UFO

A koronavírus a Mars-expedíciót is hátráltatja

ParaHIR.HU - 2020, március 17 - 20:50
MarsKategória: Mainstream

Két év halasztást szenved el az Európai Űrügynökség és az orosz Roszkozmosz Mars-kutatási közös projektje.

Szoftvertesztek és a koronavírus késleltetik a Mars-expedíciót

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az orosz Roszkoszmosz közös projektje keretében megvalósuló következő missziót két évvel halasztották el, mivel a hardver és a szoftver további tesztelésére van szükség - közölte csütörtökön a két űrügynökség. Emellett a koronavírus miatt kialakult európai helyzet is hátráltatja a projektet - tették hozzá.

Az ExoMars űrszonda művészi grafikán

A kutatórobotot, amelynek feladata a Mars felszínének alapos vizsgálata lesz, már most nyáron útjára indították volna, így azonban csak 2022-ben kezdheti meg majd a munkát.

Életnyomok után fognak kutatni a vörös bolygó felszínén

A tesztekhez több időre van szükség, mint azt eddig vélték. "Nem engedhetjük meg magunknak a legkisebb hibát sem" - mondta Jan Wörner, az ESA főigazgatója. Dmitrij Rogozinnal, a Roszkoszmosz orosz állami űrkutatási vállalat igazgatójával videokonferencián egyeztek meg a döntésről.

Fantáziarajz az ExoMars roverről a Mars felszínén

Rogozin kifejtette: nem könnyen hozták meg a döntést, de a projekt csak így lehet sikeres. A projekt során az ESA és a Roszkoszmosz közösen kutat az élet nyomai után a vörös bolygón. 2016-ban egy rakéta fedélzetén lőttek fel egy szondát az űrbe, mely Mars körüli pályára állt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A marsi egyenlítőhöz küldhetik az ExoMars űrexpedíció kutatórobotjátLandolt a Marson az ExoMars űrexpedíció leszállóegységeMagyar kutató is részt vett a NASA legújabb expedíciójábanVeszély leselkedik a leendő Mars-expedíció résztvevőire
Kategóriák: UFO

"Vaseső" hullik az égből egy távoli bolygón

ParaHIR.HU - 2020, március 15 - 18:43
exobolygóCsillagászatKategória: Mainstream

"Vaseső" hullik az égből egy távoli exobolygón a Halak csillagképben, amely a Földtől egy 390 fényévnyi távolságra fekvő csillag körül kering.

Az elpárolgott fém vasesőként hullik alá a bolygó fagyos oldalán

A Genfi Egyetem tudósa, David Ehrenreich által vezetett nemzetközi kutatócsoport a Nature című tudományos folyóiratban számolt be a Wasp-76b jelű bolygóról, amely a Halak csillagképben kering csillaga körül.

A Halak csillagkép Gerhard Mercator (1512-1594) égbolt atlaszában

Eközben egyik oldala folyamatosan a központi csillag felé fordul és több mint 2400 Celsius-fokos. "Éjszakai" oldala ezer Celsius-fokkal hűvösebb.

Így nézhet ki a távoli bolygón permetező vaseső (fantáziarajz)

A szélsőségesen nagy hőség miatt még fémek is elpárolognak a felszínéről - közölte az egyetem szerdai közleményében.

Az így elpárolgott vas is a légkörbe kerül, ahol felkapják azt az erős szelek,

amelyeket a nappali és éjszakai oldal közötti nagy hőmérséklet-különbségek okoznak. A szelek elviszik a vasgőzt a mintegy 1500 Celsius-fokos éjszakai oldalra, ahol kondenzálódik és esőként lehullik.

Bizonyos, hogy csak az éjszakai oldalon hullik a vaseső

A felfedezést a kutatók az Európai Déli Obszervatóriumnak (ESO) a chilei Atacama-sivatagban lévő Nagyon Nagy Teleszkópjára (Very Large Telescope - VLT) szerelt új műszer, az Espresso (Echelle Spectrograph for Rocky Exoplanets and Stable Spectroscopic Observations) segítségével tették.

A kép az ESO Paranal Obszervatóriumának éjszakai égboltját mutatja szürkület táján

Az adatok szerint a szürkületi zónában, amely az "estének" feleltethető meg, van vasgőz, a "reggeli" szürkületben viszont nincs.

Eszerint az éjszakai oldalon hullik a "vaseső"

- írja a Genfi Egyetem. Az Espressót a Genfi Egyetem egy nemzetközi kutatócsoporttal együttműködve fejlesztette ki.

A Wasp-76b exobolygó pályájának rajza

Eredetileg a tudósok a Naphoz hasonló csillagok közelében kerestek exobolygókat (naprendszeren kívüli planétákat). Kiderült azonban, hogy az új eszközzel a már ismert exobolygók tulajdonságai is alaposabban meghatározhatók.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Egy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak
Kategóriák: UFO

Csak igen későn vált lakható bolygóvá a Föld

ParaHIR.HU - 2020, március 14 - 18:42
földtörténetKategória: Mainstream

Az eddig véltnél jóval később érkeztek az élet alapkövei a Földre - állapították meg kutatók több milliárd éves kőzetek vizsgálatával.

Aszteroidák hozták a vizet a Földre

A Kölni egyetem tudósai vezette kutatócsoport által elemzett minták a legrégebbi megőrződött köpenykőzetek. A szakértők az óceánok eredetéről és a földi élet kialakulásáról bukkantak új információkra.

Felfedezték, hogy az elemek nagy része, amelyek elengedhetetlenek az óceánok és az élet kialakulásához - például a víz, a szén és a nitrogén - a Föld történetének csak későbbi szakaszában érkeztek a bolygóra.

Prekambrium végi tájkép. Az előtérben, az ősóceán partján cianobaktériumok által létrehozott telepek, sztromatolitok láthatók

Sok kutató korábban úgy vélte, hogy ezek az elemek már eleve ott voltak a Föld formálódásakor.

A The Nature című tudományos folyóiratban ismertetett eredmények azt mutatják, hogy a víz nagy része valójában csak akkor érkezett a Földre, amikor szinte már teljesen kialakult a bolygó.

Aszteroidák hozták a vizet a Földre

Az illékony elemek, mint amilyen a víz is, az aszteroidáktól származnak,

olyan bolyongó építőkövektől, amelyek a Naprendszer külső részén formálódtak. A tudományos világban számos vita folyik arról, pontosan mikor érkeztek meg ezek az építőelemek a Földre.

Úgy láthatjuk a Föld korai történetét, mintha ablakon át néznénk

Mario Fischer-Gödde, a Kölni Egyetem geológiai és ásványtani intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője elmondta, most már képesek pontosabban szűkíteni az időkereteket.

Az általunk elemzett kövek a legrégebbi, ismert köpenykőzetek. Segítségükkel úgy tekinthetünk bele a Föld korai történetébe, mintha egy ablakon át néznénk"

- mondta a tudós.

Tájkép a Föld korai időszakából, az archaikumból

"Összehasonlítottuk a Föld mai köpenyének összetételével a legrégebbi, mintegy 3,8 milliárd éves, archaikumi köpenyeredetű kőzeteket, amelyek olyan összetételűek, mint az aszteroida, amelyből kialakultak" - mondta Fischer-Gödde.

A kutatók meghatározták a nagyon ritka ruténium nevű platinafém izotópsűrűségét is

- a Föld köpenye a 4600 millió évvel ezelőtt kezdődött és 2500 millió éve véget ért archaikumban tartalmazott ilyen fémeket. A ritka platinafém a Föld növekedési fázisának egyik indikátora.

