UFO

CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Szupernóva-robbanást regisztrált a NASA az M101-es, közismertebb nevén a Szélkerék-galaxisban. Mindez alig 21 millió fényévnyire történt tőlünk, vagyis csillagászati értelemben tulajdonképpen a szomszédunkban. Mivel az elmúlt öt évben ez a hozzánk legközelebb lezajlott ilyen kozmikus esemény, a csillagászok most lázban égnek, mert remek lehetőségük adódik részletesen megvizsgálni a jelenséget, és új dolgokat tanulni a csillagok haláláról.

De a távolság olyan kicsi, és a robbanás mérete olyan nagy, hogy nem is kell a megfigyeléséhez egy szuper fejlett technika és modern obszervatórium, az éjszakai égbolton már hobbicsillagász távcsövekkel is látható lesz a szupernóva, méghozzá a tudósok szerint akár hónapokig.

Forrás: TelexKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtA valaha látott legnagyobb erejű szupernóvát észleltékÍgy fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó BetelgeuseMilyen távolról lehet veszélyes egy szupernóva a Földre?

CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Föld nagyságú bolygót fedeztek fel a naprendszerünkön kívül, amelyet vulkánok boríthatnak – olvasható a NASA weboldalán. Az LP 791-18 d nevű exobolygón olyan erős lehet a vulkanizmus, mint a Jupiter Io nevű holdján, amely a Naprendszer legerősebb vulkáni aktivitással rendelkező égiteste.

Az LP 791-18 d egy tőlünk 90 fényévre található vörös törpe csillag körül kering, éppen a lakható övezeten belül. A lakható övezet egy csillagrendszer azon területe, amelyben az általunk ismert életnek van esélye kialakulni.

Az idegen égitest kötött tengelyforgású, ami azt jelenti, hogy tengelyforgásának időtartama pontosan megegyezik a keringési idejével, így mindig ugyanaz az oldala néz a csillaga felé.
Így a bolygó egyik oldalán mindig nappal, a másikon pedig állandóan éjszaka van.

A szakértők szerint a nappali oldalon túl nagy a hőmérséklet ahhoz, hogy víz létezhessen rajta. Az erős vulkáni tevékenység viszont feltehetőleg az egész égitesten jelen van, ez pedig elegendő lehet ahhoz, hogy légkörrel rendelkezzen. Ha az idegen bolygónak valóban van légköre, akkor az éjjeli oldalán létezhet víz.

Az LP 791-18 d erős vulkáni aktivitását az okozza, hogy keringési ciklusának egy pontján rendkívül közel halad el a vele szomszédos, nála nagyobb bolygóhoz.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Földihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében

MarsKategória: Mainstream

Egy új tanulmány szerint a víz a Marson elterjedtebb és újabb keletű lehet, mint korábban gondolták. A tudósok a Science Advances 2023. április 28-i, pénteki számában számoltak be a kínai marsjáró által végzett vizsgálat eredményéről.

A felfedezés új, potenciálisan termékeny területekre világít rá a Mars melegebb régióiban, ahol a körülmények alkalmasak lehetnek az élethez, bár további vizsgálatokra van szükség.

A hír napokkal azután érkezett, hogy a misszió vezetői elismerték, hogy a marsjáró még nem ébredt fel, mivel közel egy évvel ezelőtt téli álomba merült a marsi tél miatt.

A NAPELEMEKET VALÓSZÍNŰLEG POR BORÍTJA, AMI MIATT AZ AKKUMULÁTOROK NEM TUDNAK FELTÖLTŐDNI ÉS A MARSJÁRÓ NEM TUD MŰKÖDNI

- mondta a küldetés vezető tervezője.

Mielőtt a marsjáró leállt, repedésekkel borított, sóban gazdag dűnéket vizsgált, amelyek a kutatók szerint valószínűleg olvadó hó miatt keletkeztek néhány százezer évvel ezelőtt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Ritka, titokzatos ásványt találtak a MarsonA Curiosity nagy meredélyre kaptatott fel a MarsonA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy része

CsillagászatKategória: Mainstream

Értetlenül állnak a szakértők egy új, fekete lyukakra emlékeztető objektumcsoport lehetséges felfedezése előtt – írja az Independent. A rejtélyes típus egyelőre csak egy elméleti konstrukció, számítógépes szimulációval mutatták ki.

Az eredmények arra utalnak, hogy az űrben még a legjobb földi teleszkópok elől is rejtőzködő égitestek lehetnek.

„Az objektum úgy néz ki, mint egy fekete lyuk, de a sötét foltjából fény jön ki” – mondta Pierre Heidmann, a vizsgálat vezetője és a Johns Hopkins Egyetem munkatársa. A felfedezésről beszámoló tanulmányban topológiai szolitonként hivatkoznak az objektumra.

A szakértők azt elemezték, hogy létezhetnek-e olyan objektumok az űrben, amelyek ultraérzékeny földi műszerekkel megfigyelve fekete lyukaknak tűnnek hasonló gravitációs hatásuk miatt. A fekete lyukak eseményhorizontja mögül a fény sem képes kiszökni. A kutatók szerint a topológiai szoliton egy fekete lyukhoz hasonlóan hajlíthatja meg a teret, de egészen másként viselkedhet, a szimuláció alapján ezen objektumoktól képesek lehetnek a sugarak elszökni.

Az elemzésben a fekete lyuk és a topológiai szoliton hasonló képet mutatott, ám utóbbi esetében a fény nem nyelődött el, csak kaotikusan szóródott. Heidmann szerint az adatok arra utalnak, hogy egy ilyen objektum körül a sugárzás őrült módon kering.

Fontos kiemelni, hogy a topológiai szoliton egyelőre csak hipotetikusan létezik. A valódi észlelést megnehezítheti, hogy könnyedén fekete lyuknak nézhetik az ilyen objektumokat.a

Forrás: 24.huKapcsolódó: Rejtőzködő galaxismagot fedezett fel az ALMA távcsőrendszerRejtőzködő holdat talált a HubbleSötét égitestek rejtőzködhetnek az Uránusznál

USAPentagonKategória: U.F.O.

A Pentagon egyik tisztviselője szerint, aki az azonosítatlan repülő tárgyakat tanulmányozó titkos egységet vezeti, a közelmúltban az Egyesült Államok légterében észlelt megfigyeléseknek a fizika törvényeit látszólag meghazudtoló tárgya valójában egy olyan szonda lehetett, amit a földönkívüliek egy anyahajóról küldtek a Föld tanulmányozására.

