köszönhetően mégsem ütköznek. A Naiad 7, a Thalassa 7,5 óra alatt kerüli meg a Neptunuszt.

Ha a Thalassa felszínén tartózkodnánk, és onnan követnénk figyelemmel a Naiad mozgását, azt látnánk, hogy a belső hold cikkcakkos mozgásának mintázata minden alkalommal ismétlődik, ha a Naiad négy körrel a Thalassa előtt jár.

A kutatók szerint ez a manőverezés az, ami stabilan tartja a keringési pályákat.

FORRÁS: NASA

A kutatócsoport a Voyager-2 űrszonda, a földi teleszkópok, valamint a Hubble 1981 és 2016 között gyűjtött adatait tanulmányozta. A Neptunusz körül összesen 14 hold kering. A Naiad és a Thalassa valószínűleg a Triton hold befogása során keltett gravitációs zavar révén került a gázóriás közelébe. Az új adatok segítségével a Neptunusz holdjainak összetételét is sikerülhet feltárni.

Az eredményeket az Icarus című folyóiratban közölték.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Kepler lefilmezte a Neptunuszt (+videó)Az Uránuszon és a Neptunuszon gyémántok hullanak az égbőlElőször dokumentálta vihar keletkezését a Neptunuszon a HubbleElőször figyeltek meg hatalmas vihart a NeptunuszonFurcsa azonosítatlan objektum a Neptunuszon túl

CsillagászatFekete lyukKategória: MainstreamNem túl életszagú felvetésről van szó, hiszen egyelőre a Mars elérése is vágy csupán, a legközelebbi feltételezett fekete lyuk, az A0620-00 pedig a vörös bolygónál is jóval távolabb, 3 ezer fényévre fekszik. Mégis érdekes eljátszani a gondolattal: mi történne, ha belezuhanna egy ember egy fekete lyukba?  

A Csillagok között egyik legizgalmasabb jelenete, mikor a Matthew McConaughey által alakított Joseph Cooper a Gargantua nevű fekete lyukba hullik. Sci-fi alkotásról lévén szó, ami ezt követően történik, az a fantázia szüleménye, a tudomány jelenlegi állása szerint mégis hasonlíthat a valóságra.

Mai ismereteink szerint a fekete lyukak a világegyetem legsűrűbb objektumai, olyan égitestek, amelyekben a hatalmas gravitáció kifejezetten kis régióba tömörül. Az óriási tömegvonzás miatt a fekete lyuk sorra nyeli el a környező anyagot, az objektumból még a fény sem tud kilépni.

Sokan úgy képzelik el, hogy egy fekete lyukhoz érve az elképesztő erők szétnyomnák vagy széttépnék a testet, a valóság viszont ennél is extrémebb.

Ha egy ember belépne a fekete lyukba, a valóság kettéválna: az egyikben azonnal szétégne, a másikban pedig sértetlenül haladna tovább az objektumban.

Egy fekete lyukban a fizika általunk ismert törvényei nem élnek, a szélsőséges gravitáció miatt a téridő meghajlik. A fekete lyuk határát eseményhorizontnak nevezik, erről nemrég sikerült felvételt készíteni. Ettől a peremtől kezdve minél beljebb jutunk az objektumban, annál jobban görbül a téridő.

A fekete lyuk felé zuhanó ember a külső szemlélő számára hol összezsugorodna, hol kitágulna, és lassítva haladna. Az eseményhorizonthoz érve aztán megmerevedne, majd elemésztené a forróság.

Belülről viszont másként festene a folyamat: az ember szabadesésben hullana, nem érezné a gravitációt, de élne.

Az eseményhorizonton túl az idő és a tér szerepe megcserélődik, a fekete lyukból az ember nem képes szabadon kilépni, az időben viszont kedve szerint utazhat.

Az ember a fizika ismert törvényei alapján tehát egyik formájában megsemmisülne, az eseményhorizonton túl viszont korábbi önmagának másolata fennmaradhatna. Mindez Einstein relativitáselméletének tudható be: a fekete lyukon kívülről és belülről teljesen más tapasztalható.