A víz csak sokkal később került a Földre az eddig feltételezetteknél

"Az olyan platinafémek, mint a ruténium, rendívül magas hajlandóságot mutatnak arra, hogy kölcsönhatásba lépjenek a vassal. Ezért amikor a Föld formálódott, a ruténium valószínűleg teljesen feloldódott a Föld fémes magjában" - mondta a tudós.

Sokkal gyorsabban alakult ki az élet, mint gondoltuk

Martin Van Kranendonk, a kutatásban szintén részt vevő Új-dél-walesi Egyetem (UNSW) tudósa szerint azért érdekes ez a felfedezés, mert segít megérteni a földi élet eredetét, az ember kialakulását, sőt azt is, "egyedül vagyunk-e, vagy vannak szomszédjaink az univerzumban".

Óceánnal borított exobolygó illusztrációja. Lehet, hogy át kell értékelni az élet kialakulásának lehetőségeit

"Ez azért lehet, mert az eredmények szerint a Föld igazán későn, a növekedési időszak végén vált valóban lakható bolygóvá" - tette hozzá Van Kranendonk. A bizonyítékok szerint

az élet meglepően gyorsan alakult ki, alig néhány száz millió év alatt.

Ez most sok időnek tűnik, de távol van attól, amit eddig hittünk, hogy az élet félmilliárd, vagy éppen több milliárd év alatt alakult ki" - emelte ki.

Más megvilágításba kerül a földön kívüli élet lehetősége

"Ez reményt ad arra, hogy életre leljünk más bolygókon, amelyek rövidebb geológiai történelemmel rendelkeznek, mert ha az élet ilyen gyorsan kialakulhatott itt, akkor talán máshol is ilyen gyors lehetett" - véli a tudós.

A legrégebbi ismert életnyom ez a 3 milliárd 400 millió éves fosszilis cianobaktérium-telep Ausztráliából

Carsten Münker, a Kölni Egyetem tudósa hozzátette: "Azon tény alapján, hogy még mindig megtalálhatók a ritka platinafémek nyomai a Föld köpenyében, azt feltételezhetjük,

hogy csak azután adódtak hozzá, hogy a bolygó magja már kialakult.

Tehát biztosan csak a Föld és egy aszteroida vagy más planetezimálok közötti ütközések eredményei.

Félmilliárd éves kambrium időszaki tengeri élettáj rekonstrukciója

A planetezimálok a bolygóvá alakulás korai fázisában lévő égitestek, amelyek a Naprendszer keletkezése idejéből változatlanul megmaradtak. A kutatók elméletei szerint a víz és más illanó elemek, például a szén és a nitrogén a Föld nagyon késői szakaszában érkeztek a bolygóra.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Új földtörténeti korszakban élünk
Kategóriák: UFO

Több mint száz kisbolygót találtak a Naprendszer szélén

ParaHIR.HU - 2020, március 12 - 18:31
CsillagászatkisbolygóKategória: Mainstream

A sötét energiát kutató Sötétenergia Felmérés nemcsak arra jó, hogy az univerzum egyik legtitokzatosabb energiaformáját kutassa, hanem arra is, hogy segítségével például kisbolygókat fedezzenek fel a kutatók: csillagászok például most találtak 316 új kisbolygót a Naprendszer szélén, amelyek közül 139 eddig teljesen ismeretlen volt a tudomány számára – írja a Science Alert.

A Neptunusztól még kijjebb, a Naprendszer széle felé keringő törpebolygókat a Sötétenergia Felmérés adatainak újraelemzésével fedezték fel, ami még ahhoz is segítséget nyújthat, hogy

bebizonyítsa vagy cáfolja a kilencedik bolygó létezését.

A teória már 2014-ben létezett, amikor két asztronómus (Scott Sheppard és Chadwick Trujillo) felfedezte, hogy a Naprendszer külső peremén (a Plutón is túl) az ott keringő törpebolygó szokatlan ívet jár be. Ez persze lehet véletlen is, a számítások azonban azóta arra utalnak, hogy lennie kell ott egy, a többinél sokkal nagyobb tömegű égitestnek, aminek a gravitációja befolyásolja a környezetében lévő bolygókat.

A felmérésnek egyébként már vége, 2013 augusztusa és 2019 januárja között zajlott, infravörös és közeli infravörös tartományban vizsgálta a déli égboltot. Az összegyűjtött adatokkal sok mindent lehetett megnézni, a szupernóváktól kezdve a galaxishalmazokon át az univerzum tágulásáig, és, úgy tűnik, emellett a kisbolygók felfedezésére is lehetett őket használni.

A Neptunuszon túl található objektumokat nagyon nehéz észrevenni, mivel kicsik, és nagyon messze keringenek – nagyjából 4,5 milliárd kilométerre a Naptól, ami a Nap-Föld távolság harmincszorosa. A csillagászat ezeket Neptunuszon túli objektumoknak (trans-Neptunian objects, TNO) hívja, és a felfedezésük azon múlik, hogy az ég mekkora szeletét vizsgáljuk, és mik a leghalványabb objektumok, amelyeket láthatunk. Az új módszerrel azért sikerült felfedezni az új TNO-kat, mert az algoritmus élesítette a képeket annyira, hogy rá lehessen jönni, hol van tényleg ilyen objektum, és mi csak képhiba.

Ugyanezzel a módszerrel a titokzatos kilencedik bolygót is felfedezhetik, vagy kizárhatják, hogy egyáltalán létezik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Felvétel készült az egyik legveszélyesebb kisbolygórólHatalmas robbanás rázhatta meg a fura kisbolygótIlyet még soha nem láttunk: újabb információk az első csillagközi kisbolygórólMagyar felfedezésű kisbolygó halad el a Föld közelébenNew Yorkot is elpusztíthatta volna a semmiből feltűnt kisbolygó
Kategóriák: UFO

Felrobbant egy fekete lyuk

ParaHIR.HU - 2020, március 11 - 18:37
Fekete lyukKategória: Mainstream

Felrobbant egy fekete lyuk az Ophiuchus galaxishalmazban, a detonáció a Földtől több százmillió fényévre következett be - hangzott el kedden az M1 aktuális csatornán.

A kutatók szerint a korábbi rekorder esethez képest ötször nagyobb volt a robbanás mértéke. Az elmúlt 25 évben a röntgentcsillagászat jelentős fejlődésen ment keresztül, ezek a távcsövek a hőt érzékelik, nem a fényt. Az új megfigyelések során kiderült, hogy a galaxisok közötti teret kitölti a nagyon ritka, de forró gázplazma, amely röntgenben sugároz - közölte Kiss László csillagász.

Hozzátette, az aktuális vizsgálat arról szól, hogy az Ophiuchus, más néven Kígyótartó csillagképben található galaxishalmazban kimutattak egy olyan szabályos eltorzulást a röntgensugárzó anyag eloszlásában, amely arra utal, hogy ott egy nagy, hirtelen energiafelszabadulás történt, ami röntgensugárzó plazmában található nagy lyukkal hozható összefüggésbe. A jelenséget a tejútrendszerek magjában található, nagyon kicsi helyre összezsúfolt, nagy tömegű, szupermasszív fekete lyuk képes végre hajtani. Az esemény időskálája nagyon hosszú, körülbelül 1 millió év.

A tudósok körülbelül 100 éve tudják, hogy a csillagok a teret nem egyenletesen töltik ki a világűrben, hanem hatalmas csillagvárosokat, úgynevezett galaxisokat alkotnak - hangzott el a műsorban.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatElnevezték a megörökített fekete lyukatFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak
Kategóriák: UFO

Elveszett bolygó maradványaira bukkanhattak a Holdban

ParaHIR.HU - 2020, március 10 - 18:34
holdKategória: Mainstream

Egy sokak által elfogadott elmélet szerint nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Mars-nagyságú objektum, a Theia ütközött a fiatal Földdel. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy ez a folyamat alakíthatta ki a Holdat.

