UFO

Már tudjuk, mekkora veszély fenyegeti a Holdon az űrhajósokat

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 29 - 19:41
CsillagászatKategória: Mainstream

Először készített részletes mérést a kínai Csang-o-4 holdjáró arról, mekkora sugárzás éri az asztronautákat a Hold felszínén – írja a Science magazin híroldala.

A 60-as, 70-es években az Apollo küldetések űrhajósai már sugárzásmérő műszerekkel felszerelkezve vágtak neki a Hold feltérképezésének, ezek az eszközök viszont a teljes út során jelentkező sugárterhelést mérték, azt nem, hogy külön a Hold felszínén mekkora sugárdózis éri az űrhajósokat.

Ennek megismerése azonban most elkerülhetetlenné vált. A NASA Artemis programjának terve szerint 2024-ben ismét emberes misszió indul a Holdra, ők fogják megalapozni a folyamatos emberi jelenlétet az égitesten. Hasonló vállalkozásra készül 2030 után Kína, ezért is volt szükség a Hold túloldalán, a Von Kármán kráterben tevékenykedő Csang-o-4 segítségére.

A KUTATÓESZKÖZ DOZIMÉTERE ÓRÁNKÉNT MÉRTE A HOLDFELSZÍNT ÉRŐ SUGÁRDÓZIST, ÉS KIDERÜLT, HOGY AZ OTT TARTÓZKODÓ ASZTRONAUTÁKAT 200-SZOR NAGYOBB SUGÁRTERHELÉS FOGJA ÉRNI, MINT A FÖLD FELSZÍNÉN ÉLŐ EMBEREKET.

Ez napi 1.3 millisievert sugárzást jelent, a Nemzetközi Űrállomáson tapasztalható érték 2,6-szeresét.

Az egy embert érő sugárzás mennyiségét sievertben mérjük (az SI-mértékegységet Rolf Sievert svéd orvosi fizikusról nevezték el). A sievert kiszámításakor figyelembe veszik a sugárzás típusát és a besugárzott testszövetek milyenségét.

Asztronauták a Holdon (illusztráció)

FORRÁS: NASA

A speciális doziméter mind a semleges, mind a töltött részecskéket mérte. Az utóbbiak azért különösen veszélyesek, mert a bőrön áthatolva károsítják a DNS-t, ami egy sor betegséghez – példának okáért rákhoz – vezet. A töltött részecskéknek két fő forrása ismert: a flertevékenység (vagyis a naplégkör kifényesedése), valamint a Naprendszeren kívülről érkező kozmikus sugárzás.

A LEGNAGYOBB GOND, HOGY A FÖLDDEL ELLENTÉTBEN A HOLDAT NEM VÉDI MÁGNESES MEZŐ EZEKTŐL A KÁROSÍTÓ HATÁSOKTÓL.

Felszín alatti bunkerek védenék a leendő telepeseket

A fenti adatok rémisztőnek tűnhetnek, ugyanakkor a szakemberek is tisztában vannak a veszélyekkel, ezért is keresik a hatékony védelmet.

A kutatók számításai alapján 50 centiméterrel a holdfelszín alatt már nagyobb biztonságban lennének a telepesek, még mélyebbre tervezett, 10 méter vastag vízköpennyel árnyékolt kamrában pedig az időnként kitörő, a sugárzás szintjét drámaian felerősítő napviharok sem veszélyeztetnék egészségüket.

Fantáziarajz egy holdbázisról

FORRÁS: ESA

Szintén lényeges szempont, hogy ezek a „bunkerek" 30 percen belül elérhetőek legyenek a felszínről.

A SZAKÉRTŐK SZERINT A VÉDETT BÁZISOK KIÉPÍTÉSÉVEL AZ EMBER AKÁR FÉL ÉVEN ÁT IS A HOLDON TARTÓZKODHAT ANÉLKÜL, HOGY KOMOLYABB VESZÉLYBEN LENNE.

Az eredményeket ismertető tanulmány a Science Advances folyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Annyi jeget találtak a Holdon, amennyi elég lehet egy bázisnakÉpítményeket találtak a Holdon - újabb összeesküvés elmélet?Gigantikus barlangra bukkantak a HoldonHamarosan babot is termeszthetünk a Holdon és a Marson
Kategóriák: UFO

Először azonosíthattak egy másik galaxisban található bolygót

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 28 - 20:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Amerikai és kínai kutatóknak elsőként sikerült extragalaktikus, vagyis Tejútrendszeren kívüli bolygóra utaló bizonyítékokat találni. A szakemberek mostanra több ezer exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéta létezésére találtak bizonyítékokat.

AZ ÖSSZES EDDIG AZONOSÍTOTT EXOBOLYGÓ AZONBAN A TEJÚTRENDSZEREN BELÜL TALÁLHATÓ.

Az eddigi felfedezések alapján a kutatók úgy becsülik, hogy több milliárd planéta van a Tejútrendszerben.

Ez idáig ugyanakkor egyetlen olyan bolygót sem sikerült azonosítaniuk a kutatóknak, amely egy másik galaxisban található - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Örvény-köd - M51- Messier 51 galaxis

Az arXiv szerverre, a tudományos munkák online adattárába feltöltött tanulmányukban a szakemberek most egy ilyen lehetséges extragalaktikus bolygóról számolnak be.

AMENNYIBEN SIKERÜL MEGERŐSÍTENI A FELFEDEZÉST, AKKOR A PLANÉTA AZ M51-ULS-1B NEVET FOGJA KAPNI.

A bolygójelölt a Messier 51 spirálgalaxisban van, nagyjából 23 millió fényévre a Földtől. Az M51 viszonylag közel található a Nagy Medve csillagképhez.

A szakemberek egy nagyjából három órán át tartó, lehetséges bolygóátvonulást észlelve fedezték fel az objektumot, amely egy bináris rendszeren belül található. A felfedezés megerősítéséhez további tanulmányozásnak kell alávetni a bináris rendszert. A szakemberek szerint eredményeik azt sugallják, hogy a bolygójelölt nagyjából akkora lehet, mint a Szaturnusz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólA Földnél is fiatalabb a legközelebbi idegen galaxisA sötét anyag megöli a galaxisokatAz eddigi legtávolabbi galaxist találták meg
Kategóriák: UFO

Egy bolygó, amin 1700 fok van, és 1 év 19 óráig tart

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 27 - 18:40
CsillagászatKategória: Mainstream

Az első ultraforró Neptunusz-szerű bolygót fedezte fel egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport, amely eredményeit a Nature Astronomy című folyóiratban publikálta.

Az LTT 9779b jelű planéta olyan közel kering a csillagjához (LTT 9779), hogy egy év mindössze 19 óráig tart és a bolygón uralkodó hőmérséklet több mint 1700 Celsius-fok – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A bolygó kétszer nehezebb a Neptunusznál és valamivel nagyobb is nála, viszont hasonló sűrűségű. Az LTT 9779b-nek nagyjából a Föld tömegének 28-szorosával egyenlő súlyú, hatalmas magja lehet, és olyan légköre, amely a planéta tömegének nagyjából 9 százalékát teszi ki.

A rendszer maga kétmillió éves, vagyis nagyjából feleannyi, mint a Nap. Az erős sugárzás miatt egy Neptunusz-szerű bolygónál valószínűtlen, hogy ilyen sokáig megtartsa a légkörét, ami azzal az érdekes kérdéssel állítja szembe a kutatókat, hogy miként létezhet egy ilyen valószínűtlen rendszer.

Az LTT 9779 egy Napszerű csillag a Földtől 260 fényévnyire, ami csillagászati léptékkel csupán egy kőhajításnak számít. Fémekben rendkívül gazdag, kétszer annyi vas van a légkörében, mint a Napnak.

Ez azt jelenti, hogy a most felfedezett planéta eredetileg egy jóval nagyobb gázóriás lehetett, mivel azok elsősorban a vasban leginkább bővelkedő csillagok szomszédságában alakulnak ki.

A bolygó létezésére utaló első adatokat az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Naprendszeren kívüli bolygókat kutató űrszondája, a TESS szolgáltatta, majd a szakemberek Chilében lévő teleszkópokat használva erősítették meg a felfedezést.

Mivel a bolygó a jelek szerint jelentős légkörrel rendelkezik és egy viszonylag fényes csillag körül kering, a tanulmányozása segíthet megoldani az ilyen típusú planéták keletkezésével, fejlődésével és összetételével kapcsolatos rejtélyek egy részét.