Az erről szóló tudományos dokumentumot a Pentagon anomáliakutató hivatalának vezetője, Sean Kirkpatrick és a harvardi egyetem elméleti fizikus professzora, Avi Loeb írta, akik azt állítják, hogy olyan csillagközi objektumok, mint a szivar alakú „Oumuamua”, amelyet a tudósok 2017-ben észleltek, lehetnek az anyahajók, melyek a Föld mellett elhaladva megfigyelő szondákat bocsátanak ki.

A Pentagon által kiadott kép, amit az amerikai hadsereg készített az azonosítatlan repülő tárgyról.

A szerzők a szondákat a pitypang szőrös magjaihoz hasonlítják, amelyeket a Nap gravitációs ereje választhat el az anyahajótól. A tudósok szerint a szondák a csillagok fényével töltik az akkumulátoraikat, az üzemanyaguk pedig a Föld vize.

Az egyelőre publikálatlan cikket független szakértők még nem hagyták jóvá, de úgy tűnik, a Pentagon nyitott az ufók eredetéről szóló tudományos vitákra, ami fontos jelzés az akadémiai világ felé. Mások viszont furcsának tartják, hogy egy tudományos igénnyel írt tanulmánynak a Pentagon (tudományos és műszaki hírszerzési szakértő) tisztviselője a társszerzője.

Forrás: 444.huKapcsolódó: Beismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonBombaként ható beismerés: a Pentagon ufók után kutatottMár a Pentagon is ufószondákról beszél, amelyeket idegen anyahajó küldhet a FöldreUfójelentés közzétételére kényszerítenék a Pentagont

undefinedKategória: Mainstream

Egy friss tanulmányban a szerzők arról számolnak be, hogy egy Föld nagyságú kőzetbolygóhoz sikerült visszakövetniük egy ismétlődő rádiójelet – írja a ScienceAlert. Bár a laikus úgy hiheti, ez valamilyen idegen civilizációra utal, erről valójában szó sincs, a felfedezés viszont így is izgalmas.

Úgy tűnik, az érintett égitestnek van mágneses mezeje, ami mai tudásunk szerint elengedhetetlen az élet számára.

Az YZ Ceti b jelű objektum egy vörös törpe körül kering csillagászati szempontból igen közel, mindössze 12 fényévre.

Joe Pesce, az Amerikai Tudományos Alapítvány Nemzeti Rádiócsillagászati ​​Obszervatóriumának munkatársa és a csapat tagja szerint a Naprendszeren kívüli, potenciálisan lakható bolygók keresésében a kulcs az, hogy a Föld-szerű égitesteknek van-e mágneses mezejük. A friss eredmények alapján az YZ Ceti b valószínűleg bír ilyen térrel, a felfedezés pedig módszert biztosíthat a hasonló vizsgálatokhoz.

A mágneses mező meggátolja, hogy elillanjon az adott bolygó légköre, emellett az űr veszélyes sugárzásával szemben is véd. Hogy ez a láthatatlan pajzs mennyire fontos, azt a Mars esete bizonyítja: az égitest ekkor sokkal barátságosabb világ lehetett, mágneses tere elvesztése után viszont kietlenné vált.

Noha mágneses mezőt észleltek már nagyobb Naprendszeren kívüli bolygóknál, úgynevezett exobolygóknál, a kisebb égitesteknél nem egyszerű a detektálás. Pesce és társai úgy vélik, hogy az ismétlődő rádiójelek jelenthetik a kulcsot a kimutatásban, ezeket az adott bolygó mágneses terének és a közeli csillagnak az interakciói alakíthatják ki. A jeleket az új-mexikói Karl G. Jansky Very Large Array fogta.

A YZ Ceti b esetében érdemes kiemelni, hogy hiába van védőpajzsa, olyan közel kering csillagához, hogy valószínűleg nincs rajta élet. A friss adatok ennek ellenére hozzájárulhatnak a további kereséshez, de így is újabb megfigyelésekre lesz szükség annak egyértelmű bizonyításához, hogy a rádiójeleket valóban a mágneses tér hozza létre.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokKínai kutatók úgy vélik, hogy egy idegen civilizáció rádiójeleire bukkanhattakRádiójelek érkeztek egy Naprendszeren túli bolygórólTitokzatos rádiójel érkezik a galaxis közepéből

Fekete lyukCsillagászatKategória: Mainstream

Két olyan új fekete lyukat fedeztek fel a csillagászok, melyek a Föld helyzetéhez viszonyítva az eddigi legközelebbiek, nem ez azonban az egyetlen különlegességük.

Nem mindennapi felfedezést tettek az Európai Űrügynökségen (ESA), Gaia nevezetű űrszondájuk ugyanis két új fekete lyukat is észlelt a Föld szomszédságában, amelyek a Gaia BH1 és Gaia BH2 neveket kapták.

A Gaia BH1 mindösszesen 1560 fényévre található a Földtől az Ophiuchus csillagkép irányában, míg a Gaia BH2 egy kicsit távolabb, 3800 fényévre a Centaurus csillagképben – kozmikus értelemben tehát mindkét fekete lyuk a Föld hátsó kertjében található – írja a space.com.

A fekete lyukaknak azonban egy másik különlegességük is van, méghozzá az, hogy a szokásostól eltérően a körülöttük keringő csillagok kifejezetten távol helyezkednek el tőlük – derült ki Kareem El-Badry, a massachusettsi Harvard–Smithsonian Center for Astrophysics és a németországi Max-Planck Csillagászati Intézet munkatársának közleményéből. 

Általánosságban a fekete lyukakat az általuk kibocsátott rádió- és röntgensugárzás alapján találják meg, a Gaia BH1 és Gaia BH2 észlelése azonban sokkal nehezebb volt, azokra a kísérő csillagaikra gyakorolt gravitációs hatás miatt bukkantak rá. 

