UFO

Egy miénknél ősibb univerzum nyomaira találhattak rá

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 16 - 16:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Az égbolt örvénylő mintái olyan fekete lyukak jelei lehetnek, amelyek egy, az Ősrobbanást megelőző világegyetemből származnak – állapították meg kutatók egy új tanulmányban.

 

 

Azt állítjuk, hogy rátaláltunk azon fekete lyukak elpárolgásának végső maradványaira, amelyek még egy előző (az univerzum keletkezése előtti – a szerk.) eonból származnak"

– mondta Roger Penrose, az Oxfordi Egyetem matematikusa és fizikusa a New Scientist magazinnak.

Penrose az egyik atyja a konformisan ciklikus kozmológiai modellnek (angolul conformal cyclic cosmology, rövidítve CCC).Az elmélet lényege nagyon leegyszerűsítve annyi, hogy az általunk ismert világegyetem története nem az Ősrobbanással kezdődött, előtte számtalan univerzum létezett már, amelyek felfúvódással jöttek létre, majd újra összeroskadtak egyetlen pontba, e folyamat pedig ciklikusan ismétlődik az örökkévalóságig.

Mindez lehetővé teszi, hogy az elektromágneses sugárzás akadálytalanul haladjon át egyik eonból a következőbe. Penrose és kutatócsoportja úgy véli, ennek nyomai kimutathatók a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban (cosmic microwave background, röviden CMB), az univerzumot kitöltő halovány sugárzásban.

FORRÁS: PIXABAY

Örvények egy másik korszakból

A foltokat a fizikusok Hawking-pontoknak nevezték el a nemrég elhunyt világhírű tudós, Stephen Hawking emlékére.

Hawking elmélete alapján a fekete lyukak képesek sugározni, ezáltal veszíteni a tömegükből. A feltételezett jelenség miatt a fekete lyuk egyre inkább zsugorodik, majd végül elpárolog. Penrose azt vallja, a korábbi univerzumokból származó Hawking-sugárzás jeleit ki lehet mutatni. „Szerintem felvillanyozná (Hawkingot – a szerk.), ha látná a tényleges hatását annak, amit egy megfigyelése során előre jelzett" – fogalmazott Penrose.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Az új tanulmányon dolgozó kutatók úgy gondolják, a Hawking-pontok a BICEP2 távcső által készített térképen is megmutatják magukat.A teleszkóp 2014-ben létrehozott felvételén jól kimutathatóak a polarizált fény örvényszerű struktúrái, amiket a szakemberek B-módusú mintázatoknak neveznek. Korábban úgy gondolták, a B-módusú polarizáció a felfúvódáskor keltett erős gravitációs hullámok miatt alakult ki. Később, a Planck-műhold adatai cáfolták a felfedezést, és inkább csillagközi por kreációjaként definiálták az egészet. Penrose és kollégái most egy harmadik variációval álltak elő.

„Egy gyűrű mind fölött"

A kutatók észrevettek egy olyan pontot a BICEP2 térképén, amelyet polarizált fény vesz körül, ez arra utal, hogy a külső és belső tartomány között óriási hőmérsékletkülönbség tapasztalható. Valószínűsíthető, hogy a szignál egy korábbi eonban létezett, Hawking-sugárzást kibocsátó fekete lyuk mágneses mezeje.

A konformisan ciklikus kozmológiai modell azt írja le, hogy a korábbi világegyetem összeroskadása során az elpárolgó fekete lyuk összes energiája is egyetlen pontba tömörült össze, mielőtt a tágulással egy újabb eon vette volna kezdetét.Magukat a Hawking-pontokat nem látják a tudósok az adatokban, hiszen a CMB-vel kapcsolatos mérések csak a világegyetem 380 000 éves koráig tudják visszakövetni annak sorsát, a gyűrűk viszont így is észrevehetőek.

Egy korábbi univerzum maradványa a jel?

FORRÁS: DANIEL AN, KRZYSZTOF A. MEISSNER AND ROGER PENROSE

Penrose-nak idáig 20 olyan tartományt sikerült azonosítania a térképen, ahol hőmérséklet-növekedés tapasztalható. Mostanáig egyről biztosan azt gondolják, hogy Hawking-pontnak tekinthető, a szimulációk ugyanakkor további 4-5 Hawking-pont létezését sugallják.

Sokan szkeptikusok

„Más is okozhatja a talált jeleket" – véli Olivier Dore, aki a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának a munkatársa. „Nagyon tetszik, hogy a kozmológiai modelljük specifikus szignálokat azonosított az adatok között, de több részletet kell ismernem ahhoz, hogy az egyébként nagyon érdekes állításuk meggyőzzön"- magyarázta a NASA kutatója.

A BICEP2 térképen dolgozó kutatócsoport egyik tagja, Brian Keating (Kaliforniai Egyetem, San Diego) szerint a kérdéses B-módusú mintázatot egy masszív objektum kelthette, ami elhajlította az útjába eső fényt.Tény, hogy nem úgy interpretálják az eredményeket, ahogyan mi tesszük, de a fotonokra sincs ráírva, hogy >>Hello, én egy fekete lyukból, vagy egy porszemcsétől származok<<".Keating véleménye alapján az egyik legnagyobb probléma, hogy Penrose csapata nem a nyers adatokkal dolgozik, ez pedig növeli a hibázás esélyét. „Egyetlen pontból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni" – summázta véleményét a szkeptikus kutató.

FORRÁS: ORIGO

Penrose csapata magabiztos

A biztonság kedvéért azért Penrose és munkatársai a Planck-műhold adatait is átfésülték, valamint további 4000 szimulációt lefuttattak az univerzum fejlődéséről, a furcsa anomáliák valamennyi esetben felbukkantak.

Ez azt jelenti, hogy amiket találtunk, azok nem a véletlen művei, hanem valamilyen fizikai jelenségé"– magyarázta Daniel An, Penrose kutatócsoportjának egyik tagja. An szerint a konformisan ciklikus kozmológiai modell olyanfajta jeleket jelez előre, amiket ők is látnak, ez pedig erősíti teóriájuk helyességét.

A kutatást részletesen az arXiv.org oldalán ismertetik.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokatEgy új kutatás szerint az élet gyakori lehet az UniverzumbanElkészült az univerzum legrészletesebb szimulációja (+videó)
Kategóriák: UFO

Példátlan dologra bukkantak egy Naprendszeren kívüli bolygón

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 16 - 16:20
CsillagászatKategória: MainstreamA Földtől 620 fényévre fekvő KELT-9b több szempontból is érdekes. A közel 4000 Celsius-fokos objektum a legforróbb ismert gázóriás, hőmérséklete még néhány csillagéval is vetekszik. Most kutatók egy csoportja az égitestet vizsgálva újabb izgalmas felfedezésre jutott.  

A Jens Hoeijmakers, a Berni Egyetem munkatársa által vezetett csapat vasat és titánt mutatott ki az exobolygó légkörében – számol be az IFLScience. Bár a vas a leggyakoribb átmenetifém,

eddig egyetlen Naprendszeren kívüli bolygó atmoszférájában sem azonosították.

Az elem kimutatása egyáltalán nem volt könnyű feladat. A vas általában remek fénytörőként viselkedik, éppen ezért nem hagy sok nyomot a látható fényben.

A kutatók ezért részletes szimulációkat végeztek, hogy felmérjék, miként is nézhet ki a KELT-9b extrém atmoszférája. A vizsgálat bebizonyította, hogy megfelelő műszerrel igenis észlelni lehet a vasat a helyi légkörben. Kevin Heng, a Berni Egyetem szakértője és a csapat tagja szerint a szimulációk azt mutatták, hogy a molekulák többsége atomi formában fordul elő, mivel a szélsőséges hőmérséklet hatására a részecskék összeütköznek, ez pedig eltöri a kötéseket.

A kutatók az úgynevezett tranzit módszer segítségével elemezték a KELT-9b-t. Mikor egy égitest elhalad csillaga és a megfigyelő műszer között, a csillag fénye segíthet az objektum tanulmányozásában.

Ahogy a csillagfény áthatolt az exobolygó atmoszféráján, a csapat képes volt a fényt vizsgálva következtetni a helyi légkör kémiai összetételére. A korábbi szimulációk alapján a szakértők arra számítottak, hogy egyértelműen kimutatható lesz a vas. A megfigyelés aztán igazolta elképzelésüket.

Az elméleti előrejelzéssel olyan volt, mint egy kincses térképet követni”

– nyilatkozta Hoeijmakers. A kutató hozzátette, mikor mélyebbre ástak az adatokba, még többet is találtak. A vas- mellett ugyanis a titángőz jelenlétét is bizonyítani tudták.