Szakértők egy csoportja most első ízben azonosíthatta az ősi bolygó maradványait a Holdban – írja az RT. A korábbi modellek azt mutatták, hogy az égitest 70-90 százalékát a Theia maradványai alkothatják, a holdminták azonban túlnyomó részt földi eredetre utaltak.

Igen kicsi az esély arra, hogy a Theia és a korai Föld összetétele nagyon hasonló lett volna, így a holdminták látszólag cáfolták az ütközés hipotézisét. Erick Cano és kollégái a közelmúltban újabb módszeres analízis alá vetették a Hold talajából, illetve vulkáni üregéből vett mintákat.

A csapat arra jutott, hogy a korábbi eredményekkel ellentétben az oxigénizotópok igen változatosak voltak attól függően, hogy milyen kőzetekből, illetve milyen mélységből gyűjtötték be őket.

Minél mélyebben fordult elő egy oxigénizotóp, annál inkább eltért a földiektől. Ez arra utalhat, hogy a Theia nyomait sikerült megtalálni. A szakértők szerint a jövőbeli missziók során további mintákat kell begyűjteni, hogy jobban felmérhessék a Hold összetételét.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a Holdból47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Kiderült, mi ez a furcsa lyuk a Marson

ParaHIR.HU - 2020, március 9 - 18:44
MarsKategória: Mainstream

A képen található, a Pavonis Mons vulkán közelében tátongó lyuk nagyjából 35 méter széles, és a NASA szerint egy földalatti barlang lejáratát jelölheti – írja az IFL Science. Először 2011-ben fedezte fel a Mars Reconnaissance Orbiter teljesen véletlenül.

A lyuk árnyéka miatt az is kiderült, hogy milyen mély lehet: megközelítőleg 20 méteres, de a NASA szakértői szerint akár még alá is becsülhetik a méreteit.

Kép: NASA JPL

A legvalószínűbb eshetőség egyébként az, hogy egy lávatölcsér bejáratáról van szó, a környéken ebből egyébként is van néhány. A lávatölcsérek olyan geológiai formációk, amelyek nagyon érdeklik az űrkutatókat, mivel potenciálisan egy jövőbeli emberes űrmisszió során védelmet nyújthatnak nekünk a kozmikus sugárzás és a durva marsi körülmények ellen.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A felszín közelében találtak jeget a Marson300 méter mély folyó volt a MarsonAlagútfúrással kezdődhet az élet a MarsonAz élet lehetséges nyomára bukkantak a Marson
Kategóriák: UFO

Megaműholdflották lepik el az eget, háborognak a csillagászok

ParaHIR.HU - 2020, március 8 - 18:37
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok egyre gyakrabban fejezik ki aggodalmukat a megaműholdflották tudományos kutatásra gyakorolt hatása miatt. Azért, hogy jobban felmérhessék a csillagászati megfigyeléseket befolyásoló hatásukat, az ESO tudományos igényű vizsgálatot indított, amely elsősorban az ESO távcsöveivel a látható és infravörös tartományokban végzett mérésekre összpontosít, de más obszervatóriumokkal is foglalkozik. A SpaceX, az Amazon, a OneWeb és más cégek 18 reprezentatív, összesen több mint 26 ezer műholdat magába foglaló flottáját elemző tanulmányt most fogadta el közlésre az Astronomy & Astrophysics.

A tanulmány megállapítja, hogy a nagy teleszkópok, mint például az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT), vagy a már épülő Rendkívül Nagy Távcső (ELT) működését „mérsékelten érintik" a fejlesztés alatt álló flották. Legnagyobb hatást a hosszú (kb. 1000 másodperces) expozíciójú felvételekre gyakorolhatják, amelyeknek akár 3%-át is tönkretehetik szürkület idején, hajnal és napkelte, illetve alkonyat és napnyugta között.

A rövidebb expozíciós idejű felvételek kisebb veszélynek lesznek kitéve, az ilyen észlelések kevesebb mint 0,5%-a esik a veszélyzónába. Az éjszaka többi részében végzett megfigyelésekre szintén kisebb hatást gyakorolnak majd a műholdak, lévén ekkor a Föld árnyékába merülnek, így nem éri őket fény. Az észlelések tudományos/szakmai tartalmától függően a hatás tovább csökkenthető az ESO-távcsövek üzemeltetési ütemtervének változtatásával, bár ez nyilván költségekkel jár. Az ipari szereplők részéről a műholdak fényvisszaverő képességének csökkentése lenne a hatékony lépés a zavaró hatások mérséklésére.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a legnagyobb hatást a nagy látómezejű felmérések szenvedhetik el, főleg azok, amelyeket nagy távcsövekkel hajtanak végre. Attól függően, hogy az év melyik időszakában és az éjszaka melyik órájában készülnek, illetve mennyire érvényesek rájuk a tanulmány egyszerűsítő feltételei, például az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapjának (NSF) Vera C. Rubin Teleszkópja által rögzített felvételek 30-50%-a lehet „komolyan veszélyeztetett".

A kép az ESO Paranal Obszervatóriumának éjszakai égboltját mutatja szürkület táján, kb. 90 perccel napkelte előtt. A kék vonalak a horizont feletti azonos magasság körei

FORRÁS: ESO/Y. BELETSKY/L. CALÇADA

Az ESO távcsöveinél alkalmazható hatáscsökkentő technológiák ezen obszervatórium esetében nem használhatók, ezért aktívan keresik az egyéb lehetőségeket. További vizsgálatok szükségesek az így bekövetkező adatvesztés tudományos következményeinek és adatelemzési folyamataikat bonyolultabbá tévő hatásainak alapos felmérésére. A Rubin Obszervatórium távcsövéhez hasonló nagy látómezejű felmérőteleszkópok az égbolt nagy területeit tudják gyorsan átvizsgálni, így rendkívül fontos szerepet játszanak a rövid idő alatt lejátszódó jelenségek, például szupernóva-robbanások detektálásában, vagy a potenciálisan veszélyes kisbolygók azonosításában. Mivel nagyon nagy adathalmazokat képesek gyorsan előállítani, ezzel pedig sok más obszervatórium számára célobjektumokat kijelölni, a csillagászközösség, illetve a támogató szervezetek Európában és világszerte is a jövőbeni csillagászati fejlesztések legfontosabb területének gondolják a nagy látómezejű felmérőtávcsövek építését.

A szakcsillagászok az amatőrcsillagászokkal karöltve kifejezték aggodalmukat a mega-műholdflottáknak az éjszakai égbolt látványára gyakorolt hatását illetően is. A tanulmányban kimutatták, hogy egy közepes földrajzi szélességen elhelyezkedő obszervatórium horizontja felett a flották kb. 1600 tagja lesz látható egyszerre, többségük alacsonyan, a horizonttól kevesebb mint 30 fokra. Ezen magasság felett – ahol egyébként a csillagászati észlelések nagy része zajlik – minden pillanatban kb. 250 flottatag lesz.

A diagram azt illusztrálja, hogy egy közepes földrajzi szélességen elhelyezkedő megfigyelő a Föld körül keringő flották műholdjainak csak egy töredékét látná. Számára a műholdak akkor válnak láthatóvá, ha a horizontja fölé kerülnek és a Nap meg is világítja azokat. A legtöbb műhold a horizont alatt helyezkedik el és/vagy a Föld árnyékába merül, amely az éjszaka előrehaladtával adott észlelő elől az égbolt egyre növekvő részét takarja el

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA

Napkeltekor és napnyugtakor a Nap megvilágítja őket, az éjszaka előrehaladtával azonban egyre inkább a Föld árnyékába merülnek. Az ESO-tanulmány mindegyik műhold fényességére feltesz egy értéket. Ez alapján a szürkületi órákban akár száz műhold is elegendően fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látni lehessen, és ezek közül kb. tíz 30 foknál is magasabban lesz. Ezek a számok gyorsan csökkennek a sötétedéssel, amint a műholdak a Föld árnyékába kerülnek. Összefoglalva: az új műholdflották nagyjából megdupláznák az égbolton 30 fok feletti magasságban szabad szemmel is látható műholdak számát.