Forrás: Index
Kategóriák: UFO

Valamilyen rejtélyes folyamat zajlik a világegyetemben, és aranyat termel

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 25 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

A nehéz elemek, például a nemesfémek létét a neutroncsillagok ütközéseinek köszönhetjük – tartja a kurrens elmélet. Viszont valami hibádzik a matekban, mert az ütköző neutroncsillagok nem termelhettek annyi aranyat, amennyi van ma a világegyetemben.

A neutroncsillagok ütközései nem termelnek annyit a különböző kémiai elemekből, amennyit korábban feltételeztünk – derül ki a galaxisok fejlődésének legújabb elemzéséből, amelyet ausztrál csillagászok közöltek az Astrophysical Journal című folyóiratban. A kutatás szerint például a kurrens modellek nem tudják megmagyarázni, miért látunk ennyi aranyat az univerzumban – vagyis egy újabb csillagászati rejtéllyel állunk szemben.

A cikk egyik ábrája egy újrafazonírozott periódusos rendszer, amelyben minden természetesen előforduló elem háttere a csillagászati eredete szerint van satírozva. A világegyetem valamennyi hidrogénatomja – beleértve a Földön található összes hidrogént is – az ősrobbanásban keletkezett. A Nagy Bumm ezenkívül számottevő mennyiségben termelt még héliumot és lítiumot, más egyebet viszont alig. A többi természetben előforduló elem mindegyikét a csillagok belsejében zajló nukleáris folyamatok hozták létre. A csillag tömege határozza meg, hogy mely elemeket képes létrehozni, majd végül a csillag élete végén valamennyi általa szült anyag szétszóródik a saját galaxisában. Ez a szétszóródás az igazán nagy csillagok esetében robbanásszerűen, a mi Napunk méretosztályába tartozó kisebbeknél pedig a napszélhez hasonló sűrű kiáramlások formájában megy végbe.

Fekete: Ősrobbanáskori nukleoszintézis során keletkező elemek
Zöld: Kis tömegű csillagok robbanásakor keletkező elemek
Kék: Masszív csillagok robbanásakor keletkező elemek
Piros: Fehér törpék robbanásakor keletkező elemek
Lila: Neutroncsillagok ütközésekor keletkező elemekFORRÁS: CHIAKI KOBAYASHI ET AL ARTWORK: SAHM KEILY

Gondolhatunk úgy a csillagokra, mint óriási kuktákra, amelyekben kifőnek az új elemek – magyarázza képszerűen Amanda Karakas, az ausztrál Astrophysics in 3 Dimensions (ASTRO 3D) kiválósági központ munkatársa. – A magi reakciók, amelyek kitermelik ezeket az elemeket, ugyanazok, amik évmilliárdokig ragyogó izzásban tartják a csillagokat. Ahogy a csillagok öregszenek és a belsejük forrósodik, egyre és egyre nehezebb elemeket hoznak létre."

A vasnál nehezebb elemek fele – például a tórium és az urán – a pillanatnyilag uralkodó nézet szerint akkor keletkezik, amikor a neutroncsillagoknak nevezett szupersűrű, kiégett csillagmaradványok egymásnak ütköznek. Bár az elméletek régóta ezt feltételezték, a neutroncsillagok ütközését először csak 2017-ben sikerült megfigyeléssel igazolni.

Most azonban a Karakas és munkatársai, Chiaki Kobayashi és Maria Lugaro által közzétett legújabb elemzés arra a következtetésre jut, hogy a korábbi elméletek az ütköző neutroncsillagok szerepét az elemek keletkezésében jócskán túlbecsülhették, és A NEHÉZ ELEMEK TÖBBSÉGÉNEK LÉTREHOZÁSÁÉRT EGY TELJESEN MÁS ASZTROFIZIKAI FOLYAMAT LEHET FELELŐS. 

Illusztráció egy neutroncsillagról

FORRÁS: MARK GARLICK/AFP

Különleges szupernóvák

„A neutroncsillag-összeolvadások nem termeltek elegendő nehéz elemet a világegyetem korai élete során, és nincs ez másképp most, 14 milliárd évvel később sem – jelentette ki Karakas. – Az univerzum nem hozhatta őket létre olyan gyorsan, ami magyarázná a jelenlétüket a roppant ősi csillagokban, és összességében nem is történik annyi neutroncsillag-ütközés, amennyi kellene ahhoz, hogy a ma látható mennyiségben megtermelje a nehéz elemeket."

A kutatók ezzel szemben azt vetik fel, hogy a nehéz elemek egy egészen eltérő folyamat eredményeképp állhatnak elő: OLYAN RENDHAGYÓ SZUPERNÓVÁKBAN, AMELYEK NAGYON GYORSAN PÖRÖGVE ÖSSZEROSKADNAK, S EKÖZBEN ERŐS MÁGNESES MEZŐKET GENERÁLNAK. Ez a teória csak egy az Astrophysical Journal legutóbbi számában megjelent cikk eredményei közül. A tanulmány elsőként vezeti le a széntől az uránig az összes természetben előforduló elem eredetét egészen az elméleti alapoktól kiindulva.

Szupernóva-robbanás maradványa

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Az újfajta modell alapjaiban fogja átrajzolni az univerzum fejlődéséről alkotott aktuális képünket – állítják a szerzők. „Az új modellt úgy építettük fel, hogy valamennyi elem eredetét egyszerre, egy egységes keretben magyarázzuk, és például azt találtuk, hogy elegendő ezüstöt, de túl kevés aranyat termel – ismertette Kobayashi, a Hertfordshire-i Egyetem (Anglia) tanára. – Mivel a megfigyelésekhez képest a modellünk az ezüstöt túltermeli, aranyból viszont nem hoz létre eleget, valószínűleg még azonosításra vár egy eddig ismeretlen csillagrobbanás vagy nukleáris reakció." 

A tanulmány pontosítja a csillagok tömegének, korának és elrendeződésének egymáshoz viszonyított szerepét a különböző elemek létrehozásában. A kutatók egyebek között megállapítják, hogy a nyolcszoros naptömegnél kisebb csillagok szenet, nitrogént és fluort hoznak létre, valamint megtermelik a vasnál nehezebb elemek felét. A nyolcszoros naptömegnél nagyobb óriáscsillagok, amelyek életüket szupernóva-robbanással zárják, a széntől vasig terjedő elemek többségét előállítják, beleértve az élethez szükséges szenet és kalciumot is.

„A hidrogénen kívül, ami az ősrobbanásban keletkezett, nincs olyan elem, amelyet csak egyfajta csillag tudna létrehozni – magyarázza Kobayashi. – A szén egyik fele haldokló kis tömegű csillagokból, a másik fele viszont szupernóvákból származik. A vas fele pedig az óriáscsillagok normális szupernóva-robbanásaiban, a többi ellenben egy másfajta robbanásban, az Ia típusú szupernóvában keletkezik. Ez utóbbi a páros rendszert alkotó kisebb csillagokra jellemző."

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK

A lehetséges forrás

Az óriáscsillagok gravitáció által összeláncolt párjai ezzel szemben neutroncsillagokká alakulhatnak, amelyek ütközésekor a gigantikus csillagfúzió során a természetben előforduló legnehezebb elemek némelyike, például arany is előállhat. Az új modellszámításban viszont egyszerűen nem jön ki a matek. "Még ha a lehető legnagyvonalúbban becsüljük meg a neutroncsillagok ütközésének gyakoriságát, akkor sem tudunk elszámolni azzal, hogyan népesíthetik be az univerzumot ezek az elemek a megfigyelt bőségben – hangsúlyozta Karakas. – Magunk is meglepődtünk ezen. Úgy tűnik, hogy az erős mágneses mezővel bíró pörgő szupernóvák lehetnek a nehéz elemek többségének valódi szülőhelyei." 

A cikk egyik társszerzője, Maria Lugaro, aki az ausztrál Monash Egyetem mellett a budapesti Konkoly Thege Miklós Obszervatóriumban is végez kutatásokat, úgy véli, hogy a hiányzó arany rejtélye hamarosan megoldódik. „Európa, az USA és Japán atommagkutató intézeteiben a neutroncsillagok összeolvadásakor létrejövő ritka atommagok tanulmányozása várhatóan új felfedezésekhez vezet majd – nyilatkozta. – Még nem ismerjük ezeknek az atommagoknak a jellemzőit, de annyi bizonyos, hogy szoros összefüggésben állnak a nehéz elemek létrejöttével. A hiányzó arany asztrofizikai kérdését nagy valószínűséggel egy magfizikai kísérlet fogja megválaszolni."