A KELT-9b egy úgynevezett ultra forró Jupiter. Az efféle extrém meleg gázóriások igen összetett légkörrel rendelkeznek, éppen ezért atmoszféráik tanulmányozása mindig izgalmas eredményeket hoz.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Példátlan jelenséget figyeltek meg egy idegen csillagnál Lefényképezhettek egy 1200 fényévre lévő bolygót63 fényévnyire lévő bolygóról készült felvétel (+videó)20 új földszerű exobolygóra bukkanhattak
Kategóriák: UFO

Októberben elindulhat az új űrszonda a Merkúrhoz

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 14 - 19:00
CsillagászatMerkúrKategória: Mainstream

Európa első Merkúrt célzó missziójának indítását 2018. október 19. reggelére tervezik az Arianespace és ESA július 26-i közös bejelentése alapján.

Az ESA-JAXA együttműködés missziója, a BepiColombo az európai Kourou űrkikötőből kerül felbocsátásra egy Ariane-5 típusú hordozórakétán. A Merkúr felé így egy három űreszközből álló kombináció fog indulni: a tudományos célú keringőegységeket hordozó transzfer modul, valamint a két mérőeszköz, az ESA Mercury Planetary Orbiter, valamint a JAXA Mercury Magnetospheric Orbiter. Az utazás során napenergiával és elektromossággal működő hajtómű, valamint a Föld, a Vénusz és a Merkúr körüli, összesen kilenc gravitációs hintamanőver fogja segíteni.

Az indítás várható ideje hajnali 01:45 GMT (03:45 CEST), helyi időben október 18-ika 22:45 (GFT).

A választott dátum a Kourou-i helyszínen esetleges további, előre nem tervezett teszteléseket is figyelembe véve a start első lehetséges időpontja, de az indítási ablak november 29-éig nyitva marad.

“A Kourou-i előkészítés remekül indult, terv szerint haladunk a kevesebb, mint 90 nap múlva esedékes indításhoz”, nyilatkozta az ESA BepiColombo projektmenedzsere, Ulrich Reininghaus. “Elképesztően sűrű az ütemterv, de remek érzés látni, ahogy az űrszondánkat utoljára építjük fel együtt.”

Mercury Planetary Orbiter keringőegység az űrkikötőben

Számos elengedhetetlen előkészülettel végeztek már a májusi űrkikötőbe érkezésük óta, például az eszközöket felszerelték a magas hőmérsékletek ellen védő takarókkal, megtörtént a xenon és nitrogén tankok ellenőrzése, megtöltése és nyomás alá helyezése, valamint a napelemek végső felszerelése és a telepítési tesztek is zajlanak.

A kulcsfontosságú műveletek szimulációi szintén megkezdődtek az ESA műveleti központjában Németországban, Darmstadtban. Ennek során nem rutinszerű események kezelését is gyakorolják, hogy a Merkúr fele tartó úton bekövetkező bármilyen eshetőségre felkészüljenek.

Az összetett űreszköz “kupac” indítás után három év múlva fogja először megközelíteni a Merkúrt. Az utazás alatti bolygómegközelítések során is számos tudományos eszköz fog működni, például a transzfer modul “webkamerájának” köszönhetően már a Merkúr körüli pályára állás és a főkamera üzembe helyezése előtt várhatóak lesznek majd egyszerű felvételek.

A saját, végleges pályáikra állásuk után a két szonda egymást kiegészítve fog méréseket végezni a bolygóról és környezetéről, a mélyebb belső rétegektől egészen a napszéllel való kölcsönhatásáig. A Merkúr eddigi legpontosabb megismerésén túl az eredményeken keresztül bepillantást nyerhetünk majd a naprendszerek legbelső bolygóinak kialakulásába és fejlődésébe.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó: A Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaHétfőn lesz megfigyelhető a Merkúr-átvonulás MagyarországonTöpörödik a Merkúr
Kategóriák: UFO

Megfejtették a Jupiter színes gyűrűinek titkát

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 13 - 17:10
JupiterCsillagászatKategória: Mainstream

Megfejtették a Jupiter színes gyűrűinek titkát egy kutatás során, amely a légkör és a mágneses mező kölcsönhatását vizsgálta.

A Jupitert, a Naprendszer legnagyobb bolygóját gáz alkotja, többnyire hidrogénből és héliumból áll, és nem rendelkezik a Földéhez hasonló szilárd felszínnel. A Föld jetjeihez hasonló, számos erős jet (nagy sebességű gázkilövellés) áramlik nyugatról kelet felé a Jupiter légkörében, ezek ammóniafelhőket szállítanak magukkal. Ezek a felhők a fehér, a vörös, a narancs, a barna és a sárga árnyalataiban játszó, színes gyűrűkként láthatóak. A Földön a jetek szerepet játszanak az időjárás és az éghajlati rendszer alakulásában.

Mostanáig keveset tudtak arról a szakértők, mi történhet a Jupiter felhői alatt.A kutatók régóta vitáznak arról, milyen mélyre érnek le a jetáramlatok a Jupiter és más gázóriások felszíne alá, és miért nem láthatóak a Nap felszínén"- mondta el Navid Constantinou, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa. A NASA Juno nevű űrszondája által gyűjtött bizonyítékok szerint ezek a jetek 3000 kilométerrel nyúlnak le a Jupiter felhői alá.

Jupiter a Juno űrszonda felvételén

FORRÁS: NASA/SWRI/MSSS/ROMAN TKACHENKO

Jeffrey Parker, az amerikai Livermore National Laboratory, a The Astrophysical Journal című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője elmondta, hogy elméletük szerint a jetáramlatokat egy erős mágneses mező fojtja vissza.

A Jupiter belsejében lévő gáz mágneses, ezért úgy gondoljuk, hogy elméletünk megmagyarázza, miért mennek ilyen mélyre, a gázóriás felszíne alá a jetáramlatok, mélyebbre azonban már nem"- mondta Parker. A Jupiter légköre alatt nincsenek kontinensek és hegyek, melyek eltorlaszolnák az áramlatok útját - fogalmazott a szakértő.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttAlvilági lávajáték a Jupiter tüzes holdjánCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös Foltját
Kategóriák: UFO

Példátlan jelenséget figyeltek meg egy idegen csillagnál

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 13 - 16:59
CsillagászatKategória: MainstreamA Costanza Argiroffi, a Palermói Egyetem munkatársa által vezetett csapat először figyelt meg koronakidobódást egy idegen csillagnál. Korábban efféle jelenséget csak a Napnál mutattak ki.  

Koronakidobódás (coronal mass ejection, azaz CME) akkor figyelhető meg, amikor egy csillag plazmát és töltött részecskéket lök ki a koronájából. Efféle esemény viszonylag gyakran fordul elő a Napnál a flereknek nevezett naptevékenységek után.

Bár a tudósok feltételezik, hogy más objektumoknál is kialakulnak CME-k,

idegen csillagnál eddig még nem láttak hasonlót.

Az új vizsgálat során a szakértők egy több mint három naptömegű égitestnél, a HR 9024-nél figyeltek meg koronakidobódásra utaló jeleket – írja a Phys.org. Az objektum a Földtől mintegy 450 fényévre fekszik. A kutatók a Chandra űrtávcső tíz évvel ezelőtti adatait elemezték. A csapat a csillag által kibocsátott röntgensugarak hullámhosszainak változásait, az úgynevezett Doppler-hatást analizálta, hogy felmérhessék a csillag koronájának alakulását.

A vizsgálat során azt észlelték, hogy egy flert követően nagy mennyiségű anyag távozott az égitestből. A kutatók szerint a hatalmas tömeg egy hurok mentén oda-vissza kezdett el utazni a csillag felszíne és az űr között. Az érintett anyag tömege megegyezett azzal, amit az elméletek egy ilyen koronakidobódás tömegére jósolnak. Igaz, a feltételezett CME mozgási energiája valamivel kisebb volt a vártnál.

A korábbi vizsgálatok arra jutottak, hogy egy efféle objektum erős mágneses mezejéből a CME-k egyszerűen képtelenek kiszabadulni.

Ez összhangban van azzal, hogy a megfigyelt anyag hol eltávolodott, hol visszatért a HR 9024-hez. Az elképzelés arra is magyarázatot ad, hogy eddig miért nem sikerült koronakidobódást észlelni más csillagoknál.

Az új eredmények segíthetnek annak megértésében, hogy milyen állapotok uralkodnak az efféle objektumok környezetében. A CME-k hiánya például azt jelentheti, hogy a helyi bolygókat viszonylag kevés veszélyes sugárzás éri.