A számok nem foglalják magukba a közvetlenül a felbocsátás után látható „műholdszerelvényeket". Bár látványosak és fényesek, nem sokáig maradnak együtt, csak röviddel napkelte után vagy napkelte előtt, és – bármely időpontban – csak a Föld nagyon behatárolt területéről láthatók.

Az ESO-tanulmány egyszerűsítéseket és feltevéseket használ a hatások mértéktartó becsléséhez, amelyek a valóságban akár kisebbek is lehetnek, mint a cikkben kiszámoltak. A valódi hatások sokkal pontosabb számszerűsítéséhez jóval kifinomultabb modellre lenne szükség. Ugyan az ESO-távcsövekre összpontosít, de a tanulmány eredményei a szintén a látható és infravörös tartományban működő, hasonló műszerezettségű és tudományos feladatú, nem az ESO kötelékébe tartozó távcsövekre is alkalmazhatók.

A kép az ESO 2025 végén átadni tervezett Rendkívül Nagy Távcsövének (ELT) építési helyszíne feletti égboltot mutatja. A háttérben a közeli Nagyon Nagy Távcső (VLT) lézeres vezetőrendszerének nyalábja látható

FORRÁS: ESO/M. ZAMANI

A műholdflottáknak a rádió- és a milliméteres/szubmilliméteres tartományban működő obszervatóriumokra is lesz hatásuk, beleértve az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) és az APEX (Atacama Pathfinder Experiment) antennáit is. Ezt a hatást további tanulmányokban vizsgálják majd.

Az ESO más obszervatóriumokkal, a Nemzetközi Csillagászati Unióval (IAU), az Amerikai Csillagászati Társasággal (AAS), a brit Királyi Csillagászati Társasággal (RAS) és egyéb szervezetekkel együttműködve azon dolgozik, hogy a problémára a globális fórumok, például az ENSZ Világűrbizottsága (Committee on the Peaceful Uses of Outer Space, a Világűr Békés Célú Felhasználásával foglalkozó Bizottság, röviden Világűrbizottság) és a Rádiócsillagászati Frekvenciák Európai Bizottsága (European Committee on Radio Astronomy Frequencies, CRAF) figyelmét is felhívja.

Ezzel párhuzamosan az űripari cégekkel együtt keresik azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek biztosíthatják a legkorszerűbb földi bázisú csillagászati infrastruktúrák létrehozásába és fejlesztésébe fektetett hatalmas összegek megfelelő hasznosulását. Az ESO támogatja azon szabályozási keretek kidolgozását is, amelyek lehetővé teszik az alacsony Föld körüli pályán megvalósuló ígéretes technológiai fejlesztéseket, ugyanakkor nem rontják az emberiség Világegyetem megfigyelésére és megértésére irányuló törekvéseinek feltételeit.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A jövő elkezdődött: robotok javítják a műholdakatKémműholdakat örököl a NASA
Kategóriák: UFO

Az élet nyomaira bukkanhattak a Marson

ParaHIR.HU - 2020, március 6 - 19:31
MarsCuriosityKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja azokat a szerves molekulákat elemezte, melyeket a Marson található Gale-kráterben azonosított egy marsjáró – írja a ScienceAlert. A kutatók arra jutottak, hogy az anyag akár biológiai eredetű is lehet.

A mintákat a Curiosity nyerte ki évekkel ezelőtt a kráter egyik iszapdarabjából. 2018-ban egy tanulmányban mutatták be az anyag elemzésének adatait, a szakértők többek közt olyan molekulákra, tiofénekre is bukkantak, melyek a Földön a biológiai eredetű nyersolajban is megtalálhatóak.

A tudósok akkor azt feltételezték, hogy az anyagok nem az élet nyomai. Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Állami Egyetem munkatársa és kollégái most azt próbálták felderíteni, hogy pontosan milyen módokon alakulhattak ki a marsi tiofének.

A szakértők több olyan biológiai keletkezési útvonalat is feltártak, melyek valószínűbbek lehetnek a kémiai kialakulásnál.

Fontos kiemelni, hogy így is rengeteg olyan nem biológiai folyamat létezik, mellyel megjelenhettek a molekulák. Az anyagok például becsapódások segítségével is eljuthattak a felszínre, de akár vulkáni aktivitás hatására is létrejöhettek.

Kép: Pixabay

Schulze-Makuch-ék szerint ugyanakkor a biológiai eredet sem kizárható. 3 milliárd évvel ezelőtt a Mars még sokkal barátságosabb hely lehetett, és akár az élet is kialakulhatott rajta. A baktériumok például előállíthatták a tioféneket. A kutatók bíznak benne, hogy a különböző marsjáróknak köszönhetően idővel megtalálhatják az egykori marsi élet egyértelmű nyomait is.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattólA Curiosity kilenc hónapja egy percbenBekapcsolták a Curiosity tartalék agyátFöldszerű panorámát fotózott a Curiosity a MarsonHolnap reggel landol a Curiosity
Kategóriák: UFO

Óriási aszteroida fogja megközelíteni a Földet

ParaHIR.HU - 2020, március 4 - 20:11
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

A NASA szerint április végén egy hatalmas aszteroida fogja megközelíteni bolygónkat – számol be az Independent. Az objektum 1,7-4 kilométer széles, és magyar idő szerint április 29-én, délelőtt 11 körül lesz a legközelebb, ekkor nagyjából 6,4 kilométerre jár majd.

A 1998 OR2 jelű égitestet 1998-ban fedezték fel, azonosításakor a NASA kutatói bejelentették, hogy elég nagy ahhoz, hogy becsapódva globálisan érzékelhető hatásokat okozzon.

Az objektum a potenciálisan veszélyes aszteroidák közé tartozik, ide olyan égitesteket sorolnak, amelyek képesek megközelíteni a bolygót, méretük alapján pedig egy esetleges ütközéssel károkat idézhetnének elő. Az 1998 OR2-t ugyanakkor nem jegyzik azon objektumok között, amelyek egyszer ténylegesen a Földbe csapódhatnak.

Bár egyelőre a tudomány nem ismer olyan aszteroidát, amely bizonyítottan bolygónk felé tartana, a kutatók szerint csak idő kérdése, hogy egy nagyobb égitest eltalálja a Földet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról6 kilométeres aszteroida fenyegeti a FöldetA tudósokat is megdöbbentette a Földre legveszélyesebb aszteroidaAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

Rájöhettek, hogyan közelíthetjük meg a fénysebességet

ParaHIR.HU - 2020, március 3 - 16:32
fizikatudományKategória: Mainstream

Ahhoz, hogy csillagközi utazást tervezgessünk, még mindig nincs meg a technológiánk – sokat segítene például, ha képesek lennénk elérni a fénysebességet, ami jelenleg elég lehetetlen feladatnak tűnik. A Harvard Egyetem kutatói azonban elméletben már összeraktak rá egy megoldást: Manasvi Lingam és Abraham Loeb szerint a csillagközi űreszközök kihasználhatnák a szupernóva-robbanások keltette hullámokat, nagyjából úgy, mint ahogyan a földi hajók kihasználják a szél erejét – írja a Science Alert.