Egy neutroncsillag illusztrációja

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A szerzők előrebocsátják: a jövőbeni kutatások még juthatnak olyan eredményre, hogy a neutroncsillag-ütközések gyakoribbak annál, mint ahogy azt a most rendelkezésre álló adatok alapján véljük. Ez esetben nyilván újra kell majd értékelnünk a hozzájárulásukat azon elemek képződéséhez, amelyek a mobiltelefonjainktól a képernyőiken át az atomreaktoraink fűtőanyagáig annyi helyen és módon segítik életünket.

Ha azonban nem így történik, marad a mostani konklúzió, miszerint ezeknek a gigaütközéseknek – ami legalábbis a nehéz elemek létrehozását illeti – nagyobb a füstje, mint a lángja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Aranyat kerestek, de valami sokkal izgalmasabbat találtakAzt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit voltKiderülhet, honnan jön az univerzum aranykészleteTudta-e, hogy aranygyűrűje egy csillagkatasztrófa emléke?
Kategóriák: UFO

Pokoli bolygóra bukkantak

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 24 - 18:42
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy nemzetközi kutatócsapat először talált ultraforró Neptunusz-szerű exobolygót – írja az MTI. Az LTT 9779b jelű objektum olyan közel kering a csillagához, az LTT 9779-hez, hogy egy év mindössze 19 óráig tart az égitesten.

A közelség miatt a bolygón 1700 Celsius-fokos forróság uralkodik.

Az objektum kétszer nagyobb tömegű a Neptunusznál, viszont hasonló sűrűségű. Az LTT 9779b-nek hatalmas magja lehet, és olyan légköre, amely az égitest tömegének nagyjából 9 százalékát teszi ki.

Az LTT 9779 rendszere 2 milliárd éves, vagyis nagyjából feleannyi, mint a Nap. A központi objektum egy Nap-szerű csillag, amely a Földtől 260 fényévnyire fekszik – ez csillagászati szempontból igen kis távolságnak számít. Az LTT 9779 fémekben rendkívül gazdag, kétszer annyi vas van a légkörében, mint a Napnak. A most azonosított exobolygó eredetileg egy jóval nagyobb gázóriás lehetett, mivel azok elsősorban a vasban bővelkedő csillagok szomszédságában alakulnak ki.

Az égitest létezésére utaló első adatokat a NASA exobolygókat kereső űrszondája, a TESS szolgáltatta, majd a szakemberek Chilében lévő teleszkópokat használva erősítették meg a felfedezést. Mivel a bolygó a jelek szerint jelentős légkörrel rendelkezik, és egy viszonylag fényes csillag körül kering, a tanulmányozása segíthet megoldani az ilyen típusú objektumok keletkezésével, fejlődésével és összetételével kapcsolatos rejtélyek egy részét.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Földihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakPokoli hely lehet a Földhöz legjobban hasonlító exobolygóPokoli napja volt a legközelebbi ismert exobolygónak20 új földszerű exobolygóra bukkanhattak
Kategóriák: UFO

Ezzel az űreszközzel vizsgálhatnánk közelről a Vénuszt

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 22 - 18:28
VénuszKategória: Mainstream

A Naprendszer belső bolygói közül a Vénusz közeli vizsgálata a legnehezebb. Ennek oka az, hogy az égitest felszínén elképesztő, 464 Celsius-fokos forróság uralkodik, ilyen extrém környezetben még a legellenállóbb leszállóegységek is hamar tönkremennek. Egy új terv, a Calypso Venus Scout ugyanakkor megoldást kínálhat – írja a Space.com.

Mivel a Vénusz nem sokkal kisebb bolygónknál, gyakran a Föld testvéreként hivatkoznak rá. Ennek ellenére a két égitest nagyon különböző, a Vénusz rendkívül barátságtalan: atmoszférája szinte csak szén-dioxidból áll, felszíni nyomása pedig a földi tengerfenék nyomásának 92-szeresével egyenlő. A Vénuszon eddig csak a Szovjetunió próbálkozott landolással a Venyera-programban, ezek a szondát kisebb sikereket értek csak el. Az utolsó űreszköz, amely elérte a felszínt, az 1982-es Venyera-14 volt.

Hiába telt el több évtized a program vége óta, még ma sem tudnak a mérnökök olyan szerkezetet építeni, amely hosszabb ideig is kibírná a bolygó felszínén. További problémát jelent, hogy a Naprendszerben több olyan égitest is van, amely iránt nagyobb a tudományos érdeklődés – gondoljunk csak a Marsra. Utóbbin talán változtatni fog, hogy a közelmúltban egy olyan anyagot észleltek a bolygó légkörében, amely talán az élet nyoma is lehet.

Egy közelmúltban megjelent tanulmányban a szerzők egy potenciális szondát mutatnak be, amely közelről is elemezhetné a Vénuszt.

Bár a Calypsót egyelőre a NASA döntéshozói nem vizsgálják, így is érdekes koncepcióról van szó.

Az űreszköz a bolygóhoz köthető két fő probléma, a forró felszín és az átláthatatlan magasság között egyensúlyozna. A meleg miat a talajnál hamar megsemmisülnek a leszállóegységek, az égitest körül keringve viszont nem látnak át a szondák a vastag felhőtakarón.

A Calypsóhoz egy stabilan 50 kilométeres magasságban, biztonságos környezetben szálló ballon tartozna, melyről egy 15-30 kilométer hosszú kábelről engednének le egy szondát. Ez már képes lenne betekinteni a fellegek mögé is, amikor pedig túlságosan felmelegedne, visszahúznák a ballonba, hogy aztán ismét leereszkedhessen.

Könnyen elképzelhető, hogy egy nap egy hasonló űreszközzel elemezhetjük majd közelről is a különleges bolygót.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraNASA-kutatók embert küldenének a VénuszraValaha élhető lehetett a VénuszTöbb tucat aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a Vénuszon
Kategóriák: UFO

Bolygóvédelmi rendszert épít az Európai Űrkutatási Hivatal

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 21 - 19:08
AszteroidaKategória: Mainstream

Az Európai Űrkutatási Hivatal 130 millió eurós, azaz 46,5 milliárd forintnak megfelelő szerződést írt alá az OBH System német műholdgyártóval a Héra-projekt keretében, ezzel megkezdődött Európában az első olyan bolygóvédelmi rendszer kiépítése, amelynek feladata, hogy a Földet aszteroidabecsapódásoktól védje meg. 

A projektben azt tanulmányozzák, hogy mi történik, ha egy űrhajó vagy egy űrszonda nekiütközik egy kisbolygónak, hogy megtudják, megváltoztatható-e egy Föld felé tartó égitest iránya. A Héra görög istennő nevét viselő bolygóvédelmi projekt keretében az első kísérletet 2022-ben hajtják végre, amikor az amerikaiak űrszondája, a Dart összeütközik egy 150 millió kilométerre lévő kettős aszteroida kisebbik darabjával, és a kutatók szerint várhatóan maga után hagy egy krátert és megváltoztatja az égitest röppályáját. 

A HIVATAL SZERINT EZ LESZ AZ ELSŐ OLYAN ÉGITEST, AMELYNEK FIZIKAI TULAJDONSÁGAIT ÉS ÚTIRÁNYÁT AZ EMBER MEGVÁLTOZTATJA.

Az ütközés után a Héra adatgyűjtés céljával odarepül majd a dupla aszteroidához. Az űrszonda magával visz miniszatelliteket is, 10 centiméteres kockákat, amelyek a kisbolygó összetételét és belsejét fogják vizsgálni.

Az OHB vezetője, Marco Fuchs szerint a világűrből leselkedő veszélyek valósak, a kozmoszban „kőzetdarabok milliói száguldoznak". Az Űrkutatási Hivatal igazgatója, Rolf Densing szerint a cél az, hogy „megvédjék az emberiséget".

Forrás: IndexKapcsolódó: Aszteroidabecsapódásoktól védené meg a Földet egy új rendszerA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

Meg fog nőni a napkitörések száma, és ez hatással lesz a Földre

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 18 - 20:20
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Aktivitása új ciklusába lépett a Nap, emiatt a következő években több napfolt és napkitörés várható a kutatók szerint.

A 25. napciklus ugyanakkor "hasonlóan gyengének" mutatkozik, mint a korábbiak - közölte a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS).

A kutatók számításai szerint a Nap 2019 decemberében ért el egy aktivitási minimumot, amely alapján az új, nagyjából 11 éven át tartó ciklus során a legerősebb aktivitású időszak 2024 novembere és 2026 márciusa között várható.

AMI A NAP FELSZÍNÉN TÖRTÉNIK, AZ HATÁSSAL VAN A FÖLDRE IS.

