UFO

KínaholdKategória: Mainstream

A Csang'o-4 kínai űrszonda és Jáde Nyúl-2 (Yutu-2) nevű holdjárója már 500 földi napot töltött el az égitest távoli oldalán és végzett tudományos feltárásokat a kutatók számára ismeretlen, szűz területen.

Mind a holdjáró, mind az űrszonda vasárnap folytatta munkáját az után, hogy alvó üzemmódban volt az igen hideg holdi éjszaka miatt. A műszerek a terveknek megfelelően dolgoztak - közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) holdkutató központja.

A Jáde Nyúl holdjárónak eredetleg három földi hónapig kellett volna vizsgálódnia, így ez a Holdon leghosszabb ideig kutató holdjáró.

A Holdon egy nap 14 földi nap hosszúságú, ugyanígy az éjszaka is. A Csang'o-4 a napenergia hiánya miatt vált alvó módba az éjszakák alatt.

A Jáde Nyúl-2 eltávolodik a Csang'o-4 kínai űrszondától

FORRÁS: CNSA

A 2018. december 8-án útnak indított Csang'o-4 az első űrszonda, amely puha landolást hajtott végre a Déli-sark-Aitken-medencének a Kármán Tódor magyar-amerikai fizikusról, repülőmérnökről elnevezett, 180 kilométer széles Von Karman-kráterében január 3-án.

A Hold forgási ritmusa megegyezik a keringési ritmusával, ezért mindig ugyanazon oldala fordul a Föld felé. A távoli oldal különleges jellemzőkkel bír, a kutatók a Csang'o-4 holdjárójától áttörésnek számító felfedezésekre számítanak.

A tudományos misszióban a holdjáró segítségével alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyeléseket végeznek, vizsgálják a Hold felszínét és felszíni formáit, ásványi összetételét, a neutronsugárzás mértékét és más környezeti viszonyokat. A holdjáró már több mint 420 métert tett meg az égitest felszínén.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína missziót tervez a Hold sötét oldaláraKínának már nem elég a Hold

MeteorNASACsillagászatKategória: Mainstream

2021-ben indul el az a DART nevű NASA-küldetés, amelynek célja egy földközeli aszteroida eltérítése – egyelőre csak tesztként.

A DART (lándzsahegyet jelentő betűszó: Kettős Aszteroida Eltérítő Teszt) szonda 2022-ben ér el a (65803) Didymos nevű kis aszteroidához, amelynek egy még kisebb holdacskája is van. Az aszteroida 780 m átmérőjű, a kísérője 163 méteres, és ez utóbbi a küldetés célpontja: A szonda semmilyen tudományos műszert nem visz, csupán a navigációhoz szükségesek vannak a fedélzetén, s a kettőshöz érkezvén a kisebbiket veszi célba. Egészen egyszerű módon becsapódik a kis holdacskába, s a kutatók a Földről meg fogják mérni ennek a hatását.

FORRÁS: NASA

Az elméleti számítások szerint a kb. 500 kg tömegű űrszonda 6 km/s sebességgel csapódik a holdacskába, s annak sebességét másodpercenként 0,4 milliméterrel megváltoztatja. Ez ugyan meglehetősen apró hatás, ám az idő múlásával egyre nagyobb pályaeltéréshez vezet majd, s ez lenne az az alapelv, amellyel egy esetlegesen veszélyt jelentő kisbolygót is megpróbálhatunk majd eltéríteni.  A Didymos, bár csillagászati értelemben közel jár hozzánk, pályája alapján gyakorlatilag kizárt, hogy találkozzon a Földdel.

Radarméréssel készült felvételek a Didymos és a holdacskája kettőséről FORRÁS: NASA

Egy nemrégiben megjelent kutatás azonban a becsapódás során kiszabaduló porszemcsékkel kapcsolatosan más eredményre jutott. A The Planetary Science Journal szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kanadai Western Ontario Egyetem csillagásza, Paul Wiegert kiszámította, hogy a becsapódáskor képződő szemcsék bizonyos esetben elérhetik bolygónkat is. A szakember, aki maga is számtalan kisbolygó felfedezője arra jutott, hogy ez lehet az első, emberi közreműködéssel kialakult meteorzápor majd, ám ehhez sok tényezőnek kell teljesülnie.

Nem ez az első becsapódásos űrmisszió, volt már egy üstököst elérő küldetés, a Deep Impact, amely 2005-ben a 9P/Tempel 1 üstököst trafálta telibe, ám ez az égitest egy nagyságrenddel távolabb járta útját, mint a most becélzott kisbolygó, így az akkor keletkezett törmelék nem érhetett el hozzánk. A Didymos azonban csupán 6 millió km minimum távolságban járja égi útját, többek közt emiatt is választották ki, mivel így a Földről megfigyelhető lesz majd a becsapódás hatására bekövetkező változás.

Fantáziarajz a Didymos kisbolygóról és a bal oldalán látható aprócska holdjáról. FORRÁS: NASA / NAIDU ET AL., AIDA WORKSHOP, 2016

A becsapódáskor egy várhatóan 10 (extrém esetben 100) méteres kráter keletkezik, s az ebből kiszabaduló, jó eséllyel 1 centisnél kisebb törmelék jó része a kettős kisbolygó rendszerében marad, sebessége nem haladja meg a helyi szökési sebességet, és előbb a Didymos körül kering, majd apránként a két égitest valamelyikének felszínére fog visszahullani. A törmelék azon része, amelynek elég nagy a sebessége, kiszabadul a kettős gravitációs fogság, ám a lassabbak e csoporton belül a Didymos pályáját követik majd a Nap körül. A leggyorsabbak lesznek a számunkra is érdekes szemcsék!

A megfigyelhetőség miatt a becsapódás várhatóan 2022 októberében várható, amikor a Didymos legközelebb lesz bolygónkhoz, Így ebből az időpontból kiindulva végezte el a kanadai csillagász a számításait. Arra jutott, hogy 15-30 nap alatt elérhetik bolygónkat a becsapódás során keletkezett szemcsék, azzal a feltétellel, hogy a kiindulási sebességük eléri a másodpercenkénti 6 kilométert. A lehetőség elsősorban elméleti, mivel nem számítanak a DART küldetés tervezői ilyen sebességgel megszökő szemcsékre. A becsapódás során kisebb sebességgel kiszabadult törmelék majd csak évezredes időtartamot követően kerülhet bolygónk közelébe.