Az univerzumban már ismerünk olyan objektumokat, amelyeket képes meglökni egy szupernóva-robbanás:

ilyenek például a hipersebességű csillagok vagy azok a meteorok, amelyeket felgyorsítanak az ilyen jelenségek. A harvardi professzorok szerint egy kellően fejlett civilizáció (ezek egyelőre nem mi vagyunk) ki tudná aknázni a szupernóva-robbanás keltette energialökéseket arra, hogy relativisztikus sebességre gyorsuljon. A relativisztikus sebesség olyan sebesség, ami a fény sebességéhez annyira közel van, hogy annak tudományos analízise esetén figyelembe kell vennünk Einstein speciális relativitáselméletének befolyását.

Az űreszköznek ehhez szolárvitorlát vagy mágneses vitorlát kellene alkalmaznia, mindkettőt kutatják már elméletben asztrofizikusok. Az elméletekben az űreszközök a Napból eredő elektromágneses sugárzást használnák ki, így nem lenne szükség extra hajtóanyagra. Mivel a hajtóanyag az egyik legdrágább része egy űrhajónak, és rengeteg kell belőle egy kilövéshez, ez a módszer olcsóbb, az űreszközök pedig könnyebbek, mint a most használt megoldások.

Ha az elképzelés ismerősnek tűnik, az nem véletlen: hasonló koncepció alapján kutatják és készítik a Breakthrough Starshot projektet is, aminek a célja apró űreszközök fellövése lesz, amelyek lézerek segítségével érik el a fénysebesség 20 százalékát. A cél az Alpha Centauri rendszer, amit így 20 éven belül el lehetne érni.

A titok annyiban rejlik, hogy a szupernóvák sokkal fényesebbek, mint a Nap, így a lekutatott technológia akár segítségükkel sokkal nagyobb sebességre is gyorsulhat. Az eszköznek azonban nagyon kicsinek kellene lennie, és kevesebbet kellene nyomnia, mint négyzetméterenként fél gramm, viszont a robbanás akkor is képes lenne így felgyorsítani, ha az eszköz millió kilométerre lenne tőle.

Kép: Getty Images

Persze ez az egész még szigorúan csak elméletben létezik, a technológiánk pedig még nem tart ott, hogy ilyen eszközöket gyártsunk, és a kutatók tanulmányát sem vizsgálta még meg független tudományos testület, ezért csak az arXiv szerveren tudott megjelenni. Ennek ellenére érdekes gondolatkísérlet, és könnyen lehet, hogy egyszer segít majd relativisztikus sebességre gyorsulni egy ember készítette űreszköznek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az űrutazás örökre megváltoztatja az asztronauták testétJelentős mérföldkőhöz érkezett az űrutazás
Kategóriák: UFO

Felrobbant a Starship újabb prototípusa - videó

ParaHIR.HU - 2020, március 2 - 18:54
NASAKategória: Mainstream

Felrobbant a Starship amerikai bolygóközi űrhajó újabb kísérleti prototípusa szombatra virradóra a texasi Boca Chica melletti űrközpontban.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA saját Youtube-csatornáján tett közzé rövid felvételt a SpaceX űrhajózási vállalat kísérleti űrhajójával szombatra virradóra történt balesetről. A hozzáfűzött rövid kommentárból kiderül, hogy a robbanás akkor történt, amikor töltötték fel kriogén üzemanyaggal (cseppfolyós nitrogénnel) az űrhajó tartályait. Az első robbanás következtében az űrhajó megemelkedett, majd a deformálódott hajótest a földnek csapódott és felrobbant.

Tavaly novemberben is felrobbant a Starship (Csillaghajó) korábbi, MK1 kódjelű prototípusa. A NASA szerint a szombatra virradóra balesetet szenvedett űrhajó összeszerelésénél olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek megakadályozzák az újabb balesetet. Az SN1 kódjelű prototípussal a közeljövőben kellett volna végrehajtani tesztrepülést.

Elon Musk, a SpaceX alapítója többször hangsúlyozta, hogy azért alapította 2002-ban a vállalatát, hogy hozzásegítse az emberiséget a Mars benépesítéséhez. Ezért határozta el a száz fő szállítására alkalmas Starship megépítését.

Musk tavalyi szeptemberi bemutatója alkalmával azt mondta, hogy az űrhajó a Naprendszer más helyszíneire, így a Holdra is eljuthat, és nem csak egyszer lehet majd használni. A vállalatalapító akkoriban fogadkozott, hogy a Starship várhatóan egy-két hónapon belül megteszi első útját, közel húsz kilométeres magasságba emelkedik, majd visszatér a Földre. A két baleset miatt azonban Musk tervei halasztást szenvednek.

A NASA legkorábban a 2030-as évek közepén tart megvalósíthatónak egy Mars-missziót.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Új fotók a SpaceX Starship űrhajójárólÚjabb részleteket árult el Elon Musk a Starship űrhajórólElőször indítottak SpaceX rakétát a tavalyi kudarc ótaJövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólSikeresen tesztelte Mars űrhajója prototípusát a SpaceX
Kategóriák: UFO

Felfedeztek egy új holdat a Föld körül

ParaHIR.HU - 2020, február 29 - 13:57
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy új kicsiny hold kering a Föld körül, a gépkocsi méretű égitest azonban nem sokáig fogja kísérni bolygónkat amerikai kutatók szerint.

A mintegy 1,9-3,5 méter átmérőjű égitestet Kacper Wierzchos és Teddy Pruyne, az arizonai Catalina Sky Survey kutatói figyelték meg február 15-én éjszaka a Tuscon közelében lévő Lemmon-hegy obszervatóriumának távcsövével.

Az azóta tartó megfigyelésekkel a tudósok kiszámolták a pályáját, és 

február 25-én a Kisbolygó Központ (MPC) bejelentette a 2020 CD3 jelű objektum felfedezését, 

és megerősítette, hogy az ideiglenesen kering a Föld körül. 

A körülbelül 3 éve a Föld pályájára lépett objektum pályájának diagramja

A 2020 CD3 tulajdonképpen az aszteroidák osztályának egy kicsiny tagja, amelynek pályája keresztezi a Föld pályáját.
A csillagászok szerint felfedezése "nagy dolog", mivel ez csupán a második aszteroida, amelyről közismert, hogy a Föld körül kering. A szintén a Catalina Sky Survey által felfedezett 2006 RH120 jelű volt az első, amely 2006 szeptembere és 2007 júniusa között keringett a Föld körül.

Áprilisig kísér bennünket az aszteroida

Pályája alapján a csillagászok úgy vélik, hogy három éve állt Föld körüli pályára. A Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium Kisbolyó Központja, amely a kisbolygókról, aszteroidákról gyűjt adatokat, közölte, hogy a "pályailleszkedés alapján ez az objektum csak ideiglenesen kíséri a Földet".

Az egyik kép a 2020 CD3 aszteroidáról

A Föld új szomszédjának nincs stabil pályája bolygónk körül, és nem valószínű hogy sokáig fogja kísérni a bolygót. "Most, amikor beszélünk 

már távolodik a Föld-Hold rendszertől, 

és valószínűleg áprilisban el is tűnik onnan" - mondta Grigori Fedorets, a belfasti Queen's Egyetem kutatója a New Scientist folyóiratnak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a Holdból47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunk
Kategóriák: UFO

Rögzítették az univerzum eddigi legnagyobb robbanását

ParaHIR.HU - 2020, február 28 - 18:38
CsillagászatősrobbanásFekete lyukKategória: Mainstream

Az univerzum ősrobbanás utáni legnagyobb explózióját észlelték csillagászok, mely egy szupernagy tömegű fekete lyukból származott – írja az MTI.