Az erőteljes aktivitású szakaszokban a Napból érkező heves részecske- és sugárzáskitörések a Földön is észlelhetők lesznek 

- mondta Robert Cameron, az MPS kutatója. Legrosszabb esetben a napviharok miatt technikai rendszerek, például műholdak működésében lépnek fel zavarok, sőt, ezek az űrhajósoknak is gondot okozhatnak.

Az új napciklus a 25. a megbízható megfigyelések kezdete óta. A napaktivitás körülbelül 11 éves periódussal változik, amely éppen fele annak a 22 éves mágneses periodicitásnak, amelynek során a Nap mágneses pólusai felcserélődnek.

FORRÁS: NASA

Az amerikai űrkutatás hivatal, a NASA és az amerikai nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) szakértőinek csoportja harminc éve foglalkozik az elkövetkező évek naptevékenységeinek megjövendölésével. Ez nem könnyű, mivel a Nap viselkedése "a megbízhatóság és a szeszélyesség egyedülálló összjátéka" - írták a göttingeni szakértők.

Cameron, aki maga is a kutatócsoport tagja, elmondta, sikerként könyvelhető el, hogy az évek során egyre pontosabbak a becsléseik. 2019 tavaszán októberre vagy novemberre jósolták az aktivitási minimum elérését.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap koronájába merült a NASA űrszondájaA Nap koronájába merült a NASA űrszondájaA Naprendszer legtávolabbi tagja furább, mint gondolták
Kategóriák: UFO

Példátlan bolygót fedeztek fel

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 17 - 20:02
CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja elsőként talált olyan ép exobolygót, amely egy fehér törpe körül kering – írja az MTI. A felfedezés azt jelenti, hogy a bolygók képesek túlélni gazdacsillaguk halálát.

A Naphoz hasonló objektumok életük végén vörös óriásokká duzzadnak, miközben a környezetükben lévő minden égitestet elnyelnek, majd fehér törpévé omlanak össze. A kutatók eddig valószínűtlennek tartották, hogy bolygók keringhessenek fehér törpék közelében. Bár voltak erre utaló jelek, egészen mostanáig nem tudták bizonyítani ilyen érintetlen égitestek létezését.

Andrew Vanderburg, az amerikai Wisconsini Egyetem kutatója és munkatársai többek között a NASA TESS űrtávcsövének segítségével észlelték a bolygót. A gázóriás 1,4 nap alatt kerüli meg a WD 1856 534 jelű fehér törpét, az exobolygó több mint 14 jupitertömegű.

Ahhoz, hogy egy bolygó ne pusztuljon el, amikor csillaga vörös óriássá duzzad, több mint egy csillagászati egységnyire kell lennie tőle. (Egy csillagászati egység nagyjából 150 millió kilométerrel egyenlő). Egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy a most felfedezett égitest hogyan került ilyen közeli pályára.

Az, hogy bolygók érintetlenül túlélhetik csillaguk halálát, sokat ígérő jövőbeli feladatot ad a szakértőknek.

Most már kereshetünk más, kisebb bolygókat is a csillagmagok körül

– mondta Vanderburg.

A TESS a jövőben olyan kőzetbolygókat fog keresni, amelyek fehér törpék körül keringenek. „Mi van akkor, ha egy csillag halála nem jelenti a csillag körüli bolygón lévő élet végét? Folytatódhatna tovább az élet akkor is, amikor kihunyt a Nap?” – teszi fel a kérdést Lisa Kaltenegger, a Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének igazgatója.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Belenéztek egy fehér törpecsillagba, nem hitték el, amit találtakGalaxisunk legforróbb fehér törpecsillagát találták megÖnkéntes kutató találta meg a legöregebb fehér törpét
Kategóriák: UFO

Aszteroidabecsapódásoktól védené meg a Földet egy új rendszer

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 16 - 18:49
AszteroidaKategória: Mainstream

Az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) megkezdte a munkát az első olyan bolygóvédelmi rendszer kiépítésén, amely aszteroidabecsapódásoktól védi a Földet.

Az ügynökség kedden 130 millió eurós (46,5 milliárd forint) szerződést írt alá az OBH System német műholdgyártóval a Héra-projekt keretében. Ebben a projektben - az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) Dart nevű űrszondájának közreműködésével - azt tanulmányozzák, hogy mi történik, ha egy űrhajó vagy egy űrszonda nekiütközik egy aszteroidának (kisbolygónak), hogy megtudják, megváltoztatható-e egy Föld felé tartó égitest iránya.

A Héra görög istennő nevét viselő bolygóvédelmi projekt keretében az első kísérletet 2022-ben hajtják végre, amikor az amerikaiak űrszondája, a Dart összeütközik egy 150 millió kilométerre lévő kettős aszteroida kisebbik darabjával, és a kutatók szerint várhatóan maga után hagy egy krátert és megváltoztatja az égitest röppályáját.AZ ESA SZERINT EZ LESZ AZ ELSŐ OLYAN ÉGITEST, AMELYNEK FIZIKAI TULAJDONSÁGAIT ÉS ÚTIRÁNYÁT AZ EMBER MEGVÁLTOZTATJA.

Az ütközés után a Héra repül oda a dupla aszteroidához, hogy adatokat gyűjtsön az aszteroidák szerkezetének és összetételének jobb megértése céljából. Az íróasztal-nagyságú űrszonda magával visz miniszatelliteket is, 10 centiméteres kockákat, amelyek a kisbolygó összetételét és belsejét fogják vizsgálni.

FORRÁS: MANUEL COHEN/FIZZFOTO

Az OHB vezetője, Marco Fuchs szerint a világűrből leselkedő veszélyek valósak, a kozmoszban "kőzetdarabok milliói száguldoznak, amelyek egy összeütközés esetén életet olthatnak ki a Földön".
AZ ESA IGAZGATÓJA, ROLF DENSING SZERINT A CÉL AZ, HOGY "MEGVÉDJÉK AZ EMBERISÉGET", DE HANGSÚLYOZTA, HOGY NEM ÁLL FENN AKUT VESZÉLY.

Aszteroidák rendszeresen becsapódnak a Föld légkörébe, ahol rendszerint elégnek, nagyobb meteoritok azonban jelentős károkat tudnak okozni. Az oroszországi Cseljabinszk fölött például 2013 februárjában egy 20 méter átmérőjű meteorit robbant fel, olyan lökéshullámot keltve, amelyben 1500 ember sérült meg elsősorban szétrepülő üvegcserepektől.

A szakértők az 50 méteres vagy az annál nagyobb aszteroidák esetében javasolják az útiránytól való elterelést.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

Élet nyomaira bukkanhattak a Vénusznál

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 14 - 20:57
VénuszKategória: MainstreamA Vénusz bolygó erősen savas felhőiben foszfingáz nyomaira bukkantak, ami arra utal, hogy mikrobák élhetnek a Föld lakhatatlan szomszédján - jelentették be tudósok hétfőn az MTI szerint.  

A kutatók nem valódi életet fedeztek fel, csak annyit jegyeztek meg, hogy a Földön a foszfint oxigénhiányos körülmények között élő baktériumok állítják elő. A nemzetközi kutatócsoport a Hawaiin lévő James Clerk Maxwell űrtávcsövet használta, majd az eredményeket megerősítették a chilei Atacama sivatagban működő ALMA (Atacama LargeMillimeter/submillimeter Array) űrtávcső segítségével.

Valóban döbbenetes volt

– mondta el a Reutersnak Jane Greaves, a walesi Cardiffi Egyetem csillagásza, a Nature Astronomy szaklap friss számában megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Földön kívüli életformák létezése hosszú ideje áll a tudomány homlokterében. Szondákkal és űrtávcsövekkel keresik az élet közvetett jeleit naprendszerünk és más csillagrendszerek bolygóin és holdjain.

Amennyire a Vénuszt ismerjük, a foszfin jelenlétének legvalószínűbb magyarázata, akármilyen fantasztikusan hangzik is, az élet. Ha valóban foszfinról van szó, és ha valóban életre utal, az azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Azt is jelenti, hogy maga az élet nagyon gyakori, és galaxisszerte sok más lakott bolygónak kell lennie

– magyarázta Clara Sousa-Silva, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) molekuláris asztrofizikusa.

A foszfin vagy foszfor-hidrogén az emberre nézve nagyon mérgező vegyület.

Földi űrtávcsövek az égitestek kémiai és más jellemzőinek tanulmányozásában segítenek a tudósoknak.