Sejtettük, hogy létezhetnek fekete lyukak szélesebb rendszerekben is, de nem voltunk biztosak abban, hogy hogyan keletkezhettek. Felfedezésük azt jelenti, hogy át kell alakítanunk a kettős csillagrendszerek fejlődéséről szóló elméleteinket, mivel még nem világos, hogyan alakulnak ki ezek a rendszerek

– magyarázta El-Badry, aki azt is elárulta, hogy a Gaia precizitásából adódóan az kiváló az ilyen és ehhez hasonló esetek detektálására, így a jövőben ő és a csapata mindenképp együtt szeretne működni az ESA-val.

Forrás: IndexKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukról

CsillagászatKategória: Mainstream

Várhatóan már nyáron útnak indul az a tudományos expedíció, amely az ismert harvardi fizikus, Avi Loeb vezetésével akarja felkutatni a 2014-ben Pápua Új-Guinea partjai közelében a Csendes-óceánba hullott, csillagközi térből érkezett objektumot.

Nem zárja ki a Harvard kutatója, hogy mesterséges, földönkívüli tárgy csapódott az óceánba
Loeb professzor hipotézise szerint elképzelhető, hogy egy mesterséges, földönkívüli tárgy darabjai fekszenek a Manus-sziget közelében az óceán fenekén.

A tudós az objektum darabjainak felkutatására 1,5 millió dolláros (538 millió forintos) költségvetésű expedíciót szervez - számolt be róla pénteken a The Guardian. Loeb 2019-ben állapította meg, hogy az objektum a Naprendszeren kívülről érkezhetett. Ez volt az első csillagközi térből érkezett meteor, amelyet valaha észleltek.

Avi Loeb fizikusprofesszor, a Harvard kutatója

FORRÁS: THE HARVARD GAZETTE

Loeb szerint a meteor csillagközi eredetét 2022 áprilisában

AZ AMERIKAI VÉDELMI MINISZTÉRIUM ŰRPARANCSNOKSÁGA IS MEGERŐSÍTETTE EGY NASÁ-NAK KÜLDÖTT DOKUMENTUMBAN.

Loeb és kutatócsoportja azt is megállapította, hogy a NASA földközeli objektumokról vezetett katalógusában szereplő 272 meteornál keményebb volt az óceánba csapódott objektum.

Loeb úgy vélte korábban, hogy a szintén csillagközi eredetű Oumuamua egy fényvitorlával közlekedő objektum, amit a csillagok fénynyomása hajt
FORRÁS: AFP/MARK GARLICK

 

A kéthetesre tervezett expedícióval a meteor darabjait akarják felkutatni a 1,7 kilométer mélységben lévő tengerfenéken. Ugyanis a töredékek elemzésével megállapítható lenne, hogy az objektum természetes képződmény vagy mesterséges eredetű.

A rendkívüli állításokat rendkívüli bizonyítékokkal kell alátámasztani

A hajós expedíció legénysége mágnesekkel, kamerákkal és reflektorokkal felszerelt eszközt húz majd az óceán fenekén. A kutatást egy 10 kilométerszer 10 kilométeres területen végzik. Loebék arra számítanak, hogy az objektum acél keménységű volt, és ezért akár több tucatnyi egy centiméternél nagyobb szilánkot is fognak találni.

Loeb nem zárta ki, hogy kudarcot vallanak. De mint hangsúlyozta: a rendkívüli állításokat rendkívüli bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Avi Loeb 2021 nyarán számolt be az úgynevezett Galileo Projekt indulásáról,

AMELY TÖBBEK KÖZÖTT AZ AZONOSÍTATLAN REPÜLŐ TÁRGYAK FELDERÍTÉSÉVEL FOGLALKOZIK.

A fizikus szerint, mivel kiderült, hogy nagy számban fordulnak elő Föld-szerű bolygók a galaxisban, "többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak lehetőségét, hogy már előttünk léteztek technológiailag fejlett civilizációk".

A projektben a Princetoni Egyetem, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech), az angliai Cambridge-i Egyetem és a Stockholmi Egyetem kutatói is részt vesznek.

A Galileo Projekt céljai közé tartozik azoknak az objektumoknak a vizsgálata is, amelyek a csillagközi térből "látogatnak el" a Naprendszerünkbe.

Forrás: MTIKapcsolódó: 600 napnál tart a rejtélyes katonai űrhajó küldetéseAszteroidákból faragnának űrhajókatAz Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Enterprise űrhajót követelnek az amerikaiak

AszteroidaÉletKategória: Mainstream

Egy új tanulmányban a szerzők a mintegy 300 millió kilométerre lévő Ryugu aszteroidáról származó mintákat elemzik – írja az MTI a Reutersre hivatkozva. Az eredmények arra utalnak, hogy a földi élet kialakulásához a világűrből érkező meteoritok is hozzájárultak.

A kisbolygó mintáiban két, az élő szervezetek számára nélkülözhetetlen szerves vegyületet észleltek.

Ez megerősíti azt az elméletet, mely szerint az élet létrejöttéhez szükséges összetevők több milliárd évvel ezelőtt érkeztek a Földre az űrből.

A kutatók uracilt és niacint mutattak ki a Japán Űrügynökség Hajabusza-2 űrszondája által gyűjtött anyagokban. Az uracil az RNS egyik építőköve, a niacin, más néven B3-vitamin vagy nikotinsav pedig létfontosságú az anyagcsere folyamatában.

A szakértők régóta vizsgálják, hogy milyen körülmények között születhetett meg az élet bolygónkon. Az új eredmények azt a hipotézist támasztják alá, amely alapján a korai Földet bombázó üstökösök és aszteroidák szállították a kialakuláshoz nélkülözhetetlen anyagokat. Korábban is találtak már kulcsfontosságú szerves molekulákat a Földön felfedezett, szénben gazdag meteoritokban, de felmerült, hogy ezek esetleg bolygónkon szennyeződtek be.

„A legfontosabb eredményünk az, hogy a biológiailag jelentős uracil és a niacin valóban jelen van a földön kívüli környezetben, aszteroidák és meteoritok darabjaival kerülhettek a korai Földre. Gyanítjuk, hogy szerepük volt a prebiotikus evolúcióban, és valószínűleg a földi élet létrejöttében” – mondta Oba Jaszuhiro asztrokémikus, a japán Hokkaidói Egyetem munkatársa és a publikáció vezető szerzője. Mint hozzátette, a molekulákat a Ryugun, egy érintetlen földön kívüli környezetben találták meg, a minták nem szennyeződhettek be a Földön.