Bár a Didymos esetében meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy „mellékhatásként” kialakuljon egy hozzánk is eljutó meteorzápor, felkészülni mindenképp érdemes rá, és a megfigyelésére is. Azt is érdemes tudni, hogy a kiszabadult szemcsék nemcsak a földi légkörben jelenhetnek meg felizzó meteorokként, hanem a Földtől távolabb keringő űrszondák, vagy épp a tervezett James Webb űrtávcső pályáját is elérhetik, és elméletben akár problémákat is okozhatnak, azonban ennek rendkívül kicsi az esélye is.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: A Földön kívüli élet kutatására kell a NASA-nak koncentrálnia25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeA Nap koronájába merült a NASA űrszondájaElképesztő felvételt adott ki a NASA az óriási felrobbanó meteorról

naprendszerCsillagászatKategória: Mainstream

Először sikerült közvetlenül megfigyelni vasat egy Naprendszeren túli bolygó (exobolygó) légkörében - írja az IFL Science tudományos portál.

A 620 fényévre található KELT-9b nem egy hétköznapi bolygó. A nagy tömegű, ultraforró Jupiterek csoportjába tartozó gázóriás olyan közel kering anyacsillagához, a KELT-9-hez, hogy alig 36 óra alatt megkerüli azt. A csillag elképesztő fényessége miatt a planéta tanulmányozása nehézségekbe ütközik.

Korábbi vizsgálatok során a csillagászok már gyanították, hogy valószínűleg vas lehet a KELT-9b légkörében, ezt azonban mostanáig nem sikerült egyértelműen igazolni. A spanyol La Palma szigeten található olasz teleszkóp (Telescopio Nazionale Galileo) azonban fontos megfigyelést tett, amikor a gázóriás éppen eltűnt a csillaga mögött.

FORRÁS: NASA - NASA/JPL-CALTECH

Az obszervatóriumra szerelt HARPS-N spektrográf segítségével, ún. keresztkorrelációs technikát alkalmazva sikerült elkülöníteni a bolygó fényét a csillagétól, ezáltal pedig ki tudták deríteni, milyen atomok és molekulák lehetnek a légkörében.

Az adatok alapján az atmoszféra felső rétegeiben vas található, ami a csillagból érkező fény elnyelésével hűti a bolygó mélyebb régióit. A folyamat nagyjából hasonlít ahhoz, ahogy az ózon működik a Föld légkörében.

A kutatás folytatásaként a szakértők szeretnék meghatározni, pontosan mennyi vasat is rejt a KELT-9b atmoszférája.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Vaseső" hullik az égből egy távoli bolygónTaláltak egy világot, ahol még a vas is felforrElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak

EuropaJupiterKategória: Mainstream

Felszín alatti vizét lövelli az űrbe a Jupiter holdja, az Európé - közölte új kutatása alapján a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS).

Az amerikai űrügynökség (NASA) Galilo nevű űrszondája 20 éve repült el az Európé mellett, mialatt a Jupiter kísérője vizet lövellt az űrbe. A szonda 1995-től kezdve nyolc éven át vizsgálta a Jupiter rendszerét. Ezt követően a kutatók számítógépek segítségével reprodukálták a Galileo részecskedetektorának adatállományát. Ezek szerint "szökőkutak" tevékenységét figyelhette meg a szonda.

Fagyott vízből álló kérgével és föld alatti óceánjával az Európé olyan körülményeket biztosít, melyek az egyszerű élet meglétét segítik elő az MPS szerint. Az űrbe lövellő szökőkutak lehetőséget biztosítanak a jövőbeli Jupiter-missziók számára, hogy közvetlenül megvizsgálhassák a bolygó negyedik legnagyobb holdjának vizét.

FORRÁS: NASA

Az Európé belső magja vasból áll, vékony atmoszférája oxigénben gazdag, így inkább hasonlít bolygóra, mint primitív holdra. További különlegessége, hogy föld alatti, folyékony óceánnal rendelkezik, mely egy mintegy 18 kilométer vastag, fagyott vízből álló réteg alatt rejlik.  

Az európai űrügynökség (ESA) és az MPS vezetésével végzett legújabb mérések alapján egyre több az arra utaló jel, hogy az Európé ezt a vizet időnként vízkitörések révén az űrbe lövelli. Ilyen jelenséget már megfigyeltek a Neptunusz Triton nevű és a Plútó Charon nevű holdjánál.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákElkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétFutóáramlatokat hoz létre a Jupiter az Európa óceánjában

holdKategória: Mainstream

Majdnem egy évezreddel ezelőtt óriási felfordulás zajlott a Föld atmoszférájában. Egy hatalmas, kénrészecskékben gazdag felhő áramlott szét a sztratoszférában, hónapokra, de lehet, hogy évekre elsötétítve az eget, míg végül visszahullott a Föld felszínére. Emiatt a telihold hirtelen eltűnt az égről, mint az néhány korabeli krónikában olvasható.

„Május ötödik éjszakáján a Hold fényesen ragyogott este, majd a fénye apránként halványodni kezdett, és mire az éjszaka beköszöntött, teljesen kihunyt, se fény, se az égitest, egyáltalán semmi se látszott" – írja egy szemtanú a 12. századból származó angolszász Peterborough krónikában.

A csillagászok már régóta tudják, hogy azon az estén teljes holdfogyatkozás volt, tehát a Hold fénye amúgy is vöröses árnyalatot öltve jelentősen csökkent volna, arra azonban egészen mostanáig nem tudtak megnyugtató magyarázatot találni, miért tűnt el teljesen a Hold az égről.

A Peterborough krónika kezdőlapja

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Az nagyon valószínűnek tűnt, hogy valamilyen jelentős vulkanikus jelenség következtében kialakult légköri esemény okozhatta a teljes elsötétülést. Erre utaltak a korabeli krónikákban szereplő leírások, melyek a nap vöröses elsötétedéséről, és/vagy vöröses Nap körüli halók (fénygyűrűk) megjelenéséről számoltak be az 1108 és 1110 közötti időszakban.

Egy bökkenő volt, hogy a kutatók nem tudtak nagyobb vulkánkitörésről. Az egyetlen jelentős kitörés az izlandi Hekla vulkán 1104-es kitörése volt, arról viszont úgy gondolták, nem lehetett ilyen hatással a bolygó légkörére.

Teljes holdfogyatkozáskor égi kísérőnket a Föld árnyékkúpja takarja el

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Jégminták vizsgálata folyamán azonban most egy új nyomra bukkantak. 1108-ban tört ki a japán Asama vulkán, amely óriási, több hónapig tartó vulkáni aktivitás lehetett. Bár a kitörésről kevés dokumentum áll rendelkezésre, az biztos, hogy a következő, 1109-es esztendő rendkívül hideg év volt, amit a fák keskenyebb évgyűrűi is igazolnak.

