UFO

Még a halála előtt is fantasztikus adatokat küldött az űrszonda

ParaHIR.HU - 2018, október 17 - 16:42
CsillagászatKategória: Mainstream

A Cassini űrszonda utolsó felfedező útján a Szaturnusz gyűrűi és légköre közé látogatott, és meglepő dolgokat talált: a vártnál nagyobb kémiai változatosságot, és folyamatos anyagzáport a gyűrűkből a légkör felé.

A NASA Cassini űrszondája tavaly, mielőtt végképp eltűnt volna az emberiség szeme elől, egy látványos égi bemutatót még sikeresen elcsípett. A Science-ben most megjelent híradás szerint a Szaturnusz gyűrűinek kémiai összetétele sokkal bonyolultabb, mint bárki várta volna, s ráadásul a bolygó legbelső, „D" jelű gyűrűjéből a váratlanul komplex vegyi koktéllal borított porszemcsék a gyűrű forgása közben szédítő ütemben záporoznak a felső légkörbe. A kutatók szerint ez az állandó anyagáram hosszú időskálán nézve megváltoztathatja a bolygó légkörének szén- és oxigéntartalmát.

„Ez új elemmel gazdagítja ismereteinket a Naprendszer működéséről – nyilatkozta Thomas Cravens, a Kansas-i Egyetem fizikus-csillagász professzora és a cikk társszerzője. – Két dolog lepett meg. Az egyik a gyűrűkből lehulló anyag kémiai komplexitása: múltbéli megfigyeléseink alapján azt gondoltuk, a gyűrűket csaknem teljes egészében víz alkotja. A másik a puszta mennyiség, ami jóval meghaladja eredeti várakozásainkat. A gyűrűkből a légkörbe érkező anyagáramnak a minősége és a mennyisége egyaránt meglepetés volt."

Az űrszonda

FORRÁS: NASA

Cravens a Cassini egyik fontos elemző eszközének, az INMS-nek (Ion and Neutral Mass Spectrometer: Ion- és Semleges Tömegspektrométer) a mérési adatait kiértékelő csoportban dolgozott. A Cassini „nagy fináléja", a Szaturnusz legbelső gyűrűjébe és külső légkörébe való aláereszkedés során a szonda által hordozott tömegspektrométer különböző magasságokban mintát vett a környező anyagból.

Ahelyett, hogy puszta vízre akadt volna, az INMS azt találta, hogy a gyűrűk a vízen kívül metánt, ammóniát, szénmonoxidot, nitrogéngázt és széndioxidot is tartalmaznak. „A cikkben a belső gyűrű és a felső légkör közötti rés viszonyairól írunk, ahol bizonyos dolgokra, például a vízre eleve számítottunk – folytatja Cravens. – Arra viszont nem, hogy a tömegspektrométer metánt talál; ezt senki se sejtette előre. Kimutatott a műszer szén-dioxidot is, amit szintén nem vártunk. Azt hittük, a gyűrűket egyedül víz alkotja. Ehhez képest a jelek szerint a belső gyűrűk jelentős mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak a jégbe zárva."

A Nagy Finálé idején végzett 22 keringés pályája. A legutolsó a Szaturnuszba vitte a Cassini szondát

FORRÁS: NASA

A Cassini tömegspektrométere azt is kimérte, hogy a Szaturnusz „D" gyűrűjének vegyi koktélja szó szerint záporozik a bolygó felső légkörébe. A légkörbe belépő részecskék nagy sebességgel érkeznek, mivel a „D" gyűrű gyorsabban kering, mint a bolygó légköre maga. „Láttuk, hogy ez történik, de még mindig nem értjük pontosan – számolt be a kansasi professzor. – Azt tapasztaltuk, hogy a benzolt is tartalmazó, nagyobb szemcsékből és porból álló anyagzápor megváltoztatja a Szaturnusz légköre legfelső rétegének összetételét az egyenlítői régióban."

Cravens szerint az új ismeretek nemcsak a saját naprendszerünk működését segítenek tisztázni, de más naprendszerekre és exobolygókra is vonatkoztathatók – és persze legalább annyi új kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. „Egyáltalán hogyan tesz szert egy bolygó gyűrűkre? Egyes bolygóknak vannak gyűrűik, másoknak nincsenek – kezdi sorolni Cravens. – Meddig él egy gyűrű? Honnan pótlódik az anyaga? Vajon volt-e idő, amikor a Szaturnusznak még nem voltak gyűrűi? És hogyan kerültek oda ezek az anyagok? A Naprendszer kialakulásának idejéből maradtak vissza, vagy esetleg még a Nap előtti anyagfelhőből, abból az anyaghalmazból, amely a csillagközi anyagból összesűrűsödve a Napot és a bolygókat kialakította?"

A Cassini űrszonda által készített kép a Szaturnusz légköréről

FORRÁS: MTI/EPA/NASA/

A kutató úgy véli, hogy a „D" gyűrűből a légkör – pontosabban annak teteje, az ionoszféra – felé kivetett anyag vártnál nagyobb mennyisége okot adhat a gyűrűk élettartamának újrabecslésére: elképzelhető, hogy a korábban számítottnál rövidebb ideig léteznek. „Most már tudjuk, hogy az anyag legalább 10-szer gyorsabban hagyja el a gyűrűket, mint ezelőtt gondoltuk. Ha nincs, ami ezt pótolja, a gyűrűk nem fognak sokáig tartani – a lyukas vödör is kiürül, ha nem töltik. Valószínűleg a Jupiternek is volt korábban gyűrűje, amiből mostanra már csak valami halvány gyűrűféleség maradt, talán ugyanezen okból. A gyűrűk jönnek és mennek. Hacsak nem tesznek szert valahogy új anyagra, fokozatosan elszippantódnak."

Cravens-t a Kansas-i Egyetem doktoranduszai és posztdoktorai segítették munkájának első fázisában, amikor a Cassini INMS berendezéséről érkező adatokat rendszerezték és tisztították. „A nyers adatok a Cassini eszközéről a NASA Jet Propulsion Laboratory (Sugárhajtás Laboratórium) mélyűri antennáin keresztül a Southwest Research Institute-ba érkeztek, ahol a cikk írója, Hunter Waite dolgozik" – ismertette a professzor, akinek a fő feladata persze nem az adatok rendbe tétele, hanem azok értelmezése volt. Figyelmének középpontjában az a kérdés állt, hogy a gyűrűkből származó anyag hogyan hat a Szaturnusz ionoszférájára. A szerzőcsoport beszámolója alapján a gyűrűkből beáramló vegyületek oly módon hatnak a bolygó egyenlítői ionoszférájának vegyi összetételére, hogy az egyatomos és háromatomos hidrogénionokat nehezebb molekuláris ionokká alakítják, s ezzel csökkentik az ionoszféra sűrűségét.

A Szaturnusz fényképe

FORRÁS: NASA

„Az én fő érdeklődési területem az ionoszféra volt, ez a töltött részecskékkel teli környezet – mondta el Cravens. – A beérkező koktél jó sokat felzabál az ionoszférából, megváltoztatja az összetételét, és megfigyelhető hatásokat fejt ki, amiket most próbálunk megérteni. Az adatok világosak, de a magyarázatokhoz még modellezésre van szükség, és ez el fog tartani egy darabig. Az anyag nagy sebességgel csapódik be a Szaturnusz légkörébe, mert a gyűrűk jóval gyorsabban keringenek a légkörnél. Úgyhogy nem csendes esőt kell elképzelni: ezek a részecskék úgy hasítanak, mint a saját bolygónkra visszatérő műholdak. És a műhold-sebességgel száguldó porszemcsék energiát adnak át a légkörnek. Atomra számítva elég számottevő mennyiségű energiát szállítanak, ami véleményünk szerint felmelegíti a felső légkört, és egyben módosítja az összetételét."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Búcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvételeA megsemmisítő nagy ugrás felé tart a Cassini űrszondaPusztulása előtt lefényképezett valami furcsát a CassiniAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlRejtélyes ürességbe futott a Cassini
Kategóriák: UFO

Ismeretlenek távoli galaxisokból bombázzák a Földet

ParaHIR.HU - 2018, október 16 - 16:49
CsillagászatKategória: Mainstream

Ausztrál csillagászok megütötték a kozmikus főnyereményt: rövid időn belül nagy számban találtak gyors rádiókitöréseket. E hatalmas erejű kozmikus jelenségeket még ma sem értik teljesen a kutatók, az új fejlemények ugyanakkor közelebb vihetik őket a források megtalálásához és azonosításához. A jelek detektálásáról, a távolságok meghatározásának technikájáról és a kutatómunka további lépéseiről a felfedezést tevő csillagászcsoport egyik tagját kérdeztük.

A gyors rádiókitörések (FRB-k) kozmikus rádióhullámok rövid ideig tartó, nagyon erős löketei. A számítások arról árulkodnak, hogy keletkezésükhöz akkora energiára van szükség, mint amennyit a Nap 80 éves működése során termel. Felfedezésük 2007-ben valódi szenzációnak számított, azóta pedig – hála a fejlett rádióteleszkópoknak és a csillagászok kitartásának – egyre többet találnak belőlük. Kétség sem férhet hozzá, hogy a legnagyobb sikert az ausztrál Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont (ICRAR) könyvelheti el, amely egy év alatt 20 FRB-t dokumentált.

Az általunk felfedezett gyors rádiókitörések alig néhány milliszekundumig tartottak és nagymértékű szóródást mutattak

– mondta az Origónak dr. Jean-Pierre Macquart, az ausztrál Curtin University munkatársa, a Nature magazinban megjelent publikáció társszerzője. A szakértő szerint egyik jel sem ismétlődött, dacára annak, hogy az eddiginél modernebb technikával, átlagosan harminc napig figyelték az egyes rádiókitöréseket (az eddig felfedezett 60 FRB közül mindössze egynél figyeltek meg ismétlődést).