A tudósok közlése szerint a Földtől 390 millió fényévnyi távolságra lévő galaxishalmaz fekete lyuka volt a kiindulópont. A robbanás olyan nagy volt, hogy akkora krátert hozott létre a csillaghalmaz körüli forró gázban, mely átmérője másfél millió fényévnyi, tehát a fény másfél millió év alatt jutna egyik feléről a másikig – mondta Simona Giacintucci, az amerikai haditengerészeti védelmi laboratórium (Naval Research Laboratory) kutatója.

Az esemény ötször akkora volt, mint az eddigi legnagyobb robbanás.

A tudósok a NASA Chandra nevű röntgencsillagászati műholdjának, valamint földi teleszkópoknak a segítségével fedezték fel a jelenséget. Úgy vélik, a robbanás a több ezer galaxist magába foglaló Ophiuchus galaxishalmazban történt, ahol a középpontban lévő egyik nagy galaxis egy óriási tömegű fekete lyukkal rendelkezik.

A fekete lyukak nemcsak elnyelik az anyagokat, hanem anyagot és energiát tartalmazó sugarakat lövellnek ki.

Az Ophiuchus galaxishalmaz. Kép: NASA

A hatalmas robbanásra utaló első jeleket 2016-ban észlelték. A tudósok régóta úgy gondolták, hogy történt valami különös az Ophiuchus galaxishalmazzal, mely több ezer önálló galaxist tartalmaz, keveredve forró gázzal és fekete anyaggal. A röntgensugaras teleszkópok szokatlan íves peremet fedeztek fel rajta.

Úgy vélték, hogy ez egy olyan „üreg” fala lehet, melyet a központi fekete lyukból kiáramló anyag formált a gázba. Ezt az elméletet azonban elvetették az üreg gigantikus mérete miatt, mivel ennek alapján a feketelyuk-robbanásnak elképesztően hatalmasnak kellett lennie. A teleszkópok által gyűjtött adatok azonban végül alátámasztották az elméletet – írja a BBC.com.

Úgy vélik, a robbanás mostanra véget ért: nincs arra utaló jel, hogy a fekete lyuk anyagsugarakat lövellne ki. Más hullámhosszokon további megfigyelésekre van azonban szükség ahhoz, hogy jobban megérthessék, mi történt – fejtették ki a tudósok.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátMi volt az ősrobbanás előtt? Hawking szerint tök mindegyFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnakAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk
Kategóriák: UFO

Fények tűntek fel a Mars egén, miközben rengett a bolygó

ParaHIR.HU - 2020, február 25 - 16:32
MarsKategória: Mainstream

Szeizmikus aktivitást mutat a Mars belseje a rengések megfigyelése alapján, a 2018-ban landolt NASA űrszonda, az InSight első eredményei szerint. A műszerek emellett az égbolt fénylését is rögzítették.

 

 

Eddig összesen 450 marsrengést figyeltek meg, melyek információval szolgálnak a bolygó belsejéről. Ezek közül eddig 174-et értékeltek ki, melyek a misszió első tíz hónapjában történtek. Az eredmények azt mutatják,

hogy a Mars egy szeizmikusan aktív bolygó, melynek lemezmozgásai elsősorban a Cerberus Fossae régióra jellemzőek. Ez jól passzol a régióban látható vetődésekhez

- foglalta össze Günter Kargl, az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Űrkutató Intézetének (IWF) munkatársa.

"Összességében a Mars aktívabb, mint ahogyan sokan várták, de az adatok egybevágnak a modellek becsléseivel, melyeket a misszió tervezésekor végeztünk" - tette hozzá. Az eddig kiértékelt marsrengések közül 24-nek volt 3 és 4 között a magnitúdója - közölte a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH).

Ezeknek a rengéseknek a hullámai a Mars köpenye által terjednek szét. A többi 150 rengés kisebb magnitúdójú volt, a rengéseik központja nem volt olyan mélyen, a hullámok pedig magasabb frekvenciájúak voltak, melyek aztán csak a bolygó kérgében terjedtek szét.

A marsrengések hasonló tulajdonságúak, mint amilyeneket az Apollo-missziók korában a Holdon megfigyeltek. Tíz-húsz percig tartanak, mivel hullámaik a Mars kérgének tulajdonságai miatt erősen szétszóródnak

- mondta el Domenico Giardini, az ETH kutatója.

A szakértő feltételezése szerint a szeizmikus aktivitás a Marson nemcsak a lehűlés és ezzel a bolygó zsugorodásának következménye, hanem tektonikus feszültségek is okozzák. A Marson felszabaduló teljes szeizmikus energia mennyisége a Földre és a Holdra jellemző érték között van.

A misszió SEIS nevet viselő szeizmométere még a HP3 nevű mérőműszer, az InSight robotvakondja kalapálását is rögzítette. Az IWF kutatói ennek a műszernek az adatait értékelték ki. Elemezték a mérési eredmények alapján a talajmechanikai tulajdonságokat is.

A közvetlenül a SEIS alatti talajréteg fizikai tulajdonságait sikerült meghatározni. Eszerint az InSight egy vékony, néhány méter mély homokos rétegen landolt, mely egy 20 méter átmérőjű, régi becsapódási kráter közepén található.

Az ETH kutatói szerint nagyobb mélyégben a Mars kérgének tulajdonságai a Föld kristályos szerkezetű, úgynevezett alaphegységeinek jellemzőivel egyezhetnek, de a kéreg erősen széttöredezettnek tűnik.

Izzó égbolt

Az InSight műszereivel fényeket is észlelt a vörös bolygó felett.

FORRÁS: NASA/VICTOR TANGERMANN

A jelenséget vélhetően a légkörben lejátszódó fotokémiai reakciók idézik elő.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytA NASA szakértője a marsi élet felfedezése miatt aggódikFurcsa marsi kőkör a Curiosity felvételénFurcsán kéklő foltok a marsi kráterekbenLassan lemondanak az új marsi-űrszondáról
Kategóriák: UFO

Döbbenten figyelik a csillagászok, ahogy kialszik az égi világítótorony

ParaHIR.HU - 2020, február 23 - 19:36
szupernovaCsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) készítettek felvételt a jelenleg példátlanul halvány Betelgeuse vörös szuperóriás csillagról az Orion csillagképben. A csillag felszínét megmutató friss felvételen nemcsak a halványulás, de az égitest alakváltozása is megfigyelhető.

A Betelgeuse világítótoronyként segíti a csillagnézők eligazodását az éjszakai égbolton. A csillag azonban az elmúlt év vége felé szokatlan halványulásba kezdett. E sorok írásakor fényessége mindössze 36%-a korábbi fényerejének. Ekkora fényváltozás már szabad szemmel is könnyen észlelhető. Mind az amatőrcsillagászok, mind a hivatásos kutatók különleges érdeklődéssel igyekeznek többet megtudni a példátlan esemény hátteréről.

A belga Leuveni Egyetemen dolgozó Miguel Montargès csillagász által vezetett kutatócsoport december óta figyeli a szuperóriás csillagot az ESO Nagyon Nagy Távcsövével, hogy megfejtsék a halványulás pontos okát. A megfigyelési kampány egyik első felvétele egy lenyűgöző, friss felvétel a Betelgeuse felszínéről, amelyet tavaly rögzítettek a távcső SPHERE műszerével.

Az Orion csillagkép. A vörösen világító csillag a Betelgeuse

A kutatócsoport történetesen 2019 januárjában, a halványulás kezdete előtt is készített felvételt ugyanerről a csillagról ugyanezzel a műszerrel, így egy előtte-utána felvételpárral is rendelkeznek a csillagászok. A látható fény hullámhossztartományában készült képek megmutatják a csillag fényessége mellett az alakjában bekövetkezett változásokat is.