Greaves és kutatótársai megvizsgálták a foszfin lehetséges nem biológiai forrásait, a tűzhányók tevékenységét, meteoritokat, villámlást és a kémiai reakciók számos fajtáját, de egyik sem tűnt valószínű magyarázatnak.

A Vénusz a Föld legközelebbi bolygószomszédja, szerkezete hasonló, de bolygónknál kisebb. A Naphoz képest a harmadik bolygó a Föld, a második a Vénusz, melyet vastag, mérgező, hőelnyelő légkör vesz körül. A hőmérséklet eléri a 471 Celsius-fokot is, ami elég az ólom megolvasztásához.

Csak spekulálni tudunk, miféle élet létezhet a Vénuszon, ha valóban van ilyen. A felszínén képtelen lenne bármi fennmaradni, mert teljesen lakhatatlan, biokémiai összetétele egészen más, mint a Földé. De hosszú idővel ezelőtt, mielőtt az elszabadult üvegházhatás teljesen élhetetlenné tette volna a bolygó legnagyobb részét, talán lehetett élet a Vénuszon

– tette hozzá Sousa-Silva.

A Vénusz felhői nagyjából 90 százalékban tartalmaznak kénsavat. A földi mikrobák ebben nem maradnának életben.

A Földön élő baktériumok a foszfin előállításához ásványokból vagy biológiai anyagokból jutnak foszforhoz, ehhez kapcsolódik a hidrogén.

A foszfinról, a Vénuszról és a geokémiáról való jelenlegi ismeretek birtokában nem tudjuk megmagyarázni a foszfin jelenlétét a Vénusz felhőiben. Ez nem azt jelenti, hogy az élet a magyarázat, csak azt, hogy valamiféle ismeretlen folyamatban foszfin keletkezik, és további kutatás szükséges, hogy megértsük, hogyan

– mondta Sousa-Silva.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraA Vénuszt, az Iót és a Tritont célozná meg a NASATöbb tucat aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a VénuszonNASA-kutatók embert küldenének a Vénuszra
Kategóriák: UFO

2024-ben újra ember léphet a Holdra

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 13 - 16:42
holdKategória: Mainstream

A NASA elszántan dolgozik rajta, hogy újabb férfi kíséretében az első nő a Holdra szálljon 2024-ben. Az Artemis program célja az is, hogy a Mars biztonságos beépítéséhez megtegyék az első lépéseket, valamint hogy fenntartható, innovatív és olcsó legyen a holdutazás.

Az amerikai elnöki rendelet az űrforrások helyreállításának és felhasználásának nemzetközi támogatásának ösztönzéséről olyan szabályokat ír elő, amelyek támogatják a világűr közösségi vagy magáncélra történő felfedezését. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy biztonságos környezetet teremtsenek az űr hasznosítása iránt érdeklődő vállalkozók számára.

A NASA nem csak amerikai, de nemzetközi vállalkozókat is vár, és minden céggel ugyanolyan feltételekkel szerződne. Támogatást is nyújt nekik, amelynek a cégek a 10 százalékát kapnák meg felszállás előtt, 10 százalékot a leszálláskor, és 80 százalékot a feladat sikeres elvégzése után. Egy-egy ilyen misszió után a NASA megveszi a cégek által gyűjtött holdkőzetet és holdport a dokumentációjukkal együtt – írja a honlapján az amerikai kormányzati szervezet. Arról később születik döntés, hogy pontosan milyen eszközökkel szállítják a földre a leleteket.

Egy zacskó holdpor, amit az Apollo-11 legénysége gyűjtött, 1,8 millió dollárért kelt el. A kövek ennél persze drágábbak.

The Verge információi szerint a NASA mintánként 15 és 25 ezer dollár körüli összeget különített el a holdkőzetekre. Ez viszonylag alacsony összegnek számít, de a NASA célja, hogy kialakítson egy tőzsdét vagy piacteret, amely kizárólag a földön kívüli kőzetekkel és ásványokkal foglalkozna.

Az Artemis-egyezmény, amelyet több ország is aláírt, megengedi, hogy határokat húzzanak a Holdon, pedig eddig semleges, nemzetek feletti területnek számított.

Forrás: IndexKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunkA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

10 millió csillagot vizsgáltak át idegeneket keresve, megvan az eredmény

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 9 - 18:42
IdegenekKategória: Mainstream

A SETI az ausztrál Murchison Widefield Array (MWA) segítségével több mint 10 millió csillagot és azok környezetét vizsgálta meg, de még mindig nem talált semmilyen jelet a földönkívüli életre – írja a CNet. A Publications of the Astronomical Society of Australia tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 4096 MWA-antenna, amely az ország nyugati részén helyezkedik el, és rádiójeleket fog fel az űrből, nem talált úgynevezett „technoaláírást” (technosignatures), amely arra utalhat, hogy valamely távoli csillag körüli bolygón értelmes élet fejlődött

A szakértők a vitorla csillagkép körül nézelődtek, ez a terület tudományos szempontból azért különösen érdekes, mert rengeteg csillag robbant fel errefelé, ami ideális környezetet jelent új csillagok keletkezéséhez.

Szupernóva a vitorla csillagképben. Fotó: NASA

A csillagászok 17 órán keresztül „hallgattak bele” a csillagképben, és az akörül található csillagokba, nem jártak sikerrel. Képesek voltak beazonosítani 10,3 millió csillagot, és körülöttük megtaláltak 6 ismert exobolygót is a jelek alapján, intelligens életre nem utalt semmi. A szakértők azonban azt is megjegyezték, hogy ez csak egy nagyon kis szelete a világűrnek: nagyjából olyan, mintha egy óceánból csak egy medencényi területet vizsgálnának.

Az ilyen technológiára utaló jeleket azért is nehéz keresni, mert már maga a folyamat is azt feltételezi, hogy ugyanolyan technológiáról beszélünk, mint a miénk. Könnyen lehet, hogy ha léteznek földönkívüliek, teljesen másfajta berendezéseket használnak, mint mi, amiket a saját műszereinkkel nem lehet érzékelni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Rejtélyes jelet fogott a SETI - idegen civilizáció üzenhetett? Azért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?Egy kozmológus szerint átlagosan 300 kilogrammot nyomnak az idegenekAz idegenek már kereshetnek minket
Kategóriák: UFO

Magyar műszer repülhet a Jupiterhez

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 8 - 18:37
CsillagászatJupiterMagyarországKategória: Mainstream

Két tápegységet is fejlesztett a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrtechnikai Kutatócsoportja ahhoz a PEP plazmafizikai műszeregyütteshez (PI Stas Barabash, IRF, Kiruna, Svédország), amelynek első repülőpéldányának integrálása augusztus elején kezdődött a Berni Egyetemen. A PEP 2022 májusában indul kilenc éves útjára egy Ariane rakétán, az ESA Juice projektje keretében.

Nagy János és Rynö Jouni (FMI, Helsinki) a nagy tisztaságú laborban dolgoznak. Kép: Wigner Fizikai Kutatóközpont

A projekt célja a Jupiter és holdjainak kutatása.

A Nagy János vezette magyar csoport által fejlesztett két tápegység az NU_DCC és a JDC_DCC nevet kapta, feladatuk pedig 2 processzorkártya és 4 szenzor tápellátásának biztosítása. Az integrálás a NU_DCC három kiszállított kártyájának keretbe történő beszerelése után kezdődött,  a tesztek alapján eddig minden eszköz megfelelően működik.

Kép: Wigner Fizikai Kutatóközpont

Az integrálás szeptember végéig tart, addig tesztelik a PEP-et, melynek feladata a Jupiter magnetoszférája és holdjai kölcsönhatásának, valamint a napszél hatásának vizsgálata lesz a Jupiter körül.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttElképesztő fotók érkeztek a JupiterrőlÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjárólElőször figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)
Kategóriák: UFO

Aranyat kerestek, de valami sokkal izgalmasabbat találtak

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 6 - 16:27
MeteorKategória: Mainstream

Százmillió éves meteoritkráterre bukkantak aranyásás közben Nyugat-Ausztrália távoli vidékén. A becsapódási krátert Ausztrália harmadik legnagyobb aranybányász cégének egyik földbirtokán fedezték fel - olvasható a The Guardian című brit napilap online kiadásában.

Nagyjából 5 kilométeres átmérőjével az Ora Banda kráter - így hívják a települést, amelynek szomszédságában felfedezték -, az egyik legnagyobb meteoritkráter a Földön.

A szakemberek modern technikákat, köztük elektromágneses vizsgálatot alkalmazva térképezték fel a szabad szemmel egyébként nem látható krátert.