A 900 méter átmérőjű aszteroidán két helyszínről gyűjtött mindkét mintában kimutatták az uracilt és a niacint. A kutatók az uracilt, a niacint és néhány más szerves vegyületet úgy vonták ki a Ryuguról származó mintákból, hogy az anyagot forró vízben áztatták, majd folyadékkromatográffal és nagy felbontású tömegspektrométerrel elemezték.

A Hajabusza-2 2014-ben indult el, a minták 2020-ban érkeztek meg bolygónkra. A Ryugu egy C-típusú aszteroida, amelyről a szakemberek úgy vélik, hogy a Naprendszer hajnalán, mintegy 4,6 milliárd éve képződhetett. A kisbolygó mintáit több kutatócsoport is elemzi.

A Nakamura Tomoki, a Tóhokui Egyetem tudósa által vezetett csapat tavaly szeptemberben arról számolt be, hogy egy csepp folyadékot találtak az általuk vizsgált mintában. A vízcsepp szénsavas volt, sót és szerves anyagokat tartalmazott. Mint akkor elmondták: ez megerősítette azt az elméletet, hogy a Ryuguhoz hasonló aszteroidák sót és szerves anyagot tartalmazó vizet szállíthattak a Földre, amikor a bolygóval ütköztek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Végrehajtotta második leszállását is a Hajabusza-2 a Ryugu kisbolygónA Ryugu magas hőjének forrását vizsgálják japán tudósokFiatalabb lehet a Ryugu kisbolygó, mint hittékKülönleges felfedezés a Ryugu aszteroidáról

NASAKategória: CímlapU.F.O.

Azonosítatlan repülő tárgyak formájában szondákat küldhet a Földre egy idegen anyahajó, éppen ugyanúgy, mint a NASA, amely kisebb hajókat használ a Naprendszer más bolygóinak felfedezésére.

A Pentagon tájékoztatása szerint egy idegen anyahajó juthatott a Naprendszerünkbe, ami a jelentések alapján szondákat küld a Földre. A Pentagon All-Domain Anomalia Resolution Office (AARO) igazgatója, Sean Kirkpatrick és a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének elnöke, Abraham Loeb által írt jelentésben egy nagy méretű anyahajó lehetséges jelenlétére hívták fel a figyelmet.

A PENTAGON AZT ÁLLÍTJA, HOGY A KISEBB SZONDÁKAT HASONLÓ MÓDON HASZNÁLHATJÁK, MINT AHOGYAN A NASA MÁS BOLYGÓKAT KUTAT.

A tavaly létrehozott AARO feladata többek közt az, hogy minden ismeretlen jelenséget, körülményt vagy tárgyat megvizsgáljon és nyomon kövessen. A megfigyelések az égi, az űrben bekövetkező és a víz alatti történésekre is kiterjednek – írja a Daily Star.

A mostani jelentés szerzői szerint egy mesterséges csillagközi objektum potenciálisan olyan szülőhajó lehet, amely sok kis szondát bocsát ki a Földre, a működési konstrukciója pedig nem különbözik a NASA küldetéseitől.

Az Egyesült Államok Kongresszusa 2005-ben felkérte a NASA-t arra, hogy találja meg a 140 méternél nagyobb átmérőjű objektumok 90 százalékát. Ennek eredményeként megépültek a Pan–STARRS teleszkópok. Ez vezetett a hosszú, vékony, ceruza alakú Oumuamua bizarr felfedezéséhez, egy azonosítatlan csillagközi objektumhoz, amely nem hagyott üstökösnyomot, és amelyet sok tudós mesterséges jelenségnek nevezett.

A jelentésből kiderül az is, hogy megfelelő tervezéssel ezek az apró szondák elérnék a Földet vagy a Naprendszer más bolygóit feltárás céljából, úgy, hogy a csillagászok nem vennék észre a miniszondák kibocsátását, mert azok 

NEM VERNEK VISSZA ELÉG NAPFÉNYT AHHOZ, HOGY A JELENLEG HASZNÁLT TÁVCSÖVEK ÉSZREVEGYÉK ŐKET.

Nemrég az amerikai haditengerészet egyik tisztje arról számolt be, hogy a százada több tagjával is furcsa égi jelenségekre lettek figyelmesek.

 Az is lehet, hogy valamilyen ellenséges gépek voltak, és akkor ez nemzetbiztonsági kérdés – mondta a tiszt.

Hozzátette: az objektumok átlagosan 0,6-0,8 Mach sebességgel haladnak, ami körülbelül 250-350 csomónak felel meg. Azt mondta, a megfigyelt tárgyak látszólag egy irányba haladtak. „Ezek nem egyszerű léggömbök voltak. Az azonosítatlan légi jelenségek akár 1 Mach sebességgel, azaz hangsebességgel is képesek mozogni.”

 

Forrás: IndexKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeA Földön kívüli élet kutatására kell a NASA-nak koncentrálniaA NASA cáfolja, hogy gyerekrabszolgákat vinnének a Marsra

CsillagászatKategória: Mainstream

Egy Mars és a Jupiter között keringő földszerű bolygó képes lenne kilökni a Földet a Naprendszerből és ezáltal kiirtana minden életet – erre jutott a UC Riverside-i Kaliforniai Egyetem kísérlete.

Napjainkig nagyjából 4000 bolygórendszert azonosítottak a csillagászok, de egyik se néz ki úgy, mint a mi Naprendszerünk. Ennek egyik oka szimplán az lehet, hogy jelenleg nem vagyunk technológiailag annyira fejlettek, hogy ilyen rendszereket detektáljunk. Tény azonban, hogy rendkívül sokféle bolygórendszer van a galaxisunkban, és azon túl továbbá elég egy apró változtatás, hogy Naprendszerünk totális káoszba zuhanjon, elsöpörve minden életet a Földről.

Hogy a törékenységre rámutasson, Stephen Kane, a Riverside-i Kaliforniai Egyetem asztrofizikusa egy rendhagyó kísérletet folytatott; megnézte, mi történne, ha a Mars és a Jupiter közé betennénk egy planétát.

ENNEK A HIPOTETIKUS BOLYGÓNAK SZUPERFÖLDNEK VAGY MININEPTUNUSZNAK KELLENE LENNIE, EGY OLYAN VILÁGNAK, AMELY A FÖLD ÉS A NEPTUNUSZ KÖZÖTTI TÖMEGTARTOMÁNYBAN HELYEZKEDIK EL 17 FÖLDTÖMEGGEL.