A halványuló Betelgeuse

A csillagászat iránt érdeklődő nagyközönséget leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy ez a halványulás vajon a Betelgeuse előbb-utóbb mindenképp várható felrobbanásának előjele-e. Mint minden vörös szuperóriás, egy nap a Betelgeuse is szupernóvaként fogja végezni. Ám a csillagászok szerint most még nem ennek a kataklizmának a kibontakozását látjuk. A csillagászok kevésbé szenzációs magyarázatokat tartanak valószínűnek a SPHERE felvételeken is látható fényesség- és alakváltozásokra. „A jelenleg vizsgált két lehetséges forgatókönyv egyike szerint a felszín egy különösen erős csillagaktivitás miatt halványul. A másik magyarázat szerint egy, az irányunkba kidobott porfelhő nyeli el a csillag fényének jelentős részét" – magyarázza Montargès. – „Természetesen még nem tudunk mindent a vörös szuperóriás csillagokról, és a vizsgálataink is folyamatban vannak, így bennünket is érhetnek meglepetések."

A Betelgeuse a halványodás előtt (balra) és a halványodás után

Montargès és csapata a chilei Cerro Paranal-hegyen működő VLT segítségével vizsgálják a tőlünk 700 fényévre lévő csillagot, és keresik a halványulás okát. „Az ESO Paranal Obszervatóriuma egyike azon kevés létesítménynek, ahonnan lehetséges a Betelgeuse felszínének lefényképezése" – teszi hozzá Montargès. Az ESO VLT műszerei a látható és közeli infravörös fényben is működnek, így nemcsak a Betelgeuse felszínét, de az azt körülvevő anyagfelhőt is vizsgálhatják velük a kutatók. „Csak így deríthetjük ki, mi is történik valójában a csillaggal."

A VLT VISIR műszerével is készítettek egy új felvételt 2019 decemberében, amely láthatóvá teszi a Betelgeuse körüli anyagfelhő infravörös fénykibocsátását. Ezeket a megfigyeléseket a franciaországi Párizsi Obszervatóriumban dolgozó Pierre Kervella vezetésével készítették. Kervelláék ezzel a műszerrel a hőkamerák által is érzékelt hullámhossztartományban készítettek képeket. A VISIR felvételén látható, lángnyelvekre emlékeztető porfelhők akkor keletkeztek, amikor a csillag anyagának egy részét visszajuttatta a csillagközi térbe.

Az Orion és a Nagy Kutya csillagkép csillagai

„A csillagászatot népszerűsítő szövegek gyakran hangsúlyozzák, hogy 'mindannyian csillagporból vagyunk', de vajon honnan jön ez a csillagpor?" – vezeti be mondandóját Emily Cannon, a Leuveni Egyetem doktorandusz hallgatója, aki vörös szuperóriás csillagok SPHERE felvételeit elemzi. – „Életük során a Betelgeuse és a hozzá hasonló vörös szuperóriások hatalmas mennyiségű poranyagot hoznak létre és szórnak ki a világűrbe, már jóval azelőtt is, hogy szupernóvává válnának. A modern megfigyelési technikáink több száz fényév távolságból is lehetővé teszik ezeknek a csillagoknak a minden korábbinál részletesebb vizsgálatát. Ez lehetőséget nyújt a számunkra a tömegvesztést kiváltó, ma még ismeretlen okok feltárására."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Így fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó BetelgeuseFelfalhatta társcsillagát a Betelgeuse
Kategóriák: UFO

Ilyen bolygó a fizika törvényei szerint nem is létezhetne

ParaHIR.HU - 2020, február 22 - 12:35
CsillagászatKategória: Mainstream

Csillagászok megtalálták a saját csillagához valószínűleg legközelebb keringő bolygót: az NGTS-10b mindössze 18,4 óra alatt kerüli meg központi csillagát, ami éppen csak az úgynevezett Roche-határon kívül van. A szakértők szerint a bolygó egyre közelebb kerül a csillaghoz, ami néhány millió év múlva teljesen szét fogja szaggatni – írja a Sicence Alert.

A Roche-határ vagy más néven Roche-sugár egy csillag vagy bolygó gravitációs középpontjától mért kritikus távolság, amelyen belül a gravitáció által összetartott kísérőt az árapályerők keltette feszültségek feldarabolnak, mert azok túllépik a kísérő gravitációját. Az NGTS-10b ugyan még nem lépte át ezt a vonalat, de a csillagászok számításai szerint 38 millió év múlva olyan közel kerül majd a csillaghoz, hogy darabjaira esik.

Kép: NASA, ESA and G. Bacon

Az NGTS-10b egy óriás Jupiter fajtájú gázóriás, ami hasonlít a Jupiter-típusú bolygókra, csak olyan közel kering a csillagához, hogy maximum tíz nap alatt tesz meg egy teljes kört körülötte. A tudomány jelenlegi állása szerint a forró Jupiterek még csak nem is létezhetnének, a bolygóformáció törvényei szerint ugyanis ilyen közel a csillaghoz a gravitáció, a sugárzás és az erős napszelek miatt nem állhatna össze a gáz. Mégis,

a most ismert négyezer exobolygó közül valószínűleg akár 337 is forró Jupiter lehet.

Bár sokat nem tudni a keletkezésükről, szakértők szerint úgy jönnek létre, hogy a csillaguktól messzebb születnek, majd lassan közelednek felé. Az NGTS-10b 1,2-szer nagyobb, mint a mi Jupiterünk, de 2,1-szerese a tömege a Naprendszerünk gázóriásának.

Bár 38 millió évet még várni kell ahhoz, hogy az NGTS-10b elérjen a Roche-határon belülre, már most húzhatja annyira a csillaga gravitációja, hogy ellaposodik, és megváltozhat az alakja.

A Gaia adatai szerint a forró Jupiter 1060 fényévnyire lehet a Földtől.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Akkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneMegoldódott a vízben szegény forró jupiterek rejtélyeMinden eddiginél forróbb bolygót találtakNégy új szuperforró exobolygót fedeztek fel
Kategóriák: UFO

A Vénuszt, az Iót és a Tritont célozná meg a NASA

ParaHIR.HU - 2020, február 21 - 16:38
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

A NASA kiválasztotta a Discovery Program következő négy küldetéstervét. A program kutatóknak és mérnököknek hirdet pályázatot új kutatási tervek kidolgozására. A legutóbbi pályázatok közül négy olyan projektet választottak ki, amelyek egyenként 3 millió dollárt kapnak. A kidolgozásukra 9 hónap áll rendelkezésre. A küldetések közül valószínűleg nem valósul meg mindegyik, a végső döntést jövőre hozzák meg.

A NASA Discovery Programjának kiválasztott projektjei:

DAVINCI+ (Deep Atmosphere Venus Investigation of Noble gases, Chemistry, and Imaging Plus)

A projekt célja a Vénusz légkörének vizsgálata – annak megértése, miként alakult ki, hogyan fejlődött, és megtudjuk, voltak-e valaha a planétán óceánok. Az űrszonda egészen a felszínig behatol a bolygó légkörébe, hogy megmérje annak pontos összetételét. A műszereket egy leszállógömb védi majd meg a Vénusz környezeti hatásaitól. A program nevében a + jel arra utal, hogy mind a leszálló, mind a keringő egység kamerákkal lesz felszerelve a felszín megfigyelésének céljából.

Io Volcano Observer (IVO)

Az IVO a Jupiter Io nevű holdját vizsgálná meg azzal a céllal, hogy megtudjuk, hogyan formálják az árapály-erők az égitesteket. A Naprendszer legaktívabb vulkáni tevékenységgel bíró holdját a Jupiter gravitációja fűti. Pontos jellegzetességeiről keveset tudunk, így például arról, hogy létezik-e a belsejében magmaóceán. Az űrszonda a hold megközelítései során méri fel, hogy miként tör ki rajta a magma. A küldetés eredményeképp új ismereteket szerezhetünk a kőzetbolygók kialakulásáról és fejlődéséről, Naprendszerünk jeges óceánnal borított világairól, valamint az exobolygókról is.