Forrás: 24.huKapcsolódó: "Betyár" napfoltok gátolhatják az űridőjárás előrejelzését2050-re jelentősen lehűlhet a Nap580 év után most sikerült megfejteni a rejtélyt: mi volt az a 14 napon át látható csillagrobbanás?A Biblia segítségével azonosították a legkorábbi ismert napfogyatkozást
Kategóriák: UFO

Elindult a Nap felé a NASA különleges űrszondája (+videó)

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 12 - 15:20
CsillagászatNASANapKategória: Mainstream

Az eredetileg tervezetthez képest egynapos késéssel útjára indította vasárnap a NASA a Parker Solar Probe űrszondát. A szondát egy Delta IV Heavy rakétával indították el a floridai Cape Canaveral-i űrközpontból.

A Parker Solar Probe a Nap légkörét fogja vizsgálni. Az űrszonda minden korábbinál közelebb kerül a csillaghoz, annak külső légkörébe, vagyis koronájába merül. Eredetileg szombatra tervezték a fellövését, de azt az utolsó pillanatban – 1 perc 55 másodperccel a tervezett rajt előtt – lefújták, mert nyomáscsökkenés következett be egy héliumtartályban, de a műszaki problémát sikerült gyorsan megoldani.

A Parker Solar Probe űrszonda csaknem 12 centiméteres hőpajzsának köszönhetően hatalmas hőt és sugárzást képes elviselni.A szonda segítségével olyan közelről tanulmányozzák majd a Napot, ahonnan ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. Berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, és ezzel hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda.(A Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.)

A kutatók 2025-ig tervezik a missziót, az űrszonda hét év alatt 24 kört tesz majd meg a Nap körül, hogy tanulmányozza a korona fizikai jellemzőit.

Forrás: MTIKapcsolódó: Minden eddiginél közelebbről vizsgálhatja a Napot a NASA
Kategóriák: UFO

Két csillag ütközött, de amit utána láttak, az meglepte a tudósokat

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 12 - 15:08
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok az ALMA és NOEMA műszerekkel először mutattak ki egyértelműen radioaktív molekulákat a csillagközi térben. A molekula radioaktív tagja az alumínium egyik izotópja. A megfigyelések azt mutatják, hogy ez az izotóp két csillag ütközése nyomán szóródott szét a világűrben, aminek a nyomán kialakult a CK Vulpeculae jelű csillagmaradvány. Most először találtak ilyen elemet közvetlen úton, és úgy, hogy annak forrását is azonosítani tudták. Korábban csillagközi radioaktív anyagot csak a gamma-sugárzása révén sikerült érzékelni, ám annak pontos forrását nem tudták feltárni.

A Tomasz Kamiński (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, Cambridge, USA) által vezetett kutatócsoport az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és a NOrthern Extended Millimeter Array (NOEMA) műszerekkel fedezte fel a radioaktív alumínium-26 izotóp forrását. A CK Vulpeculae néven ismert égitestet először 1670-ben pillantották meg, amikor fényes vörös nóvaként tűnt fel az égbolton.

A kezdetben szabad szemmel is látható vendégcsillag gyorsan halványodott, a visszahagyott maradvány pedig – egy halovány központi csillag által mind jobban szétfújt derengő anyagfelhő – ma már csak nagy teljesítményű távcsövekkel tanulmányozható.

Kompozitfelvétel a CK Vulpeculae-ról, egy összeolvadt kettőscsillag maradványairól. Az ütközés radioaktív molekulákat repített ki a csillagközi térbe, ezt ábrázolják a belső narancssárgás nyúlványok. Ez az ALMA-felvétel az alumínium-27-monofluorid eloszlását ábrázolja, de az AlF ritkábbik izotróp változata is ugyanabban a régióban található. A vörös, elmosódott területek a nagyobb térrészt kitöltő port jelölik. Kékkel pedig a Gemini távcső optikai felvétele látható az égitestről

FORRÁS: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), T. KAMIŃSKI; GEMINI, NOAO/AURA/NSF; NRAO/AUI/NSF, B. SAXTON/NRAO/AUI/NSF

Több száz évvel a felfedezés után találták meg a radioaktív izotópokat

348 évvel a felfedezést követően ennek a robbanásban összeolvadt kettőscsillagnak a maradványai segítették hozzá a csillagászokat az alumínium 26-os tömegszámú radioaktív izotópjának az egyértelmű kozmoszbeli felfedezéséhez.Most először találtak kétséget kizáró módon a Naprendszeren túl instabil, radioaktív molekulát.Az instabil izotópok atommagjában energiatöbblet van, amelytől előbb vagy utóbb stabil atommaggá bomolva megszabadulnak.

Most először figyeltük meg ezt az izotópot egy csillagszerű égitestben. Ez a galaxis kémiai fejlődésének tágabb problémája szempontjából is fontos eredmény"– jegyzi meg Kamiński. –Elsőként azonosítottuk közvetlen módon a radioaktív alumínium-26 atommagok egy aktív forrását."

Fantáziarajz két olyan csillag összeütközéséről, amilyenekből a CK Vulpeculae is létrejött. A belső ábra a vörös óriás összeolvadás előtti belső szerkezetét mutatja. A hélium magot vékony alumínium-26 réteg övezi (az ábrán barnával). A magot kiterjedt konvektív burok öleli körül (az ábra nem méretarányos). A csillagnak ez a legkülső rétege anyagot tud felkavarni a mélyből a felszínre, ám sosem éri el az alumíniumréteg mélységét. Ezt az anyagot csak egy másik becsapódó csillag tudja onnan kijuttatni

Az ábrán:

Surface - Felszín

Outer envelope - külső burok

Aluminium-26 layer - alumínium-26-réteg

Heium core - héliummag

FORRÁS: NRAO/AUI/NSF; S. DAGNELLO/NRAO/AUI/NSF

Kamiński és csapata alumínium-26 és fluor atomokból álló alumínium-fluorid (26AlF) molekulákat talált a CK Vulpeculae körüli törmelékfelhőben, a Földtől 2000 fényév távolságban. A molekulák világűrbeli pörgésük és bukdácsolásuk során jellegzetes elektromágneses sugárzást bocsátanak ki a milliméteres hullámhossztartományban, olyankor, amikor megváltozik a perdületük.A csillagászok számára ez a legalkalmasabb módszer a világűrbeli molekulák kimutatására.

Ennek a konkrét izotópnak a megfigyelése mélyebb betekintést enged a CK Vulpeculae-t létrehozó csillagok összeolvadásának folyamatába. Az eredmény azt is megmutatta, hogy a csillagok mélyének anyaga, amelyben az ilyen nehéz elemek és radioaktív izotópjaik létrejönnek, egy ütközés során felkeveredhet és kirepülhet a világűrbe.

Egy három évszázaddal ezelőtti ütközés során széttépett csillag belső részeit láthatjuk"– fűzi hozzá Kamiński.

Felvétel a CK Vulpeculae-ról, egy összeolvadt kettőscsillag maradványairól. Az ütközés radioaktív molekulákat repített ki a csillagközi térbe, amelyeket a fantáziarajz nagyon erős nagyítással mutat meg. A háttérképen kompozitfelvételt láthatunk, amelyen a Gemini távcső látható tartománybeli mérése kékkel, a szubmilliméteres tartományban fénylő por sárgával, az APEX felvétele a molekuláris sugárzásról pedig vörössel szerepel

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA

A csillagászok azt is ki tudták számítani, hogy mindkét összeütköző csillag viszonylag kis tömegű volt; egyiküknek egy 0,8 és 2,5 naptömeg közötti vörös óriás csillagnak kellett lennie.

Átalakulás

Radioaktivitása miatt az alumínium-26 atommagok stabilabb magokká fognak átalakulni, miközben a bennük lévő egyik proton neutronná bomlik. Ennek a folyamatnak a során a gerjesztett állapotba kerülő atommag egy nagyon nagy energiájú fotont is kibocsát, amit gamma-sugárzásként érzékelünk.

Az alumínium-26 atommagjában 13 proton és 13 neutron található, vagyis eggyel kevesebb neutron van benne, mint a stabil alumínium-27 atommagokban. A bomlás során ebből egy teljesen másfajta elem, magnézium-26 keletkezik.

A gamma-sugarak korábbi megfigyelései már utaltak arra, hogy az egész Tejútrendszerben összesen nagyjából két naptömegnyi alumínium-26 izotóp lehet, ám azt eddig nem tudtuk, hogy honnan származik ez az anyag. Ráadásul a gamma-sugarak megfigyelésének sajátosságai miatt azok pontos forrása is nagyrészt rejtve maradt.Az itt bemutatott megfigyelések révén a csillagászok tehát most elsőként detektáltak egyértelműen egy instabil radioaktív izotópot a Naprendszeren kívüli molekulákban.

Ugyanakkor a kutatók azt is megállapították, hogy a CK Vulpeculae-hoz hasonló égitestek valószínűleg nem az alumínium-26 legfontosabb forrásai a galaxisunkban. A CK Vulpeculae által kidobott alumínium-26 össztömege durván a Pluto tömegének egynegyedét teszi ki.