Jayson Meyers geológus és geofizikus jelentősnek és váratlannak nevezte a felfedezést. A szakember szerint a krátert egy rendkívül sík vidéken fedezték fel és azért maradhatott láthatatlan, mert az idők folyamán feltöltődött.

Valószínűleg még van egy pár ilyen odakint. Feltehetőleg több aszteroidával ütköztünk, mint eddig gondoltuk"- jegyezte meg Meyers, hozzátéve, hogy további kráterek felfedezése segítheti a kutatókat annak jobb megbecslésében, hogy legközelebb mikor csapódik meteorit a Földbe.

Az Ora Banda kráter

FORRÁS: SUPPLIED

Meyers elmélete szerint ahhoz, hogy ekkora krátert okozzon, a meteoritnak nagyjából 100-200 méter átmérőjűnek kellett lennie.A szakember szerint a talaj gyakorlatilag besüppedt a nyomástól, ám aztán visszaemelkedett, mint egy rugó.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Aszteroidabecsapódástól fél egy cseh kutatócsoportGigantikus becsapódás nyomaira bukkantakMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?
Kategóriák: UFO

Kozmikus torzszülöttet találtak a csillagászok

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 5 - 18:23
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok most először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy több tagú csillagrendszerek szétszaggathatják a körülöttük létrejövő bolygókeletkezési korongot, amiből így egy eltorzult, ferde gyűrűkkel tagolt képződmény jöhet létre. A kutatócsoport friss tanulmánya arra utal, hogy akár különleges, a Csillagok Háborújának Tatooine bolygójához hasonló égitestek is létrejöhetnek egy csillagrendszer körüli meghajlított korongban. Ezek az érdekes új tudományos eredmények az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsöve (ESO VLT), valamint az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) megfigyelésein alapulnak.

Naprendszerünk meglehetősen lapos, a nagybolygók mind közös síkban keringenek. Ám ez nem minden bolygórendszerre igaz, különösen, ha a bolygókeletkezési korong központjában nem egyedülálló csillag, hanem egy több csillagból álló rendszer található. Ilyen a most bemutatásra kerülő égitest, a GW Orionis is. A tőlünk kicsivel több mint 1300 fényévre, az Orion csillagkép irányában található rendszer középpontjában három csillag is van.Ezek eldeformálták és szétszaggatták az őket körülölelő korongot.

„A felvételeinken egy szélsőséges eset bontakozik ki, ahol a korong egyáltalán nem lapos, hanem görbült, és a korongról levált, ferde gyűrű is található" – kezdi Stefan Kraus, az Egyesült Királyságbeli Exeteri Egyetem asztrofizikaprofesszora, a Science szakfolyóiratban megjelenő tanulmány vezető szerzője. A ferde gyűrű a korong belső részén, a három csillag közelében húzódik.

A friss vizsgálat azt is feltárta, hogy ez a belső gyűrű mintegy 30 földtömegnyi poranyagot tartalmaz, ami már bolygók létrejöttéhez is elegendő mennyiség lehet.Ha a ferde gyűrűben kialakul egy bolygó, az a csillagok körül meglehetősen ferdén hajló pályán fog keringeni. Emiatt arra számítunk, hogy a jövőbeli képalkotó bolygóvizsgálati programokkal – például az ELT segítségével – számos, a központi csillagtól távoli, ferde pályán keringő bolygót fognak felfedezni"– folytatja Alexander Kreplin, a kutatócsoport egy másik tagja, szintén az Exeteri Egyetemről, utalva az ESO Rendkívül Nagy Távcsövére (Extremely Large Telescope), ami a tervek szerint az évtized végén kezdi majd meg működését. Minthogy a csillagok legalább fele egy vagy több kísérőcsillag társaságában születik, ez a lehetőség izgalmas kilátásokkal kecsegtet.Létezhet egy ismeretlen bolygópopuláció, amelynek tagjai távoli és meglehetősen ferde pályákon keringenek a centrum körül.

A kutatás

A kutatók a GW Orionis több mint 11 éven át tartó vizsgálatával jutottak ezekre a következtetésekre. A megfigyeléseket Chiléből, az ESO VLT Interferométerének AMBER nevű műszerével kezdték még 2008-ban, majd a GRAVITY műszerrel folytatták. Ez az eszköz a VLT több távcsőegységéből származó fényt kombinálja, és az ezzel elérhető nagy felbontás feltárta a három csillag egymás körüli gravitációs táncát, lehetővé téve pályáik feltérképezését. „Megfigyeltük, hogy a három csillag nem egy síkban kering, pályáik dőlnek egymáshoz és a koronghoz viszonyítva is" – mondja el Alison Young, a kutatócsoport harmadik tagja, az Exeteri és Leicesteri Egyetemek munkatársa.

A csillagászok továbbá az ESO VLT SPHERE műszerével és az ESO partnerségével működtetett ALMA rádiótávcső-hálózattal is megfigyelték ezt a különleges rendszert, így sikerült képet alkotniuk a belső gyűrűről, megerősítve annak ferdeségét.A SPHERE felvételeken, a világon elsőként, még ennek a gyűrűnek a korong többi részére vetett árnyékát is megpillantották.Ez segített a gyűrű és a korong térbeli elrendezésének rekonstruálásában.

A GW Orionis belső gyűrűje: modellezés és SPHERE mérések

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA, EXETER/KRAUS ET AL.

A nemzetközi kutatócsoport Egyesült Királyságban, Belgiumban, Chilében, Franciaországban, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó tagjai a részletes megfigyeléseket számítógépes szimulációkkal is kiegészítették, hogy megértsék, mi és miért történik ebben a rendszerben. Most először sikerült a megfigyelt ferde orientációt egyértelműen megmagyarázni a „koronggyűrő hatás" elméletével. Ez az elmélet vetette fel annak lehetőségét, hogy a különböző síkokban keringő központi csillagok versengő gravitációs hatásai összességében képesek meggörbíteni és szétdarabolni a körülöttük kialakult korongot.

A számítógépes modellezés igazolta, hogy a három csillag ferde pályája különálló gyűrűkre szabdalhatja a korongot, és pontosan ez látható a megfigyeléseken. A belső gyűrű megfigyelt alakja is egyezik a matematikai modellezés előrejelzéseivel.

Érdekes módon egy, ugyanezt a rendszert szintén az ALMA hálózattal tanulmányozó másik kutatócsoport szerint még egy további dolog is szükséges a GW Orionis megértéséhez. „Úgy gondoljuk, hogy a korong szétszakadását csak egy, a gyűrűk között keringő bolygóval tudjuk megmagyarázni" – fűzi hozzá Jiaqing Bi, a kanadai Victoria Egyetem munkatársa, egy másik, a GW Orionisról a The Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban ez év májusában megjelent tanulmány vezető szerzője. Jiaqing Bi csapata három porgyűrűt azonosított az ALMA megfigyelések segítségével, melyek legtávolabbika a valaha megfigyelt legnagyobb bolygókeletkezési gyűrű.

Az ESO ELT és más műszerek jövőbeli megfigyelései segíthetik majd hozzá a csillagászokat a GW Orionis tulajdonságainak részletesebb megismeréséhez, valamint annak kiderítéséhez, hogy valóban vannak-e fiatal bolygók is ebben a rendszerben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezésétMegkérdőjeleződhet minden, amit a bolygók keletkezéséről tudunkŐsi csillagpor vall az első csillagok keletkezéséről és halálárólAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátAzonosították azokat a bolygókat, ahol élet lehet
Kategóriák: UFO

Rozsdásodik a Hold, derítette ki egy új tanulmány

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 4 - 19:55
CsillagászatholdKategória: Mainstream

Rozsdásodik a Hold, derítette ki egy új tanulmány. Még vizsgálják, mi okozza a jelenséget.

Az indiai Csandraján-1 holdszonda adatai szerint a Hold pólusainál a kőzet összetétele más, mint az égitest többi részén. A Hawaii-i Egyetem kutatója, Shuai Li a sarkvidékekről visszaverődő fény alapján meg tudta állapítani, hogy az eltérés a pólusoknál felhalmozódó hematitnak köszönhető.

A hematit egy vas-oxid, tulajdonképpen rozsda. Az érdekesség, hogy a rozsda keletkezéséhez elengedhetetlen az oxigén jelenléte. Márpedig a Hold nem dúskál oxigénben.A felfedezés minket is elgondolkodtatott, a Hold ugyanis egyáltalán nem ideális környezet a hematit képződéséhez"– nyilatkozta Li, aki a NASA kutatóinak segítségével vizsgálta meg a kérdést.

