Lenyűgöző fotókat készített a Nagyon Nagy Távcső
Kategória:
Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Tácsöve (ESO VLT) elkészítette az első felvételeit az adaptív optika új, lézertomográfiai üzemmódjával. A tesztfelvételeken a Neptunusz bolygó, csillaghalmazok és egyéb égitestek láthatók.
A MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) műszer kis látómezejű üzemmódját a GALACSI adaptív optikai modul támogatta. Az új technikával a légkör különböző magasságaiban kialakuló turbulenciák hatása jobban kiküszöbölhető. Ennek köszönhetően
A LÁTHATÓ FÉNY TARTOMÁNYÁBAN MA MÁR A FÖLDFELSZÍNRŐL ÉLESEBB FELVÉTELEK KÉSZÍTHETŐK, MINT AZ ŰRBŐL A NASA ÉS AZ EURÓPAI ŰRÜGYNÖKSÉG HUBBLE-ŰRTÁVCSÖVÉVEL.
A légköri turbulencia - ami miatt a csillagokat szabad szemmel pislákolni látjuk - elmossa, homályosabbá teszi a csillagászati távcsövek felvételeit. A csillagok és galaxisok fénye a légkörünk védőburkán áthaladva torzul, a csillagászok azonban leleményes módszerekkel küzdenek ez ellen, mesterségesen javítva a felvételek élességét.
A MUSE és a GALACSI együtt kiküszöbölhetik a távcső fölötti egy kilométeres légréteg turbulenciáinak hatásait. Ugyanakkor az új, kis látómezejű lézertomográfiás üzemmód a távcső fölötti teljes légkörben fellépő turbulenciák hatását korrigálni tudja, ami ugyan kisebb égterületen, de sokkal élesebb képalkotást tesz lehetővé.
A 8 méter átmérőjű UT4 távcső képes elérni az optika elméleti felbontását, a légkör zavaró hatásának korlátozása nélkül. Ez bonyolult feladat a látható fény hullámhossz-tartományában, de így a Hubble-höz hasonló képélesség érhető el. A csillagászok sosem látott részletességgel vizsgálhatnak olyan égitesteket, mint a távoli galaxisok középpontjában lévő szupernagy tömegű fekete lyukak, fiatal csillagok anyagkilövellései, gömbhalmazok, szupernóvák, vagy a Naprendszer bolygói és holdjai.
Fotó: ESO/P. Weilbacher (AIP)/NASA, ESA / M.H. Wong and J. Tollefson (UC Berkeley
A bal oldali felvételt az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (VLT) működő MUSE műszerrel készítették a Neptunusz bolygóról a GALACSI adaptív optikai rendszer tesztelése gyanánt. A jobb oldalon pedig összehasonlítás gyanánt a NASA/ESA Hubble-űrtávcsövének hasonló felvétele látható. Megjegyezzük, hogy mivel a két felvétel nem egy időben készült, a rajtuk megfigyelhető felszíni alakzatok eltérőek.
Az UT4 négy narancsszínű lézernyalábbal világít meg négy, 30 centiméter átmérőjű légoszlopot. A felső légkör nátriumatomjait gerjesztve ez mesterséges lézeres vezetőcsillagokat hoz létre a látómezőben. Az adaptív optika a mesterséges csillagok fényéből állapítja meg a pillanatnyi légköri turbulenciát, amit másodpercenként több ezerszer mintavételezve folyamatosan korrigál. A fénykorrekcióhoz egy számítógépes vezérlésű, vékony, deformálható segédtükröt torzítanak.
Az új adaptív optika előnyeit nem csak a MUSE műszer élvezi: egy másik adaptív optikai rendszer, a GRAAL már szintén használja az infravörös HAWK-I kamerát. Ezeket néhány éven belül követheti egy új nagy teljesítményű műszer, az ERIS. A mostani adaptív optikai fejlesztések tovább erősítik az ESO távcsőparkját, még élesebb képet alkotva a világegyetemről.
Forrás:
csillagaszat.hu