Fontos kiemelni, hogy mindez a tudomány mai ismeretei alapján feltételezhető. Egyelőre nem sikerült belülről megvizsgálni egy fekete lyukat, és úgy tűnik, hogy felesleges is lenne, hiszen az eseményhorizontból nem tudna kilépni az összegyűjtött információ.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak

MarsNASAKategória: Mainstream

Először mérik a légkört alkotó gázok szezonális változásait a marsi Gale-kráterben. Az eredmények döbbenetes felfedezéshez vezettek: az oxigén – ami a legtöbb földi élőlény számára nélkülözhetetlen – viselkedése a vörös bolygón jelenleg egyetlen ismert kémiai folyamattal sem magyarázható.

A Curiosity marsjáróra szerelt kémiai labor (SAM) három marsi éven keresztül (ami 6 földi évnek felel meg) gyűjtötte az adatokat, ezek elemzése alapján mára tudjuk, hogy a felszíni atmoszféra pontosan milyen gázokból is tevődik össze:

• 95 százalék szén-dioxidból,
• 2,6 százalék molekuláris nitrogénból,
• 1,9 százalék argonból,
• 0,16 százalék molekuláris oxigénből
• és 0,06 százalék szén-monoxidból.

Arról is van információnk, hogy a légnyomás évenkénti változásával a légkör felépítése hogyan módosul. Amikor beáll a tél, és a szén-dioxid a pólusoknál kifagy a légkörből, a légnyomás csökken; a tavaszi, nyári olvadás során azonban a gáz visszakerül az atmoszférába és a légnyomás ismét növekszik. Ugyanezt a szezonálisan változó mintázatot követi a nitrogén és az argon szintje is.

A kutatók arra számítottak, hogy az oxigén sem fog máshogy viselkedni, ám mégsem ez történt:

az említett gáz szintje tavasszal és nyáron 30 százalékkal megemelkedett, majd a tél beálltával ismét lecsökkent.

Ez a jelenség, kisebb változásokkal ugyan, de minden tavasszal megismétlődött, ami arra utal, hogy

valami oxigént állít elő, majd von ki a légkörből.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

Amiket eddig kizártak

Amikor először felfigyeltünk erre, nagyon megdöbbentünk

– nyilatkozta Sushil Atreya, a Michigani Egyetem kutatója, aki a Journal of Geophysical Research: Planets című folyóiratban megjelent publikáció társszerzője is egyben.

A szakértők először nem is nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel. Alaposan megvizsgálták az egyes műszereket, de azok hibátlanul működtek. Aztán arra gondoltak, hogy a szén-dioxid, vagy a vízmolekulák szétesésével kerül az extra oxigén a levegőbe, de ez az elmélet sem stimmelt több okból:

egyrészt ehhez ötször több vízre lenne szükség, mint ami a légkörben van, és a szén-dioxid bomlása is túl lassú folyamat ahhoz, hogy ilyen gyorsan, ennyi oxigén kerüljön az atmoszférába.

Mi a helyzet az oxigén szintjének csökkenésével? Vajon a Nap által kibocsájtott sugárzás atomjaira bontja az oxigénmolekulákat, amik így eltávoznak az űrbe? A tudósok szerint erre sincs sok esély, mivel a folyamat teljes lejátszódásához legalább 10 évre lenne szükség.

Az oxigén szezonális változásainak grafikonja

Az oxigén és a metán kapcsolata

Egy biztos: az oxigén viselkedése kísértetiesen hasonlít a metánéhoz. A metán átlagosan 0,00000004 százalékos arányban van jelen a Gale-kráterben, ami olyan kevés, hogy még a legkifinomultabb műszerek is csak nehezen képesek kimutatni. Az eddigi vizsgálatok azt találták, hogy a metán szintje évszakonként változik, és

megmagyarázhatatlan módon nyaranta drámai, 60 százalékos kiugrást produkál.