Dacára annak, hogy a világegyetemben gyakorinak számítanak, a Naprendszer nem rendelkezik sem szuperfölddel, sem miniNeptunusszal. A kőzetbolygók (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és az óriás gázbolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) között van tehát egy „tömegrés", amit nem tölt ki semmi. A Mars és Jupiter között csupán egy aszteroidaöv található rengeteg kisbolygóval.

"A bolygókutatók gyakran azt kívánják, bárcsak lenne valami e két bolygó között" - magyarázza Kane.

Pedig nagyon nem járnánk jól vele itt a Földön, és Kane azt is bemutatta, miért. A szimuláció során egy olyan égitestet illesztett az aszteroidaöv helyére, amelynek tömege a Mars és Jupiter tömege közé esik. Amint ez megtörtént, felfoghatatlan káosz szabadult el a Naprendszerben.

Ez a fiktív bolygó pont akkora lökést ad a Jupiternek, ami elég ahhoz, hogy minden más bolygót destabilizáljon. Szóval örüljünk, hogy ez az extra bolygó nem létezik

– mondta Kane.

A káosz nagysága természetesen függ a Mars és Jupiter közé illesztett világ tömegétől és elhelyezkedésétől. A legrosszabb forgatókönyv szerint a Vénusz, a Merkúr, a Föld, a Mars, az Uránusz és a Neptunusz egyszerűen „kirepülne" a Naprendszerből, de a kisebbik rossz sem tűnik túl biztatónak az élet szempontjából; a Föld pályája annyira megváltozna, hogy az tömeges kihalásokhoz vezetne.

A Jupiter, mint a Föld védőpajzsa és az egyensúly fenntartója
A tudomány elismeri, hogy a Jupiter egyfajta védőpajzs a Föld számára; védi bolygónkat az aszteroidáktól. Ezenkívül egy másik fontos szerepet is betölt a Naprendszerben: gravitációs ereje megakadályozza, hogy az aszteroidaövben található törmelék bolygóvá álljon össze, ami destabilizálhatná a többi planéta pályáját.

Szerencsére az aszteroidaövben jelenleg nincs elég anyag egy bolygó kialakulásához; az öv teljes tömege a becslések szerint a Föld tömegének mindössze 0,04 százalékát teszi ki. A Naprendszer történelmének korábbi szakaszában azonban az aszteroidaöv a feltételezések szerint lényegesen nagyobb tömegű volt.

A CSILLAGÁSZOK SZERINT A JUPITERHEZ HASONLÓ GÁZÓRIÁSOKAT TARTALMAZÓ BOLYGÓRENDSZEREKBEN VAN A LEGNAGYOBB ESÉLY AZ ÉLET KIALAKULÁSÁRA.

Kane szimulációja csak megerősítette ezt a hipotézist, és rámutatott arra is, milyen kényes kozmikus egyensúly fenntartása szükséges a földihez hasonló élet megjelenéséhez.

A kísérletről részletesebben a The Planetary Science Journal című csillagászati szakfolyóiratban olvashat.

Forrás: ORIGO

VénuszNASACsillagászatKategória: Mainstream

Választ találhattak a Vénuszt övező egyik nagy rejtélyre; kiderült, hogy veszít a bolygó jelentős hőmennyiséget. Eközben a bolygó felszíne drasztikusan átalakul.

A Vénusz méretét tekintve nagyjából akkora, mint a Föld, a hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Bolygónk pokoli „ikertestvére" ugyanis élhetetlen világ, brutális hőmérséklet és nyomás tapasztalható a felszínén, amelyet még a legstrapabíróbb kutatóeszközeink sem bírnak elviselni. Régóta rejtélynek számított, hogy mi okozza a Vénusz hőveszteségét. Egy új kutatás szerint a válaszokat a bolygó talajában kell keresni.

A Föld hővesztesége szorosan összefügg a tektonikus lemezekkel. A hő a Föld forró magjából a köpenybe és végül a legkülső rétegbe, a litoszférába áramlik, és közben lehűl. Ez a konvekció (hőáramlás) hajtja a tektonikus folyamatokat a felszínen.

AZ EGYETLEN PROBLÉMA, HOGY A VÉNUSZ NEM RENDELKEZIK TEKTONIKUS LEMEZEKKEL, ÍGY EZ A MAGYARÁZAT NEM ALKALMAZHATÓ A SZOMSZÉDUNKRA.

A Vénusz egyik koronájának környéke (művészi kép)

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/PETER RUBIN

 

Egy új tanulmány 65 ún. koronát vizsgált. A koronák kör alakú geológiai képződmények, nagy számban megtalálhatók a Vénuszon. Az eredmények alapján a koronák környékén a litoszféra sokkal vékonyabb volt, mint az égitest más részein.

A VÉKONY, ALIG 11 KILOMÉTER VASTAG LITOSZFÉRA PEDIG ÉRTELEMSZERŰEN TÖBB HŐT ENGED KI A BOLYGÓ BELSEJÉBŐL.

Átalakuló felszín
Az elmúlt évek során egyre több bizonyíték mutatott rá arra, hogy a Vénusz geológiailag sokkal aktívabb, mint gondolták, az átalakulásban pedig a koronáknak nagy szerepe van. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Vénusz a régmúltban egészen máshogy nézett ki, a változás pedig ma is zajlik.

A vizsgálat során a Magellán-misszió 1989 és 1994 között gyűjtött adatait nézték át. A bolygót radar segítségével térképezték fel, amely képes volt áthatolni a Vénusz felszínét eltakaró sűrű felhőrétegen. A NASA következő küldetése, a VERITAS során várhatóan újabb információkat szerezhetünk a közeli bolygóról.