A szakértők több elmélettel próbálják magyarázni a felfedezést. Az egyik, hogy a Holdat folyamatosan porszemcsék bombázzák, ezek a becsapódó szemcsék pedig vízmolekulákat szabadítanak ki a felszín alól, amik érintkeznek a vassal, beindítva a rozsdásodást.Egy másik lehetőség, hogy Föld légköréből – bolygónk mágneses mezejének közvetítésével - oxigén kerül át a Holdra.Utóbbi teóriát támasztja alá az a megfigyelés, hogy a hematit legnagyobb mennyiségben a Hold felénk néző részén van jelen.

Annyi biztosnak tűnik, hogy a hematit megjelenéséhez egy nagyon hosszú, több milliárd éves folyamat vezetett. Az eredményeket részletesebben a Science Advances tudományos folyóiratban lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunkAz első amerikai űrhajósok eltévedtek a HoldonAz oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatAnnyi jeget találtak a Holdon, amennyi elég lehet egy bázisnak
Kategóriák: UFO

Azt hitték, aszteroida tart a Föld felé, aztán jött a meglepetés - videó

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 2 - 23:45
CsillagászatKategória: Mainstream

Eleinte kisebb aszteroidának hittek egy Föld felé tartó objektumot, csak közvetlenül a légkörbe lépés előtt derült ki, hogy egy régóta nem működő NASA-műholdról van szó. 

 

A műhold szombat éjjel lépett be az atmoszférába, ahol teljesen elégett.

Az OGO-1 néven ismert szatellitet 1964 szeptemberében bocsátották fel az űrbe, fő feladata a planéta légkörének és magnetoszférájának tanulmányozása volt, valamint annak megfigyelése, miként hat a Nap a Föld környezetére. 

A műhold 5 évig gyűjtötte az adatokat, majd miután több meghibásodás is történt, 1969 novemberében készenléti állapotba került. 1971 novemberében végleg használaton kívül helyezték.

Az ezt követő évtizedekben a 487 kilogrammos űrszemét excentrikus pályán egyre közelebb sodródott a bolygóhoz, végül szombaton a légkörbe lépve megsemmisült. Ugyanez lett a sorsa az OGO műholdflotta többi tagjának is. 

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlCsóva nélküli üstököst találtakA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesésétElhúzott mellettünk két üstökös, és alig vettük észre
Kategóriák: UFO

Ősrobbanásból származó fekete lyukak ütközhettek

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 2 - 23:37
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

A Virgo és a LIGO egy szokatlanul nagy tömegű összeütköző kettős rendszer megfigyelését jelentette be: két, 66 és 85 naptömegű fekete lyuk észlelését, melyek ütközésével egy 142 naptömegű fekete lyuk keletkezett. Az összeütközésből keletkezett fekete lyuk a legnagyobb tömegű, amelyet eddig gravitációs hullámok segítségével megfigyeltek, és ez olyan tömegtartományba esik, amelyen belül még soha nem történt fekete lyuk észlelés sem gravitációs hullámokkal, sem elektromágneses megfigyelések segítségével.

Mindez segíthet megmagyarázni a szupermasszív fekete lyukak kialakulását.

Ezen felül a kettős rendszer nagyobb tömegű komponense a csillagok evolúcióelmélete által tiltott tömegtartományba esik, és megkérdőjelezi a nagy tömegű csillagok életének utolsó időszakára vonatkozó ismereteinket.

A gravitációshullám-eseményt a globális detektorhálózat három interferométere 2019. május 21-én figyelte meg. A hullámjelet (GW190521 néven) elemző kutatók a forrás luminozitási távolságát körülbelül 17 milliárd fényévre becsülik. A felfedezésről és annak asztrofizikai következményeiről beszámoló két tudományos cikk ma jelent meg a Physical Review Letters és az Astrophysical Journal Letters folyóiratokban.

„A tavaly május 21-én megfigyelt jel nagyon összetett, és mivel az észlelt rendszer nagy tömegű, a hullámjelet csak rövid ideig, kb. 0,1 másodpercig figyeltük meg” – mondja Nelson Christensen, a Virgo együttműködés tagja, a CNRS kutatási igazgatója az ARTEMIS-nél Nizzában.

Ez nem igazán úgy néz ki, mint egy hagyományos »chirp« jel, amit általában észlelünk: inkább valami olyasmi, ami »durran«,

és az azt létrehozó rendszer a legnagyobb tömegű, amit a LIGO és a Virgo eddig észlelt.” A jel elemzése, amely a legkorszerűbb számítási modelleken alapul, számos információt tárt fel az ütközés különböző szakaszairól.

A Virgo és a LIGO megfigyelési időszakok tömegrekordjának megdöntése csak egyike azoknak a különlegességeknek, amelyek ennek a kivételes összeütközésnek a megfigyelését példátlan felfedezéssé teszik. Egy fontos szempont, ami az asztrofizikusok figyelmét különösen felkeltette az az, hogy a maradvány az úgynevezett „közepes tömegű fekete lyukak” osztályába (száz és százezer naptömeg között) tartozik. Az ebbe a populációba tartozó fekete lyukak iránti érdeklődés az asztrofizikusok és kozmológusok részéről az egyik legizgalmasabb és legnagyobb kihívást jelentő rejtvényhez kapcsolódik: a szupermasszív fekete lyukak eredetéhez. Ezek a hatalmas, a Napnál milliószor, milliárdszor nehezebb szörnyek, amelyek gyakran a galaxisok középpontjában vannak, a „kisebb” közepes tömegű fekete lyukak ütközéséből alakulhatnak ki.

A Virgo madártávlatból.

Kép: The Virgo collaboration/CCO 1.0

Eddig nem azonosítottak bizonyíthatóan közepes tömegű fekete lyukakat elektromágneses megfigyelésekkel, és a GW190521 ütközés után kialakult fekete lyuk az első ilyen megfigyelés gravitációs hullámok segítségével. Még érdekesebb, hogy a maradvány tömege 100 és 100,000 naptömeg közé esik, ami

sok éven át egyfajta „feketelyuk-sivatagot” jelentett

az eseményjelöltek ezen a tartományon belüli kevés számának köszönhetően.

A GW190521 összeütköző kettős rendszer komponensei és dinamikája rendkívüli asztrofizikai következtetésekre ad lehetőséget. A nagyobb tömegű komponens további kérdéseket vet fel azokkal a modellekkel kapcsolatban, amelyek a nagy tömegű csillagok fekete lyukakká történő összeomlását írják le életük végén. Ezen modellek alapján a nagy tömegű csillagokat teljesen szétszakítja a “pár-instabilitási” folyamat miatt bekövetkező szupernóva-robbanás, ami mindössze gázt és kozmikus port hagy maga után. Ennek következtében az asztrofizikusok nem várnak fekete lyuk megfigyeléseket a nagyjából 60 és 120 naptömeg közé eső tartományban: pontosan abban a tömegtartományban, amelyben a GW190521 jelet kibocsájtó kettős rendszer nagyobb tömegű komponense található. Ezért ez a megfigyelés új távlatokat nyit a nagy tömegű csillagok és szupernóvamechanizmusok tanulmányozásában.

„Számos forgatókönyv jósolja meg fekete lyukak kialakulását az úgynevezett »pár-instabilitási tömegtartományban«: kisebb fekete lyukak összeolvadásából, (több) nagytömegű csillag ütközéséből vagy akár egzotikusabb folyamatokból is származhatnak” – állapítja meg Michela Mapelli, a Padovai Egyetem professzora, az INFN Padova és a Virgo együttműködés tagja. „Azonban az is lehetséges, hogy felül kell vizsgálnunk a csillagok életének végső szakaszáról alkotott képünket és az ebből eredő korlátozásokat a kialakuló fekete lyukak tömegére. Akárhogy is legyen, a GW190521 jelentősen hozzájárul a fekete lyukak kialakulásának tanulmányozásához.”

Kép: LIGO / VIRGO

A GW190521 megfigyelés rávilágít az idáig nem észlelt vagy váratlan feketelyuk-populációk létezésére, és ezáltal érdekes, új kérdéseket vet fel kialakulásuk mechanizmusával kapcsolatban. A jel szokatlanul rövid időtartama ellenére, ami korlátoz minket abban, hogy a forrás asztrofizikai tulajdonságaira következtethessünk, a legfejlettebb elemzések és a jelenleg rendelkezésre álló modellek azt sugallják, hogy

a kezdeti fekete lyukaknak nagy spinjei voltak, vagyis a komponensek gyorsan forogtak.