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY

Mik (vagy kik) küldhették a rádiójeleket?

Akik abban reménykedtek, hogy egy idegen civilizáció keresné a kapcsolatot velünk, sajnos ezúttal is csalódniuk kell, Macquart véleménye alapján ennek a valószínűsége a legkisebb.

Jelen pillanatban több mint 30 különféle teória próbálja magyarázni a jelenség hátterét, ezeket pár mondatban lehetetlen feladat összefoglalni.Bizonyos elméletek alapján fiatal pulzárok (gyorsan forgó neutroncsillagok) bocsájtják ki a kitöréseket, mások szerint magnetárok (hihetetlen erejű mágneses mezővel bíró neutroncsillagok) állnak a háttérben, de szóba jöhetnek még összeolvadó neutroncsillagok, és így tovább"

– magyarázta Macquart.

A kutató szerint az egyik legnagyobb eredmény, hogy első ízben sikerült képet alkotni a rádiókitörések forrásainak távolságáról, és így alaposabban megértették a kitörések energetikáját is.

Számos korábbi elmélet azt feltételezte, hogy az FRB-k viszonylag közel vannak a Tejútrendszerhez, az új ismeretek fényében viszont el kell vetni a régebbi nézeteket.

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY

Az ausztrál szuperteleszkóp képességei nélkülözhetetlennek bizonyultak

Az, hogy egy év alatt ennyi kitörést sikerült detektálni, az Ausztrál SKA helykereső (angolul Australian SKA Pathfinder; ASKAP) teleszkóphálózatnak köszönhető. A 6 kilométeres körzetben elterülő, 36 antennából álló kutatóeszköz olyan újfajta technológiát alkalmaz (fázisolt ellátóhálózat), aminek eredményeképpen minden egyes távcső látómezeje az eredeti harminchatszorosára növekszik. A rendszer tulajdonképpen úgy viselkedik, mintha egyetlen 6 kilométer tányérátmérőjű óriástávcső lenne, szögfelbontása is ennek megfelelően kiváló.

Ha az égbolt nagyobb részét vagy képes egyszerre tanulmányozni, több rádiókitörést fogsz fellelni

– mondta Macquart. – „Úgy hisszük, az ég egészét tekintve legkevesebb 3000 kitörést tudnánk detektálni, sajnos azonban ezek helyét és idejét képtelenek vagyunk megjósolni, emiatt csupán azt tehetjük, hogy az égbolt minél nagyobb szeletét próbáljuk egy időben tanulmányozni."

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY.

Honnan tudták a csillagászok, hogy milyen messziről származnak a jelek?

A távolság meghatározását az tette lehetővé, hogy a kutatók összefüggést találtak a rádiókitörések fényessége és szóródása (diszperziója) között.

Az FRB-k esetében megfigyelt diszperzió azt jelenti, hogy az alacsonyabb frekvenciájú (vörös) hullámok csak a nagyobb frekvenciájú (kék) hullámok után értek a teleszkóphoz. Az időeltérés mutatja, hogy a kitörés rádiójelének mekkora mennyiségű anyagon kellett áthaladnia a forrás és a Föld között.

A hatás különösen emlékeztet arra, amikor a kevert fehér fényt egy prizmával felbontják az azt létrehozó színekre. Ez annak köszönhető, hogy az üveg törésmutatója a különböző hullámhosszak számára más és más. Az űrben található extrém finomszemcséjű anyag törésmutatója is a hullámhossztól függ, és ez jobban lelassítja a vöröses fényt, mint a kéket.

A színszóródás jelenségét talán az alábbi animáció szemlélteti a legtökéletesebben.

Az FRB-knél tapasztalt szóródás mértéke kizárólag kétféle módon magyarázható:

  1. a forrás közvetlen közelében nagy mennyiségű anyag van jelen,
  2. vagy a diszperziót a csillagközi téren áthaladó sugárzás okozza - ebben az esetben viszont szóródás alapján közvetlenül következtetni lehet a távolságra.

A kettőt meg tudtuk különböztetni egymástól, ugyanis az elsőnél nem lenne semmiféle összefüggés a forrás fényessége és a távolság között, míg a másodiknál ennek éppen az ellenkezője várható"

– mondta Macquart. Hozzátette: fontos megjegyezni, hogy ha a kitörések valós fényessége egyforma lenne, akkor nagyon egyszerű kapcsolat állna fenn a kitörés távolsága és a szóródás mértéke között, a valóságban ugyanakkor nem ez a helyzet, az FRB-k valós fényessége rendkívül tág határok között mozog, így a fényesség-diszperzió viszonya jóval bonyolultabb, mint azt elsőre várnánk.

Az eljárás alapján kapott adatok azt mutatták, hogy még a legközelebb található forrás is több mint 270 millió fényévre van a Földtől. Ez persze csak becslés, ami annak a galaxisok közötti térben található anyagnak a mennyiségén alapul, amin a rádióhullám keresztülutazik.

Megtalálni a forrást

A kutatás következő lépése a források pozíciójának feltérképezése lesz.

A gyors rádiókitöréseket kibocsátó objektumok megtalálásához egy rádiócsillagászati megoldást, az interferometriát kell elővenni.

"A technika lényege, hogy a teleszkópokat az égbolt egy adott részére irányítjuk és közvetlenül rögzítjük az elektromos tér azon oszcillációit (periódusos változásait), amiket a beérkező jelnek tulajdonítunk".

Ahogy azt korábban említettük, az ASKAP 36 antennájával gigantikus obszervatóriumként funkcionál, ennek megfelelően az erőteljesebb gyors rádiókitörésekből származó sugárzás helyzetét még 1 szögmásodpercnél (1 fok 1/3600-ad részénél) is pontosabban képes meghatározni.

FORRÁS: ALEX CHERNEY/CSIRO

Amint sikerül az interferometriával a kitörések forrásait lokalizálni, a nekik otthont adó galaxisok vöröseltolódásából kiszámíthatjuk pontos távolságukat"

– mondta Macquart.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Azonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátFelavatták a déli félteke legerősebb rádióteleszkópjátHallani fogjuk a világűrt: igen érzékeny "fület" szereltek fel a hatalmas rádióteleszkópraMegtalálták egy gyors rádiókitörés származási helyétÚgy tűnik, nem az idegenek üzennek nekünk a titokzatos rádióhullámokkal
Kategóriák: UFO

Láthatatlan fénytől izzik a világegyetem

ParaHIR.HU - 2018, október 15 - 16:56
CsillagászatKategória: Mainstream

Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével végzett mélyészlelések távoli galaxisok körüli hatalmas kozmikus hidrogénraktárak létezésére utalnak. A MUSE kivételes érzékenysége lehetővé tette a halvány hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzása utófényének közvetlen detektálását, csaknem az egész égbolt láthatatlan izzásának felfedését.

Egy nemzetközi csillagászcsoport az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével a hidrogén Lyman-alfa-sugárzásának váratlan többletét fedezte fel a Hubble Ultramélyvizsgálati Mezőben (Hubble Ultra Deep Field, HUDF). A detektált sugárzás csaknem az egész látómezőt lefedte, ez alapján pedig a csoport azt feltételezi, hogy gyakorlatilag az egész égbolt a korai Univerzum láthatatlan Lyman-alfa sugárzásának utófényében tündököl.

A csillagászok számára már nagyon régóta nem szokatlan, hogy az égbolt különböző hullámhosszakon nagyon eltérően néz ki, a Lyman-alfa-emisszió utófényének kiterjedése azonban mégis meglepte őket.A felismerés, hogy a távoli hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzásának észlelésekor az egész égbolt szinte »parázslik« az optikai tartományban, szó szerint szemünket felnyitó meglepetés volt"– magyarázta Kasper Borello Schmidt, a kutatócsoport egyik tagja.

Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével végzett mélyészlelések távoli galaxisok körüli hatalmas kozmikus hidrogénraktárak létezésére utalnak. A MUSE kivételes érzékenysége lehetővé tette a halvány hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzása utófényének közvetlen detektálását, csaknem az egész égbolt láthatatlan izzásának felfedésétFORRÁS: ESA/HUBBLE & NASA, ESO/ LUTZ WISOTZKI ET AL.

Nagyon különleges felfedezés!"– tette hozzá a csoport egy másik tagja, Themiya Nanayakkara. „Ha legközelebb felnézel a Hold nélküli éjszakai égboltra, a csillagokat csodálva jusson eszedbe az Univerzum alapvető építőkövének, a hidrogénnek egész égboltot beragyogó láthatatlan sugárzása."

A csoport által letapogatott HUDF egy amúgy szinte figyelemre sem méltó régió a Fornax (Kemence) csillagképben, amelyet az tett ismertté, hogy a NASA/ESA Hubble-űrtávcsöve – minden addiginál messzebb tekintve az űr mélységeibe – több mint 270 órányi megfigyeléssel 2004-ben alaposan feltérképezte a területet.

A HUDF-észlelések felfedték, hogy az ég egyébként szinte teljesen sötétnek tűnő foltját galaxisok ezrei népesítik be, megrázóan érzékeltetve jelentéktelenségünket az Univerzum méretéhez képest. A MUSE kimagasló képességeinek köszönhetően most azonban még messzebbre tekinthettünk.A Lyman-alfa-sugárzás utófényének detektálása a Hubble Ultramélyvizsgálati Mezőben az első alkalom, hogy a csillagászok megpillanthatták a legelső galaxisokat övező gázburkok ezen halvány emisszióját.A címkép az ikonikus HUDF-képre montírozva mutatja a Lyman-alfa-sugárzás utófényét.