A VERITAS-küldetés a Vénusz felszínét térképezné fel

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

A VERITAS űrszonda a bolygó körüli pályáról fogja vizsgálni a Vénusz felszínét. Képes lesz beazonosítani a geológiailag aktív területeket és alaposabban fel tudja majd térképezni a litoszféra vastagságának változásait. Az adatokból a tudósok meg fogják tudni állapítani, hogy a vulkanizmus valóban eléggé „puhává” teszi-e a litoszférát ahhoz, hogy annyi hőt veszítsen, mint a Föld, vagy esetleg más folyamatok is lehetnek-e a háttérben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraA Vénusz eddig sosem látott arcát ismerhetjük meg gyönyörű képekenAminosavat találtak a Vénusz légkörébenEzzel az űreszközzel vizsgálhatnánk közelről a VénusztKísérteties hangok jönnek a Vénuszról

tudományFöldKategória: Mainstream

Mindezidáig a tudósok között konszenzus volt abban, hogy a kéreg alatt négy főbb földszerkezeti réteg található: a felső és az alsó köpeny, az alatt pedig a külső és belső mag. Most azonban ausztrál szeizmológusok az elmúlt évek jelentősebb földrengési adatainak elemzése után találtak egy ötödik réteget, a legbelső magot, ami olyan lehet, mint egy tömör vasgolyó – írja a CNN.

A legbelső mag létezését körülbelül 20 évvel ezelőtt feltételezték először, azonban Dr. Thanh-Son Phạm, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Földtudományi Kutatóintézetének tagja szerint most újabb bizonyítékot találtak a hipotézis igazolására.

A kutatók mintegy 200, az elmúlt évtizedből származó, 6-os vagy annál nagyobb erősségű földrengés adatait elemezték.

E során olyan szeizmikus hullámokat elemeztek, amelyek közvetlenül a Föld középpontján haladnak keresztül, és a földgömb rengésekkel ellentétes oldalán csúcsosodnak ki. A hullámok ezt követően visszatérnek a rengés forrásához, a tudósok szerint nagyjából úgy, mint „egy oda-vissza pattogó pingponglabda.” A vizsgált földrengések egyike Alaszkából indult, a rengés által kiváltott szeizmikus hullámok pedig valahol az Atlanti-óceán déli részén „pattantak vissza”.

Ezt követően elemzésnek vetették alá a hullámok terjedési idejét, mely során változásra bukkantak, ami azt bizonyíthatja, hogy a belső mag legbelső régiójában más a kristályos szerkezet, mint a külső rétegben.

Mindez arra utalhat, hogy a Föld evolúciós idővonalának egy pontján történt valami jelentős, globális esemény, ami változást eredményezett a Föld belső magjának kristályszerkezetében.

Hrvoje Tkalčić professzor szerint a Föld belső magjáról szerzett új ismeretek rengeteg mindent árulhatnak el majd a bolygó múltjáról és fejlődéséről. A szakember szerint ez az újonnan felfedezett belső mag olyan, mint „a Föld evolúciós történetének időkapszulája.”

Forrás: 24.huKapcsolódó: 800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA Föld valójában két bolygóból állA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)

CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok új gyűrűrendszert fedeztek fel egy törpebolygó körül a Naprendszer peremén - vagyis kozmikus értelemben a Föld közelében. A gyűrűrendszer sokkal távolabb kering bolygójától, mint ami a hasonló gyűrűrendszerekre jellemző, ez pedig ellentmond a jelenlegi elméleteknek.

A gyűrűrendszer egy Quaoar nevű törpebolygó körül található, amely nagyjából fele akkora, mint a Plútó, és a Neptunuszon túl kering a Nap körül. A felfedezés a HiPERCAM nevű rendkívül érzékeny, nagy sebességű kamerának köszönhető, amelyet a világ legnagyobb optikai távcsövére, a 10,4 méter tányérátmérőjű Gran Telescopio Canariasra (GTC) szereltek.

A gyűrűk túl kicsik és halványak ahhoz, hogy közvetlenül láthatók legyenek a képeken. Ehelyett a kutatók az ún. okkultáció segítségével tanulmányozták az objektumot. Az okkultáció egy csillagászati szakkifejezés, fedést jelent, azaz a Nap körül keringő Quaoar kitakarta egy háttércsillag fényét.

AZ ESEMÉNY KEVESEBB MINT EGY PERCIG TARTOTT, DE A FÉNYVÁLTOZÁS ALAPJÁN A TUDÓSOK MEG TUDTÁK ÁLLAPÍTANI, HOGY A TÖRPEBOLYGÓT EGY SZOKATLAN GYŰRŰRENDSZER VESZI KÖRÜL.

A Quaoar és gyűrűjeFORRÁS: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO

A gyűrűrendszerek viszonylag ritkák a Naprendszerben. A Szaturnusz, a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz óriásbolygók körüli jól ismert gyűrűkön kívül csak két másik kisebb égitest rendelkezik gyűrűkkel - a Chariklo és a Haumea. Az ismert gyűrűrendszerek mindegyike azért maradhat fenn, mert közel keringenek az adott égitesthez, így az árapályerők megakadályozzák a gyűrűk anyagának felhalmozódását és a holdak kialakulását.

A QUAOAR KÖRÜLI GYŰRŰRENDSZERT AZ TESZI FIGYELEMRE MÉLTÓVÁ, HOGY TÖBB MINT HÉT BOLYGÓSUGÁRNYI TÁVOLSÁGRA VAN - KÉTSZER OLYAN MESSZE, MINT AMIT KORÁBBAN AZ ÚGYNEVEZETT ROCHE-HATÁR MAXIMÁLIS SUGARÁNAK GONDOLTAK.

Mi az a Roche-határ?
A Roche-határ, vagy más néven Roche-sugár egy csillag vagy bolygó gravitációs középpontjától mért kritikus távolság, amelyen belül a gravitáció által összetartott kísérőt az árapályerők keltette feszültségek feldarabolnak, mert azok túllépik a kísérő gravitációját.

A Roche-határt először Édouard Roche francia matematikus és csillagász határozta meg 1848-ban. Bebizonyította, hogy minden bolygó körül létezik egy veszélyes zóna, amelyen belül egy kísérő sem maradhat meg tartósan, hanem a bolygó árapálykeltő erejének hatására darabokra szakad szét.

A Roche-határ bármilyen égitestre meghatározható, ami számottevő gravitációs mezővel bír, ilyenek a csillagok, a bolygók és egyéb égi objektumok.

Összehasonlításképpen: a Szaturnusz körüli fő gyűrűk három bolygósugáron belül találhatók. Az új felfedezés miatt tehát újra kell gondolni azokat az elméleteket, amik a gyűrűrendszerek kialakulását magyarázzák.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Szaturnusz felemészti saját jéggyűrűitAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlFelfalt égitestek maradványai lehetnek a Szaturnusz gyűrűiGigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét

CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Egy hatalmas, kilométernyi széles aszteroidát tart szemmel a NASA: földközeli objektumnak minősítettek, és potenciális veszélyt jelent.