Más történelmi és társadalmi dokumentumok is arra utalnak, hogy az 1109-1111-es évek nehezebbek voltak az átlagosnál a rossz időjárási viszonyok miatt, súlyos terményhiány lépett fel, ami szintén megerősíti, hogy az 1108-as kitörés nagyobb hatással volt a légkörre, mint korábban gondolták.

Mindezekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a japán vulkán kitörésekor a légkörbe kerülő kénes gázok okozták azt a jelentős klimatikus hatást, amelynek része volt a Hold „eltűnése" is az égről.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 150 éve nem látott jelenséggel búcsúzik januártól a Hold285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára

JupiterKategória: Mainstream

A Jupiter nem egy nyugodt, csendes bolygó: óriási viharok dúlnak rajta, amelyek annyira mások, mint a földi időjárási jelenségek, hogy csillagászok évtizedek óta próbálják megérteni őket. Most a kirakós még egy darabja a helyére került, méghozzá a Gemini Obszervatórium és a Hubble által készített infravörös-közeli és optikai képek segítségével – írja a Science Alert.

A Gemini infravörös-közeli képein a hősugárzás látszik, ahogy „kijut” a Jupiter felhői mögül. Ahogyan a kutatók ezeket összevetik a Hubble által készített hagyományos optikai képekkel, többet tudhatnak meg a bolygó felhőrétege alatt zajló folyamatokról.

Kép: International Gemini Observatory/NOIRLab/NSF/AURA M.H. Wong & team/Mahdi Zaman

Azok a régiók, amelyek a legsötétebbnek tűnnek az optikai képeken, infravörös fénynél a legragyogóbbak. Ezek azok a sávok, amelyek viszonylag felhőmentesek. A Kaliforniai Egyetem csillagásza, Michael Wong szerint olyan az egész, mint egy halloweeni töklámpás: a fény csak azokon a területeken hatol át, amelyeket nem takarják a felhők.

Az új fotók segítségével a kutatók meg tudják különböztetni a vastagabb és vékonyabb felhőrétegeket is, és többet tudhatnak meg a sarkok környékén gyakran megjelenő villámokról is.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Elkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjáról

JupiterEuropaKategória: Mainstream

Az idegen életformák utáni kutatás mindig megmozgatta az emberek fantáziáját. Most azonban nem egy ábrándozó amatőr, hanem egy nagy tekintélynek örvendő brit űrkutató, Monica Grady professzor tett meglepő kijelentést közelmúltbeli előadásában. Azt mondta, teljesen biztos abban, hogy található valamiféle élet a Jupiter második legnagyobb holdján, az Europán.

Természetesen nem emberhez hasonló lényekről lehet szó. A kutató szerint „polipszerű" élőlények lakhatnak a hold felszínét borító jégréteg alatti dermesztő vízben.

A Jupiter Europa nevű holdja felszínét jégpáncél borítja. A jégkéreg alatt azonban folyékony víz alkotta óceánt tételeznek fel a tudósok

FORRÁS: NASA

Biztos van élet a galaxisunkban – a professzor szerint

Grady – a bolygó- és űrtudományok professzora és a liverpooli Hope University kancellárja – úgy véli, hogy nagy valószínűséggel található eddig felfedezetlen élet valahol a galaxisunkban.

Azt is feltételezi, hogy a Mars mélyebb barlangjaiban vagy üregeiben létezhet néhány föld alatti élőlény, például baktériumok, amelyek oda menekültek a napsugárzás elől. Vízhez is juthatnak a mélységben eltemetett jégből.

A Mars bolygót egykor kiterjedt hidroszféra boríthatta

Az Europa jégfelszíne alatti élet lehetőségéről egy februári előadásában beszélt. Úgy gondolja, hogy a Földtől 628 millió kilométer távolságra keringő Europán összetettebb lények élhetnek, mint a Marson. Az Europán akár olyan intelligens lények is élhetnek, amilyenek a polipok.

Hol élhetnek ilyen élőlények a Jupiternek ezen a holdján?

Az Europát jelen ismereteink szerint nagyon vastag, mintegy 15-25 kilométer vastag jégburok borítja. Ez alatt 60-150 kilométer mély óceán húzódik. Ha van élet ebben a folyékony óceánban, akkor azt tökéletesen megvédi a jégkéreg a sugárzástól és az aszteroidabecsapódástól.

Az Europa hold metszetének rajza. Bal oldalt vékonyabb, jobb oldalt vastagabb jégtakaróval ábrázolják az égitestet. Az óceáni aljzaton hidrotermális kürtők láthatók

FORRÁS: NASA/JPL/MICHAEL CARROLL

Annak valószínűségét, hogy az Europán megjelent az élet, jelentősen növeli, hogy a kutatók feltételezik az úgynevezett hidrotermális kürtők létét az óceáni aljzaton. A Földön nagy valószínűséggel ezek a hidrotermális kürtők voltak az élet bölcsői.

Grady azzal kapcsolatban nem akart találgatásokba bocsátkozni, hogy kapcsolatba lépünk-e földönkívüliekkel a közeljövőben. Rámutatott arra a tényre, hogy köztünk és az idegenek között gigantikus távolságok húzódhatnak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánElkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétFutóáramlatokat hoz létre a Jupiter az Európa óceánjában

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Az eddigi ismeretek szerint a Földhöz legközelebbi fekete lyukat fedezték fel a déli égbolton az Európai Déli Obszervatórium (ESO) kutatói.

A láthatatlan "gravitációs szörnyeteg" a Földtől mintegy ezer fényévnyire található, két csillaggal együtt alkot egy hármas rendszert - írta a Thomas Rivinius vezette kutatócsoport az Astronomy and Astrophysics című tudományos folyóiratban.

Összehasonlításképpen a Föld galaxisa, a Tejútrendszer körülbelül 120 ezer fényév átmérőjű. A fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt megtesz.

A kutatócsoport eredetileg kettős csillagokat tanulmányozott. A déli égbolt Távcső csillagképének HR 6819 katalógusszámú rendszere meglepő módon azt mutatta, hogy ott lennie kell egy harmadik égitestnek is:

az egyik csillag negyven naponként megkerül egy láthatatlan objektumot,

amelyik legalább négyszer akkora tömegű, mint a mi Napunk. 

Ez a széleskörű nézet a Telescopium konstellációban lévő régiót mutatja az égen, ahol a HR 6819 elhelyezkedik.

Egy láthatatlan égitest, amely a Nap tömegének négyszerese, nem lehet más, mint egy fekete lyuk. Ebben a rendszerben találtató mai ismereteink szerint a Földhöz legközelebbi fekete lyuk - hangsúlyozta Rivinius az ESO közleményében.