MUSE

A MUSE műszer, amellyel a megfigyeléseket végezték, az egyik legkorszerűbb látómező-integráló spektrográf, az ESO Paranal Obszervatóriuma VLT távcsőegyüttesének 4. egységén működik. Az észlelések során a MUSE képes a detektora minden egyes pixelére eső fény spektrumát előállítani. A csillagászati objektumokról érkező fény teljes színképének vizsgálatával pedig mélyebb betekintést nyerhetünk az Univerzumban zajló asztrofizikai folyamatokba.

A MUSE-észlelések a korai Univerzum galaxisait övező diffúz »gázgubók« teljesen új képét tárják elénk"– mutatott rá a csapat egy másik tagja, Philipp Richter.

A megfigyeléseket végző nemzetközi csillagászcsoport próbált arra is magyarázatot találni, hogy mi készteti a távoli hidrogénfelhőket a Lyman-alfa-sugárzás kibocsátására, de a pontos ok egyelőre még rejtély. Mivel azonban úgy vélik, hogy a sugárzás az egész éjszakai égboltot lefedi, a jövőbeli kutatások minden bizonnyal feltárják majd az eredetét.

„A jövőben még érzékenyebb mérések elvégzését tervezzük" – mondta el zárásként Lutz Wisotzki, a csoport vezetője. „Szeretnénk részletesen feltérképezni az atomos hidrogén hatalmas kozmikus raktárainak térbeli eloszlását."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A világegyetem végéről írt Stephen Hawking utolsó tanulmányábanEgy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátMegtalálták a világegyetem hiányzó anyagának nagy részétMasszív csillagokkal van tele a világegyetem
Kategóriák: UFO

Megjelent Hawking utolsó befejezett kutatása

ParaHIR.HU - 2018, október 14 - 14:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Közzétették Stephen Hawking márciusi halála előtt csupán napokkal befejezett utolsó tudományos kutatását, amely 56 éven át tartó karrierjének egyik legfontosabb témájával, a fekete lyukakkal foglalkozik.

Azt a kérdést járja körül, hogy a fekete lyukak megőrzik-e a beléjük hulló objektumok információit. Néhány kutató úgy vélte, hogy ez az információ megsemmisül, mások szerint azonban ez megsértené a kvantummechanika törvényeit. Ezen törvények szerint a világon minden lebontható információkra, például egyesek és nullák sorozatára. Ráadásul ez az információ sohasem tűnik el, akkor sem, ha magába szívja egy fekete lyuk.

Hawking azonban Albert Einstein munkája alapján kimutatta, hogy a fekete lyukaknak van hőmérsékletük, és mivel a forró testek hőt vesztenek az űrben, a fekete lyukak tulajdonképpen párolognak, azaz semmivé lesznek.

Stephen Hawking

FORRÁS: GETTY IMAGES/2016 GETTY IMAGES/JEMAL COUNTESS

A fekete lyukak olyan régiók az űrben, ahol a gravitáció olyan erős, hogy semmi sem tud megmenekülni belőlük.

"Hawking azt fedezte fel, hogy a fekete lyukak fizikájában még nagyobb lehet a bizonytalanság, mint a kvantummechanikában" - idézte a tanulmány társszerzőjét, Malcom Perryt, a Cambridge-i Egyetem kutatóját a BBC News.

Hozzátette: "ez nem számítana, csakhogy a fekete lyukak valódi, fizikai objektumok. Hatalmas fekete lyukak vannak számos galaxis közepében".

Ha egy objektumnak van hőmérséklete, akkor tulajdonságai között szerepel az entrópia is, amely egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. "Az entrópia annak mértéke, hogy hányféleképpen képes felépülni egy objektum mikroszkopikus alkotóelemeiből úgy, hogy ugyanúgy nézzen ki" - fejtette ki Perry.

Forrás: MTIKapcsolódó: A világegyetem végéről írt Stephen Hawking utolsó tanulmányábanEzen a bolygón keresné az idegeneket Stephen HawkingEzer évet ad az emberiségnek Stephen HawkingGyász: Meghalt Stephen HawkingIgazolhatták Stephen Hawking 42 éves elméletét a fekete lyukakról
Kategóriák: UFO

A holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunk

ParaHIR.HU - 2018, október 13 - 19:15
CsillagászatKategória: MainstreamA Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány azt latolgatja, hogy vajon vannak-e olyan holdak, amelyek körül kisebb holdak keringenek, és ha igen, akkor ezeknek az égitesteknek milyen feltételeknek kell megfelelniük. Kiderült: akár a saját holdunknak is lehetne kisebb kísérője.  

A bolygók jó részének van holdja, de vajon a holdaknak is lehet saját holdjuk? Ezt a kérdést vizsgálta meg elméleti szinten a washingtoni Carnegie Intézet kutatója, Juna Kollmeier, és Sean Raymond a Bordeaux-i Egyetemről, és kiderítették, hogy a dolognak elméletben nincs akadálya, de nagyon ritka lehet a jelenség, hiszen rengeteg mindennek kell együttállnia ahhoz, hogy a második hold ne inkább a bolygó körül keringjen.

A feltételezett égitesteket egyébként holdholdnak (moonmoon), szubholdnak, vagy akár hoooldnak (moooon) nevezhetik majd, attól függően, hogy mit fogad el a Nemzetközi Asztronómiai Unió.

Akár a saját holdunknak is lehetne holdholdja – forrás: Wikimedia Commons

Kollmeier és Raymond azokat a Goldilocks kondíciókat próbálta megtalálni, amelyek lehetővé tehetik, hogy egy ilyen kísérő megmaradjon egy hold körül, ne zúzza szét a bolygó vonzása, vagy ne kezdjen el a hold helyett a bolygó körül keringeni. Kiderítették, hogy a nagyobb holdaknak van esélyük ilyen kísérőt bevonzani (amelyek legalább 1000 kilométer sugarúak), és széles a keringési pályájuk.

Ezek a holdak olyan holdholdakat tudnának magukkal vinni, amelyek legalább 100 kilométeres sugárral rendelkeznek.

A rá ható erők megsemmisítenék az ennél kisebb holdholdakat, és az is szükséges, hogy a gazdahold viszonylag messze keringjen a bolygójától, különben a bolygó gravitációja befoghatja a szubholdat, és akkor már a gazdaholddal együtt keringene, és nem körülötte.

A Naprendszerből elméletileg képes lenne holdhold fenntartására a mi holdunk, a Szaturnusz Titánja és Iapetusa, esetleg a Jupiter Callistója. Egy frissen felfedezett hold, amely a Kepler-1625b exobolygó körül kering, szintén lehet holdhold-lelőhely, hiszen pont ideálisak a körülményei hozzá.

This artist’s impression depicts the exomoon candidate Kepler-1625b-i, the planet it is orbiting and the star in the centre of the star system. Kepler-1625b-i is the first exomoon candidate and, if confirmed, the first moon to be found outside the Solar System. Like many exoplanets, Kepler-1625b-i was discovered using the transit method. Exomoons are difficult to find because they are smaller than their companion planets, so their transit signal is weak, and their position in the system changes with each transit because of their orbit. This requires extensive modelling and data analysis.

A Kepler 1625b – fotó: ESA/Hubble

Annak ellenére, hogy elméletben kifejezetten lehetséges ilyen holdholdak létezése, egyelőre nem találtunk egyet sem, és a szakértők szerint nincs is nagy esély arra, hogy egyszer kiszúrunk majd egy szubholdas rendszert.

Ahhoz, hogy ilyen kialakuljon, az kellene, hogy egy kisbolygót valami pontosan olyan pályára állítson egy hold körül, amely még elég távoli ahhoz, hogy ne szívja be a bolygója gravitációs mezeje.

Ehhez pedig azért elég nagy szerencse kell.

Ennek ellenére elméletben létezhetnek holdholdak, így a kutatók most arra várnak, hogy a Nemzetközi Asztronómiai Unió bejegyezze, hogyan is hívjuk ezeket a feltételezett objektumokat pontosan.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas óceán rejtőzik a Szaturnusz holdjának felszíne alattA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Élhetnénk-e exoholdakon?
Kategóriák: UFO

Galaxisunkban bujkál az univerzum fiatalkorának egyik utolsó túlélője

ParaHIR.HU - 2018, október 12 - 16:10
CsillagászatKategória: Mainstream

Csillagászok egy csoportjának sikerült ráakadnia a Tejútrendszer egyik legöregebb csillagára. A matuzsálem a jelenleg 13,8 milliárd éves világegyetem életének egy korai időszakában született.

A Pristine 221.8781+9.7844 idős koráról atmoszférája árulkodott. Nem sokkal az ősrobbanást követően az univerzum tele volt hidrogénnel és héliummal, de kevés lítiumot is tartalmazott, nehézfémeket ugyanakkor nem, mivel utóbbiak később, a csillagok belsejében jöttek létre.

Mintha tűt találtunk volna a szénakazalban! Na, jó, talán kicsit túloztam, mindenesetre rengeteg csillagot vizsgálnunk kellett"– nyilatkozta az Origónak Carlos Allende, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) egyik kutatója. A szakértő elmondta, hogy a felfedezés kulcsát a CFHT (Canada France Hawaii Telescope) távcső jelentette, egészen pontosan annak keskenysávú szűrőjével tanulmányozták a csillag színképvonalait.

A sötétebb, erősebb vonalak olyan elemek bőségére utaltak volna, mint például a szén, a kalcium és a vas. Az eredmények alapján azonban a vonalak nagyon gyengének bizonyultak, tehát nehéz elemeket csak elhanyagolhatóan kis mennyiségben lehetett megfigyelni.Allende szerint ez az információ utalt az égitest „vénségére".

A Pristine 221.8781+9.7844 Földünktől 12 000 fényévre, a Tejútrendszer külső peremvidékén (úgynevezett halóban) helyezkedik el.Az égitest nagy valószínűséggel egy második generációs csillag. Nagyon öreg, de nem az elsőszülöttek közé tartozik, mert – még ha minimálisan is – de tartalmaz nehezebb elemeket"– mondta Allende.