Ez a felvétel a Nova Vul 1670 történelmi nóva tágabb környezetét ábrázolja. A valamikori nóva maradványai csak egészen halványan derengenek a kép közepén. Az APEX és más távcsövek friss felvételei segítségével a csillagászok most kimutatták, hogy az európai csillagászok által annak idején megfigyelt jelenség valójában nem is nóva volt, hanem egy sokkal ritkább jelenség; két csillag heves ütközése. A látványos esemény az első kitörés során szabad szemmel is könnyen megfigyelhető volt, ám maradványai mára annyira elhalványultak, hogy a rejtély megoldásához egy szubmilliméteres távcső beható vizsgálatára volt szükség az eset után több mint 340 évvel

FORRÁS: ESO/DIGITIZED SKY SURVEY 2. ACKNOWLEDGEMENT: DAVIDE DE MARTIN

Az ilyen események ritkaságát figyelembe véve nem valószínű, hogy csak az összeolvadó csillagok szolgáltatják a szóban forgó izotópot a Tejútrendszer számára.Ennek a radioaktív izotópnak a további vizsgálata tehát tartogathat még újabb felfedezéseket.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján200 milliárd csillagból 1,15 milliárdot feltérképeztek350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA csillagászat élő dinoszauruszára bukkanhattak580 év után most sikerült megfejteni a rejtélyt: mi volt az a 14 napon át látható csillagrobbanás?
Kategóriák: UFO

Hatalmas falat talált a NASA műholdja a Naprendszer peremén

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 11 - 15:17
CsillagászatKategória: Mainstream

Óriási hidrogén alkotta „fal" van a Naprendszer külső határvidékén. A NASA kutatói szerint a képződményt a New Horizons űrszonda is észlelni tudja.

A hidrogénfal a Naprendszerünk külső határán helyezkedik el. Ez az a hely, ahol a napszél által keltett buborék már nem elég erős ahhoz, hogy megállítsa a belső régióba nyomuló csillagközi anyagot, ami így ebben a térrészben gyűlik össze. A jelenség miatt egy jól kivehető határfelület képződik:az egyik térfélen a még elegendő erejű napszél fejti ki hatását, és tartja távol az intersztelláris matériát, a másik oldalon pedig a csillagközi anyag foglal helyet, ennek egy jelentős részét teszi ki a hidrogén.

A NASA szerint a Plutót 2015-ben meglátogató New Horizons űrszonda műszereinek sikerült „meglátniuk" ezt a határvonalat, egészen pontosan azt a plusz ultraibolya-sugárzást, amit az űrbéli fal kibocsát magából. Hasonló jelet fogott 1992-ben a két legmesszebbre jutó űreszköz, a Voyager-1 és -2 is.

E két utóbbi – még az 1970-es években felbocsátott – műhold még nem volt azonban eléggé fejlett ahhoz, hogy biztosan meg lehessen állapítani, a kutatóeszközök valóban a fal sugárzását észlelték-e. A New Horizons Alice nevű műszere azonban már jóval érzékenyebb, így pontosabban be lehet határolni a lehetséges forrást.

A napszél buborék formájában nyomja kifelé a csillagközi anyagot, így a hidrogént is

FORRÁS: ALDER PLANETARIUM/NASA

Az eredményről a kutatók a Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban számoltak be.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Földnél tízszer nagyobb, eddig felfedezetlen bolygó a Naprendszerben?A Naprendszeren kívül is találtak vízfelhőketA Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóAz élet titkait hordozó időkapszulák a Naprendszer gyermekkorábólCsillagközi objektumot találhattak a Naprendszerben
Kategóriák: UFO

Soha nem látott anyag érkezett az űrből

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 10 - 12:15
CsillagászatKategória: Mainstream

Amikor a sárgás kőre 2016-ban rátaláltak az orosz aranybányászok, azt hitték, kinyerhetik az értékes nemesfémet a kőből. Mint kiderült, aranyat ugyan nem tartalmazott, mégis valami egészen különlegesre sikerült rálelni.

A tudósok szerint a szikla egyértelműen az űrből érkezett, és egy, a Földön nem létező ásványt tartalmaz, amelynek hivatalos neve egyelőre nincs, ideiglenesen ukaititnek kereszteltél el a szibériai Uakit régió alapján, ahol a meteorit becsapódott.

Túl apró ahhoz, hogy alaposan megismerjük

A különleges ásvány csak mikroszkopikus méretben található meg a kődarabban, amelynek nagy részét vas teszi ki. 98 százalékban kamacit, ami vas-nikkel ötvözet, 90 százalékos vas tartalommal. A Földön ilyen csak meteoritdarabokban található

A maradék két százalékot vagy egy tucat különböző ásvány tesz ki. Annyi biztos, hogy az összetételét tekintve az objektum rendkívül forró (1000 Celsius-fok feletti) környezetben keletkezett.

A szikladarabban rejlő uakitit mérete mindössze 5 mikrométer. Összehasonlításképpen az emberi hajszál átmérője 99 mikrométer, az egészséges vörösvérsejteké 6 és 8 mikrométer között van.Ebből kifolyólag az új ásványt nagyon nehéz tanulmányozni, nem is sikerült minden tulajdonságát megfejtenie a kutatóknak.

FORRÁS: WEBMINERAL.RU

Annyit viszont sikerült kideríteni, hogy szerkezetileg a szintén űrből származó karlsbergit és az osbornit struktúrájára hasonlít, amik nitrid tartalmú ásványok, emellett rendkívül kemények.

A Mohs-féle keménységi skálán az új anyagot 9 és 10 közötti értékre teszik. A legkeményebbnek tekintett gyémánt 10 pontos, az uakitit ennél valamennyivel puhább. A további vizsgálatokhoz érzékenyebb műszerekre van szükség, vagy olyan meteoritot kell találni, amiben nagyobb uakitit szemcsék rejtőznek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)Ismeretlen űrkőzetet találtak egy svéd bányábanÚj fúrótechnikával gyűjt mintát a Mars kőzetéből a Curiosity
Kategóriák: UFO

Kis híján kilőtte a nukleáris arzenálját az USA egy meteorit miatt

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 10 - 12:09
USAatomKategória: Mainstream

Nem is gondolnánk, de pár napja csak a véletlenen múlt, hogy valóban vége legyen a világnak. Az amerikai hadsereg rakétavédelmi rendszere, ami szemmel tartja a Földön kilőtt összes ballisztikus rakéta irányát és sebességét, majdnem válaszcsapást indított az USA nukleáris arzenáljával egy rosszkor, rossz helyen felbukkant meteorit miatt…

A grönlandi Thule légibázis az amerikai hadsereg legészakabbra fekvő létesítménye, amely nyolcszáz mérfölddel az északi sarkkörtől északra, az örök fagy birodalmában várja azokat, akik valamit eléggé elcsesztek ahhoz, hogy egy ilyen helyre helyezzék át őket. A ballisztikus rakétatámadások korai előrejelzésére szolgáló központot még 1953-ban építették. A Thule-ban telepített korai előrejelző radarrendszer biztosítja az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Európa ellen indított ballisztikus rakéták felderítését, követését és időbeni riasztások kiadását is. A felderített célok követése és osztályozása elegendő időt biztosít az ellentevékenység végrehajtására. 

Ez a rendszer majdnem elindított egy nukleáris háborút a Grönland felett a légkörbe lépő tárgy (meteorit?) miatt, ami “érdekes módon” a bázis felett 43 km-rel semmisült meg, egy 2,1 kilotonnás robbanással. A NASA szerint, az ismeretlen tárgy (meteorit?) 24,4 kilométer/másodperc sebességgel száguldott, amikor felrobbant.

Az amerikai légierő 2018. augusztus 3-án megerősítette, hogy az őrületes incidens július 25-én röviddel éjfél előtt, egy fenyegetés után történt. Nem csoda, ha készültségben volt a rendszer.

Ha a szikla más szögben lép be a föld légkörébe, vagy nagyobb sebességgel érzkezik, könnyedén beindíthatta volna a robbanófejek kilövését, ami katasztrofális következményekkel járt volna az emberiség számára. Közel 2000 olyan nukleáris fegyver van, ami azonnal készen áll a bevetésre. Ha ezek közül egy is elidult volna, az biztosan a világ végét jelentette volna…

Hans M. Kristensen, az Amerikai Tudósok Szövetség nukleáris információs projektjének igazgatója, aki elsőként szólat meg az ügyben, azt írta: “Még mindig itt vagyunk, így akkor és ott helyesen döntöttek, hogy úgy gondolták, ez nem egy orosz rakétatámadás.”