A viszonylag kis távolság miatt a két kísérőcsillag a dél féltekéről sötét, tiszta éjszakákon szabad szemmel is jól látható.

Nagyon meglepődtünk, amikor megállapítottuk, hogy ez az első fekete lyukat rejtő csillagrendszer, amelyet a Földről szabad szemmel látunk" - mondta Petr Hadrava, a tanulmány társszerzője, a cseh tudományos akadémia tudósa.

Ez a művészi impresszió a HR 6819 hármas renszerben lévő objektumok pályájáit mutatja, mely egy bináris csillagpárból áll, amiben egy csillag (kék színű) és egy szélesebb pályájú csillag (szintén kék színű) kering egy fekete lyuk körül (piros).

Eltérően az ilyen nagyságrendű ismert példáktól, a hármas rendszer fekete lyuka valóban fekete és láthatatlan. Ez abból adódik, hogy jelenleg nem kebelez be anyagot a környezetéből.

A legtöbb csillagméretű fekete lyuk erős röntgensugárzás által válik láthatóvá,melyet azok az anyagok bocsátanak ki eltűnésük előtt, amelyeket a lyuk bekebelez.

Az inaktív fekete lyukak tehát csak gravitációs vonzásukkal árulják el magukat, mint ebben az esetben a körülötte keringő látható csillag.

A két csillagból és egy fekete lyukból álló HR 6819 hármas rendszer a Telescopium konstellációban helyezkedik el, mely a féki féltekéről látható. Az 50 magnitúdós csillagok elég fényesek, hogy távcső, vagy teleszkóp nélkül is láthatók a tiszta, sötét égen.

A Tejútrendszerben eddig csak néhány tucat fekete lyukat fedeztek fel. A csillagászok remélik, a friss felfedezés segít, hogy galaxisunkban további inaktív fekete lyukakra bukkanjanak - áll az ESO közleményében.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólElőször találtak szökött fekete lyukatBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukról

holdKategória: Mainstream

Új hegyvonulatokat fedeztek fel a Hold Föld felé néző oldalán. Ennek a hegyrendszernek a geológiája arra utal, hogy a Hold még mindig tektonikailag aktív - közölte kedden a Berni Egyetem. Kutatásunkból kiderült, hogy a Hold még mindig dübörög"- mondta Peter Schultz kutató.

A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter nevű holdszondájának adatai segítségével az égitest több hegygerincén felszínre került alapkőzeteket fedezett fel két kutató.

Ezek a vonulatok lehetnek a bizonyítékai annak, hogy nem is olyan régen tektonikus aktivitás szabdalta a Hold feszínét.

Csupasz alapkőzet csak ritkán kerül az égitest felszínére. A Föld kísérője felszínének legnagyobb területe porszerű kőzetből, úgynevezett regolitból áll. Ez a felszíni réteg az apró meteoritok és más égitestek állandó becsapódásának hatására jött létre. Az újonnan felfedezett kopár felületek még viszonylag fiatalok lehetnek- vélték a Geology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.

Feltételezésük szerint a hegyhátak bizonyos részeken még mindig felfelé domborodnak. Ez a felfelé irányuló mozgás megtöri a felszínt, ezáltal pedig hasadékok és üregek alakulnak ki a regoliton és felszínre kerül az alapkőzet.

Az ilyen helyszínek nagy jelentőségűek lesznek a jövőbeli holdmissziók számára, mivel az ottani minták sok új információt szolgáltathatnak a Holdról.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az első amerikai űrhajósok eltévedtek a HoldonAz oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukat

CsillagászatTejútKategória: Mainstream

Különös jelet, úgynevezett gyors rádiókitörést (FRB) észleltek a Tejútrendszerben – írja a The Science Times. A kutatók már korábban is megfigyeltek FRB-ket, de ez az első alkalom, amikor a jel forrása galaxisunkban található.

A gyors rádiókitörések néhány milliszekundumos jelek, melyek a világűr távoli pontjairól érkeznek. Bár a szakértők már viszonylag sok FRB-t azonosítottak, többnek pedig a forrását is sikerült lokalizálniuk, egyelőre nem tudni, hogy mi is bocsátja ki őket.

Paul Scholz , a Torontói Egyetem munkatársa és kollégái az SGR 1935+2154 jelű magnetár közelében észlelték a mostani jelet. (A magnetár olyan neutroncsillag, tehát összeomlott nagy tömegű csillag, melynek rendkívül erős a mágneses tere van.)

A kutatók szerint további elemzésekre lesz szükség, hogy igazolják az észlelést, de ha a vizsgálatok pozitív eredményeket hoznak, ez lesz az első ismert FRB a Tejútrendszerben. A szakértők bíznak benne, hogy idővel megérthetik, pontosan milyen objektumok is hozzák létre az FRB-ket.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkelMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az OumuamuaA Tejútrendszer leggyorsabban forgó csillagát fedezte fel egy kutatóElképesztően hatalmas a Tejútrendszer galaktikus korongjaFelfedezték a Tejútrendszer leghalványabb törpegalaxisát

CsillagászatHubbleKategória: Mainstream

Lenyűgöző felvételeket készített a Hubble-űrteleszkóp a széteső Atlas-üstökös több mint kéttucatnyi magtöredékéről. Az űrtávcső április 20-án nagyjából 30, három nappal később 25 magtöredéket azonosított - olvasható az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) honlapján.

A Kaliforniai Egyetemen Los Angeles-i tagintézményében dolgozó David Jewitt, aki a haldokló üstököst lencsevégre kapó két kutatócsoport egyikének vezetője, elmondta, hogy a megfigyelt töredékek helyzete és látványa jelentősen eltérő volt a két napon.

Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert az egyes darabok hol fényesek, hol nem, attól függően, hogy visszaverik-e épp a napfényt, úgy viselkedve, mintha karácsonyfaégők lennének, vagy azért, mert a két napon más-más töredékek láthatóak

- jegyezte meg a szakember.

"Ez egy rendkívül izgalmas dolog - egyrészt mert ilyen jelenséget látni óriási élmény, másrészt mert ilyen nem történik nagyon gyakran.

A legtöbb széteső üstökös túlságosan halvány ahhoz, hogy láthassuk. Ilyen volumenű esemény évtizedenként egyszer vagy kétszer következik be

- mondta Quanzhi Ye, a Marylandi Egyetem szakembere, az űrtávcsővel dolgozó másik kutatócsoport vezetője.

A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy az üstökösök feltöredezése viszonylag gyakori jelenség. Ez lehet az elsődleges mechanizmus, amely révén az üstökösök tömör, jeges magja elhal.
Mivel azonban a folyamat gyorsan és megjósolhatatlanul megy végbe, a csillagászok bizonytalanok a feltöredezés okát illetően, de a most közzétett felvételek talán segíthetnek a jelenség jobb megértésében.