A Pristine 221.8781+9.7844 azokból az anyagokból állt össze, amiket a korai szupernóva-robbanások szórtak szét

FORRÁS: GABRIEL PÉREZ, SMM (IAC).

A kutató szerint csupán néhány olyan csillagot ismernek a tudósok, amikben megközelítőleg ilyen kis mennyiségben vannak jelen nehéz fémek, így a galaxis kialakulásának megértéséhez további hasonló típusú égitesteket kell felfedeznie a csillagászoknak.

Az egyik kritikus kérdés, hogy találunk-e majd olyan csillagokat, amikben még ennél is kevesebb nehézfém van"– vázolta fel a jövőbeli kutatási célokat Allende.

A publikáció a Monthly Notices of the Royal Astronomical Societycímű szakfolyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreit200 milliárd csillagból 1,15 milliárdot feltérképeztek580 év után most sikerült megfejteni a rejtélyt: mi volt az a 14 napon át látható csillagrobbanás?A csillagászat élő dinoszauruszára bukkanhattak
Kategóriák: UFO

Élet lehet ezen a holdon – brutális jégtüskék alatt

ParaHIR.HU - 2018, október 11 - 16:17
JupiterEuropaKategória: MainstreamEgy új kutatás szerint óriási jégtüskék meredeznek a Jupiter egyik holdjának felszínén. Ha ez valóban így van, úgy nehéz dolguk lesz a szakértőknek, ha közelebbről is meg akarják vizsgálni az objektumot.  

Egy új tanulmány szerint 15 méter hosszú jégtüskék boríthatják az Európé nevű hold felszínét – írja a Live Science. Ez azt jelenti, hogy sokkal nehezebb lesz eljuttatni egy leszállóegységet az égitestre, mint eddig hittük.

Az Európé a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. Az objektum felszínét jég borítja, a mélyben azonban egy sós vízből álló óceán feküdhet. A kutatók úgy gondolják, hogy ezen víztömegből származik az a pára, melyet az Európé gejzírjei bocsáthatnak ki magukból.

Napjainkban a szakértők azt gondolják, hogy ahol folyékony víz van, ott az élet is jelen van. Éppen ezért egy ideje már tervezik, hogy olyan űreszközt küldenek az Európéhoz, amely képes azonosítani az élet nyomait. Ilyen szerkezet lehet az Europa Clipper is, amely a becslések alapján a 2020-as években indulhatna el a holdhoz.

A Daniel Hobley, a Cardiffi Egyetem szakértője által vezetett csapat viszont a közelmúltban arra jutott, hogy egy leszállóegység elhelyezése az Európén egyáltalán nem lenne egyszerű.

A kutatók a jégmezők viselkedését elemezték magasan fekvő földi régiókban. Itt a napfény hatására a jég képes közvetlenül gázzá alakulni és elillanni. A folyamat hatására egyedi, tüskékre emlékeztető jégformációk maradnak hátra.

Ezek az alakzatok bolygónkon legfeljebb 1-2 méteresek lehetnek. Az Európén ugyanakkor a körülmények igen extrémek, ezért Hobley-ék szerint

a helyi tüskék akár a 15 méteres magasságot is elérhetik.

A szakértők elképzelését korábbi radaradatok is alátámasztják. Mikor a szakértők radarsugarakat irányítottak a Naprendszer egyes égitesteire, az Európénál azt tapasztalták, hogy a sugarak sokáig verődnek a felszínen, mielőtt visszatértek volna a Földre. Hobley-ék szerint a talajt borító óriási jégtüskék magyarázatot adhatnak a jelenségre.

Fontos kiemelni, hogy a feltételezett jégformációkat még nem sikerült megpillantani. Az sem lehetetlen, hogy a Jupiter sugárzása képes elsimítani a hold közelebbi oldalát, így egyelőre a tüskék jelenléte csak feltételezés.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondolták
Kategóriák: UFO

Bajban van a legendás űrtávcső

ParaHIR.HU - 2018, október 9 - 19:24
CsillagászatKategória: MainstreamA NASA szakértői attól tartanak, hogy komoly bajban van az 1990-es évek óta operáló Hubble űrtávcső.
 

Vasárnap biztonsági üzemmódba kapcsolta magát a Hubble űrtávcső (HST), miután meghibásodott egy újabb irányításért felelős giroszkópja – számol be a Space.com.

A hír igaz. Nagyon stresszes hétvége volt. Jelenleg a HST biztonsági üzemmódban van, amíg kitaláljuk, hogy mi legyen

– írta Rachel Osten, a Hubble tudományos csapatának tagja és az Űrtávcső Tudományos Intézet munkatársa a Twitteren. A szakértő szerint az első lépés most az, hogy ismét beindítsák a legutóbb meghibásodott giroszkópot.

Az űrteleszkóphoz eredetileg hat giroszkóp tartozott, melyeket 2009 májusában egy űrséta során asztronauták cseréltek le. Az évek során sorra hibásodtak meg az eszközök, jelenleg pedig csupán kettő üzemel. A megfelelő működéshez három funkcionáló giroszkópra lenne szükség.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy elegendő giroszkóp nélkül a Hubble ne lenne hasznos, hiszen bizonyos méréseket így is el tud végezni. A szakértők azt tervezik, hogy amennyiben a harmadik szerkezetet nem sikerül helyreállítani, úgy egyetlen giroszkóppal folytatják a küldetést, míg további egyet tartalékként kikapcsolnak.

Nem a Hubble az egyetlen űreszköz, amely nehéz napokat él. Az Opportunity marsjáró például nyáron keveredett egy hatalmas viharba a vörös bolygón, egyelőre pedig nem tudni, hogy milyen állapotban is van. Nehézségekkel küzd a Curiosity marsjáró is, amely memóriaproblémákat tapasztalt az elmúlt napokban. Végezetül a Kepler űrtávcső sincs könnyű helyzetben, ugyanis egyre kevesebb üzemanyaga maradt. Éppen ezért az űrteleszkóp jelenleg hibernált állapotban várja az újraindítást.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble benézett a Tejút csomópontjábaA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA Hubble űrtávcső legújabb képei lenyűgözőekA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesésétLátványos felvétellel ünnepli a NASA a Hubble születésnapját
Kategóriák: UFO

Tényleg hibernálhatjuk a Marsra készülő űrhajósokat

ParaHIR.HU - 2018, október 8 - 16:02
MarsKategória: MainstreamEddig csak sci-fi filmekben jelent meg az emberi hibernálás gondolata, most azonban még valóság is lehet belőle: a NASA által támogatott SpaceWorks ugyanis biztos benne, hogy legalább két hétig képes lenne téli-álomszerű állapotba helyezni egy közelgő Mars-utazás űrhajósait, hogy aztán felébressze, majd újra visszaaltassa őket.  

SpaceWorks nem csak a levegőbe beszél, erre jó bizonyíték az, hogy a NASA két körben is támogatja őket az emberi hibernáció kutatásában. Az atlantai vállalat nem sci-fibe illő dolgot akar véghez vinni, a hibernálást már ma is alkalmazzák orvosi célokra: ez egy olyan kezelés, amellyel a beteg testhőmérsékletét csökkentik és egy ideig azon a hőmérsékleten tartják szervezetüket, így az anyagcsere lelassul, a testnek kevesebb oxigénre van szüksége, és egyes kutatások szerint az izomvesztést és a csontok ásványi-anyagvesztését is csökkenteni lehet.

Ha még mindig nagyon sci-finek tűnik, elég, ha arra gondol, hogy több téli álmot alvó állat már magától is ugyanezt csinálja, hogy átvészelje az élelemszegény, hidegebb időszakot.

A jövőbeli Mars-utazás szempontjából azért lehetne életbevágóan fontos egy ilyen módszer kidolgozása, mert így sokkal kevesebb oxigént, táplálékot és egyéb felszerelést kéne magukkal vinniük az asztronautáknak, hiszen idejük nagy részét ebben a kábulatban töltenék. A SpaceWorks jelenleg úgy becsüli, hogy két hétig ki tudja tolni a hibernálás időtartamát – orvosi eljárásokban jelenleg általában csak egy-két napig tudják így tartani a betegeket biztonságosan. John Bradford, a SpaceWorks elnöke és korábbi NASA-mérnök elmondta, a terv az, hogy a Mars-utazókat kéthetente felébresztik, majd újra visszahibernálják, így egy sokkal könnyebb űrhajó viheti majd őket a vörös bolygóra, vagy sokkal többen mehetnek egy adott súlykapacitással.

Helyet is lehetne spórolni, ha hibernálva utaznának az űrhajósok – fotó: Spaceworks
 

Az űrhajósok testhőmérsékletét 5 Celsius-fokig kell hűteni, ekkor áll be az úgynevezett kábulati állapot, amelyben 50-70 százalékkal lecsökken a szervezet anyagcseréje. „A célunk az, hogy minimalizáljuk a legénység mozgását, ezzel az elfogyasztandó étel és ital, valamint a szükséges felszerelések mennyiségét” – mondta Bradford.

Egy jövőbeli Mars-misszió így sokkal olcsóbb és hatékonyabb lehet, mintha a legénységnek az út során végig élelmet, oxigént, ruházatot, vizet és felszerelést kéne biztosítani.