Forrás: NapiUfo nyomán ParaHírKapcsolódó: Napi érdekesség: Majdnem atomháború lett egy napkitörésből
Kategóriák: UFO

Azonosították azokat a bolygókat, ahol élet lehet

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 9 - 18:53
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok már sok ezer, Naprendszeren túli bolygót találtak, nehéz ezek közül kimazsolázni, melyiken lehet élet, és melyiken nem. Éppen ezért egy friss kutatásban a tudósok új módszerrel próbálkoznak, ami akár sikerre is vezethet.

A publikáció – amely a Science Advances tudományos folyóiratban látott napvilágot – azt állítja, a központi csillag felől érkező ultraibolya sugárzás mennyisége dönti el, hogy a kérdéses bolygón kifejlődhetnek-e a földihez hasonló organizmusok, vagy sem.

„Az általunk ismert élet számára nélkülözhetetlen több olyan molekuláris szerkezet, amely a sejten belül különböző funkciókat lát el" – magyarázta Paul Rimmer asztrofizikus, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. „Vegyük például a DNS-t, az RNS-t, a fehérjéket és a sejtmembránokat, amik viszonylag egyszerű építőelemekből (lipidek, nukleotidok, aminosavak) állnak össze. Nagyon sokáig rejtélynek számított, hogy az élet alapvető építőkockái miként jelentek meg a fiatal Földön, ám mostanság több olyan úttörő jelentőségű kutatás napvilágot látott, ami az említett kérdést boncolgatja" – folytatta Rimmer, aki egy szemléletes példával is előállt: amennyiben a vízben lévő hidrogén-cianidot (egy, a természetben is előforduló komponenst) UV-sugárzással és negatív töltésű ionokkal bombázzuk, egyszerűbb cukormolekulákat kapunk eredményül.

A megfelelő körülmények között a hidrogén-cianid – amely a protoplanetáris korongokban bőséggel jelen van – negatív töltésű ionok segítségével nagy koncentrációban képes létrehozni az élet alapvető építőelemeit. Ehhez ugyanakkor pont megfelelő mennyiségben van szükség UV-fényre, ellenkező esetben nem a megfelelő vegyületeket kapjuk.

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A lakhatósági és az abiogenetikus zóna problémája

A mostani tanulmány alapjául egy 2015-ben végrehajtott kísérlet szolgált. Ennek során UV-fénnyel világították meg a hidrogén-cianid molekulákat. Amennyiben a kutatók elegendő fényt használtak, lipidek, aminosavak és nukleotidok keletkeztek, vagyis a földi organizmusok építőkockái, ha viszont a megvilágítás nem volt megfelelő, a létfontosságú reakciók nem mentek végbe.

Rimmer összevetette a 2015-ös kísérletben használt UV-sugárzás mennyiségét azoknak a csillagoknak az UV-fény kibocsátásával, amelyek körül a legígéretesebbnek tartott bolygók keringenek. A keringési pályák figyelembe vételével igyekeztek a kutatók felmérni, mely planéták kaphatnak elegendő fényt ahhoz, hogy a szükséges kémiai reakciók lejátszódjanak.Ezt az övezetet nevezték el végül abiogenetikus zónáknak.

Abiogenezis

Az abiogenezis vagy az élet keletkezése az a természetes folyamat, amely során élettelen anyagokból (pl. egyszerű szerves molekulákból) élő szervezetek jönnek létre.

A helyzet persze nem ilyen egyszerű. Mostanáig az élet kutatása szempontjából azok a bolygók számítottak érdekesnek, amik kőzetekből állnak, valamint a lakhatósági zónában keringenek, azaz folyékony víz létezhet a felszínűkön. A planéta tehát nem lehet túl közel a csillaghoz, hiszen akkor a víz elpárologna, de túl távol sem, mert akkor kizárólag jég borítaná a felszínét.

FORRÁS: ESO

A probléma az új eredmények alapján ott kezdődik, hogy a lakhatósági zóna nem mindig esik egybe az abiogenetikus övezettel.Nagy szerencsénk, hogy bolygónknál ez nem áll fenn, és pont a megfelelő pályán keringünk egy olyan csillag mellett, ami elegendő mennyiségű UV-fénnyel látja el a Földet.

A világegyetemben legnagyobb számban jelenlévő hűvösebb csillagok (például vörös törpék) esetében a kibocsátott UV-sugárzás nem elegendő a szükséges kémiai reakciók beindításához. Habár a csillaglégkör időnkénti hirtelen kifényesedése (fler) beindíthatja a folyamatot, egy következő kitörés hamar el is söpörheti az élet csíráit az érintett bolygóról.

Egy vörös törpe kitörés közben és a körülötte keringő bolygó

FORRÁS: MARK A GARLICK / UNIVERSITY OF WARWICK

Hol érdemes akkor kutakodni?

A fenti ismeretek fényében a kutatók két izgalmasabb bolygót emeltek ki:a Kepler 62e-t és a Kepler 452b-t.Utóbbit 2015-ben találták meg, és felfedezésekor rögtön a Föld unokatestvéreként emlegették. Nem kizárt, hogy ez a státusz a fentiek miatt hamarosan megváltozhat. Sajnos a planéta nagyon távol van tőlünk, egészen pontosan 1400 fényévre kering, és egyelőre nincsenek kifejlesztve olyan teleszkópok, amikkel részletesen tudnánk tanulmányozni a Kepler 452b jellegzetességeit.Annyi biztos, hogy a Földnél másfélszer nagyobb égitest a lakhatósági, valamint az abiogenetikus övezetbe egyaránt beleesik.

Illusztráció a Kepler 452b-ről és csillagáról

FORRÁS: NASA

Természetesen azt a kutatók sem zárták ki, hogy a földönkívüli létformák akár a legvadabb képzeletet is felülmúlhatják, és nincs szükségük a cikkben említett feltételekre. Mivel mi csak a földi organizmusokat ismerjük, a helyi viszonyokból tudunk kiindulni, a szakemberek ezért is koncentrálnak elsősorban a Földhöz hasonló égitestekre.

Fontos különbséget tenni aközött, mi szükséges, és mi elegendő. Az élet építőkövei szükségesek (az élőlények kifejlődéséhez), ugyanakkor nem biztos, hogy önmagukban elegendőnek bizonyulnak: kevergethetjük őket akár évmilliárdokig, könnyen elképzelhető, hogy semmi sem történik. Azt azonban most már legalább tudjuk, hogy a szükséges dolgokat milyen helyeken érdemes keresni"– összegezte az új eredmények jelentőségét Rimmer.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkóp20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívül
Kategóriák: UFO

Elszabadult egy pokoli tűzgolyó az űrben

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 8 - 16:54
CsillagászatKategória: MainstreamÓriási, szabadon sodródó bolygót fedeztek fel a Naprendszeren túl, amelynek felszíne 825 Celsius-fokos.  

A bolygótömegű objektum becsületes neve SIMP J01365663+0933473, és tényleg óriási: tömege tucatnyiszor nagyobb a Jupiterénél, mágneses mezeje 200-szor haladja meg a Naprendszer legnagyobb bolygójáét – idézi az MTI a The Astrophysical Journal szaklapban megjelent tanulmányt.

A Naptól mintegy 20 fényévnyi távolságban van, kora 200 millió év, anélkül sodródik az űrben, hogy egy anyacsillag körül keringene. Ezért nevezik „kóbor planétának”.

Ez az objektum a bolygó és a barna törpe határán van, számos meglepetéssel szolgál, melyek valószínűleg segíthetnek nekünk abban, hogy jobban megértsük a csillagokon és bolygókon zajló mágneses folyamatokat

– mondta Melodie Kao, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

Súlya ellenére az újonnan felfedezett bolygó átmérője a Jupiterének csupán 1,2-szerese, felszínén mintegy 825 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik. Összehasonlításként: a Nap felszíni hőmérséklete 5500 Celsius-fok.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Óriási csillagközi bolygót fedeztek fel
Kategóriák: UFO

Zöld üstökös fog feltűnni az égen

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 7 - 18:31
CsillagászatKategória: Mainstream

A hatalmas, zöldes árnyalatú üstökös az elmúlt hetekben egyre közeledett a Földhöz. Ma jár a legközelebb bolygónkhoz – írja a Live Science. A szakértők szerint ez lehet az első alkalom, amikor az üstökös belépett a belső Naprendszerbe.

Az objektumot zöldes fénye miatt sokan csak Hulk üstökösként emlegetik, a hivatalos neve azonban C/2017 S3. Az égitestet 2017 decemberében fedezték fel a hawaii PanSTARRS teleszkópok.

A különös üstökös már több látványos eseményt is produkált június óta. Felületén két alkalommal is megfigyeltek robbanásszerű kitöréseket.