FORRÁS: NASA, ESA, STSCI AND D. JEWITT (UCLA)

A tavaly decemberben felfedezett Atlas fényessége gyorsan növekedett március közepéig és a csillagászok egy része úgy vélte, hogy májusban szabad szemmel is látható lesz, az elmúlt 20 év egyik leglátványosabb üstökösévé válva.

Az égitest azonban hirtelen halványulni kezdett és a csillagászok arra jutottak, hogy az üstökös magja elkezdett feltöredezni vagy szétszakadni.

A fragmentálódást április közepén felvételekkel is igazolták. A széteső üstökös nagyjából 146 millió kilométerre volt a Földtől, amikor a Hubble megörökítette. Ha valami megmarad belőle, akkor a kométa május 23-án lesz a legközelebb - 116 millió kilométerre - a bolygónkhoz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesésétA Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeElőször dokumentálta vihar keletkezését a Neptunuszon a HubbleFémes légkörű, ovális bolygót fedezett fel a HubbleLátványos felvétellel ünnepli a NASA a Hubble születésnapját

CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Jupiternél háromszor nagyobb tömegű bolygót fedeztek fel egy távoli naprendszerben. A Kepler-88 nevű csillagrendszerről eddig ismert volt, hogy két bolygó - a Kepler-88 b és Kepler-88 c - kering csillaga körül nagy közelségben. Az újonnan felfedezett bolygó a Kepler-88 d, amely csillagát négyévente kerüli meg, keringési pályája nem köralakú, hanem elliptikus. Tömege a Jupiter tömegének háromszorosa.

A bolygót a Hawaii Egyetem Asztronómiai Intézetének (UH IfA) kutatói fedezték fel a Maunekea vulkánon elhelyezkedő W. M. Keck CsillagvizsgálóKeck I. teleszkópján lévő HIRES spektrométer által hat éven át gyűjtött adatok alapján- írja az EurekAlert.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

A Kepler-88 már ismert két bolygója bizarr és meglepő dinamikával rendelkezik, ez az úgynevezett közép-mozgási rezonancia. A Neptunusznál kisebb b-jelű bolygó 11 nap alatt kerüli meg a csillagot, ami pontosan a fele a Jupiter méretű, c-jelű bolygó 22 napos keringési periódusának. 

A Kepler-88 bolygórendszer művészi ábrzolása

Röppályájuk óramű működéséhez hasonlítható természete energetikai szempontból hatékony, hasonlóan működik, ahogyan a szülő meglöki gyermekét a hintán. A b-jelű bolygót minden második, a csillag körül megtett köre alkalmával "meglöki" a c-jelű bolygó, mely nála hússzor nagyobb tömegű, ezért erejének köszönhetően megváltoztatja a csillaghoz közelebb lévő bolygó röppályájának idejét.
A csillagászok ezeket a változásokat, az úgynevezett tranzitidőzítési variációkat a NASA Kepler űrteleszkópjával követték figyelemmel.

A műszer észlelte a pontos időt, amikor a Kepler-88 b elhaladt a csillag és a teleszkóp között - ezt hívják tranzitnak.

Bár tranzitidőzítési variációkat már több tucat bolygórendszerben megfigyeltek már, a Kepler-88 b szokatlanul nagy eltérésű tranzitidőzítési variációkkal rendelkezik. Egy-egy tranzit akár fél nappal korábban vagy később is történhet.

Ezt a fotót a Jupiterről a színes kamerával felszerelt Juno űrszonda készítette három fotóból rakta össze Kevin M Gill. A képnek a NASA a Jupiter Marble (Jupiter Márvány) nevet adta.

Az újonnan felfedezett bolygó újabb dimenzióval bővítette a rendszerről gyűjtött ismereteket.

A Jupiternél háromszor nagyobb tömegű Kepler-88 d bolygó még nagyobb befolyással bírt a Kepler-88 rendszer történetére, mint az eddigi +királya+, a c jelű bolygó, mely egyszeres Jupiter-tömegű 

- mondta Lauren Weiss, az UH IfA kutatója, az Astronomical Journal című tudományos lapban a felfedezésről megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Hawaii-szigeteken működő Keck I. és II. iker-óriástávcsövek

Elképzelhető, hogy ezeknek a nagy bolygóknak hasonló befolyásuk volt, mint amekkora a Jupiternek a Naprendszer kialakulására.Az ilyen bolygók befolyásolhatták a sziklás planéták kialakulását és irányíthatták feléjük a vizet hordozó üstökösöket.Weiss és kollégái hasonló planétákat keresnek más, kis bolygókkal rendelkező rendszerekben.

A Naprendszerben a hatalmas Jupiter legkisebb mozgását is megérezhette az összes többi bolygó az elméletek szerint. A szakértők szerint a Jupiter felelős a Mars kis méretéért, a kisbolygóöv létéért és a fiatal Földre vizet szállító üstökösök áradatáért.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögött1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkópElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életHamarosan indul a NASA következő nagy exobolygó-vadásza

CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Először találtak hiteles bizonyítékot arra, hogy embert ölt egy meteorit – írja a Science Alert tudományos portál.

A balesetet bizonyító dokumentumokat a kutatók a Török Állami Levéltár archívumában találták meg. Eszerint 1888. augusztus 22-én, az iraki Szulejmánijja településen egy becsapódó meteorit egy embert megölt, egy másikat pedig súlyosan megsebesített. A túlélő soha nem épült fel, egy életre lebénult.

A Meteoritics & Planetary Science című csillagászati szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint a most fellelt iratok az első hiteles bizonyítékai annak, hogy történt már meteorit-becsapódáshoz köthető haláleset.

Nagy valószínűséggel nem ez az egyetlen csillagászati objektum okozta halálos baleset a világon, számos érdekes és értékes dokumentum rejtőzhet még a levéltárakban, vélik a szakemberek.

Még a 2013-as cseljabinszki meteorrobbanásban sem halt meg senki, ráadásul a sérüléseket az objektum megsemmisülése keltette lökéshullámok okozták, nem az égből aláhulló törmelékdarabok.

Egy légkörben felrobbanó meteor

FORRÁS: NASA/ROBERT P. MORENO JR

Kevés a megbízható beszámoló

A Föld nem egy áthatolhatatlan erődítmény, napi szinten űrsziklák milliói bombázzák bolygónkat, többségük nyomtalanul elég a légkörben. A NASA adatbázisa szerint 1988 óta 822 olyan nagyobb objektum semmisült meg az atmoszférában, amik törmelékdarabokat hagytak maguk után.