Persze ez a módszer még mindig nem védi meg az űrhajósokat minden rájuk leselkedő veszélytől – nemrég számoltunk be például arról, hogy az űrbéli ionizáló sugárzás mennyire káros lehet, és tönkreteheti az emésztést, ráadásul a tumorok kialakulásának veszélyét is megnöveli. Így viszont legalább azt sikerülne megoldani, hogy az űrhajósoknak ne kelljen ébren, egy apró űrhajóban együtt élniük hónapokig bezárva.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az idei év hozhatja az áttörést az űrutazásbanAz űrutazás örökre megváltoztatja az asztronauták testét
Kategóriák: UFO

Hamarosan elhagyja a Naprendszert a Voyager-2

ParaHIR.HU - 2018, október 8 - 15:55
CsillagászatVoyager 2Kategória: MainstreamA NASA friss adatai azt sugallják, hogy a Voyager-2 rövidesen kilép a Naprendszerből, és csatlakozik elődjéhez, a Voyager-1-hez.  

A NASA szakértői augusztusban a Voyager-2 két műszerénél is a kozmikus sugárzás szintjének növekedését észlelték. Ez alapján arra következtetnek, hogy az űreszköz hónapokon belül elérheti a Naprendszer peremét, az úgynevezett heliopauzát – írja a Space.com.

A friss adatok összhangban vannak a Voyager-1 2012-es információival. Három hónappal azelőtt, hogy az űreszköz elhagyta volna a Naprendszert, hasonló emelkedést érzékelt a kozmikus sugárzásban.

Változást tapasztalunk a Voyager-2 körüli környezetben, ez nem kérdéses

– nyilatkozta Ed Stone, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa és a missziós csapat tagja. A szakértők azt ugyanakkor egyelőre nem tudják megjósolni, hogy pontosan mikor éri el az űreszköz rendszerünk határát.

A heliopauza egy buborék, ami a napszél hatására alakul ki a Naprendszer körül. Csillagunk 11 éves ciklusa alatt folyamatosan ingadozik a napszelek erőssége, így a buborék is hol összehúzódik, hol kitágul. A Voyager-2 ráadásul más utat jár be, mint elődje, így a Voyager-1-nél mért adatok sem mérvadóak.

Annyi bizonyos, hogy az 1977-ben felbocsátott Voyager-2 jelenleg mintegy 17,7 milliárd kilométerre jár a Naptól, és ha így folytatja, a második ember által épített szerkezet lesz, amely elhagyja rendszerünket. Hogy ez pontosan mikor következik be, az remélhetőleg az elkövetkező hónapokban kiderül.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszonda40 éve indult el, most 21 000 000 000 km-re van tőlünk a Voyager-1Voyager-1: 37 év után begyújtotta a hajtóműveit
Kategóriák: UFO

Bekapcsolták a Curiosity tartalék agyát

ParaHIR.HU - 2018, október 7 - 18:11
MarsCuriosityKategória: Mainstream

Hibát észleltek a NASA szakértői a Curiosity viselkedésében, ezért átkapcsolták a marsjárót a tartalék számítógépére. Az átállásra pár nappal ezelőtt került sor, és azért döntöttek így, mert az űrjármű szeptember 15. óta nem küldte el sem a tudományos mérési adatokat, sem pedig a napi bejegyzéseit, márpedig az utóbbi nélkül nem tudják kitalálni, hogy mivel van gond, és hogyan lehetne megjavítani.

Szerencsére a NASA redundáns rendszereket küld a távoli űrbe, amikor csak lehetséges, és ennek hála két számítógép került a Curiosity fedélzetére is: az egyiket Side A-nak, a másikat Side B-nek nevezik, mint a magnókazetták két oldalát.

Eredetileg a Side A működött a Curiosity űrszondán, amikor leszállt a Marsra 2012-ben, ám nem sokkal később, 2013-ban már átváltottak a másik oldalra, amikor egy hiba miatt majdnem egy hónapig offline volt a személyautó méretű gépezet. Ez akkora hiba volt, hogy majdnem véget ért miatta a küldetés, amit a NASA mérnökei csak évekkel később ismertek be.

Közben megjavították az A oldalt, és most ezt kapcsolták be, amíg megvizsgálják a B oldal memóriahibáit. Hosszabb távon a csapat szeretne majd visszaállni a B oldalra, mert annak nagyobb a memóriája.

(Space.com)

Forrás: IndexKapcsolódó: A Curiosity kilenc hónapja egy percbenFöldszerű panorámát fotózott a Curiosity a MarsonMost már bármire lőhet lézerrel a CuriosityÚj fúrótechnikával gyűjt mintát a Mars kőzetéből a Curiosity
Kategóriák: UFO

Ezzel az űrhajóval térünk vissza a Holdra

ParaHIR.HU - 2018, október 6 - 11:16
holdNASACsillagászatKategória: Mainstream

Válaszolva az amerikai űrkutatási hivatal Hold- és Mars-kutatási terveire, a Lockheed Martin amerikai cég bemutatta a Holdon leszállni képes űrhajójának modelljét.

A NASA azt tervezi, hogy az 1972-es Holdra szállás óta először űrhajósokat küld az égitestre egy jövőbeni Mars-expedíció előkészítésének részeként. Ezen cél elérésére a NASA az űripar legnagyobb vállalatait felkérte arra, hogy készítsenek terveket egy Hold körül keringő űrállomás, a Lunar Gateway megépítésére és űrhajót a Holdon való leszállásra.

Az űrállomást a tervek szerint más országok segítségével készítik el a 2020-as években, és 2026-ra négy ember fogadására lesz képes - közölte a hivatal augusztusban.

Az űrhajónak az lesz a feladata, hogy a Hold felszíne és a Lunar Gateway között ingázzon. Modelljét a németországi Brémában zajló űrhajózási világkongresszuson mutatták be.

FORRÁS: AFP/HO

Az űrhajó négy embert képes befogadni, egy tonnányi berendezés szállítására képes, és két hétig maradhat a Holdon üzemanyag-utánpótlás anélkül. A négy lábú űrhajó első látásra hasonlít az 1969-es Holdra szállás űrhajósai által használt űreszközre, csak valamivel magasabb.

Ezen misszió előtt, 2023-ban a NASA űrhajósokat akar küldeni a Holdra az Orion űrhajóval, amelyet szintén a Lockheed Martin tervezett. Az űrhajót a még fejlesztés alatt álló, minden korábbinál nagyobb teljesítményű óriásrakéta, a Space Launch System viszi a világűrbe.

Az Elon Musk tulajdonában álló SpaceX magáncég turistákat akar vinni Hold-utazásra 2023-ban saját fejlesztésű Big Falcon rakétáján. Az első utas Mezava Juszaku japán milliárdos lesz.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatExpressz indul a HoldraIndia is megy a HoldraJapán embert küld a HoldraŰrhajót tervez a Holdra juttatni Izrael 2019-ben
Kategóriák: UFO

A Naprendszeren kívüli bolygók után itt az első exohold

ParaHIR.HU - 2018, október 5 - 18:31
CsillagászatKategória: Mainstream

Csillagászok megtalálhatták az első Naprendszeren kívüli holdat, amely jelentősen nagyobb a Földnél, a Neptunuszhoz vagy az Uránuszhoz hasonló méretű.

A Columbia Egyetem csillagászai a Science Advances folyóiratban mutatták be tanulmányukat az első exoholdjelöltről, a Földtől nyolcezer fényévnyi távolságban lévő Kepler-1625b óriás gázbolygó körül keringő holdról.

Az óriás gázbolygó a Naphoz hasonló méretű, de az idősebb Kepler-1625 csillag körül kering. Mivel mind a Kepler-1625b, mind holdja gázóriások, nincsenek meg a feltételek élet létezéséhez.

"Ez az első eset, hogy Naprendszerünkön kívüli holdat észleltünk" - hangoztatta David Kipping, a Columbia Egyetem adjunktusa, aki Alex Teacheyvel az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Hubble és a Kepler űrteleszkópjai segítségével bukkantak az égitestre.

A Kepler 1625b exobolygó és a feltételezett exoholdjának művészi illusztrációja

FORRÁS: DAN DURDA

"Ha a Hubble megfigyelései megerősítik észlelésünket, akkor a felfedezés létfontosságú kulcsokat biztosít bolygórendszerek fejlődésének megértéshez, és a szakembereket a holdak formálódásának elméleti újragondolására késztetheti" - tette hozzá a csillagász.

A becslések szerint az exohold az általa kísért bolygó tömegének csupán 1,5 százaléka. Az óriás gázbolygó többszöröse a legnagyobb bolygóként számon tartott Jupiter tömegének. Ez az arány hasonló a Föld és a Hold tömegarányához.

"A naprendszer mértékei szerint ez a hold nagy és különös" - mondta Kipping.

Az exohold nagyobb, mint a Naprendszer legnagyobb holdja, a Jupiter Ganymede holdja, amelynek átmérője 5260 kilométer. Az exohold nagyjából akkora, mint a Naprendszer legkisebb gázbolygója, a Neptunusz, átmérője 49 ezer négyzetkilométer lehet.

Az exohold nagyjából hárommillió kilométerre kering bolygója körül, ami akkora, mint a Föld és a Nap közötti távolság.

Kipping és Teachey a naprendszeren kívüli holdat csillagászok által használt tranzit módszerrel fedezték fel, amellyel már mintegy négyezer bolygóra bukkantak a naprendszer kívül. A Kepler-1625 csillag fényességét mérve bukkantak rá átmeneti elhalványodásra, amely akkor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó, majd az exohold elhaladt a csillag előtt.

Mérete miatt a tudósok bizonytalanok abban, hogyan keletkezhetett ez a hold. "Ha megerősítjük létezését, az teljesen átrendezi annak megértését, miként keletkezhetnek a holdak, és hogy miből állhatnak" - közölte Thomas Zurbuchen, a NASA misszióvezetője.

A kutatók úgy vélik, hogy már a jövő év elején meglesznek a pontosabb bizonyítékaik az exohold létezésére.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Élhetnénk-e exoholdakon?
Kategóriák: UFO

Új égitestet találtak a Naprendszer peremén

ParaHIR.HU - 2018, október 4 - 15:50
CsillagászatKategória: Mainstream

Hatalmas távolságra lévő törpebolygót fedeztek fel: a The Goblin névre keresztelt bolygó észlelése újraértelmezheti a Naprendszer határait.