Napokon belül megközelítheti a Földet a 199145 (2005 YY128) elnevezésű aszteroida, amelyet a NASA szakemberei földközeli objektumként tartanak számon, és potenciális veszélyt jelent.

A TUDÓSOK BECSLÉSE SZERINT AZ ASZTEROIDA TÖBB MINT EGY KILOMÉTER SZÉLES LEHET.

Az égitest február 16-án körülbelül 3,5 millió kilométerre közelítheti meg a Földet, és a bolygó pályájára is beléphet. Egyelőre a NASA szakemberei sem tudják megítélni, hogy az aszteroida behatolhat-e a Föld légkörébe, és ha igen, akkor mekkora károkat okozhat. 

A NASA szerint a 25 méternél kisebb átmérőjű aszteroidák nagy valószínűséggel elégnek, amikor belépnek a Föld légkörébe, így a Földön legfeljebb minimális kárt okoznak. A mostani aszteroida viszont ennél sokkal-sokkal nagyobb, emiatt jelenthet veszélyt – írja a Daily Star.

A közelmúltban is nagyon közel járt egy aszteroida
Mint megírtuk, nemrégiben egy teherautónyi méretű aszteroida haladt el a Föld mellett, amely a valaha feljegyzett egyik legközelebbi találkozás volt: a legtöbb kommunikációs műhold pályájának tizedénél közelebb került a Földhöz. A NASA akkor az aszteroida érkezése előtt nem sokkal azt közölte: nem áll fenn a veszélye annak, hogy az égitest a Földbe csapódik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát6 kilométeres aszteroida fenyegeti a Földet800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a Földet10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról

CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Az elmúlt években hatalmas energiát fektettek az űrhivatalok az exobolygók felkutatásába, melynek eredményeként már több mint 5200 Naprendszeren kívüli bolygót találtak. Ezeknek azonban mindössze másfél százaléka hasonló súlyú, mint a Föld, és alig néhány olyan van, ami biztonságos távolságban kering a csillagától ahhoz, hogy folyékony víz lehessen a felszínén.

Most azonban a lakható övezetben sikerült rábukkanni egy olyan rendkívül ritka bolygóra, amely akár életre is alkalmas lehet – írja a Science Alert. A németországi Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) Diana Kossakowski által vezetett csoportja csillagászati szempontból rendkívül közel, mindössze 31 fényévnyire azonosított egy vörös törpecsillagot, ami a Wolf 1069b nevet kapta.

A Föld tömegének 1,36-szorosát kitevő exobolygó a számítások szerint nagyjából 15-ször közelebb van a csillagához, mint a Föld a Naphoz.

Ennek ellenére a sugárzás mértéke, amit a bolygó kap, csak körülbelül 65 százaléka annak, ami a Földre jut a Napból. A csupasz, sziklás bolygón nagyjából mínusz 23 Celsius-fok körüli lehet a hőmérséklet, ami természetesen túl hideg a folyékony víz számára. Ugyanakkor a szimulációk szerint a bolygó csillaggal szemközti részén fellelhető lehet folyékony halmazállapotú víz.

Légkör nélkül azonban a folyékony víz amúgy is gőzzé változna. Márpedig a bolygónak nem túl erős a légköre, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a Földnél jóval gyengébb a mag által generált mágneses mező.

A kutatók végül felfedeztek még egy hibát, az árapály-záródást. Mint ismert, a Holdnak mindig ugyanaz az oldala néz a Föld felé. És mivel a vörös törpecsillagok lakható övezete rendkívül közel van a csillaghoz, a legtöbb ilyen, potenciálisan lakható exobolygó árapály-záródással bír. Így az egyik oldalon állandó nappal, míg a másikon folyamatosan éjszaka van. A további kutatások azonban egyelőre váratnak magukra, tíz éven belül ugyanis nem lesz olyan helyzetben, amelyben meg tudnánk figyelni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Csak igen későn vált lakható bolygóvá a FöldJégkunyhóban lakhatnak az első Mars-telepesekKét bolygó egy kettőscsillag körül - egyikük a lakhatósági zónában!Lakható lehet a legközelebbi exobolygó

CsillagászatgalaxisokKategória: Mainstream

A japán Nagoya Egyetem tudósai egy olyan galaxist vizsgáltak a James Webb űrteleszkóp segítségével, ami az ősrobbanás után 367 millió évvel keletkezett.

Rengeteg megfigyelést végeztek már az elmúlt hónapokban a tudósok a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével. Az egyik ezek közül a GHZ2/GLASS-z12, ami már önmagában is érdekes, most pedig kiderült, még annál is különlegesebb, mint azt eredetileg gondolták.

Az objektum rendkívül idős: a JWST által érzékelt fénye alapján úgy számítják, hogy az ősrobbanás után csupán 367 millió évvel alakult ki, vagyis egyike az első, ősi galaxisoknak. A japán Nagoya Egyetem kutatói most alaposabban tanulmányozták a galaxisról rögzített adatokat, és kiderült, oxigén található benne.

Ezzel ez lett a valaha volt legtávolabbi észlelése ennek a kémiai elemnek

– számolt be a felfedezésről az IFLScience.

Az oxigén jelenléte sokat elárul az ilyen távoli galaxisokról. Az univerzumban először létrejött csillagok csupán hidrogénből és héliumból álltak, a magjukban lezajlott nukleáris folyamatoknak köszönhetően azonban sok más elem alakult ki. Ezek a csillagok öregedésével és tágulásával szétszóródtak, és (egyes esetekben) végül felrobbantak.

Tom Bakx, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban megjelent publikáció szerzője szerint az ősi galaxisokban lévő első csillagok megértése elengedhetetlen a galaxisfejlődés jelenlegi képének teljessé tételéhez. A JWST-nek köszönhetően pedig megismerhetjük ezeket az ősi objektumokat.

A kutatók szerint a GHZ2/GLASS-z12-ben viszonylag gyorsan megjelentek a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek, ami ad némi támpontot a csillagok első generációjának kialakulásáról és fejlődéséről, valamint az életciklusukról is. Az adatok arra utalhatnak, hogy heves robbanások játszódtak le a galaxisban, amelyek az oxigént a galaxis középpontjából a galaxist körülvevő régióba, valamint azon túl lökték ki.