Az efféle jelenségek meglehetősen gyakoriak az üstökösökön, a kutatók viszont nem tudják, hogy pontosan milyen okok miatt alakulnak ki. A csillagászok sokáig úgy vélték, hogy a kitörések hátterében az áll, hogy az üstökösök igen fagyos környezetből, a Pluto pályáján túlról érkeznek, és mikor közelebb kerülnek a Naphoz, felmelegednek. Ennek hatására nő a nyomás, ez pedig gejzírszerű eseményeket idéz elő.

A Rosetta űrszonda későbbi megfigyelései ugyanakkor mást mutattak. Az adatok felfedték, hogy valószínűleg helyi földcsuszamlások állnak a jelenség hátterében, melyek fellökik a talajról a port és egyéb anyagokat.

Bármi is okozza a kitöréseket, a második esemény után óriási gázfelhő képződött a C/2017 S3 körül. Brian Koberlein, a Rochester Műszaki Intézet munkatársa szerint a felhő zöldes színét a cianid- és a szénmolekulák adják, ahogy felmelegednek a Nap hőjétől, és ionizálódnak.

A különös üstökös feltűnése természetesen megmozgatta a konteósok fantáziáját, és a világvége közeledtét vélték felfedezni az objektum érkezésében. Sztaniszlav Sort, a Tau teleszkóp munkatársa ugyanakkor nyugalomra intett: az objektum kifejezetten távol halad el, így semmiféle fenyegetést nem jelent a Földre.

Mikor a C/2017 S3 a legközelebb jár majd bolygónkhoz, 112 millió kilométer fogja elválasztani tőlünk.

A következő napokban az objektum egyre közelebb fog kerülni a Naphoz, augusztus 16-án pedig a lehető legközelebb lesz a csillaghoz. Ezután az üstökös ismét elindul majd a Naprendszer külseje felé.

Jelenleg az objektum túl közel van a Naphoz, így nem látható. De nem kell félni, miután a C/2017 S3 augusztus végén ismét eltávolodik a csillagtól, újra feltűnik majd az éjszakai égbolton.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesésétAz élethez szükséges molekulákat találtak "Csuri" üstökösönAz élet építőköveit találták az üstökösönCsóva nélküli üstököst találtakElőször figyeltek meg hegyomlást üstökösön
Kategóriák: UFO

Óriási csillagközi bolygót fedeztek fel

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 6 - 17:00
CsillagászatKategória: Mainstream

Felfedeztek egy bolygót, amely 12-szer akkori, mint a Jupiter, és a Földtől 20 fényévnyire kóborol magában a csillagközi űrben – írja az Independent.

csillagközi bolygók – ahogy az elnevezés is mutatja – abban különböznek a hagyományos bolygóktól, hogy nem egy csillag körüli pályán keringenek, hanem a saját csillaguk vonzásából kiszakadva, szabadon bolyonganak. Az első ilyen égitestet 1995-ben fedezték fel, de azóta is vitatott, hogy egyáltalán bolygóknak nevezhetők-e ezek az objektumok.

A most azonosított kóbor bolygót eredetileg 2016-ban vették észre az új-mexikói VLA távcsővel, és eleinte barna törpének nézték. A barna törpék olyan égitestek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy bolygónak tekintsük őket, viszont nem is igazi csillagok, mert ahhoz meg túl kicsi a tömegük, hogy beinduljon bennük a magfúzió.

Amikor azonban egy másik kutatócsoport vizsgálta meg a barna törpék adatait, feltűnt nekik, hogy az egyik, az SIMP J01365663+0933473 jelű jóval fiatalabb, mint a többi, ami arra utalt, hogy mégse egy kudarcot valló kiscsillagról, hanem egy elszabadult bolygóról lehet szó. Ezzel ez lett az első ilyen típusú bolygó, amelyet rádiótávcsővel fedeztek fel.

Ez az égitest épp a bolygó és a barna törpe határán van, és kínál nekünk néhány meglepetést, amik segíthetnek megérteni a mágneses folyamatokat a csillagok és a bolygók esetében is

– mondta Melodie Kao, a felfedezést jegyző csapat tagja, az Arizona Állami Egyetem csillagásza. Azt a bizonyos határt egyébként 13 jupiternyi tömegnél szokás meghúzni, mert az égitest tömege innentől túl kicsi ahhoz, hogy deutériumfúzió induljon be a magjában. Az újonnan azonosított bolygó a Jupiterének 12,7-szerese.

Mivel az ilyen kóbor bolygóknak – akárcsak a barna törpéknek – nincs saját fényük, elég nehéz észrevenni őket. Némelyiken van viszont a földi sarki fényéhez hasonló mágneses jelenség, bár hogy miért, az még ma sem világos. Mindenesetre ennek az észlelésével sikerült felfedezni a most azonosított bolygót is – amely cserébe segíthet megérteni, hogyan jöhet létre rajta és társain ez a jelenség. A kulcs valószínűleg az, hogy a SIMP J01365663+0933473 mágneses mezője elképesztően erős, a Jupiterének nagyjából a kétszázszorosa.

Forrás: IndexKapcsolódó: A barna törpék - az univerzum máig megfejtetlen rejtélyeBolygó lehet a legközelebbi barna törpének vélt objektumMegtalálták az eddigi legmasszívabb barna törpétSzázmilliárd barna csillag keringhet a Tejútrendszerben
Kategóriák: UFO

Kivételes eseményt örökítettek meg a Holdon

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 5 - 18:23
holdCsillagászatKategória: MainstreamEgy spanyolországi teleszkóp két látványos fényjelenséget figyelt meg a Holdon július 17-én és 18-án. Mint utóbb kiderült, a távcsőnek két meteorit-becsapódást is sikerült megörökítenie 24 órán belül. Ez igen kivételes eseménynek mondható.  

Az Európai Űrügynökség (ESA) a közelmúltban hozta nyilvánosságra a kivételes felvételt – írja a Space.com. Bár az eseményeket egy földi távcső is érzékelni tudta, a szakértők szerint a két becsapódó objektum csupán akkora lehetett, mint egy-egy dió. A meteoroidok az Alfa Capricornidák meteorrajhoz tartoztak, amely a 169P/NEAT jelű üstököst kíséri.

Az ESA szerint már ezer évvel ezelőttről is vannak olyan feljegyzések, amelyek a Hold felszínén látható rövid fényjelenségekről számolnak be. A gyors eseményeket azonban nehéz tanulmányozni, ezért okukat sem könnyű felmérni. Éppen ezért sok szakértő döntött úgy, hogy kifejezetten a fényjelenségek tanulmányozásával kezd el foglalkozni.

A két becsapódást a Moon Impacts Detection and Analysis System (MIDAS) segítségével örökítették meg. A rendszert eddig három spanyolországi teleszkópra telepítették fel. A MIDAS-t úgy tervezték, hogy képes legyen nagy felbontásban vizsgálni a Hold felszínét, és így észlelni tudja a hasonló fényjelenségeket.

A kutatók úgy vélik, hogy az efféle becsapódások tanulmányozása nemcsak a Hold, hanem más naprendszerbeli égitestek vizsgálata miatt is fontos. Jose Maria Madiedo, a MIDAS projektjének tagja és a Huelvai Egyetem munkatársa szerint a holdi események elemzése segíthet felmérni, hogy milyen gyakoriak az ütközések, illetve hogy mennyi objektum is éri el az égitestet. Ebből pedig a földi becsapódások valószínűségére is következtetni lehet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 150 éve nem látott jelenséggel búcsúzik januártól a HoldA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukat
Kategóriák: UFO

Apokaliptikus pusztítást végzett a Nap

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 3 - 10:19
CsillagászatNapKategória: Mainstream

A Naprendszer ifjúkorából, 4,5 milliárd évvel ez előttről ránk maradt meteoritok parányi kék kristályzárványai arról tanúskodnak, hogy a gyermek Napnak gyakoriak lehettek a dühkitörései.

Napunk keletkezésének pontos részleteit mindmáig homály fedi. Annyi biztos, hogy 4,6 milliárd évvel ezelőtt született, nagyjából 50 millió évvel a Föld létrejötte előtt.Mivel a Nap idősebb Földünknél, itt a közvetlen házunk táján nehéz olyan fizikai objektumokat találni, amelyek mesélhetnének nekünk a Nap létezésének legkorábbi időszakáról – olyan anyagokat, amelyek magukon viselik a korai Nap kémiai ujjlenyomatát.Azonban a Nature Astronomy c. folyóirat most olyan, meteoritokba zárt ősi kék kristályokról számol be, amelyek sokat elárulnak a gyermek Nap természetéről – amely a jelek szerint nem volt éppen békés.