TRIDENT

A Neptunusz egyedülálló és rendkívül aktív jeges holdját, a Tritont vizsgáló űrszonda célja, hogy megértsük a Naptól távoli, lakható világok kialakulását. A NASA Voyager-2 űrszondájának hála tudjuk, hogy a Triton felszíne aktív, és kitörések szabdalják. Tekintve, hogy ionoszférájában megvan a lehetőség szerves anyagok kialakulása, és valószínűleg rendelkezik egy belső óceánnal, a Triton izgalmas célpont, ha arra vagyunk kíváncsiak, miként fejlődhetnek ki lakható világok a Naprendszerben. Elhaladva a Triton mellett a Trident feltérképezné a holdat, megfigyelné a rajta zajló folyamatokat, és kiderítené, hogy létezik-e a felszín alatti óceán.

VERITAS (Venus Emissivity, Radio Science, InSAR, Topography, and Spectroscopy)

A VERITAS a Vénusz felszínét vizsgálná, hogy megismerjük a bolygó geológiai történetét, és megtudjuk, miért fejlődött annyira eltérően, mint a Föld. Az űrszonda feltérképezné a bolygó teljes felszínét, és a kutatók az adatokból létrehoznák annak háromdimenziós rekonstrukcióját. Így megtudhatnánk, hogy léteznek-e olyan aktív folyamatok a Vénuszon, mint a lemeztektonika vagy a vulkanizmus.

Az 1992-ben létrehozott Discovery Program már több mint 20 küldetés tervezését és végrehajtását támogatta. A most kiválasztott projektek a kilencedik felhívás győztesei.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondájaBámulatos fotók az űrszondáról, amelyik leszállt egy aszteroidáraElindult a Nap felé a NASA különleges űrszondája (+videó)Elindult az űrszonda, hogy megcsapoljon egy aszteroidát
Kategóriák: UFO

Vizet találtak a Jupiter légkörében

ParaHIR.HU - 2020, február 20 - 18:28
CsillagászatJupiterKategória: Mainstream

Az MTI szerint az amerikai űrkutatási hivatal Juno nevű missziójának információi az első arra utaló adatok, hogy a gázóriás vízben „bővelkedik”. A NASA 1995-ös Galileo missziója még arra jutott, hogy a Jupiter szélsőségesen száraz lehet a Naphoz képest. Az új eredmények szerint azonban legalább háromszor annyi víz van a légkörében, mint a Napéban

– az összehasonlítás alapját nem a folyékony víz jelenti, hanem alkotóelemeinek, az oxigénnek és hidrogénnek a jelenléte.

A csillagászok évtizedek óta igyekeznek meghatározni a Jupiter légkörében található víz pontos mennyiségét, ez az információ ugyanis a Naprendszer kialakulására vonatkozó adatkirakós kritikus, ám hiányzó darabja.

A Jupiter valószínűleg az első kialakuló bolygó lehetett, így vélhetően a legtöbb olyan gázt és port tartalmazza, amely nem olvadt be a Napba.

A Jupiter kialakulására vonatkozó főbb elméletek a bolygó által magába foglalt víz mennyiségén alapulnak. A vízbőség fontos tényező a Jupiter időjárása és belső szerkezete szempontjából is.

A Voyager és más űrhajók is észleltek már villámlást a Jupiteren, ez az alapvetően nedvesség előidézte jelenség egyértelműen víz jelenlétére utal. A légkör pontos víztartalmát azonban továbbra sem sikerült megállapítani.

A Juno kutatócsapata az űrhajó által akkor gyűjtött adatokat elemezte, amikor nyolcszor elrepült a Jupiter mellett.

„Éppen, amikor arra gondolunk, milyen sok dologra rájöttünk már, a Jupiter emlékeztet arra, milyen sokat kell még tanulnunk” – mondta Scott Bolton, a misszió munkatársa, a San Antonió-i Délnyugati Kutatóintézet vezető kutatója, utalva arra, hogy a Galileo 1995-ben tízszer kevesebb vizet talált, mint most a Juno.

A jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a Galileo éppen egy különösen száraz területről gyűjtött mintát.

Forrás: 24.huKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjáról
Kategóriák: UFO

Először találtak molekuláris oxigént a Tejútrendszeren kívül

ParaHIR.HU - 2020, február 19 - 19:10
CsillagászatKategória: Mainstream

Dacára annak, hogy az oxigén a világegyetem harmadik leggyakoribb eleme a hidrogén és a hélium után, a molekuláris formájára egyáltalán nem könnyű rábukkanni a világűrben. Annyira nem, hogy egészen eddig sosem észlelték a Tejútrendszeren kívül, egy kínai kutatócsoport azonban most bizonyítékot talált arra, hogy egy másik galaxisban meglepően nagy számban lehet jelen – írja a Science News.

 

A The Astrophysics Journal nevű szaklapban publikált tanulmányban a kutatók a tőlünk 560 millió fényévre található Markarian 231 névre hallgató galaxist vizsgálták meg, ami a benne található kvazár miatt már eleve érdekes. Most még egy fokkal izgalmasabbá vált a csillagászok számára, a mostani kutatásban ugyanis Spanyolországban és Franciaországban található rádióteleszkópok segítségével 2,52 milliméteres hullámhosszú sugárzást mértek, ez pedig a kutatók szerint

EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKA AZ O2  JELENLÉTÉNEK.

Junzhi Wang, a kutatás vezetője elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy molekuláris oxigénre bukkantak egy, a Tejútrendszeren kívüli galaxisban, a felfedezés azonban nem csak ezért fontos. Korábban a csillagászok a Naprendszere kívül csak az Orion-ködben és a Rho Ophiuchi-ködben észlelték a molekulát, ahol a csillagok születésekor a fagyott víz átmenetileg ki tud szabadulni, az oxigénatomok pedig molekulákká állhatnak össze.

A dolog elég ritka, az Orion-ködben például hidrogénmolekulából egymilliószor több van, a Markarian 231 azonban ezen a téren is okozott meglepetést, a kutatók szerint itt több mint százszor annyi oxigénmolekula található, mint a csillagködben.

Ez rettentően magas szám. Semmivel nem lehet megmagyarázni, hogy miért van ennyi molekuláris oxigén a galaxisban.

– mondta Gary Melnick asztrofizikus, aki nem vett részt a kutatásban, hozzátéve, hogy szerinte a kutatóknak egy másik hullámhosszt is kéne keresniük a molekulából, hogy megerősíthessék, tényleg oxigénről van szó.

Ez persze nem egyszerű feladat, ugyanis számos más molekulának is ugyanekkora a hullámhossza, a kutatócsoport pedig a mostani eredményig is úgy jutott el, hogy végigmentek ezeken, és egyesével kizártak mindent, amit még sosem észleltek a világűrben. Emiatt az egész elég furcsának tűnhet, azonban a nagy mennyiségű oxigénmolekulára létezik logikus magyarázat.

A Markarian 231 százszor gyorsabban termeli a csillagokat, mint a Tejútrendszer, és évente 700 Napnyi gázt termel, így nincs kizárva, hogy itt az Orion-ködben is észlelt oxigénképződés élénkebb formája zajlik. Az oxigén aztán katalizátorként is hathat: az általa kibocsátott sugárzás segít lehűteni a gázt, ami még több csillag kialakulásához vezet.

Forrás: IndexKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntAz univerzum legrégebbi oxigénforrására bukkantak csillagászokHoldporból nyernének ki oxigént az ESA kutatóiOxigén lehet egy távoli kőzetbolygó légkörében
Kategóriák: UFO

Oldalak