Az újonnan felfedezett törpebolygó átmérője a becslések szerint mindössze 300 kilométeres, és egy nagyon megnyújtott körpályán kering. Legközelebbi helyzetében 2,5-szer távolabb van a Naptól, mint a Plútó. Legtávolabbi helyzetében pedig a Naprendszer legkülső peremére jut, csaknem 60-szor távolabb, mint a Plútó,így 40 ezer évre van szüksége ahhoz, hogy megkerülje a Napot.Keringési pályája 99 százalékában túlságosan halvány ahhoz, hogy látható legyen.

Az új törpebolygó hivatalos neve 2015 TG387. Ez a Sedna és a 2012 VP113 jelű égitest után a harmadik törpebolygó, amelyet a külső Naprendszerben találtak. Ez a régió, amelyet egykor hidegnek, sötétnek és üresnek tartottak, úgy tűnik, hogy egzotikus és extrém objektumok gyűjteményét rejti.Csak most kezdjük felfedezni, hogy milyen lehet a Naprendszer legkülső része, mi lehet odakint. Úgy véljük, törpebolygók ezrei lehetnek a távoli Naprendszerben. Most csak a jéghegy csúcsát látjuk"- mondta Scott Sheppard, a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa, a kutatócsoport tagja.

FORRÁS: ILLUSTRATION BY ROBERTO MOLAR CANDANOSA AND SCOTT SHEPPARD, COURTESY OF CARNEGIE INSTITUTION FOR SCIENCE

A kilencedik bolygó terelte össze a törpéket?

A három felfedezett törpebolygó pályájából úgy tűnik, hogy csoportosultak, ami arra utalhat, hogy egy nagy, ismeretlen objektum terelte őket össze.A csillagászoknak ez a kilencedik, szuperföld méretű bolygó létét sugallja.A csillagászok a kilencedik bolygó, egy lehetséges nagy tömegű planéta utáni kutatás során fedezték fel a Goblint. A kilencedik bolygó a feltételezések szerint messze a Plútó mögött lehet a titokzatos Oort-felhőben. A bolygót még nem látták közvetlenül, de a Goblin úgy tűnik, hogy egy óriási, láthatatlan objektum gravitációs hatása alatt áll, ami ismét megerősítette a csillagászokat abban, hogy létezik a kilencedik bolygó.

A felfedezést a nyolc méter lencseátmérőjű japán Subaru teleszkóppal végezték, amely a szunnyadó hawaii Mauna Kea vulkánon működik. Ez a világ egyetlen teleszkópja, amely képes a Naprendszer külső régióiban felvételeket készíteni, miközben elég széles látómezővel rendelkezik.

"Más nagy teleszkópok olyanok, mintha egy szívószálon néznénk át. Ezek olyan dolgok megfigyelésére alkalmasak, amelyekről már tudjuk, hogy ott vannak, de nem alkalmasak új dolgok felfedezésére, mert látómezejük túl kicsi nagyobb területek befogására" - mondta Sheppard. A kutatók újabb megfigyeléseket végeznek novemberben abban a reményben, hogy felfedeznek még több égitestet, esetleg rábukkannak a megfoghatatlan kilencedik bolygóra is.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóEgy új kutatás szerint nincs bizonyíték a kilencedik bolygó létezéséreHa nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázniÍgy nézhet ki a rejtélyes kilencedik bolygóLehet, hogy végre megvan a kilencedik bolygó?
Kategóriák: UFO

Azt hitték megoldották a sötét anyag rejtélyét, de tévedtek

ParaHIR.HU - 2018, október 3 - 16:13
CsillagászatFekete lyuksötét anyagKategória: Mainstream

Mégsem a fekete lyukak adják az univerzum hiányzó sötét anyagát. Bár korábban úgy tűnt, megfejtették a csillagászat egyik nagy rejtélyét, a Kaliforniai Egyetem kutatói cáfolták az elméletet.

Miután 2015-ben egymásnak ütköző fekete lyukak gravitációs hullámait észlelték, egy rövid ideig úgy vélték a csillagászok, hogy az univerzum titokzatos fekete anyagát rengeteg, az univerzumban szétszóródott fekete lyuk alkotja.

A Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetem (UC) szakértői azonban megcáfolták ezt.

A 2014-től felfedezett 740 legfényesebb szupernóva statisztikai elemzése és azon tény alapján, hogy egyikük sem tűnt "egy rejtett fekete lyuk gravitációs lencséje által felnagyítottnak vagy megvilágítottnak", a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy ősi (vagy primordiális) fekete lyukak az univerzum sötét anyagának legfeljebb 40 százalékát alkothatják. Ilyen ősi fekete lyukak csak az ősrobbanás első milliszekundumaiban keletkezhettek.

Az eredményeik szerint az univerzum egyetlen sötét anyaga sem áll nagytömegű fekete lyukakból, vagy más hasonló objektumokból.

A sötét anyag a csillagászok számára az egyik legnagyobb rejtély: bár az univerzum anyagának 84,5 százalékát alkotja, a kutatóknak még nem sikerült közvetlenül bizonyítaniuk, csak közvetett bizonyítékokat találtak létezésére. Nyilvánvalóan ez az anyag tartja össze a galaxisokat, amelyek forgómozgásuk miatt gyakorlatilag szétrepülnének: plusz tömeget ad nekik. A sötét anyag valószínűleg ötször gyakoribb, mint a normál anyag, de nem bocsát ki fényt vagy detektálható sugárzást, csupán gravitációs hatása észlelhető.

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Sok elméleti kutató mutatott be olyan elméleteket, amelyek szerint a sötét anyagnak több típusa létezik. Viszont ha a sötét anyag több össze nem függő alkotóelemből áll, minden egyes alkotóelemnek külön eredetmagyarázata lenne, ami nagyon összetetté tenné a modellt.

Visszatértünk az alapvető vitához. Mi a sötét anyag? Ugyanakkor kifutunk az opciókból. Ez a jövő generációinak kihívása"- mondta Uros Seljak, a UC kutatója. A tudósok eredményeikről a Physical Review Letters című lapban számoltak be.

Forrás: MTIKapcsolódó: A sötét anyag megöli a galaxisokatAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólMeghalt a sötét anyagot felfedező tudósTitokzatos sötét anyag az univerzumban: egy lépéssel közelebb jutottunk hozzá
Kategóriák: UFO

Ez az út felér egy halálos ítélettel

ParaHIR.HU - 2018, október 2 - 19:20
űrutazásCsillagászattudományKategória: Mainstream

A legújabb állatkísérletek alapján a hosszú ideig tartó űrutazások komoly veszélyt jelentenek az asztronauták szervezetére. A szakemberek most éppen azt nézték, a galaktikus kozmikus sugárzás befolyással van-e az emésztőszervrendszer egészséges működésére, és aggasztó információkhoz jutottak. Az eredményekről a kutatásban résztvevő egyik tudóst kérdeztük.

Amikor a Mars meghódításáról esik szó, többnyire a nagyteljesítményű hajtóművek, illetve a tágas, kényelmes űrhajók tervezésének kihívásai kerülnek előtérbe. A program egészségügyi vonatkozásai azonban legalább ennyire fajsúlyosak, kezdve a pszichológiai tényezőktől az emberi testet érő megterhelésekig. Márpedig közelmúltbéli kutatások szerint utóbbiaktól nagyon sok félnivalónk van.

Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban közzétett legújabb publikáció alapján a galaktikus kozmikus sugárzás (GCR) jelentősen roncsolhatja az emésztőcsatorna szövetét, ezzel pedig hosszútávon megváltoztathatja az azt alkotó sejtek funkcióit. Nem nehéz kitalálni, mi lesz ennek a nem kívánt hatásnak a vége:alaposan megnő a kockázata annak, hogy a gyomor- és bélrendszerben daganatsejtek fognak burjánzani.

A friss felfedezés csak egyike a felmerülő kockázatoknak. A kutatást jegyző csapat korábbi munkájában már rámutatott arra, hogy a kozmikus sugarak nagyenergiájú nehézionjai az agyszöveteket is roncsolják, illetve felgyorsítják a hosszabb űrutazásokra vágyó asztronauták öregedését. A veszélyes részecskék azért nem fenyegetik a földlakókat, mert minket bolygónk globális magnetoszférája védelmez, értelemszerűen ugyanakkor az űrutazók nincsenek hasonló védelemmel ellátva (legalábbis egyelőre hatékony árnyékolást nem tudtak kitalálni).

Űrállomás kering a Mars körül (művészi illusztráció)

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY

Komoly kockázatot jelentene egy emberes Mars-misszió elindítása

Nehézionoknak a teljesen, vagy majdnem teljesen ionizált nehéz atomokat nevezzük.Különösen erős romboló mivoltuk nagy tömegükből következik.A rendelkezésre álló technika nem elég fejlett ahhoz, hogy ezt a fenyegetést kivédje és bár gyógyszerekkel elméletileg ellensúlyozni lehetne a károsító hatásokat, egyetlen ilyen készítmény sem lett eddig kifejlesztve. Míg a rövid űrutazások – például a Holdra szállás – alkalmával nem sérülnek olyan mértékben az űrhajósok szövetei, hogy az komolyabb egészségkárosodást idézne elő, egy Mars-utazás, vagy egy mélyűrbe irányuló emberes küldetés már alaposan megterhelné a testet.

FORRÁS: SPACEX

Egereken mutatták be, mi történne az emberrel

De miként is károsítják az emésztőszerveket az űr mélyéről érkező részecskék. Erről a Georgetown Egyetem és Orvosi Központ molekuláris biológusa, Kamal Datta professzor mesélt lapunknak. A szakértő a NASA egyik tudományos részlegének kutatómunkájában, projektvezetőként is közreműködik.