Akár egy hároméves gyerek

„A Nap e korai életszakaszában rendkívül aktív volt, több kitöréssel, és a töltött részecskék intenzívebb kiáramlásával. Ha a hároméves fiamra gondolok, nos, hát ő hasonlóan aktív – meséli Philipp Heck, a Field Museum (Chicago, USA) kurátora és a Chicagói Egyetem tanára, a most megjelent cikk egyik írója. – Szinte alig akad valami a Naprendszerben, ami elég öreg lenne ahhoz, hogy tanúskodjon a korai Nap tevékenységéről, de a Field Museum gyűjteményében őrzött meteoritok kristályai pont ilyenek. Valószínűleg ezek a Naprendszerben elsőként keletkezett ásványok."

A Heck és munkatársai által mikroszkóp alatt vizsgált jeges kék színű kristályok neve hibonit, és összetételük őrzi azoknak a kémiai reakcióknak a nyomát, amelyek csak úgy történhettek, ha a korai Nap bőségesen bocsátotta ki a nagyenergiájú részecskéket. „Ezek a kristályok több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtt jöttek létre, és mindmáig magukban hordozzák a Naprendszer legkorábbi eseményeinek emlékét.Bár aprók – sokan közülük a 100 mikronos átmérőt sem érik el –, képesek voltak csapdába ejteni azokat az illékony nemesgázokat, amelyek a fiatal Nap sugárzása hatására az idők mélyén keletkeztek– magyarázza Levke Kööp, a cikk főszerzője, aki a Chicagói Egyetem posztdoktori kutatója és a Field Museum munkatársa.

A kezdetekkor, a bolygók kialakulása előtt a Naprendszerben a Nap körül csupán egy gázból és porból álló gigantikus spirálkorong keringett, melynek Naphoz közel eső régiója igen forró – 1500°C-nál is magasabb hőmérsékletű – volt. (Összehasonlításképpen: a mai Naprendszer legforróbb bolygóján, a Vénuszon, melynek felszínén megolvadna az ólom, a csúcshőmérséklet mindössze 470°C körül alakul.)Ahogy a korong hűlni kezdett, úgy alakultak ki az első ásványok – és a kék hibonit ezek között volt.

FORRÁS: © FIELD MUSEUM, UNIVERSITY OF CHICAGO, NASA, ESA, AND E. FEILD (STSCL).

Hogyan keletkezett a kék hibonit?

Az ősi meteoritokban talált ásványi szemcsék közül a nagyobbak mérete is csupán a hajszál átmérőjének néhányszorosa. Amikor a mikroszkóp alatt vizsgáljuk az ásványszemcsék együtteseit, az apró, világoskék színű hibonitszemcsék szépségükkel rögtön feltűnnek"– meséli a cikkben szintén közreműködő Andy Davis.

A hibonitkristályok egyebek között kalciumot és alumíniumot tartalmaznak. Képződésük idején a fiatal Nap még folytonosan szórta magából a nagyenergiájú protonokat és egyéb szubatomi részecskéket, amelyek a formálódó hibonitkristályokat is bombázták. Amikor egy nagyenergiájú proton épp a kristály kalcium- vagy alumíniumatomjait találta el, előfordult, hogy az atommagot több kisebb magra – neonra és héliumra – hasította. Ezek a nemesgázok aztán csapdába ejtve maradtak a kristály belsejében a rákövetkező évmilliárdokra, maguk a kristályok pedig olyan űrbéli kövekbe épültek be, amelyek meteoritként a Földre zuhantak, ahol a Heckhez, Kööphöz és Davishez hasonló kutatók hozzájuk férhetnek.

Hibonit

FORRÁS: (C) ANDY DAVIS, UNIVERSITY OF CHICAGO

A tudósok egy ideje már keresik a korai Nap aktivitására utaló nyomokat a meteoritokban, de eddig nem bukkantak rá semmire. Kööp megjegyzi:Az, hogy az emberek nem látták ezt korábban, nem jelenti azt, hogy nem is volt ott, legfeljebb hogy nem voltak elég érzékeny műszereik ahhoz, hogy megtalálják."

Új műszer vezette nyomra a kutatókat

A kutatócsoport most egy egyedülálló, a mai kor csúcstechnológiáját képviselő tömegspektrométerrel vizsgálta a kristályokat. A Svájcban működő, garázs méretű berendezés rendkívüli pontossággal képes meghatározni egy objektum vegyi összetételét. A tömegspektrométer bemeneténél egy lézersugár olvasztott meg egy meteoritból származó parányi hibonitkristályt, amelyből így felszabadult, és észlelhetővé vált a benne foglyul ejtett hélium és neon.Meglepően nagy jelet kaptunk, ami egyértelműen mutatta a hélium és a neon jelenlétét. Le voltunk nyűgözve"– emlékszik vissza Kööp.

A hélium és neon nyomai szolgáltatják az első konkrét bizonyítékot a Nap régóta sejtett korai tevékenységéről. „Olyan ez, mintha valakit nyugodt, megfontolt felnőttként ismernénk meg. Nyilván okkal gyanítanánk, hogy gyereknek aktívabb volt, de nem tudnánk mivel igazolni a sejtésünket. Aztán egy nap feltévednénk a padlására, ahol rábukkannánk az összetört régi játékokra meg a kitépett lapú könyvekre. Így már bizonyíték lenne a kezünkben arra nézve, hogy az illető ugyancsak heves volt kiskorában" – bontotta ki a hasonlatot Heck.

Levke Kööp, a tanulmány első szerzője

FORRÁS: (C) FIELD MUSEUM

A Nap korai aktivitására utaló egyéb bizonyítékokkal ellentétben ezt sehogy másként nem lehet értelmezni: a kristályok összetételére ez az egyetlen elfogadható magyarázat. „Mindig öröm, ha az ember tisztán értelmezhető eredményeket kap – fűzte hozzá Heck. – Minél egyszerűbb egy magyarázat, annál nagyobb lehet benne a bizodalmunk."

„Nemcsak világos bizonyítékot találtunk arra a meteoritokban, hogy a Nap körüli korong anyagait közvetlen nagyenergiájú sugárzás érte, hanem az eredmények azt is megmutatják, hogy a Naprendszer legősibb anyagai a besugárzásnak egy olyan fázisán mentek keresztül, amelyet a fiatalabb anyagok már nem tapasztaltak.Szerintünk ez azt jelenti, hogy a hibonitok kialakulása után valami lényeges változásnak kellett végbemennie a születő Naprendszerben.Lehet, hogy a Nap aktivitása esett vissza, de az is elképzelhető, hogy a később keletkezett anyagok nem voltak képesek eljutni a korongnak abba a zónájába, ahol érhette volna őket a sugárzás" – ismerteti a hipotéziseket Kööp.

„Számomra ebben a legizgalmasabb, hogy megtudhattunk valamit a Naprendszer legkorábbi időszakában uralkodó viszonyokról, és végre megerősíthettünk egy régóta fennálló gyanút – foglalta össze Heck. – Ha jobban értjük a múltat, jobban megértjük a természetes világ fizikáját és kémiáját is."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződményt
Kategóriák: UFO

Huszonhat év megfigyelés bizonyította a legendás elméletet

ParaHIR.HU - 2018, július 27 - 19:06
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Újabb bizonyítékot találtak a csillagászok Einstein általános relativitáselméletére a Tejútrendszer közepében: először sikerült bizonyítani az úgynevezett gravitációs vöröseltolódás elméletét egy csillagnál, mely egy szupernagy tömegű fekete lyuk körül kering.

A gravitációs vöröseltolódás (más néven Einstein-eltolódás) Albert Einstein általános relativitáselméletéből következik.Eszerint erősebb gravitációs mezőben lassabban múlik az idő.Ez azt jelenti, hogy egy nagytömegű test gravitációs teréből érkező fény frekvenciája a vártnál alacsonyabb, a vörös felé eltolódott lesz.

Reinhard Genzel, a Max Planck Intézet Földön kívüli fizikával foglalkozó részlegének kutatója és munkatársai az S2 jelet viselő csillagot vetették alapos vizsgálat alá, és megfigyelték, ahogyan elhalad a galaxis középpontjában lévő nagytömegű fekete lyuk előtt.

A megfigyelést az Európai Űrügynökség (ESO) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT) segítségével végezték, az eredményekről az Astronomy & Astrophysics című szaklapban számoltak be. Más objektumoknál már korábban is megfigyelték a gravitációs vöröseltolódást, amely a relativitáselmélet egyik fontos tesztje.

Fekete lyuk körül keringő csillagot figyeltek

Az S2 csillag 15 évente kerüli meg a Földtől 26 ezer fényévnyi távolságra lévő fekete lyukat. Tojás alakú pályáján akár 14 milliárd kilométerre is megközelíti a fekete lyukat. Ekkor a csillag felgyorsul, és a több mint 25 millió kilométer per órás sebességet, a fénysebesség csaknem három százalékát is eléri.
Einstein több mint száz éve bemutatott elmélete szerint a csillag fényének a fekete lyuk erős gravitációs ereje hatására vörössé kell válnia, a fény hullámhosszának növekedése miatt.Ezt a jelenséget figyelhették meg a kutatók.