A kutatók becslése alapján naponta akár 17 meteor is elérheti a felszínt.

A fentiek ismeretében azt hihetnénk, az elmúlt években-évtizedekben biztosan elfőrdulhatott már meteorithoz köthető haláleset, azonban a megbízható beszámolókat tartalmazó történelmi dokumentumok rendkívül ritkák. A Popular Astronomy című folyóirat 1951-ben megjelent publikációja szerint a gondot főként az okozza, hogy az esetleírásokat nem támasztják alá tárgyi bizonyítékok: nincs meteoritdarab, ami kétséget kizáróan a balesethez köthető, továbbá a szemtanúk, túlélők beszámolói is gyakran megkérdőjelezhetőek.

Habár az 1888-ban becsapódó meteorit egyik darabkáját megtalálták, a maradvány az idők során elveszett. A tudósok mégis úgy vélik, az oszmán hatóságok által készített jelentések teljesen hiteles dokumentumoknak tekinthetők.

Tűzgömb bukkant fel az égen

A balesetről szóló három jelentést csak a közelmúltban digitalizálták, és a korabeli török nyelv lefordítása sem volt egyszerű munka, ezért sem tudhattak sokan a dokumentumok létezéséről.

A kormánynak címzett levelek szerint 1888. augusztus 22-én, este 8 óra 30 perckor hatalmas tűzgömb tűnt fel az égbolton, amit nem sokkal később szabályszerű tűzeső követett, az izzó törmelékek 10 percen át záporoztak a helyi településre.

A kozmikus bombázásban egy ember életét vesztette, egy másik pedig olyan súlyosan megsebesült, hogy lebénult.

A nagy erejű lökéshullám a közeli termőföldeken is komoly károkat okozott.

Az a levelekből nem derült ki, hogy a tűzgömb pontosan mekkora volt, milyen sebességgel közelített a felszín felé, és milyen magasságban semmisült meg. A kutatók a leírásból azt a következtetést vonták le, hogy a legnagyobb meteoritdarab a településtől délkeletre fekvő dombba csapódott.

"Mivel ezeket a dokumentumokat a helyi hatóságok jegyezték, hivatalos kormányzati forrásból származnak, és még a nagyvezír is aláírta őket, nincs okunk megkérdőjelezni a valóságtartalmukat" – írták a tanulmányt készítő szakértők, akik többek között most a szultán válaszlevelét keresik az archívumban.

A kutatók szerint a mostani eredmények rávilágítanak arra is, mennyire hézagos a tudásunk, és a nem angol nyelven írott történeti forrásokat idáig mennyire elhanyagoltuk.

Ezeknek a nehézségeknek a leküzdése csak a történészek, könyvtárosok és fordítók együttműködésével, interdiszciplináris módon valósítható meg

– summázták a publikáció szerzői.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)Azt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit voltElképesztő felvételt adott ki a NASA az óriási felrobbanó meteorrólCsodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)

UFOPentagonKategória: U.F.O.

Szűk egy éve lehet már tudni, hogy az amerikai védelmi minisztériumnak, vagyis a Pentagonnak éveken keresztül futott az ufókutatási programja, ahogy azt is, hogy a minisztérium ma is vizsgálódik, ha "azonosítatlan tárgyakról" vagy "idegen űrjárművekről" érkezik bejelentés. A tavalyi bejelentéskor több, megmagyarázhatatlan észlelést ábrázoló videó is újból felkapottá vált, a Pentagon pedig most ezeket hivatalosan is kiadta, megerősítve ezzel azt, hogy nem hoaxokról volt szó – írja a Guardian.

A minisztérium közleményében azt írta, hogy a vizsgálatok során nem találtak semmit, ami indokolta volna a videók hivatalos visszatartását, végül pedig azért adták ki hivatalosan is a videókat, hogy minden kétséget és spekulációt eloszlassanak a felvételek valódiságával kapcsolatban. Ezek egyébként korábban is kiszivárogtak már, 2007-ben és 2017-ben, a Pentagon közleménye alapján azonban a mai napig nem tudták azonosítani az objektumokat. A videókon egyébként 2004-es, illetve 2015-ös gyakorlórepülések során készített képek láthatóak.

Mivel a felvételek évek óta ismertek, elsőre annyira nem tűnik izgalmasnak a bejelentés, az azonban mégis sokat nyom a latban, hogy a Pentagon hivatalosan is elismerte a valódiságukat. A közeljövőben ez alighanem további spekulációkhoz fog vezetni arról, hogy az emberek földönkívüliekkel léphettek kapcsolatba.

Harry Reid, Nevada korábbi demokrata szenátora Twitteren azt írta, hogy a videók kiadása örvendetes, de ezzel csak a felszínt kapargatjuk, ennél ugyanis sokkal több anyag van a Pentagon birtokában. Mint írta, meg kell vizsgálni, hogy ezek jelentenek-e nemzetbiztonsági veszélyt, az amerikaiakat pedig megérdemlik, hogy tájékoztassák őket erről.

Forrás: IndexKapcsolódó: Beismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonBombaként ható beismerés: a Pentagon ufók után kutatottKannibál műholdat épít a PentagonA CIA több mint 1.500 UFO-aktát hozott nyilvánosságra

CsillagászatKategória: Mainstream

Kisebb szomszédaikat felfalva híznak meg a galaxisok egy új kutatás szerint. A galaxisokon belüli gázmozgások elemzése révén a szakértők arra jutottak, hogy a csillagok egy része a galaxisokon belül alakult ki, míg más részük kívülről származhat.

Felfedeztük, hogy a régebben keletkezett nagy tömegű galaxisokban, amelyek mintegy 10 milliárd fényévnyi távolságra vannak tőlünk, egészen különböző irányokban mozognak egyes objektumok. Emiatt erős a gyanú, hogy sok bennük lévő csillagot kívülről vontak magukba.Más szavakkal: a nagy galaxisok megették a kisebbeket

- fogalmazott Anshu Gupta, az ausztráliai ASTRO 3-D asztrofizikai kutatóközpont szakértője, a kutatás vezetője.

A nemzetközi - az ausztrál mellett amerikai, kanadai, mexikói, belga és holland intézetek szakértőit is magába foglaló - kutatócsoport az ausztrál MOSEL (Multi-Object Spectroscopic Emission Line) projekt megfigyeléseit és egy kozmológiai modellezési program eredményét kombinálta munkája során a világ legnagyobb szuperszámítógépein. Eredményeiket a tudósok az Astrophysical Journal című tudományos lap aktuális számában tették közzé.