„A bélrendszerben az epiteliális sejtek (az a sejtréteg, ami felszívja a hasznos anyagokat és nem engedi át a károsakat) folyamatosan, 3-5 naponta cserélődnek, nagyjából úgy, ahogyan azt a bőrön is megfigyelhetjük – mondta az Origónak Datta. – Létezik egy kúpszerű edényre emlékeztető struktúra, amelyet kriptának nevezünk. Az epiteliális sejtek osztódása a kriptákban történik, majd innen vándorolnak a vékonybélben lévő villusokba, azaz nyúlványokba, a vastagbélben pedig a belső felszínre. A bélrendszerben az új sejtek migrációját számos molekuláris folyamat szabályozza, ilyen például a sejtosztódásnak, a sejtek közötti kölcsönhatásnak, illetve a sejt és az extracelluláris mátrix (a kötőszöveti sejteket körülvevő, fehérjékből és szénhidrátokból felépülő hálózat) interakciójának koordinálása.”

Mi egerek vékonybeléből alkotott modellrendszeren demonstráltuk, hogy a kozmikus sugárzás megzavarja az irányított sejtvándorlásban résztvevő jelzőmolekulák/fehérjék működését– mutatott rá a kísérlet lényegére Datta.A módosulás akadályozza az epiteliális sejtek kicserélődését, ezzel párhuzamosan a gyomor- és bélrendszer korrekt funkcionálását.

A rágcsálókat a NASA űrsugárzással foglalkozó laboratóriumában tették ki kis dózisú sugárzásnak. Az állatokat három csoportra osztották: az elsőben vasionokkal, a másodikban gamma-sugarakkal bombázták az egereket. A harmadik volt a kontrollcsoport, az ebbe tartozó emlősöket nem tették ki sugárterhelésnek. A kísérleti egereket végül az egyetemre szállították, ahol összevetették a három csoport képviselőit.

Kiderült, hogy a nehézionokat kapó rágcsálók bélsejtjei nem megfelelő módon szívták fel a tápanyagokat, emellett rákos elfajulásra hajlamos polipokat is képeztek.A vasionok számos sejtben DNS-károsodást váltottak ki, ami csak növelte az elöregedett, és így normális osztódásra képtelen sejtek számát.

Vastagbél daganatos sejtjeFORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRA

„Sikerült egy kiválóan működő modellt alkotni”

„Habár az állatkísérletekből származó adatok alapján nehéz értelmezni, vajon az emberi szervezet is hasonlóképpen fog-e viselkedni, jelenleg ez az egyetlen metódus, hogy a hosszú űrutazások alatt tapasztalható kozmikus sugárzás testre gyakorolt hatásait in vivo (élő szervezeten belül) tanulmányozzuk.

Ebben a pillanatban ez az egyetlen olyan tanulmány, ami a bélrendszer sejtjeinek migrációját vizsgálja és további hosszú távú vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a probléma orvoslására megfelelő gyógyszereket, vagy más, védelmi célokat szolgáló technikát fejlesszünk

– magyarázta a professzor.

Eredményeink alapján egy olyan működő modellt javasoltunk, ami szerint a kozmikus sugárzás ingerli az öregedő sejteket és ezekből olyan jelátvitelt vált ki, ami hozzájárul a hosszú távú oxidatív stresszhez és DNS-károsodáshoz; e pusztító események sérülési válaszreakciók sorát indítják be, s ezek egyenes utat jelentenek a késleltetett sejtmigrációhoz és a tumorok képződéshez 

– mondta Datta.

Útban a Mars felé (illusztráció)

FORRÁS: SPUTNIK/RIA NOVOSTI/ALEXANDER MOKLETSOV

A biológus hozzátette: a laboratóriumban folytatni fogják azoknak az emésztőszervrendszert romboló molekuláris eseményeknek a feltérképezését, amik a kozmikus sugárzás miatt következnek be.

Az agy és az emésztőszervrendszer szövetein kívül más szervek sejtközösségei is veszélyben lehetnek, így a kutató szerint ezeket is vizsgálni kell majd, mielőtt egy emberek részvételével zajló nagyszabású űrexpedíció elindulna.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az idei év hozhatja az áttörést az űrutazásbanAz űrutazás örökre megváltoztatja az asztronauták testét
Kategóriák: UFO

Fekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak

ParaHIR.HU - 2018, október 1 - 19:49
CsillagászatFekete lyukKategória: MainstreamNagyon sok milliárd év múlva az univerzumban kihuny minden fény, csillagok és bolygók helyett pontszerű, irdatlan tömegű fekete lyukak maradnak csak. De egyelőre ott tartunk, hogy magyar asztrofizikusok világraszóló sikert értek el a galaxisok szerkezetének tanulmányozásában, amelyek közepén szupernehéz fekete lyukak terpeszkednek.  

Laikusként a fekete lyukakat félelmetes, nagy, távoli objektumoknak képzeljük el, amelyek iszonyatos tömegük miatt mindent elnyelnek, még a fény sem szökhet belőlük – innen a fekete lyuk elnevezés. Minél távolabb vagyunk tőlük, annál jobb. Fizikusok viszont egyre nagyobb figyelmet fordítanak e képződményekre, vizsgálatukkal többek között a galaxisok képződésének, működésének, illetve a nemrég felfedezett gravitációs hullámoknak a titkait remélik megfejteni.

Egy magyar kutatás jelentős újdonságot hozott a témában, amit mi sem mutat jobban, mint hogy Szölgyén Ákos, az ELTE PhD-hallgatója és témavezetője, Kocsis Bence tanulmánya az egyik legrangosabb fizikai szaklap, a Physical Review Letters címlapján jelent meg. Mindkét tudós az egyetem Atomfizikai Tanszékén működő GALNUC ERC kutatócsoport munkatársa.

Millió Nap egy pontba sűrítve

Ahhoz, hogy megértsük miről is van szó, érdemes először is a fogalmakat tisztázni. Nagyon leegyszerűsítve ebben a kontextusban a fekete lyuk egy nagy tömegű csillag halálával keletkező objektum: amikor a csillag felemészti saját anyagát, egyetlen ponttá omlik össze saját gravitációja hatására, miközben tömegét „megtartja”. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy a mi Napunkénál néhányszor vagy akár pár százszor nagyobb tömeg kisebb területre zsúfolódik, mint az írásjel ennek a mondatnak a végén.

De nemcsak a laikusnak kell ezt emésztgetnie, a fizikus szerint is az elmélet és a gyakorlat határán egyensúlyozunk:

Az erre vonatkozó számítások eredményeként kijön, hogy egy absztrakt matematikai pontról van szó, és csillagászati megfigyelések is azt igazolják, a fekete lyukak valóban ilyen, elképzelhetetlenül sűrű pontok az univerzumban

– magyarázza a 24.hu-nak Szölgyén Ákos.

Más kategóriát képviselnek az úgynevezett szupernehéz fekete lyukak. Ezek származását még nem értjük pontosan, nem tudjuk hogyan és miből jöttek létre, de nevük nem véletlen: tömegük több milliószor meghaladhatja Napunk tömegét.

Egy nagy korongba rendeződnek

És itt térhetünk rá a magyar kutatók munkájára. Közismertnek azért nem mernénk nevezni, de szakemberek előtt régóta ismert tény, miszerint a legtöbb galaxis közepén található egy szupernehéz fekete lyuk. Ezek roppant gravitációjának hatására csillagok milliói és naptömegű fekete lyukak ezrei gyülemlenek össze egy sűrű, mindössze néhány fényév sugarú gömbbe.

Az asztrofizikusok a galaxismagban keringő csillagok pályáinak kölcsönhatásait szimulálták, és megcáfolták azt a korábbi álláspontot, amely szerint a kisebb és nagyobb tömegű objektumok egyaránt tetszőleges irányban keringhetnek a központi nagy fekete lyuk körül. Most viszont kiderült:

A nehezebb csillagok és a fekete lyukak egyetlen korongba rendeződve keringenek a szupernehéz fekete lyuk körül. A közepes tömegű, B-típusú csillagok szintén mutatnak némi korongszerű elrendezést, míg a kisebbek – amilyen a mi Napunk is – leginkább gömbszimmetrikusan fordulnak elő a galaxismagban

– mondja a fizikus.

A kapott eredmények egyeznek a Tejútrendszer közepének csillagászati megfigyelésével, miszerint a kis tömegű csillagok gömbszerűen oszlanak el, míg a nagy tömegű fiatal csillagok egy hajlott korongba rendeződve keringenek a szupernehéz fekete lyuk körül.

Mindezt úgy sikerült kimutatni, hogy egy fontos, de eddig nem vizsgált effektust, az úgynevezett vektor rezonáns relaxációt is számításba vették a galaxismag numerikus szimulációjában. Nem kell megijedni, a fogalom szemléletes jelentése könnyen megérthető. Arról van szó, hogy a gravitáció hatására a fekete lyukak és a csillagok pályája elhajlik. Idővel pedig a nehezebb objektumok összerendeződnek és egy korongot alakítanak ki: valójában rendszert teremt az összevisszaságban.

Megérthetjük a gravitációs hullámokat

A felfedezésnek nagy jelentősége lehet a galaxismagok dinamikájának és a galaxisfejlődésnek a megértésében, és fontos lehet a gravitációshullám-források eredetének értelmezésében.

Ha több száz vagy ezer fekete lyuk korongba rendeződik a központi szupernehéz fekete lyuk körül, akkor ezek együttesen erősen meghajlíthatják és kilyukaszthatják a gázfelhőket, amiből megfigyeljük a nagyenergiás kiáramlásokat. Ez több ezer fényévre is képes megváltoztatni a galaxis nagyskálás szerkezetét – idézi az ELTE közleménye Kocsis Bencét, a kutatócsoport vezetőjét.