Forrás: HVGKapcsolódó: Az ősrobbanásban kialakult gázfelhőt azonosítottakA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászokA sötét anyag megöli a galaxisokatA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából

CsillagászatKategória: Mainstream

Február elején ér földközelbe a zöldes fényben derengő C/2022 E3 (ZTF) nevű üstökös, amely Magyarországról is látható lesz.

Az égitest várhatóan 4,5 magnitúdós fényessége már elég ahhoz, hogy sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton akár még szabad szemmel is megpillantható legyen, egy kis kézi távcsővel pedig biztosan látszik majd − írta meg az MTI. 

A Svábhegyi Csillagvizsgáló MTI-hez eljuttatott csütörtöki közleménye szerint az üstökös most még csak hajnalban emelkedik magasra, de február elsejei földközelségekor már este is jól látszik. Február 7–8-án kora este pedig a holdfény sem zavarja megfigyelését.

Február 6-án a Szekeres csillagkép szélén, az igen fényes Capella csillaghoz lesz viszonylag közel, magasan a fejünk felett. Ezután napról napra közeledik a vöröses színű Mars felé, amelyhez február 11-én ér a legközelebb. A vörös bolygótól egy fokra járó üstökös egészen különleges látványt nyújt majd egy egyszerű kézi távcsővel is. Február 13–15. között az üstökös a Bika csillagkép Hyádok halmaza előtt vonul el, csodálatos együttállást alkotva a Bika szarvai között.

Comet C/2022 E3 (ZTF) as observed from Mount Fuji, Japan.
SpaceWeatherGallery.com/Akihiro Yamazaki

A C/2022 E3 (ZTF) periodikus üstökös, legutóbb körülbelül ötvenezer éve járt a Föld közelében. A kométa a Zwicky Transient Facility égboltfelmérésről kapta a nevét, amelyet a Caltech kaliforniai Palomar Obszervatóriumban végeznek.

A kométa alakja és színe különleges: a mag körül kiterjedt, zöld színű üstököslégkör, úgynevezett kóma alakult ki, amely meghatározza kinézetét. A kómából jelenleg szélesre nyílt, legyező alakú, rövid, sárgásfehér porcsóva ered, amelynek széle a nagy felbontású felvételeken szálas. A széles, tömzsi porcsóva mellett egy rendkívül hosszú, halvány, egyenes ioncsóva is kiindul az üstökösből, amely mint egy fejsze nyele, tartja a széles baltafejet magán.

A tájékoztatás szerint a Svábhegyi Csillagvizsgáló február első három hétvégéjét az üstökös megfigyelésének szenteli. A csillagvizsgáló programjaira az intézmény honlapján lehet jelentkezni.

 

Forrás: IndexKapcsolódó: A Hubble kamerái előtt haldoklik az Atlas-üstökösAz élet építőköveit találták az üstökösönEgyre fényesebb a Naprendszeren keresztülszáguldó csillagközi üstökös

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Sikerült megörökítenie a Hubble űrtávcsőnek, ahogy egy szupermasszív fekete lyuk éppen felszív egy csillagot – írja a Live Science. Az érintett fekete lyuk mintegy 300 millió fényévre, az ESO 583-G004 galaxis magjában található. Az objektumhoz túl közel került egy csillag, a találkozás következtében a pórul járt égitest anyaga nagy energiájú sugárzást bocsátott ki.

Amikor egy csillag egy fekete lyuk közelébe kerül, elképesztő gravitáció hat közelebbi oldalára.

Ilyenkor elkezdődik az úgynevezett spagettifikáció: az égitest szép lassan egy hosszú, tésztaszerű szállá alakul, amely úgy tekereg a fekete lyuk körül, mint spagetti a villán.

Végül az anyag fánkszerű formát ölt, és ahogy kering, nagy, optikai, röntgen- és rádióhullámú teleszkópok által megfigyelhető kitörést okoz.

A mostani vizsgálat különlegessége, hogy a szokásosnál hosszabb ideig tudták figyelni a folyamatot, ami segíthet a jelenség alaposabb megértésében. Peter Maksym, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa és a csapat tagja szerint sikerült egy, a fekete lyukból kiáramló csillagszelet észlelni, amely nagyjából 32 millió kilométer per órával száguld.

Bár a fekete lyukak igen falánk objektumok hírében állnak, a széttépet csillagok anyagának nagy része képes elszökni. Csupán a tipikus csillagok 1 százalékát nyeli el fekete lyuk.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetne

CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja több mint 200, a Tejútrendszer pereméhez tartozó csillagra bukkant – írja a Gizmodo.

A legtávolabbi objektum több mint 1 millió fényévre fekszik, nagyjából félúton bolygónk és az Androméda-galaxis között.

Az érintett 208 égitest úgynevezett RR Lyrae típusú csillag, ezen objektumok fényereje a Földről nézve változik. Az ilyen csillagok jellemzően ősiek, és rendszeresen kivilágosodnak, majd elhalványulnak. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy kiszámítsák, milyen távol vannak. A friss eredmények alapján a peremen lévő objektumok nagyjából félúton helyezkednek el a Föld és galaktikus szomszédunk, az Androméda-galaxis között.

„Ez a tanulmány újradefiniálja, mi képezi galaxisunk külső határait” – mondta Raja GuhaThakurta, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja. Mint hozzátette, a Tejútrendszer és az Androméda olyan hatalmas, hogy alig van tér a két galaxis között.

A Tejútrendszer különböző részekből épül fel, a központi elem egy vékony, spirális korong, amely megközelítőleg 100 ezer fényév átmérőjű. A Naprendszer az egyik erre kapcsolódó karban található. A korongot külső és belső haló veszi körbe, ezekben fekszenek a galaxis legősibb csillagai.

Korábbi publikációk a külső haló szélét 1 millió fényévnyire helyezték el a Tejútrendszer középpontjától, az új vizsgálat alapján a határ széle valamivel távolabb, körülbelül 1,04 millió fényévnyire van a galaxis közepétől. Az eredmények megerősítik a haló méretére vonatkozó elméleti becsléseket.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Óriási halót detektált a Hubble az Androméda-köd körül Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélén15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisból2 billió galaxisból áll az univerzum