A gravitációs vöröseltolódás-elmélet felfedezése egy összesen 26 éves megfigyelési folyamat csúcspontja- emelte ki közleményében a Max Planck Intézet.

Ez a fantáziarajz az S2 pályáját jelzi a Tejútrendszer középpontjában helyet foglaló szupernagy tömegű fekete lyuk közvetlen közelében. A megközelítés során a rendkívül erős gravitációs tér a csillag fényét Albert Einstein általános relativitáselméletének értelmében kicsivel vörösebbé változtatja

FORRÁS: ESO/M. KORNMESSER

"Egy évtizede célzottan kerestük a jelenséget és előkészítettük a kísérletet. Ez a második alkalom, hogy az S2-nek a fekete lyuk előtti nagyon közeli elhaladását megfigyelhettük. Ezúttal azonban a jelentős mértékben fejlődött műszereknek köszönhetően eddig elérhetetlen részletességgel tudtuk figyelemmel követni. Így extrém pontossággal tudtuk követni a csillagot pályáján, és végül bizonyíthattuk a gravitációs vöröseltolódást az S2 spektrumában" - írja Stefan Gillessen, a tanulmány társszerzője.

Nem ez a gravitációs vöröseltolódás jelenségének első bizonyítéka. A hatást gyengébb gravitációs mezőkben, például a Napnál, a Szíriusz csillagnál és egy radioaktív forrás esetében földi laborban, gammasugarak segítségével is sikerült 

Forrás: MTIKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFelfedeztek egy fekete lyukat 13 milliárd fényévnyire a Földtől
Kategóriák: UFO

Kozmikus wifit tervez a NASA

ParaHIR.HU - 2018, július 26 - 18:54
NASAKategória: Mainstream

A NASA két kutatócsoportja (a Science Mission Directorate és a Human Exploration and Operations) közösen dolgozik a bolygóközi internet megvalósításán. Bár a Naprendszerben kiépített, vezeték nélküli internetkapcsolat eddig nem volt több puszta vágyálomnál, a mostani tervnek jó esélye van a megvalósulásra.

A tervezők egy Delay / Disruption Tolerant Networking (DTN) nevű eljáráson dolgoznak, ami nagyon hasonlít az általunk is ismert internethez. A tervezése még 1998-ban kezdődött, amikor a Pentagon kutatóintézete, a DARPA meghirdette a következő generációs internet tervezését, és finanszírozott egy kisebb kutatócsoportot a Jet Propulsion Laboratorynál.

A Földön használt megoldásokat az űrben nem hasznosíthatjuk. Ahhoz túl nagy a késleltetés (delay), túl zajosak a csatornák, és túl magas a hibaarány. Mindez komoly akadálya lehet a stabil kapcsolatnak. Az űrbéli wifi kiépítése azért is bonyolult, mert a jelnek hatalmas távolságokat kell megtennie. Még a fénysebességgel továbbított rádiójeleknek is sok időre van szükségük, hogy eljussanak a Földről a Marsra.

A DTN-nel viszont akkor is biztosítható az adatátvitel, ha a kapcsolatban bármilyen zavar keletkezne

A DTN-nel viszont akkor is biztosítható az adatátvitel, ha a kapcsolatban bármilyen zavar keletkezne

Fotó: NASA

A DTN-nel viszont akkor is biztosítható  az adatátvitel, ha a kapcsolatban bármilyen zavar keletkezne, mivel az adatcsomag továbbítása biztosítható lenne egy új kommunikációs csatorna megnyitásával. Ha a Földön megszakad az internetkapcsolat, a küldött és fogadott adatok elvesznek. Ha viszont akadozás esetén nem kell újra továbbítani az adatokat, az sok memóriát és erőforrást spórolhat meg az űreszközöknek. 

A DTN a PACE (Plankton, Aerosol, Cloud, ocean Ecosystem Mission) küldetéssel párhuzamosan indulhat. A Földet figyelő műholdas rendszert a klímaváltozás folyamatának megfigyelésére tervezték. A műhold pályára állítása 2022 körül várható.

Forrás: IndexKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeA Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaA NASA cáfolja, hogy gyerekrabszolgákat vinnének a Marsra
Kategóriák: UFO

20 kilométerrel közelebb került az űr határa

ParaHIR.HU - 2018, július 26 - 18:39
CsillagászatKategória: MainstreamEgy új tanulmány szerint érdemes átgondolnunk, hogy hol is ér véget az atmoszféra, és hol kezdődik a világűr.  

Amennyiben Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársának számításai helyesek, úgy az űr határa nagyjából 20 kilométerrel lehet alacsonyabban, mint eddig hittük – írja a Live Science. A tudományos életben régóta folyik a szakmai vita arról, hogy hol is ér véget a légkör, és hol kezdődik a világűr.

A legszélesebb körben elfogadott határvonal az úgynevezett Kármán-vonal, amelyet manapság általában 100 kilométeren állapítanak meg

– nyilatkozta McDowell. A kutató szerint ugyanakkor ez a bizonyos határ félreértelmezett információkon alapszik.

Új tanulmányában 43 000 műhold adatait elemezte. A szerkezetek jelentős része jóval a Kármán-vonal felett keringett, így ezek nem szolgáltak értékes információkkal. Nagyjából 50 műhold azonban küldetése végén kellően alacsonyra ereszkedett.

Az eredmények azt mutatták, hogy az űr fizikai törvényei jóval a Kármán-vonal alatt is igazak. McDowell végül egy matematikai modell alkalmazása után arra jutott, hogy

a határ valójában 66-88 kilométer magasságban, feltételezhetően 80 kilométer körül lehet.

A kutató szerint elképzelése sok kulturális és légköri tényezővel is összhangban van. Az 1950-es években például azon amerikai pilóták, akik 80 kilométernél magasabbra repültek, úgynevezett asztronauta szárnyfestést kaptak repülőgépükre.

Az atmoszféra leghidegebb régiója, a mezopauza szintén 85 kilométer felett található. Ebben a térségben a légkör tulajdonságai már drámaian megváltoznak, és itt égnek el a meteorok is.

Meglepő lehet, de McDowell új eredményeinek politikai következményei is lehetnek. Az egyes országok felett található légteret általában az adott ország részének tekintik. Éppen ezért, ha alacsonyabban jelölik ki az űr határát, az azzal járhat, hogy a kémműholdak jóval alacsonyabb pályán is mozoghatnak majd.

Ez persze azt is jelenti, hogy McDowell elméletének nem csak tudományos bírálói lesznek.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Titokzatos objektumot találtak az űrben"Betyár" napfoltok gátolhatják az űridőjárás előrejelzésétA nap híre: Egy új kutatás szerint az Uránusz szellentésszagúAz idei év hozhatja az áttörést az űrutazásban
Kategóriák: UFO

Rendkívüli hír: Folyékony vizet találtak a Marson

ParaHIR.HU - 2018, július 25 - 19:36
MarsÉletKategória: Mainstream

Az Olasz Űrügynökség kutatói folyékony vizet találtak a Mars déli jégsapkája alatt, felfedezésüket szerda délután jelentették be. A lekerekített háromszög alakú tó másfél kilométerrel található a jég alatt. Ez lehet az első alkalom, hogy folyékony vizet találnak a Marson.

A kutatók az Európai Űrügynökség Mars Express űrszondájának adatai alapján találtak rá a körülbelül 20 kilométer átmérőjű tóra. A folyékony víz létezését bizonyíthatja, hogy az Antarktisz és Grönland jege alatt is találhatók ehhez hasonlatos tavak.

A Mars Express MARSIS nevű radarberendezését 2012 és 2015 között vetették be a Mars Déli-sarkja, a Planum Australe fölött. A sarki jégtakarón és a felszínen áthatoló elektromágneses hullámok segítségével találtak rá a jég alatti tóra, melyben akár mikroorganizmusok is élhetnek. Bár a tó hőmérséklete fagypont alatt van (-10 és -70 fok között), nem fagyott meg annak köszönhetően, hogy sok sót tartalmaz.

Az ábrán a jég alatti tó kontúrja látható.

Az ábrán a jég alatti tó kontúrja látható.

Fotó: Olasz Űrügynökség

A NASA Curiosity marsjárója 2017 januárjában egy 3,5 milliárd évvel ezelőtt kiszáradt tóra bukkant a Mars felszínén.

Forrás: IndexKapcsolódó: A NASA NAGY BEJELENTÉSE: Folyékony, sós víz van a MarsonFolyékony óceán rejtőzhet a Pluto jeges felszíne alattFolyékony sós víz létezhet a MarsonMég ma is lehet folyékony óceán a Plútón
Kategóriák: UFO

Oldalak