A kutatók most arra gyanakodnak, hogy bármi is okozza a metán változásait, ugyanez a tényező felelős az oxigén viselkedéséért is. Alkalmanként úgy tűnik, a két gáz szintjének fluktuálása egyszerre történik.

Biotikus vagy abiotikus forrás?

Az oxigén és a metán két módon keletkezhet: termelhetik organizmusok vagy a légkörbe kerülhet abiotikusan (azaz geológiai folyamatok révén). A kutatók mindkét lehetőséget számításba veszik, de sajnos a Curiosity műszerei nem fogják tudni egyértelműen megválaszolni a kérdést. A szakértők jelen pillanatban az abiotikus magyarázat mellett teszik le a voksukat, de természetesen semmi sem zárható ki teljesen, így egyelőre a mikrobiális eredetet sem vetik el.

A kutatócsoport egy része szerint a marsi talaj tavaszi kiolvadásával kerülhet oxigén a légkörbe. Ezt arra alapozzák, hogy évtizedekkel ezelőtt a Viking űrszonda kimutatta, hő és nedvesség hatására oxigén szabadulhat fel a marsi talajból.

E régi kísérletet ugyanakkor nem a tavaszi időszakban végezték el, hanem egészen más körülmények között, ráadásul számos probléma mellett nem magyarázza az oxigénszint drasztikus visszaesését sem.

A Viking leszállóegység felvétele

Megint nem opció, hogy a nagyenergiájú sugárzás szabadítaná ki a talajból az oxigén molekulákat; több millió évre van szükség ugyanis ahhoz, hogy annyi oxigén gyűljön össze a talajban, ami egyetlen tavaszi kiugrást előidéz. Márpedig ez a hatalmas oxigénszint-emelkedés minden tavasszal megtörténik.

A SAM tehát tovább gyűjti a légköri adatokat, a tudósok pedig ezzel párhuzamosan keresik a lehetséges forrást. A szakértők a későbbi marsi expedícióktól is sokat remélnek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntA NASA NAGY BEJELENTÉSE: Folyékony, sós víz van a MarsonAlagútfúrással kezdődhet az élet a MarsonAz élet bölcsőjére bukkanhattak a MarsonBaktériumok tehetik lehetővé, hogy az ember megtelepedjen a Marson

CsillagászatKategória: Mainstream

Több amerikai tiszt is arról számolt be, hogy a hírhedt 2004-es Nimitz UFO-észlelést követően ismeretleneknek kellett átadniuk a rögzített adatokat – írja a Live Science. A Nimitz hordozóhajó 2004 novemberében több napon át észlelt radarjeleket egy gyorsan mozgó, 12 méter hosszú, időnként felragyogó, azonosítatlan repülő objektumból Karolina déli partjainál.

Végül repülőgépeket küldtek az objektumhoz, amelyet sikerült megörökíteni. Máig nem lehet tudni, hogy a 2017-ben nyilvánosságra hozott videón mi látható.

A közelmúltban öt egykori tengerésztiszt a Popular Mechanicsnak árult el részleteket az esetről. Az egyik veterán, Gary Voorhis, aki a közeli Princetonon volt, azt nyilatkozta, hogy nem sokkal a rádiójelek rögzítése után egy helikopterrel két férfi érkezett, majd 20 perccel később felsőbb utasítást kaptak:

az adatokat át kellett adniuk az ismeretleneknek.

Sőt, a hajón rögzített egyéb információkat törölniük is kellett. Patrick Hughes korábbi repülőgép-műszerész is arról számolt be, hogy a gép merevlemezeit át kellett adnia.

David Fravor, az egyik pilóta ezzel szemben egészen mást mondott. A veterán szerint senki sem vette át a videókat, egyszerűen eltűntek egy időre az adminisztrációban.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Visszatért a Földre az amerikai légierő titkos űrrepülőgépeKét különböző repülőgép pilótája is látta a titokzatos ufót (+videó)Az "angliai Roswell" rejtélyének egy szemtanúja 36 év után kitálalt