Mivel időbe telik, míg a fény áthalad az univerzumon, a Tejútrendszertől távol lévő galaxisok létezésük egy korábbi időpontjában láthatóak a Földről. Gupta és kollégái munkájuk során felismerték, hogy ezeknek a nagyon távoli galaxisoknak a megfigyelése sokkal kevesebb belső mozgást tárt fel.

Ki kellett találnunk, miért van az, hogy az idősebb, közelebb lévő nagy galaxisok sokkal rendezetlenebbek, mint a fiatalabb, távolabbi galaxisok. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a közben eltelt évmilliárdok alatt a túlélő galaxisok meghíztak és rendezetlenné váltak azáltal, hogy bekebelezték a kisebbeket"- mondta Kim-Vy Tran, az Új-dél-walesi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Gupta hozzátette: a modellezésből az derült ki, hogy a fiatalabb galaxisoknak kevesebb idejük volt arra, hogy összeolvadjanak másokkal. Ez segít annak megismerésében, mik történnek a galaxisok fejlődésének egyes állomásain.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A sötét anyag megöli a galaxisokatAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokatIsmeretlenek távoli galaxisokból bombázzák a FöldetNemcsak az emberek, a galaxisok is meghíznak a koruk előrehaladtávalMit csinálnak a bébigalaxisok, ha nem látjuk őket?

kisbolygóKategória: Mainstream

Megfejtették a Naprendszer pereméről származó Arrokoth, a csillagrendszerünkben valaha megfigyelt legtávolabbi objektum formálódásának titkát - közölte az Izraeli Műszaki Intézet (Technion).

Az izraeli tudósok német kollégáikkal együttműködve fejlesztettek ki egy modellt, amely magyarázatot ad az égitest különleges formájára és tulajdonságaira. Eredményeikről a Nature tudományos folyóiratban számoltak be.

A 36 kilométer hosszú Arrokothról először 2019-ben készített felvételt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA New Horizons missziója, amikor az űrszonda elrepült az égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A későbbi felvételek szerint azonban a két alkotórész inkább "lapos palacsintákhoz vagy hamburgerekhez" hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók, emiatt gyakran Ultima Thule néven is említik.

Az Arrokoth a Kuiper-övben van, ahol számos aszteroida található, melyek átmérője néhány métertől néhány száz kilométerig terjed. A Technion és a Tübingeni Egyetem kutatói által kifejlesztett modell szerintaz Arrokothot alkotó két objektum fokozatosan, kis sebességgel közeledett egymáshoz, majd egymáshoz dörzsölődtek és egységes testté váltak.

FORRÁS: NASA

A szakértők szerint a Kuiper-övben lévő két objektum egyszerű, nagy sebességű összeütközése eredményeként a két test széttört volna, mivel nagyrészt puha jégből állnak. Az Arrokoth alacsony sebessége és dőlésszöge ennek az alacsony sebességű ütközésnek a következménye.

Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a Kuiper-öv más objektumai és talán a Plutó törpebolygónak és Charon nevű holdjának rendszere is hasonlóképpen formálódhatott. Valószínűleg sok más, az Arrakoth-hoz hasonló objektum található a Naprendszer más területein is.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felvétel készült az egyik legveszélyesebb kisbolygórólFiatalabb lehet a Ryugu kisbolygó, mint hittékIlyet még soha nem láttunk: újabb információk az első csillagközi kisbolygórólMár az űrszonda látogatása előtt megmérték a kisbolygót

CsillagászatTejútKategória: Mainstream

Egy friss tanulmány alapján a galaxisunk közepén található szupernóvák folyamatosan kifelé lökik a csillagokat – írja a Futurism. Az Irvine-i Kaliforniai Egyetem csapata szimulációk segítségével mérte fel, hogy a felrobbanó csillagok ereje miként terelheti a többi objektumot.

A szakértők úgy vélik, hogy a folyamat jelentős hatást gyakorol a Tejútrendszer szerkezetére.

Az adatok alapján egyes csillagok a galaxis közepétől egészen a legkülső pereméig sodródnak.

Sijie Yu, a csapat tagja szerint ahogy a Tejútrendszer magja forog, a szupernóvák hatására olyan buborék alakul ki, melynek peremén csillagok jönnek létre. Úgy tűnik, galaxisunk folyamatosan löki ki magából az objektumokat. Yu hozzátette, hogy a csillagok galaxisokon belüli mozgására vonatkozó tudásaink összhangban vannak a szimulációkkal. A kutatók szerint a folyamat régóta zajlik, így alapjaiban határozza meg a Tejútrendszer felépítését.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Százmilliárd Föld-szerű bolygó létezhet a Tejúton600 millió évente libben egyet a Tejút szoknyájaA Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megEkkor ütközik össze a Tejútrendszer egy másik galaxissal

Csillagászatgravitációs hullámKategória: Mainstream

Különleges bináris feketelyuk-rendszer gravitációs hullámait észlelte a LIGO-Virgo detektorhálózat. Ez az első olyan megfigyelt kettős feketelyuk-összeolvadás, ahol a két fekete lyuknak egymástól nagymértékben eltér a tömege- írja az MTI. A vizsgált fekete lyukak tömege mintegy 8-szor és 30-szor nagyobb, mint a Napé.

A megfigyelés nemcsak a Naprendszer asztrofizikai tulajdonságainak pontosabb mérését tette lehetővé, de általa a LIGO (lézer interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium) és az olaszországi Virgo detektor kutatói igazolhatták Einstein általános relativitáselméletének egyik eddig nem ellenőrzött felvetését.

A GW190412 nevű jelenség révén először „hallhatták meg” a kutatók a gravitációs hullámok összetéveszthetetlen moraját – mondta el Frank Ohme, a gravitációs fizikával foglalkozó hannoveri Max Planck Intézet kutatócsoportjának vezetője.

„A GW190412-hez hasonló típusú – most először megfigyelt – rendszerek esetében, amelyek különböző tömegű fekete lyukakkal rendelkeznek, a gravitációs hullámok jelének ez a felhangja sokkal hangosabb, mint a megszokott megfigyelések esetében” – idézte a szakértőt a PhysOrg.com tudományos hírportál.

Ez a megfigyelés ismét alátámasztja Einstein általános relativitáselméletét,

mely felvetette az alapfrekvenciánál kétszer vagy háromszor magasabb gravitációs hullámok létezésének lehetőségét.

„A GW190412 szívében lévő fekete lyukak tömege a Napénál 8-szor és 30-szor nagyobb. Ez az első olyan megfigyelt bináris feketelyuk-rendszer, amelyben ilyen nagy a két fekete lyuk tömege közötti eltérés” – mondta Roberto Cotesta, a hannoveri Albert Einstein Intézet (AEI) potsdami részlegének munkatársa. Hozzátette: ez a nagy különbség azt jelenti, hogy sokkal alaposabban meg tudják vizsgálni a rendszer számos tulajdonságát, például a tőlünk való távolságát, a látószöget, amelyből nézzük és azt, hogy milyen gyorsan kering a nehezebb fekete lyuk a tengelye körül.