A legérdekesebb kérdés, hogy vajon a fekete lyukak most megjósolt eloszlása megmagyarázza-e a LIGO/VIRGO detektorokkal észlelt gravitációshullám-jelek magas gyakoriságát?

A gravitációs hullámokat csak nemrég, 2015-ben fedezték fel, és azóta viszonylag sokat érzékeltünk, és itt vissza kell utalnunk cikkünk elejére. A fekete lyukak ugye nagy tömegű csillagok halálával jönnek létre. A világegyetemben a legtöbb csillag két tagból álló, egymás körül keringő úgynevezett kettős csillag. Ha ezek kihunynak, immár feketelyuk-kettősök folytatják táncukat egészen addig, míg össze nem ütköznek. Ez az ütközés indítja a gravitációs hullámokat.

Ha az általunk megalkotott modell helyes, akkor a korongokba tömörült, sűrűn elhelyezkedő fekete lyukak sokkal többször ütközhetnek, mintha csak véletlenszerűen lennének szétszórva a galaxisosk széltében-hosszában

– emeli ki Szölgyén Ákos.

A világvége

Asztrofizikussal beszélgetve nem maradhat el a kissé naiv okfejtés, miszerint a fekete lyukak egyre nagyobb tömegűre hízva egy idő után logikusan mindent elnyelnek, csak idő kérdése, hogy a Naprendszer, benne a mi egyetlen bolygónkkal belezuhanjon egy ilyen végtelen pontba.

Illustration of Earth being consumed by a black hole. As the planet approaches the collapsed star, tidal forces rip it to pieces, because of the much greater gravitational pull on the side of the planet nearest to the black hole.

A rémálom egy fantázia ihlette ábrán

Forrás: MARK GARLICK / SCIENCE PHOTO LIBRARY / MGA /

A szakember szerint ez nem lehet végkövetkeztetés, de nem is teljesen ördögtől való. Rövid távon, ami a csillagászok időskáláján pár milliárd évet jelent, a galaxis közepére süllyedt fekete lyukak valószínűleg összeolvadnak. De nem zuhan össze minden, a távolabb keringő objektumok esetén a gravitáció akár kilökheti őket a galaxisból, ezt nevezzük parittyahatásnak.

Földünk ezt már nem fogja megélni, őt pár milliárd év múlva felfalja a vörös óriássá változott Nap, ez jelenti majd a „mi világunk” végét. Többszáz milliárd évvel később a galaxisban a nehezebb objektumok– mint a fekete lyukak – besüllyednek a galaxis közepére, bekebelezi őket a szupernehéz fekete lyuk. A könnyebb csillagok, mint a mi Napunk (amiből akkor már egy fehér törpe csillag lesz) kilökődnek a végtelenbe.

Végső soron az anyagunk maradványa a galaxist alkotó sötét fekete lyukaktól távolodva fog kifele repülni egy halványodó és egyre jobban kihűlő fehér törpe formájában a sötét űrben.

Még több idő után, ami esetünkben sok-sok százmilliárd évet jelent, a „világ végén” teljes lesz a sötétség. Nem lesznek csillagok, bolygók, gáz- és porfelhők, az univerzumot számunkra felfoghatatlan pontszerű, de elképesztő tömegű fekete lyukak alkotják majd.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukGigantikus fekete lyukat találtak - az új mérőszám 7 milliárd naptömegFelfedeztek egy fekete lyukat 13 milliárd fényévnyire a Földtől
Kategóriák: UFO

Csodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 30 - 14:26
CsillagászatKategória: Mainstream

A kék színben felragyogó meteor útját az ország több pontján megörökítették. A meteor fél kilenc körül tűnt fel az esti égbolton, délről észak felé suhant – számolt be az Időkép, amelynek több kamerája is felvételt készített a látványosságról.

A legjobbat a Szentendrén elhelyezett webkamera rögzítette (0:29-nél):

Forrás: HVG.huKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanEzért nem bombáznak szét minket a meteorokFéldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritbanHarminctonnás meteoritot találtak Argentínában
Kategóriák: UFO

Videó készült egy kisbolygó felszínéről

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 29 - 14:04
AszteroidaJapánHajabusza-2Kategória: Mainstream

A már korábban közzétett fotók mellett egy tizenöt filmkockából álló videofelvételt is küldtek a Ryugu kisbolygó felszínéről a Hajabusza-2 kutatórobotjai, úgynevezett roverei.

A japán űrügynökség (Jaxa) közlése szerint a rovereket szeptember 21-én bocsátotta le az aszteroida felszínére a Hajabusza-2 űrszonda, amely 3,5 éven át tartó utazás után júniusban jutott el a Földtől mintegy 280 millió kilométer távolságban lévő Ryuguig.

A misszió hivatalos Twitter-oldalán elérhető képeken jól látszik a Naprendszer szokatlan égitestének göröngyös, sziklákkal tarkított, néhol azonban viszonylag egyenletes felszíne.A Jaxa közétette továbbá a Ryugu felszínéről készített eddigi legnagyobb felbontású fotókat is, amelyeket az űrszonda fedélzeti kamerája készített a roverek kiengedését megelőzően.

A Hajabusza-2 múlt pénteken nagyjából 60 méteres magasságba ereszkedett a Ryugu fölé, hogy kiengedje a robotokat. A két műszer feladata, hogy felvételeket készítsen az aszteroidáról és megmérje a felszíni hőmérsékletet, mielőtt nagyobb kutatóműszereket bocsátanak a Ryugu felszínére.

Rover-1B succeeded in shooting a movie on Ryugu’s surface! The movie has 15 frames captured on September 23, 2018 from 10:34 - 11:48 JST. Enjoy ‘standing’ on the surface of this asteroid! [6/6] pic.twitter.com/57avmjvdVa

13:47 - 2018. szept. 27.  

Rover-1B succeeded in shooting a movie on Ryugu’s surface! The movie has 15 frames captured on September 23, 2018 from 10:34 - 11:48 JST. Enjoy ‘standing’ on the surface of this asteroid! [6/6] pic.twitter.com/57avmjvdVa

HAYABUSA2@JAXA (@haya2e_jaxa) 2018. szeptember 27.

Az egykilós robotok ugrálva változtatnak helyet a Ryugu alacsony gravitációját kihasználva. Akár 15 méter magasra is képesek így emelkedni, és 15 percig tudnak a levegőben maradni. Októberben a Hayabusza-2 egy apró krátert fog vájni az aszteroida felszínén, hogy mintákat gyűjthessen az évezredek óta érintetlen - vagyis a szelektől és sugárzástól megkímélt - anyagokból. A csillagászok szerint a Ryugu a Naprendszer hajnalán formálódhatott, így feltételezéseik szerint olyan szerves anyagot tartalmazhat, amelyek a földi élet kialakulásához is hozzájárulhattak. A misszió 2014 decemberében indult, és a tervek szerint 2019 decemberében zárul, amikor a Hajabusza-2 elhagyja a Ryugut, és várhatóan 2020-ban landol a Földön az összegyűjtött mintákkal együtt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Célba ért az űrsziklarobbantó Hajabusza-2
Kategóriák: UFO

Idegen civilizációkról készül bejelentéssel a NASA

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 28 - 16:19
CsillagászatNASAIdegenekKategória: MainstreamAmikor a Naprendszerben fellelhető potenciális idegen létformákról van szó, a szakértők csupán mikroorganizmusokban gondolkoznak. Más csillagoknál azonban rendkívül fejlett civilizációk alakulhattak ki, ezek azonosításához pedig egyedi módszerekre van szükség.  

A csillagászok jelenleg mintegy 3 800 exobolygót, azaz Naprendszeren kívül található bolygót ismernek. Napjaink egyik legfontosabb tudományos kérdése, hogy vajon kialakulhatott-e az élet valamelyik égitesten.

Az elmúlt időszakban, illetve a közeljövőben több olyan űreszközt is felbocsátanak, melyek segíthetik a kérdés megválaszolását. Ilyen szerkezetek a NASA által épített TESS, a James Webb űrtávcső, valamint az Európai Űrügynökség CHEOPS és PLATO nevű eszközei.

A NASA új célja az, hogy ezen szerkezetekkel a fejlett élet nyomai után kutasson.

A Földről folyamatosan érkeznek az űrbe technológiánk jelei, például a mesterséges fények, a lézerek vagy a rádióhullámok. Hasonló módon más értelmes civilizációk is kibocsáthatnak különböző árulkodó nyomokat.

2018 áprilisa óta az amerikai kongresszus részéről egyre nagyobb a nyitottság arra, hogy a NASA komolyabb erőkkel is keresse az efféle jeleket. A NASA a közelmúltban bejelentette, hogy szeptember 26-28 között átfogó workshopot szervez a témával kapcsolatban  – írja a ScienceAlert. A rendezvényen többek közt azt is bemutatják, hogy milyen új lehetőségek adottak az űrhivatal előtt.

Manapság több olyan szervezet is létezik, amelyik kifejezetten az értelmes létformák után kutat. Ezek közül a legkiemelkedőbb a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) Intézet, illetve a Breakthrough Initiatives. Korábban a NASA is részt vett a keresésben, az 1990-es években azonban a politikai nyomás hatására leállították a programot.

Az elmúlt időszakban ugyanakkor rengeteg olyan eredmény született – gondoljunk csak a rejtélyes Tabby csillagára -, melyek miatt a döntéshozók arra jutottak: érdemes lehet újraindítani a projektet.

 

Forrás: 24.huKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeAnonymus: A NASA hamarosan bejelenti, hogy megtalálták az idegeneketAzért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?
Kategóriák: UFO

Oldalak