„A jel a precesszió, azaz a keringési sík elfordulásának nyomait mutatja, amelyet nagy magnitúdójú és egyedi szögállású spinek hozhattak létre” – fejti ki Tito Dal Canton, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) franciaországi Orsayban működő IJCLab laboratóriumának kutatója és a Virgo együttműködés tagja. „A hatás gyenge, és nem állíthatjuk, hogy határozottan jelen van, de ha igaz, akkor ez alátámasztaná azt a hipotézist, miszerint a fekete lyuk elődök (progenitorok) egy nagyon zsúfolt kozmikus környezetben keletkezhettek és élhettek, például egy sűrű csillaghalmazban vagy egy aktív galaxismag akkréciós korongjában.”

Továbbra is számos eltérő forgatókönyv egyeztethető össze a kapott eredményekkel. A kutatók még azt az elképzelést sem vetették el, hogy az összeütköző objektumok esetleg ősi, az ősrobbanásból származó fekete lyukak lehetnek. Becsléseink szerint ez az összeütközés körülbelül 7 milliárd évvel ezelőtt, az Univerzum korai időszakában történt.

Illusztráció egy fekete lyukról.

A megfigyelt GW190521 jel nagyon rövid időtartamú és nehezebben elemezhető a korábbi gravitációshullám-észlelésekhez képest. A jel bonyolultabb jellege miatt az eddigiektől eltérő, különleges forrásokat is figyelembe vettek, és ezeket a lehetőségeket egy kísérő publikáció ismerteti. Ezek a lehetőségek azonban kedvezőtlen megítélésűek abban a tekintetben, hogy a forrás egy összeütköző fekete lyuk kettős volt.

„A Virgo és a LIGO észlelései a korai Univerzum eddig ismeretlen régióiba engednek betekintést és egy új kozmikus tájképet mutatnak meg” – állapítja meg Giovanni Losurdo, a Virgo szóvivője és az Olasz Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet (INFN) kutatási vezetője. „Most ismét bejelentünk egy mind ez idáig példátlan felfedezést. Folyamatosan fejlesztjük a detektorainkat, hogy növeljük a teljesítményüket, és egyre távolabbra nézhessünk az Univerzum mélyébe.”

A LIGO-Virgo együttműködések munkájában három magyar kutatócsoport is részt vesz, és a fentihez hasonló eredmények eléréséhez járul hozzá. A Dr. Vasúth Mátyás vezette, a Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő Gravitációfizikai Kutatócsoportja 2010-től a Virgo együttműködés tagja. Az Eötvös Gravity Research Group (EGRG) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működik Dr. Frei Zsolt vezetésével, ami 2007 óta az LSC tagja. Szintén a LIGO együttműködés tagja a Szegedi Tudományegyetem gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó, Dr. Gergely Árpád László vezette kutatócsoportja, mely 2009-től az ELTE csoport külső tagjaként, 2014-től pedig önállóan vesz részt a kutatásokban. A három magyarországi kutatócsoporton kívül is vannak magyar résztvevői az együttműködésnek, Bartos Imre a Floridai Egyetem, Márka Szabolcs és Márka Zsuzsa pedig a Columbia Egyetem kutatójaként vesz részt a kutatásokban.

„Annak ellenére, hogy a LIGO és a Virgo már több tucat ütközést észlelt, a GW190521 az első, ahol az ütközés módjáról is információt kapunk. Ráadásul ez a mód nagyon érdekes és meglepő!” – mondta Bartos Imre, a Floridai Egyetem professzora, aki a LIGO es Virgo együttműködések közepes tömegű fekete lyuk kutatócsoportját vezeti. Az ütközést a Floridai Egyetemen kifejlesztett keresőalgoritmus találta meg a legnagyobb érzékenységgel.

„A megfigyelt hullámjel nagyon rövid ideig tartott, de ez nem volt akadálya annak, hogy a forrásáról nagyon sok fontos részletet tudjunk meg. A detektorok érzékenységének növekedésével több hasonló megfigyelésre is számíthatunk” – mondta Vasúth Mátyás a Wigner Virgo csoport vezetője.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólElnevezték a megörökített fekete lyukatElőször találtak szökött fekete lyukat
Kategóriák: UFO

Váratlan helyről érkezhetett az egyik legnagyobb csapás a Földre

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 29 - 22:54
CsillagászatKategória: Mainstream

Képzeljük el, hogy egy felrobbanó csillag fénye világítja meg az éjjeli égboltot. Páratlan látvány lenne, ami akár katasztrófához is vezethet; ha ugyanis elég közel van, akár egy tömeges kihalási esemény előidézője is lehet. Kutatók egy csoportja szerint a szupernóvák legalább egyszer már csapást mérhettek a földi életre. 

A 359 millió évvel ezelőtti késő-devon kihalási esemény egyike volt a Föld élővilágát ért öt legnagyobb kihalási hullámnak, egyes becslések szerint az akkor élt fajok 79 százaléka odaveszett. Idáig a kutatók nem tudták megmondani, mi okozta a katasztrófát, most azonban az Urbana-Champaigni Illinois-i Egyetem munkatársai fontos nyomra akadtak;a devon és a karbon időszak között keletkezett kőzetekben olyan spórák őrződtek meg, amiket nagyon erős uv-sugárzás égethetett meg.Ez arra utal, hogy az ózonréteg valami miatt összeomlott. De mi pusztíthatta el bolygónk védőpajzsát? 

Devon időszaki növénytakaró, korpafű-félékkel zsurlókkal és harasztokkal

FORRÁS: ZDENEK BURIAN

Pusztító sugarak

Habár a vulkanizmus és a globális felmelegedés is a végletekig roncsolni tudja az ózonréteget, a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek bármelyike meghatározó esemény lett volna a devon végén. Szintén valószínűtlen, hogy meteoritbecsapódás, napkitörés, vagy gammakitörés okozta volna a problémákat.Ezek az események gyorsan véget érnek, és nehezen elképzelhető, hogy olyan tartós ózoncsökkenést okoznának, ami a devon periódus végét jellemezte"- mondta Jesse Miller, a PNAS tudományos folyóiratban megjelent publikáció társszerzője.

A szakértők ehelyett inkább arra gyanakszanak, hogy egy nagyjából 65 fényévre lévő csillag felrobbanása rombolta le az ózonpajzsot. 

A közeli szupernóva kettős csapást jelentett. Először pusztító UV-, röntgen- és gammasugarakkal szórta meg a Földet, majd nagyon hosszú ideig kozmikus sugárzásnak tette ki a bolygót. A planétát és az ózonréteget pusztító folyamatok akár 100 000 évig is eltarthattak.

A szupernóva nagyon hosszú ideig kozmikus sugárzásnak tette ki a bolygót

FORRÁS: MGA/AFP

Ez bizonyíthatná, hogy szupernóva a tettes

A fosszilis bizonyítékok szerint a biodiverzitás 300 000 éven át csökkent, vagyis több katasztrófa történhetett, és nem csupán egyetlen csillag semmisült meg.Ez teljesen elképzelhető. A masszívabb csillagok általában csoportokban találhatók meg, így a robbanást akár egy másik szupernóva is követhette"- magyarázta Miller.

Szupernóva-robbanás során kidobódó törmelék

FORRÁS: GREG STEWART, SLAC NATIONAL ACCELERATOR LAB

Fontos megemlíteni, hogy egyelőre csak elméletről beszélünk, létezik azonban egy módszer, ami bizonyíthatná, hogy szupernóva roppantotta meg a földi életet. Ehhez két izotópot kellene a kőzetekben és fosszíliákban azonosítani:plutónium-244-t és szamárium-146-t. 

Normál esetben ezek egyike sem található meg a Földön, csakis kozmikus robbanásokkal kerülhetnek ide 

mondta Zhenghai Liu, aki társszerzőként vett részt a tanulmány elkészítésében.

A következő lépés az lesz, hogy a kutatók plutónium-244-t és szamárium-146-t fognak keresni a devon és karbon közötti időszakból származó rétegekben.

Ami a jövőt illeti, a legközelebbi csillag, ami hamarosan szupernóvaként fog megsemmisülni, a Betelgeuse 600 fényévre van tőlünk - szerencsére túl messze ahhoz, hogy kárt okozhasson.

A Betelgeuse képe

A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a földi élet nem elszigetelve létezik. Egy nagyobb kozmosz polgárai vagyunk, és a kozmosz hatással van az életünkre - gyakran észrevétlenül, de néha nagyon durván"- summázta a kutatás lényegét Brian Fields, a tanulmány vezető szerzője.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtElőször észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánGigantikus szupernóvák és az univerzum tágulásának rejtélye
Kategóriák: UFO

Oldalak