A LIGO két detektorból áll: az egyik a louisianai Livingstonban, a másik a washingtoni Hanfordban található. A LIGO Tudományos Együttműködésben több mint ezer ember vesz részt 83 intézményből és 15 országból, Magyarországról a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a debreceni MTA Atommagkutató Intézet összefogásában működő Eötvös Gravity Research Group (EGRG), valamint a Szegedi Tudományegyetem LSC csoportja és az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont.

Mind a Virgo detektora, mind a LIGO műszerei észlelték a jelenséget 2019. április 12-én. A megfigyelések szerint a fekete lyukak összeolvadása a Földtől 1,9-2,9 milliárd fényévnyire történt. A LIGO-Virgo hálózat által eddig megfigyelt kettős rendszerek mindennyikénél nagyjából megegyező volt a két fekete lyuk tömege.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Beszállunk a gravitációs hullámok megfigyelésébeDöbbenetes jelenségekről üzennek a gravitációs hullámokFizikai Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok megfigyeléseFontos rejtélyre deríthetnek fényt az új gravitációs hullámokKiderült, hogy hol érdemes keresni a gravitációs hullámok forrásait

CsillagászatKategória: Mainstream

2004 és 2006 között Hubble űrtávcső egy egészen különleges objektumot figyelt meg. Az űrteleszkóp egy exobolygót azonosított a 25 fényévre fekvő Fomalhautnál, az égitest pedig látható fényben, közvetlen módon is észlelhető volt. Az exobolygók között ez rendkívül ritka.

A Fomalhaut b nevű gázóriást felfedezését 2008-ban jelentették be, 2012-ben pedig igazolták az azonosítást. 2014-ben aztán a szakértők a Hubble adatait elemezve megdöbbentő felfedezésre jutottak: az objektum egyszerűen eltűnt. Egy új vizsgálat alapján a Fomalhaut b sosem létezett, az űrtávcső pedig két kisebb objektum ütközését észlelhette – írja a ScienceAlert.

Gáspár András, az Arizonai Egyetem magyar származású csillagásza és a csapat tagja szerint a hasonló ütközések rendkívül ritkák, a megfigyelés ezért komoly eredménynek számít.

A Fomalhaut b feltételezett azonosítása önmagában sem volt problémamentes, kék hullámhosszon például a vártnál fényesebb volt. A kutatók az évek során több elmélettel is előálltak, hogy megmagyarázzák az adatokat, de egyik hipotézis sem volt meggyőző.

Kép: ESA, NASA and M. Kornmesser

Gáspár András és kollégája, George Rieke átfogó elemzés alá vetették a Huble információit. A csapat arra jutott, hogy a két aszteroida nagyságú objektum 2004-ben ütközött, nem sokkal azelőtt, hogy az űrtávcső azonosította volna a fényüket. Az égitestek nagyjából 200 kilométer szélesek lehettek, és a Naprendszer üstököseihez hasonlóan kőzetből és jégből épülhettek fel.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Először találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életHamarosan indul a NASA következő nagy exobolygó-vadászaElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében

CsillagászatKategória: Mainstream

Amatőrcsillagászok felvételei alapján vizsgálták meg egy fényesnek és szabad szemmel is láthatónak remélt üstökös szétesését: az első közösségi összefogással megalkotott képeken figyelhették meg a szakértők a C/2019 Y4 Atlas nevű üstökös megváltozását.

Úgy vélték, ez lesz az évtized legfényesebb üstököse

A tavaly decemberben felfedezett Atlasról a tudósok úgy vélték, valószínűleg az év legnagyobb fényerejű üstökösévé válhat, és szabad szemmel is jól látható lehet.

Nemrég azonban gyanítani kezdték, hogy az üstökös több részre esett szét,

miután a folyamatos fényesedése után gyorsan halványulni kezdett.

A C / 2019 Y4 ATLAS üstökös pályája

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/TANMOYEE GHOSH

Az egymással számítógépes kapcsolatban álló teleszkópokat (eVscope) fejlesztő Unistellar cég munkája nyomán lehetővé vált, hogy az amatőr illetve hobbicsillagászok alacsonyabb költségű műszerekkel figyelhessék meg az égitestek mozgását.

A C/2019 Y4 Atlas üstökös

FORRÁS: ASTRONOMY NEWS/GERALD RHEMANN

Az Atlas szétesésével kapcsolatban szerephez jutottak az amatőrcsillagászok:

a világ számos pontján készített saját felvételeikből állt össze egy nagy felbontású kép a haldokló kométáról - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A felvételek azt bizonyítják, hogy az üstökös szétesőben van

Április 11-én éjjel tucatnyi eVscope-használó állította fel teleszkópját a kertben, a balkonon vagy éppen egy mezőn például Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában.

Sokan remélték, hogy legalább ilyen látványt fog nyújtani, mint a 2007-ben látható McNaught-üstökös

FORRÁS: ESO/H.H.HEYER

Április 14-én az Egyesült Államokban is felhívást intéztek az amatőrcsillagászokhoz az után, hogy szétesett az üstökös és

változás következett be kómájában, az üstökösök magja körül keletkező ködszerű gázfelhőben.

A megfigyelések idején negyven európai és húsz amerikai teleszkóphasználó gyűjtött adatokat, amelyeket továbbított az Unistellar szervereire.

A legújabb felvételeken már jól látszik, hogy az üstökös magja kezd széttöredezni

FORRÁS: MIRASTEILAS OBSERVATORY/JOSE DE QUEIROZ

Ezekből az adatokból állt össze az a "szuperfelvétel",

amely az Atlast rendkívül magas szín- és részletgazdagságban mutatja be.

Látható az üstökös kómája és csóvája, valamint egy különös zöldes fényhatás, melyet cianidok jelenlétének tulajdonítanak.

Az üstökösök zöme az Oort-felhő térségéből érkezik a naprendszer belső vidékeire ( a kép illusztráció)

FORRÁS: DARREN WHITE PHOTOGRAPHY/DARREN WHITE

Az amerikai megfigyelők által három nappal később összeállított kép megmutatja az üstökös kómájában bekövetkezett alaki változásokat, amelyek arra utalnak, hogy az üstökös magja valóban töredezetté vált.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlAz élethez szükséges molekulákat találtak "Csuri" üstökösönEgyre fényesebb a Naprendszeren keresztülszáguldó csillagközi üstökösElőször figyeltek meg hegyomlást üstökösön